Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-11 / 19. szám
Thursday, May 11, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Két megközelítés i. Tisztelt Szerkesztőség! Már többször megírtam hogy sem hiú, sem érzékeny nem vagyok, s nem bánom, ha Írásaimat kijavítják, vagy akár a'papírkosárba dobják, ha azok bármely szempontból nem egyeznek a szerkesztőség véleményével, illetve a lap érdekeivel. Igv nem sértődtem volna meg, ha legutolsó “Levél szerkesztőhöz” Írásomból kipiroscerüzázták volna a sértőnek talált részeket és lehozták volna a levél lényegét. . . Engem, illetve szocialista érzelmeimet nemcsak Sz. J. írása borzolta fel, de mint megírtam az is, hogy ilyen írást a szerkesztőség minden megjegyzés nélkül közöl. Nem akarok “watchdog” szerepet játszani a lap körül és ezért két hétig vártam, hogy talán a következő lapszámok egyikében jön a szerkesztői megrovás, s csak miután ez elmaradt, írtam meg levelemet. Lehetséges, hogy vétettem az illemszabályok ellen, de ha valaki belerúg a szocialista országokba, akkor nem szoktam keztyüs kézzel viselkedni. , Azt írja a szerkesztőség egyébként okos és helyes cikkében, hogy vitacikknek szánta Sz. J. levelét. Hát ez bizony öreg hiba. Nagy sértés az olvasótáborra, ha feltételezzük róla, hogy neki vitára van szüksége annak megállapítására, hogy a “keleti vagy a nyugati” munkásmozgalom a he- lves-e? Kell-e és lehet-e arról vitatkozni egy oly lapban, mint a Magyar Szó, hogy a szocialista országok, s a nagy francia, olasz és más országok kisebb-nagyobb baloldali munkásmozgalmai járnak-e helyes utón, avagy a “nyugati” munkás- mozgalmak? Vagy azoknak vezérei: Lord Attlee, az atombombáért lelkesedő Gaitskell, a belga Spaak, aki csak azért mondott le a NATO titkárságáról — melyben hűségesen szolgálta az imperialista hatalmakat, hogy mint pártvezér leszerelje a balra tolódó belga munkásmozgalmat; a német, az osztrák vagy a többi jobboldali szociáldemokrata, akik a tőkésosztályt és annak rendszerét háborúval, atombombával is megvédenék s akiknek egyetlen vágyuk a szocialista országok elpusztítása? Szerintem itt nincs* vitának helye, ez a hang, az "56-os Petőfi Kör hangja, még akkor is, ha Sz. J. megdicséri lapunkat, naptárunkat, Geréb és Gross munkástársakat, de belerúg a magyar Írókba, akiknek írásai “szárazok, nem meggyőzők, nincs bennük forradalmi érzés, meggyőződés, szív”, stb. Igaz, személyesen nem ismerem Sz. J.-t, de annál jobban a hangot, amelyet nagyon sokszor hallottunk ’56 után és az is biztos, hogy nem véletlenül dicsér és gáncsol, hanem tudatosan, hogy becssempéssze írását a Magyar Szóba. Ha úgy volna, ahogy ő Írja, hogy a Magyar Szóban megjelent Írások mások, mint a magyar- országi Írások, akkor olvasóink 99 százaléka lemondaná a Magyar Szót. De nem úgy van, a Magyar Szó tényleg jó tiszta munkás újság, de nem a megalkuvó, a munkásosztályt eláruló “kulturált” nyugati munkásmozgalomhoz tartozik. Semmi közössége, kapcsolata nincs, nem is volt és nem is lesz az Attlee, Brand, Peyer-féle nvugatosok- kal. Nagyon sokat olvasok, de bevallom, hogy minden olvasnivalót félreteszek, ha egy uj magyar könyv jut a kezembe, vagy a Magyar Hirek egyik példánya. Áhítattal olvastam minden betűjét és boldogan látom a magyar nép fejlődését gazdasági és kulturális téren, s hogy a magyar munkásság, parasztság soraiból nemcsak mérnökök, orvosok, tanárok kerülnek ki, hanem nagyszerű irók, művészek is, akik hiánytalanul pótolják azokat, akik ’56-ban tudatosan, vagy tudatlanul az imperialisták szolgálatába szegődtek. Ígérem, hogy a jövőben is hozzászólok azokhoz az írásokhoz, amelyek ellentétben vannak azzal az irányzattal, amelyhez a Magyar Szó és elődei elkötelezték magukat. ígérem azt is, hogy a jövőben jobban ragaszkodom majd az illemszabályokhoz. II. Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam az április 27-iki lapszámban a cikket, melyben figyelmünkbe ajánlják, hogy nem illik személyi sértést és alaptalan kritikát tartalmazó levelet beküldeni és tudomására hozzák néhány munkáslevelezőnek, hogy a beküldött levelüket nem közölhetik. Ugylátszik, hogy az én levelem is azok közé tartozik, mert már 3 hete várom a megjelenését. Hát csak annyit mondok, hogy sajnos, hogy egy olyan olvasónak, aki már 35 éve olvassa a munkáslapot, azaz ’26 óta, nem közük a levelét. Mindig szivemből tiszteltem a lapot, mert ha nem tiszteltem volna, akkor nem tartottam volna meg magamnak az utóbbi 13 évben. De öntudatos érzés volt a szivemben, hogy sohasem hagyom el, mert hitem és életem javulását vártam tőle. Már megírtam Rév. Grossnak, hogy 1912-ben, 14 éves koromban dolgoztam a mohácsi kőművesekkel, amikor a torontáli Duna-töltést csinálták. Ott tanultam meg, hogy hol a helye egy igazi munkásnak. Sajnálom, hogy igy áll a dolog, hogy valaki igy megsértheti fogadott hazánkat. Hát most azt az újságot, amit nekem szántak, küldjék neki. T. H. • Mindkét levél “Miért nem közlünk egyes leveleket” c. cikkünkre válaszol. E. K. kritikáját elfogadjuk éá megegyezünk vele egyes felvetett kérdés megközelitésében, de erre nég rá fogunk térni rövidesen. Néhány sorban válaszolunk T. H. levelére. Előrebocsátjuk, hogy azért tovább küldjük T. H.-nek a lapot, mert meg vagyunk győződve, hogy szivében továbbra is “öntudatos érzés” van és nem felejtette el azt, amit a Duna-töltésen dolgozva megtanult, hogy “hol a helye egy igazi munkásnak”. Igen — köztünk, egy munkáslap haladó olvasótáborában, amelynek minden tagja, beleértve a szerkesztőséget is, minden nap az igazságért, a munkásság jobb életéért és a békés, jobb jövőért harcol, még akkor is, ha közben hibát követ el néha. A hibáinkból tanulunk. Ha T. H. mégegyszer figyelmesen, harag nélkül elolvassa ápr. 27-iki cikkünket, meg fogja érteni, hogy mi nagyon tiszteljük és becsüljük minden olvasónkat és levelezőnket és éppen őket- akarjuk megkímélni attól, hogy személyi sérelem érje. Ha valaki nekünk nemtetsző dolgot ir, arra nem kell megharagudni, hanem próbáljuk sértegetés nélkül felvilágosítani tévedéséről. Sértő kifejezésnek egy újságban nincsen helye. Olyasmiért be is lehet perelni a sajtót. Ellenségeink meg is teszik, még akkor is, ha az igazságot Írjuk. De a Magyar Szó levelezői nem ellenfelek, hanem munkástestvérek és a megértés hangján kell egymáshoz szólniok. Az a levélíró, akinek T. H. válaszolt, nagyon el lehet keseredve, amiért 1956-ban elhagyta Magyarországot. Ott bizonyára jobb dolga volt, mint itten van. Ez hangzik ki soraiból. Á legtöbben közülük nem találták itt meg azt, amit á külföldi rádió és ellenforradalmi propaganda Ígért nekik. Sokan azért siettek vissza szülőföldjükre, haza. Nem fogadott hazánkat sértette meg az illető, hanem saját keserű tapasztalatait irta meg, amik sokaknak valószínűnek hangzanak, mert ők ugyanazt élték és élik át. Azonban nem mindenkinek vannak ugyanolyan tapasztalatai. Egy ’56-os tévelygő megérdemli olvasóink szánalmát s megértését s ha soraival a haladó lapunkat keresi fel, azt ugv kell tekinteni, hogy ő itt baráti megértést keres. És baráti szimpátiával kell öt fogadni és sorainkban neki helyet kell adni. Biztosak vagyunk abban, hogy ha ez a munkástársnő személyesen modhatta volna el véleményét itteni tapasztalatairól, akkor T. H. k. olvasónk is elismerte volna azt, hogy a pénz szelleme fojtotta el hazánkban a jobb emberi érzéseket, az Ízlést, a kulturális élet kifejlődését a nép nagy többségében. És megmondhatta volna neki azt, hogy ezért nem a nép felelős, hanem az ország élete felett uralkodó pénzügyi érdekeltségek, amelyek a közfelfogást irányítják, az irodalomban, a rádión és televízión az egészséges emberi tulajdonságok fejlesztése helyett brutalitással, önzéssel és gyűlölettel telitett kultúrát terjesztenek a nép között. így alakítják a közszellemet. Ez ellen élesen harcol egy erősödő áramlat, amely le fogja győzni azokat, akik aláássák a nép erkölcseit. Mi április 27-iki cikkünkben arra is kértük olvasóinkat és köztük T. H. levelezőnket is, hogy írjanak ezentúl is be hozzánk, de személyi sértegetés nélkül. El kell hogy fogadják azt, hogy a szerkesztőség a leveleket kijavítva közli. Vannak sajtószabályok, amiket be kell tartani, mert a szerkesztőség felelős azért, ami a lapban megjelenik. Reméljük, hogy T. H. és többi levelezőink ezentúl is szorgalmasán felkeresnek bennünket leveleikkel, közérdekű dolgokról irt személyes tapasztalataikkal, mert azok mindig helyet találnak lapunk hasábjain. Szerencsések vagyunk, hogy T. H. munkástársnőt személyesen ismerjük és alapos okunk van hinni, hogy nincs komoly szándéka megválni a Magyar Szótól, a mi sajtónktól, amely évtizedek óta legjobb barátja és tanítómestere volt. Várjuk további hozzászólásait. Szerkesztőség Levél Balassagyarmatról Egyik olvasónk Balassagyarmatról hozzá érkezett levelet küldött be, hogy érdekesebb részeit közöljük: “Sajnos, még csak most tudok válaszolni, mert igen sok időmet elfoglalják a kis öregek és amellett felsőiskolát is végzek és bizony nagyon sokat kell tanulnom. Hiába, ha az ember nem is 18 éves, azért jól akar felelni, viszont ehhez kell, hogy az ember meg is tanulja. örülök az újságcikknek és remélem, az abban megjelenteket önöknél senki nem is vonja kétségbe. Azt a sokat és szépet, amit kormányunk az öregeknek biztosit az Otthonon keresztül, röviden nem is lehet leirni, arról személyesen kell meggyőződni. Én nem akarok politizálni, de sok emberre ráférne, hogy személyesen győződjön meg a mi életünkről és jogainkról. Az igaz, hogy mi még nem érkeztünk el ahhoz, hogy mindenki saját autóján szaladgáljon, hiszen népünknek és kormányunknak sok más tennivalója volt, hogy a fasiszta háború nyomait eltüntesse, de ezzel szémbert nálunk nincsen munkanélküli! Férfiben egyáltalán nincs, csak akkor, ha valaki nem szeret és nem akar dolgozni. Minket olyan törvények védenek, hogy még álmunkban se félünk attól, hogy egyik napról a másikra állás nélkül maradunk. Itt mindenki nyugodtan él, aki becsületes és dolgozik. Sokat szoktam nevetni,’ amikor hallgatom, hogy a nyugati rádió milyen rágalmakat és hazugságokat szór ránk. Pedig, ha az emberek látnák a gyárból vagy üzemből hazamenő munkásokat. Nem lehet felismerni, hogy vajon melyik közülük a gyári munkás és melyik hivatalnok, vagy mérnök? Mert mindenki egyformán elegáns. Az iskolásgyermekeken sem lehet felismerni, hogy melyik milyen családból való. Kivétel nélkül jól vannak öltözve. Nálunk talán még soha ilyen szép fejlett ifjúság nem volt, mint most. Életerős, jól táplált, kisportolt fiatalok. Mi megbecsüljük az önök tudását és technikáját, de tudjuk azt is, hogy vannak ott sokan, akik gyűlölettel gondolnak ránk. Pedig mi nem gyűlölködni és nem háborút akarunk; mi élni és megbecsülni akarunk minden arra érdemes embert. Kitűnik ez abból is, hogy nálunk az építkezésekkel vannak az emberek elfoglalva. Mint ahogy már mondtam, azt a sok minden újszerűséget, ami nálunk van, azt nem lehet levélben leirni, ezt látni kell. De aki mirólunk még csak mondani is mer valami rosszat önöknél, azt nyíltan és bátran vissza lehet utasítani, mert amiket csak mi hallunk, az mind aljas rágalom, mind hazugság. Most már nem tartom fel tovább. Jó egészséget kívánok önnek. P. S.-né, intézeti vezető Megtetszett a lapunk Tisztelt Szerkesztőség! Kérem indítsák meg a mellékelt cimre a Magyar Szót. Sikerült egy uj előfizetőt szereznem. Az illetőnek több példányt adtam át lapunkból, megszerette és most előfizette. Egyébként a lap minden dicséretet megérdemel. A. Felső Tiszteletét fejezi ki Tisztelt Szerkesztőség! i Uhrin munkástársunk tiszteletére küldök 5' dollárt, ugyancsak 5 dollárt Erdei munkástárs emlékére. Kevés olyan önzetlen embere volt az amerikai munkásmozgalomnak, mint ő. Sohasem pályázott arra, hogy állásba jusson, pedig szegény ember volt és családos. Sajnos nem volt olyan mestersége, amivel jobb munkát kaphatott volna, odahaza kubikos volt és a nemrégen elhunyt Németh Antallal együtt dolgozott a 19. század végén, a 20. század elején a Kraszna szabályozásánál. Merk J. j
