Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-11 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 11, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz vmiimiwTrwü'if■ wnriTi»'■ wvwn'wmwrwwwiiirmm■ ■ irm■■«»'■ wmbxlmw? ; a : Az ebben a rovatban kifejtett néze• Olvasóink ij tek nem szükségszerűen azonosak hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával a közügyekhez ' ................................................................................................................................................. Az Istent nem tehet becsapni! Harc az idős polgárok jogaiért Tisztelt Szerkesztőség! Már gyermekkorunkban is azt tanultuk az is­kolában, hogy az isten mindentudó és látó és még a gondolatunkat is tudja. Tehát mindenkor csak jót gondoljunk, mert különben bűnt követünk el. Lám, lám, mégis elszaporodtak már ezek a frá­nya vörösök, akik, úgy mondják, kétségbevonják a mindenható létezését is. Hát szerintem ennek több oka lehet. Az egyik: talán az istenfélők igen elromlottak és nem követik többé parancsa­it. Mindenki meg akar gazdagodni, ezért kellett két világháború is. A fegyver és más emberirtó­szerek gyárosai egy kis vérfürdőtől sem riadnak vissza csak azért, hogy kincseiket szaporítsák; már pedig régen megmondta a közmondás, hogy : “könnyebb a tevének a tüfokán átjutni, mint a gazdagoknak a mennyországba bejutni.” Úgy látszik a szocialista rendszer mégis csak jobban tetszik az istennek, mert egyre jobban segíti és egyre többen és többen választják azt az utat maguknak. Tehát őket segíti előre az is­ten, ezt még a toliforgatóknak is látniok kellene, ha nem volnának olyan elfogultak, mint például a mi Bethlehemi Híradónk rovatirói. Igaz, hogy igen sokan eladták lelkűket már ré­gen az ördögnek és most már az parancsol nekik. Hja, aki egyszerJLucifer szolgálatába került, az nem. igen tud onnan többé elszabadulni. Várja is őket szép, képzeletbeli vasvillájával. Aki viszont mennyországot óhajt itt a földön, az megkaphatja, de az sem megy olyan könnyen. Építeni kell azt, még hozzá jó ideig. Meg kell ér­tenünk a mai rendszer fonákságait és azt, hogy miként lehet eljutni a mennyekhez vezető útra. Egyes helyeken már építik is. Ajánlom azoknak, akik még nem voltak szülőhazánkban, amióta az uj rendszert építeni kezdték, üljenek a repülő­gépre és látogassák meg. Emlékezzenek vissza a régi jó időkre és hasonlítsák össze azzal, ami most ott készül a nép számára. Akkor biztosan megér­tik és saját szemükkel is látni fogják, hogy mi­képpen is építik az emberek a földi paradicsomot, amely aztán a jó, a becsületes embert is lassan­ként megteremti. Igaz hivő Majd ott találkozunk Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lap április 20-iki számában, hogy “Találkozunk Ferihegyen”. Én is azok közé képzelem magam, mert 41 év után felsóhajt a lelkem, hogy hazamegyek, sőt 2 unokámat, az egyik 19 éves, a másik 15 éves, is magammal viszem, mert habár úgy ők, mint a leányom itt születtek, mégis velem éreznek. A nagyapa szülővárosába megyünk, Orosházára. Le sem tudom írni azt a nagy boldogságot, csak az a baj, hogy nem tudunk a csoporttal menni, mert még néhány nappal később indulunk. Pápayék Osak indítsuk útnak Gerébet Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök én is néhány dollárt a Geréb mun­kástárs hazautazásához. Bár többet küldhetnék, bár egymagám tudnám őt hazaküldeni vagy hat hónapra, hogy lenne ideje széjjelnézni és meg­nézni, hogy már a másik gödröt is betömték-e a templomnál. Kedves magyar testvéreim, nyissátok ki a bu- gyelláristokat egy kicsit, s ne csak dicsérjük az Írásait, mert abból nem láthatja meg a magyarok hazáját, hanem ki hogyan teheti, ugv adjon. John Kovách Arnold Schönberg nagyszabású zenedrámájá­nak, a miytegv ötszáz énekest és szereplőt fog­lalkoztató “Mózes és Áron”-nak bemutatójával nyilt meg a párizsi Nemzetek Színháza ötödik idénye. A klasszikus antik színházat idéző kitű­nő előadást Hermann Scherchen vezényelte. Tisztelt Szerkesztőség! A mellékelt nyomtatványok mutatják, itt olyas­mi van folyamatban, amit a haladó mozgalomnak már régen kellett volna kezdeményezni. Mint nyugdíjas én már régen itt lakom Floridában és itt szervezik az idős polgárokat az American Fedei’ation of Senior Citizens szervezetbe. Har­colnak az idős polgárok egészségügyi ellátásáért Kedves unokám! Emlékszel még, hogy arról is irtani múltkori levelemben, hogy ha sikerül megnyernem a vá­lasztásokat és továbbra is én dirigálhatok, akkor rendezni fogom a szénámat Dél-Amerikában is. Hála istennek, a nép nem eléggé felvilágosodott és igv egy kis hókusz-pókusz után kénytelen volt reám adni a szavazatát. Tehát nyertem. Mindjárt neki is fogtam a munkának. Az Ígéreteket sutba dobtam és nagy hévvel hozzá kezdtem a Wall Street ellenségeivel való felszámolásnak. Első célpontul Kubát sze­meltem ki, megtettem a szükséges intézkedéseket a CIA-nál. Ennek eredményeként embereim el­árasztották Kubát, a robbantások és gyújtogatá­sok mindennaposak lettek. Meghagytam az új­ságíróknak, hogy Kubáról úgy Írjanak, mint ahol a nép elkeseredett és szabadulni akar a Cas-tro- rendszertől. Sikerült embereket rávenni, hogy gyilkosságokat és szabotázs-cselekményeket hajt sanak végre, s ezekből azután könnyű volt disz- szidenseket csinálni. Megindítottam a propagandagépezetet és a disz szidenseket, mint hősöket állítottam be, akik ta­núi voltak annak, hogyan gyűlöli a kubai nép a Castro-rendszert. Amikor már sikerült az egész közvéleményt félrevezetnem, akkor elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy Castro kormánya el­len gazdasági szankciókat léptessek életbe. Az események oda jutottak, hogy most már a disszi- denseket nyíltan a kiképző táborokba vezényel­tem, folytak a toborzások, a kiképzések, Castro pedig azzal vádolt, hogy meg akarom támadni Kubát. ■ Kedves unokám, ugye te is hallottad, hogy azok az átkozott kommunisták agresszióval vádolnak? Hát hogyan lehetek én agresszor, amikor csak az érdekeltségeimről van szó? Azt mondják, beavat­kozom más országok helügveibe. Kérem, ma 1961-et írunk és igényeim megnőttek, különösen akkor, amikor máris óriási területeket veszítet­tem. A megmaradt területeken gazdasági nyo­mást hoztam létre, mert ezzel szeretném pótolni az elvesztett területek profitlehetőségeit. Ez az­után oly nagyofku elkeseredésre vezetett, hogy a végén sok helyen tüntettek ellenem, persze a tüntetéseket kommunisták szították, mert olyas­miről kezdtek beszélni, hogy nem lenne akkora nyomor, ha nem az én érdekeimért, hanem a saját érdekeikért dolgoznának, stb. Mit gondolsz, okosan cselekedtem a Kongóban? Csak az a kár, hogy az átkozott Gizenga nem hagyta magát lepénzelni, mint Kasavubu és tár­sai, s inkább ellenszegült akaratomnak és hagyta, hogy rásüssék, hogy kommunista. Én persze Af­rika védőjének szinében tüntettem fel magam. Hát nem az arcomba vágták, hogy gyarmatosító törekvéseim vannak és miként bánok a saját né­gereimmel? Végül is az angol elméletet vezettem be a Kongóba: oszd meg őket és uralkodj! Felda- raboltattam az országot és a polgárháború lehe­tőségét helyeztem kilátásba, miközben az ENSz leple alatt vigan bezsebelem Kongó kincseit. Még be sem fejezhettem kongói ügyeimet, ami kor máris Laoszba kellett rohannom, mert a kom­munisták oda is befészkelték magukat. Ezek — még ha nincsenek is — akkor is mindig bajt okoz­nak. Ezekből a bajokból is hasznot húzok, mert fegyvereket szállítok és miközben a nép vérzik, én a profit további kilátásait veszem számításba. Tehát idáig jutottam, mig végül is vissza kel­és hogy az erről szóló törvényjavaslatot fogadják jel a kongresszusban. A jelszó legyen, egy centet sem külföldi orszá­goknak, amig a nép nem kapja meg amire szük­sége van. Valamikor azt Írtam egy röplapba — persze Petőfi után —, “most adjatok, amig a nép kér...” stb. Addig üssük a vasat, amig forró. Munkástársi tisztelettel: S. Szerk. megjegyzés: A haladó mozgalom kezde­ményez és támogat minden intézkedést, ami a nép érdekében van. Az idősebb munkástársak em­lékeznek az 1930-as évek elejére, amikor a mun­kanélküli segélyért és társadalmi biztosításért a haladó mozgalom indította meg a kampányt. De csak a nép támogatásával és segítségével váltak az ország törvényévé. Ezt csak azok tudják ma, akik akkor résztvettek a harcban, mint a munkás­társ is. Hivatalos körök a feledés homályába bur­kolják az igazi tényeket. De a történelem majd idővel nyilvánosságra fogja hozni. Az idős polgá­rok harcát is támogatnunk kell. lett ugranom Kubába, mert hónapok kiképzése után elérkezettnek láttam az időt a nyilt fegy­veres beavatkozásra. Arra számítottam, hogy az elkeseredett kubaiak a fegyveres támadás hírére Castro ellen fordulnak és biztos lesz a győzel­mem. Kineveztettem az uj ellenkormányt, amely jó pénzért majd ki fogja Kubát szolgáltatni. Erre az az átkozott szakállas Castro órákig beszélt a néphez, megmagyarázva, hogy mik a szándékaim. Mondd, kedves unokám, tűrhetjük mi azt a szörnyű bűnt, hogy 90 mérföldre határainktól ne a mi akaratunk érvényesüljön? Ugye, hogy nem tűrhetjük. Éppen ezért nagy dühvei nekieresztet­tem Kubának a fizetett zsoldos bandákat. Hogy mi történt, arról már nem is merek írni. 72 óra alatt leverni az én jól felfegyverzett embereimet, az már mégis csak sok! Fittyet hányok én Krus- csev figyelmeztetésének és az egész világ népei felháborodásának, újabb eszeveszett toborzások­ba fogok, mert csak néni hagyhatom ezt a szé­gyent magamom száradni! Addig kell a vasat üt­ni, amig tüzes. Oda rendeltettem hadihajóimat, bombázó repülőgépeimet és most már nyilt kár­tyákkal játszom. Castronak pusztulnia kell és hogy céljaimat elérjem, a többi délamerikai álla­mok kormányai részére gyorsan megszavaztattam 500 millió dollárt. De azok az átkozottak, a nép haragjától félve, nem merik támogatásukat meg­adni, sőt nyíltan kiállnak Castro mellett. Nem bajt megbirkózom én vele egyedül is. Remélem, azért támogatni fogsz, mert te is él­vezettel költöd az adófizetők pénzét. Hallottad ugye, hogy Bonnban milyen örömet okoztam bá­tor magatartásommal, aminek eredményeként Adenauer személyesen gratulált nekem. Hiába, azért nem vesztettem el mindent, vannak még ba­rátaim is, akik végig kitartanak mellettem. A baj csak az, hogy itt Amerikában is kezde­nek ellenem fenyegetőzni, hogy ilyen piszkos cé­lokra ne használjam az adófizetők pénzét. Az el­múlt eseményekből csak annyira okultam, hogy vizsgálatot indítottam a CIA ellen, mert ha a né­pet félre is vezetik hazug jelentéseikkel, azért megbízóiknak mégis csak az igazat kell megmon- daniok, mert ezért fulladt kudarcba a kubai tá­madás is. Befejezésül csak annyit, hogy fel fogom Újíta­ni a kongói, laoszi, algériai eseményeket is, de er­ről se szólj senkinek, mert nem akarom, hogy megtudják, hogy az én kezem van mindenben. Csak fujjuk továbbra is a régi nótát, hogy a kom­munisták szítják az ellentéteket és ők forgatják fel az egész világot. A viszonthallásig, üdvözöl a te wall streeti nagybátyád. (Anti) Geréb Jézssf útra készül Tudomásunkra jutott, hogy a tervek szerint Geréb József munkástársunk junius végén elin­dul magyarországi útjára, örömmel vesszük el­határozását tudomásul és reméljük, hogy látoga­tását a legnagyobb siker fogja koronázni. Alább köszönettel nyugtázzuk azokat az össze­geket, amelyeket eddig Geréb útjára kiadóhivata­lunk kézhez kapott: A. N., So. Bend $20, pittsburghi olvasó $25, Bódog András $55, ügvv. bizottsági tagok $25, Kovács John, Chicago $5, Molnár Hedvig $7. HOGYAN IR A NALL ST.-I NAGYBÁCSI UNOKÁJÁNAK?

Next

/
Oldalképek
Tartalom