Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-04 / 18. szám

4 AMERIKAI MAGVAR SZÓ Thursday May 4, 1961 Munkásmozgalom j Tiltakozások a túlórázás ellen Clevelandiról jelentik, hogy a General Motors Fishér Body üzeme előtt Euclid, O.-ban 15 elbo­csátott munkás feliratos táblákkal tüntetett az éllen, hogy rnig sokszáz alkalmazott van munka- nélkül, az üzemben dolgozókat tulóráztatják. A tüntető tiltakozás az üzemvezetőség azon bejelen­tését követte, hogy egy hónapi időtartamra a napi munkaidőt 8 óráról 9 órára emelik az üzemben. A United Auto Worker helyi 1045-ös lokál ve­zetője azt mondja, hogy az üzem 2,300 alkalma­zottja közül kb. 1,000 van munkanélkül. Helytelen eljárás az, hogy nagyobb megrendelés esetén túl­órában dolgoztatnak ahelyett, hogy a munkanél­külieket visszahívják. A tiltakozás a gyárkapu előtt ezt célozza. Tervek az aufomáció hatásának enyhítésére Arthur J. Goldberg munkaügyi miniszter egy uj ügyosztályt létesített a Labor Departmenten belül. Office of Automation and Manpower a ne­ve. Dr. Seymour Wolfbein lesz a vezetője, aki a minisztérium főszakértője a munkanélküliség terén. Az uj osztály felállítását bejelentő rendelet sze­rint, főhivatása az lesz, hogy az automáció által kereset nélkül maradt munkások átképzését megszervezze és uj munkalehetőségekről gondos­kodjon számukra. Készüljön fel az iparokon belül jelentkező változásokra és annak megfelelően szervezze meg a munkaerő elosztást, hogy ezzel elkerülje a tömeges munkanélküliséget. Az uj ügyosztály tárgyalásokat fog folytatni a munka­adókkal és a munkásokkal azokban az iparokban, ahol az automáció problémákat hoz létre. A Kennedy-adminisztráció állítólag a munka- nélküli biztosítás mostani rendszerét át akarja alakitani. A tervet még nem hozták nyilvános­ságra, igy a részletek ismeretlenek. Nem lesz bojkott Jacob Potofsky, az Amalgamated Clothing Workers, a férfiruha készítők szakszervezetének elnöke, az elnökhöz intézett sürgönyben bejelen­tette, hogy eleget tesz kérésének és lemond a ter­vezett japán-ellenes bojkottról. A szakszervezet ugyanis előzőleg elhatározta, hogy tagjai május 1-i kezdettel nem dolgozzák fel a Japánból érke­zett textilanyagot. A -Japánból importált kész fér­firuhák és ruhaanyag káros hatással van az ame­rikai munkások megélhetésére és foglalkoztatá­sára. Potofsky azon reményét fejezte ki, hogy Gold­berg munkaügyi miniszter közbenjár, hogy az amerikai és japán érdekelt felek megfelelő meg­egyezésre jöjjenek. Kvóta felállítását tartja szük­ségesnek a férfiruha behozatal korlátozására. A Marubeni-Iida American, Inc., a japán sző-, vetáru behozatal legnagyobb lebonyolítója, örö­mét fejezte ki a “jó újság” felett. Azt mondta, hogy az utóbbi időben apadt a rendelés, de rémé­%r régi mozgalom felébred... A “Right-to-Worh” hívei országszerte szervezkednek Ahogy beszélhetünk amerikai munkásmozga­lomról, szakszervezetekről, ugyanúgy létezik egy u. n. “Right-to-Work” mozgalom is. Ennek az utóbbinak a jóhangzásu neve, “A munkához való jog”, nem valószínű, hogy megtéveszti az ameri­kai dolgozó tömegek nagy részét, akik a jobb munkaviszonyokért és magasabb munkabérért küzdenek. A név mögött tudniillik a tőkés osz­tály képviselői húzódnak meg, akik az üzemek és gyárak szakszervezeti ellenőrzésétől és befolyá­sától szeretnének a legnagyobb mértékben meg­szabadulni. “A munkához való jog” ugyanis le­hetőséget ad a főnökök számára, hogy ne a vál­lalat alkalmazottainak egységes szervezetével kelljen tárgyalniuk, hanem a megosztott munkás- tömegekkel, hisz bárkit alkalmazásukba állíthat­nak. Ha tehát nekik úgy tetszik, akkor szervezet­ien munkások tömegével nyomhatják le a mun­kabéreket; vagy kényszerithetnek ki a a munká­sok szempontjából kedvezőtlen feltételeket. Ez a mozgalom természetesen nem váltott ki nagyobb lelkesedést a szavazópolgárok tömegei­ből és 1958-ban nagy vereséget szenvedett az ál­lamok túlnyomó többségében. Hossza ideig úgy látszott, hogy ez a szakszervezet-ellenes törekvés végleg kátyúba jutott és senki nem akarja fel­eleveníteni célkitűzéseit. .Túlságosan derülátó volt ez a feltételezés. A Wall Street Journal egyik legutóbbi számában nagy cikket szenteltek a mozgalom ismertetésére. A cikk szerint az ügy képviselői megint megje­lentek a politikai aréna porondján és helyet köve­telnek maguknak. A mozgalom célja, hogy az ed­digi 19 állam után, ahol már régebben érvényben van a “munkához való jog”, most ezt az egész országgal elfogadtassák. A közvetlen .cél Maine és Oklahoma államok, ahol a közeljövőben kerül a törvényhozók elé a szakszervezeti-üzem elleni törvényjavaslat. I)e a kővetkező évben nagyobb befolyást remélnek Ca- liforniában, Oregonban, Washingtonban és Wyo- mingban. Fokozni akarják tevékenységüket Ilü- noisban és Massachusettsben is. A felújított kampány oroszlánrészét a Wash­ingtonban alapitott Munkához Való Jog Nemzeti Bizottsága nevű szervezet végzi. Ez a szervezet az 1958-as választás után már teljesen feledésbe merült, mikor minden hat állam közül öt elutasí­totta a javasolt szakszervezeti-üzem tilalmat, A nagyméretű munkanélküliség azonban — úgy tűnik — ismét előtérbe hozta a három évvel korábban leszavazott törvényjavaslat híveit. A társaság alelnöke azt állítja, hogy még soha nem voltak előnyösebb körülmények között, úgy a ta­gok számát, mint «az anyagi helyzetüket illetően, mint most. Jelenleg kb. 18,000 tagúk van, főleg “kis” vagy “közepes méretű” üzletemberek. Ez a szám a legmagasabb, a “mozgalom” 6 éves tör­ténetében. Az évi tagdijakból befolyó összeg több százezerre rúg, bár a pontos összeget titokban tartják. A hatalmas anyagi alap birtokában, amivel a “kis”- és “közép-méretű” üzletemberek járulnak hozzá a szervezkedés fenntartásához, megnövel­ték központi alkalmazottaiknak létszámát és te­vékenységüket olyan területekre is kiterjesztet­ték, ahová «azelőtt nem próbáltak behatolni. (A pénz ugv látszik hatásos ajtónvitogató.) A hang­súlyt a “harcos hazafiságra” helyezik most már egyre inkább. Ennek következtében fellendült a tevékenységük országszerte — állítja a Wall St. Journal cikke. Már Pennsylvania államban is meg vetették a lábukat — legalább is ami az itteni üzletembereket és főnököket illeti —, bár ez a terület eddig a sz«ukszervezetek erőssége volt. Érdekes volna jobb.an megvizsgálni, hogy mi­lyen kapcsolatokba tudja hozni a szervezet, saját célkitűzéseit, a “harcos hazafiság” fogalmával. ' Amint láthattuk a tagság kivétel nélkül tőkések­ből áll. Ha ők képviselik a hazafiság ügyét, akkor ez azt jelenti, hogy a szakszervezetek, amelyek a munkásság tízmillióit foglalják magukba, haza- fiatlanok, hisz «azok az ő ellenfeleik. Más szóval kifejezve, a nemzetnek csak egy kis töredéke ha­zafias, a munkaadók. Míg a többség töltik tanul­hatja meg hazájával .szembeni kötelezettségeit. A szervezkedés nem marad kizárólag tőkés ke­retek között. A fő szervezetükbe ugyan nem vesz­nek be maguk közé munkást, de gondoskodnak róla, hogy “eszméiket” a tömegek között is ter­jesszék. Létrehoztak egy fiókszervezetet is, mely­nek National Council for Labor’s Rank and File a neve. Ennek vezetője Hooser, vasúti mérnök, .akinek az a.feladata, hogy a szakszervezetekkel elégedetlen dolgozók között terjessze és népszerü- ■ sitse a gyárosok ügyét. Az amerikai munkásoszt ál v remélhetőleg felis­meri az egész szervezkedés haladás- és munkás- ellenes jellegét s legalább olyan rémségét mér rá a legközelebbi választásokon, mint 1958-ban. li, “hogy az üzlet újra jóra fordul”. Hogy lehet a két érdekellentétet kielégíteni ? Amerikának is kívánja A “Ford Facts”, az autómunkások 600-as lokál­jának lapja közli egy angol .munkás levelét det­roiti nagybácsijához: “Hallottunk az Amerikában javasolt országos egészségügyi szolgálatról és nagyon csodálkozunk az Orvosszövetség álláspontján, különösen, ami­kor a mi módszerünket leszólja. Gondolom, hogy érdekelni fogja, miként érinti ez az átlagos angol munkást. Én pl. kb. 78 dollárt fizetek be évente és mun­kaadóm h.asonló összeget. Ezért Shirley, Neil és magam majdnem ingyenes orvosi és kórházi szol­gálatot kapunk. 30 centet fizetünk egy orvosi lá­togatásért, kb. 3 dollárt egy pár szemüvegért és ugyanannyit fogorvosi munkáért, beleértve a mü- fogakat. Ha betegség miatt ki kell maradnom a munkából, akkor az ingyenes orvosi ellátás mel­lett kapok hetenkint kb. 12 dollár segélyt. Vegyük az édesapám esetét. Két évig volt be­teg. Két operációja, mély röntgensugaras kezelése volt és több mint egy évig feküdt a kórházban. Egészségügyi szolgálatunk nélkül nem lettünk volna képesek megfizetni a kezelés költségeit. De ezenkívül édesanyám minden héten kapott pénzt a saját megélhetésére. Amikor apánk meghalt, anyánk megkapta a temetkezési költségek 50 szá­zalékát. Higyjék el nekünk, ez nagyszerű egészségügyi szolgálat számunkra Angliában és reméljük, hogy Amerikában is életbe léptetik «a közeljövőben. Sok szeretettel: Jack és Fred UTÓIRAT: Hamis beállítás az AMA részéről, hogy ez szocializmus. Valójában azt szolgálja, hogy Anglia népe megfelelő egészségügyi szolgá­latban részesüljön és hogy ne legyünk kitéve a lelkiismeretlen orvosok és kórházak kénvének- kedvének. Gumigyári munkások uj munkaszerződése ,4 United Rubber Workers Union két nagy vál­lalatnál alkalmazott tagjai részére két’ évre szóló uj munkaszerződést kötött. Az egyezményekben a Goodyear Tire & Rubber Co. 11 üzemében dol­gozó 20,000 munkás s a Firestone Tire & Rubber Co. 8 üzemében 16,000 munkás van érdekelve. A szakszervezet 180,000 munkást képvisel az ipar­ban. A Goodyear Tire-nál a munkások bérén nem történt változás. A munkanélküli pótbiztositás ki­fizetésének idejét 26 hétről 39 hétre emelték, az összeg legmagasabb határát 35 dollárban állapí­tották meg. Ez az államtól járó munkanélküli biztosítás szűk összegét kiegészíti. .A két évnél régebben elbocsátott munkások igényt tarthat­nak végkielégítésre. A vakáció idejét módosítot­ták. 10 évi. szolgálat után 8 heti és 22 év után 4 heti fizetett szabadságra jogosultak a munkások. A Firestone-al kötött szerződés a gumikerék üzemekben dolgozó munkások részér * az első évre 7 és fél cent béremelést és a második évre újabb 7 centet biztosit. A többi gyárak munkásai az első évben 3 és fél cent, «a második évben 4 cent óra­béremelést Lapnak. A fizetett szabadság idejét itt is úgy módosították, mint Goodyearnál. HnnHimauuiiHnunnmiHinii MÁJUS ELSEJÉT az “Ipar Napjá”-nak nevez­ték ki Massachusetts, Maine, Pennsylvania és New Hampshire államokban. A munkáltatók még ettől a naptól és munkásjellegétől is meg akarják fosztani az amerikai munkásságot. Ha még nem olvasója a lagyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre- *,5.00. félévre $3.00. — Küld je be az alábbi szel­vényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a laput és elküldjük a számlát: Név: ............................................................ Cim: ........................................................ ... Város:............................. AViam:....... Mellékelve $5.00 Q Félévre $3.00 Q Kérem, küldjenek számlát □

Next

/
Oldalképek
Tartalom