Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-04 / 18. szám
TRursday May 4, 1961 — AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 AMNESZTIÁT FRANCO POLITIKAI FOGLYAINAK! Irta: ENRIQUE LISTER Huszonkét esztendővel a spanyol polgárháború befejezése után és csaknem tizenhattal azután, hogy a nemzetközi fasizmus vereséget szenvedett a harcmezökön s a 2. világháború befejeződött, Franco terrorista diktatúrája a nemzetközi fasizmus hajtása, Hitler és Mussolini szülötte, anakronisztikusán továbbra is fennáll Spanyolországban. Ennek az elmúlt 22 esztendőnek a története egyfelől, a Franco-rendszer részéről, az elnyomás és a terror története, másfelől azonban, a nép, a spanyol dolgozók és különösen a spanyol munkás- osztály részéről, a hősiesség, az önfeláldozás és a harc története is. Azt, hogy a francóista terror és elnyomás nem tudja elfojtani a spanyol nép szabadságvágyát, a zsarnokság elleni gyűlöletét, kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy egyre súlyosabb megtorló rendszabályokat foganatosít a kormány. Ilyen az 1960 szeptember 21-én kelt rendelet is, amely katonai lázadás bűntettének minősiti a politikai ellenzék minden formáját, kezdve a hatóságok egyszerű bírálatától a sztrájkokig, a békés tüntetésekig. Ez a rendelet világosan megmutatja Franco rendszerének fasiszta, terrorista jellegét, de ugyanakkor nyilvánvaló bizonyítéka e rendszer gyengeségének. Hiszen ilyenféle “érvekhez” kénytelen folyamodni, hogy valamiképpen feltartóztassa a nép napról-napra erősödő elégedetlenségének kirobbanását. Francénak és klikkjének, a néhány évvel ezelőtti ellenzéki erőkhöz képest, ma a közvélemény sokkal szélesebb, a spanyolok millióit magába fog laló rétegeivel kell szembenéznie. És jóllehet, az elnyomás továbbra is tombol, és különösen a kommunistákat sújtja, ma már nemcsak a kommunisták, de még a szocialisták, az anarchisták és a köztársaság pártiak sem egyedüli áldozatai ennek az elnyomásnak. Néhány év óta Franco rendszere kénytelen elfojtani a baszk és a katalán nacionalisták, a monarchisták és a katolikusok törekvéseit is. Ezek is az ellenzék oldalára álltak át, mivel még a katolikus egyház papsága körében is megnyilvánul az az elégedetlenség, amely áthatja az egész országot. Ez az általános elégedetlenség egyaránt jelentkezik a gyárakban és az egyetemeken, a szakszervezetekben és a társadalmi szervezetekben, ügyvédek, akadémikusok körében, sőt még a fegyveres erők egységeiben is. A fokozódó elnyomás jelei: a letartóztatások, a politikai foglyokkal szemben alkalmazott kegyetlen bánásmód, a kinvallatási módszerek, a hadbirósági tárgyalások (még a véleménynyilvánítással kapcsolatos ügyeket is a katonai törvény székek hatáskörébe utalták), és azok a szörnyű Ítéletek, amelyeket Francónak és kormányának utasítására e katonai törvényszékek hoznak. Az eredmény — megsokszorozódott a spanyolországi börtönök lakóinak száma. A burgosi, az Alcalá de Henares-i és más börtönökből a politikai foglyok százai ismételten felhívással fordultak a spanyol és a nemzetközi közvéleményhez, a sajtóhoz, a különböző nemzetközi szervezetekhez, hogy leplezzék le és bélyegezzék meg Franco tábornok hazug állításait, miszerint a spanyol börtönökben nincsenek már politikai foglyok. A spanyol politikai foglyok ezekben a felhívásokban teljes részletességgel ismertetik helyzetüket, a börtönök nyomorúságos körülményeit, az egyes foglyok büntetéseit és a már letöltött évek számát, s kérik nemzetközi bizottságok kiküldését a spanyol börtönökbe, hogy a hely színen állapítsák meg, ki mond igazat, ők-e vagy Franco. így például a burgosi központi fegyház politikai foglyai 1960 januárjában hosszú levelet írtak az Egyesült Államokba Owens tiszteletesnek és megcáfolták Areilza washingtoni spanyol nagy követ állításait arról, hogy a spanyolországi börtönökben már nincsenek politikai foglyok. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1960 októberében csupán a burgosi börtönben 393 olyan politikai fogoly volt,, akinek összbüntetése elérte a szinte elképzelhetetlen 9825 esztendőt, ami foglyonként átlag 25 esztendőt tesz ki. Ebből már letöltöttek 5477 évet. A statisztikai kimutatásból kitűnik, hogy 76 fogoly akkor már több mint húsz esztendőt (tizenketten közülük több mint 22 esztendőt) töltött a börtönben, 126-an pedig 15—20 esztendeje, 88-an több mint 10 esztendeje, a többi ennél rövidebb ideje volt a börtön falai között. A spanyol politikai foglyok megrázó Írásai széles visszhangra találtak az egész világon, de elsősorban magában Spanyolországban. Az a kampány ugyanis, amely az utóbbi időben oly hatalmas erővel bontakozik ki az országon belül a politikai foglyok és a több mint 200 ezer politikai száműzött amnesztiájáért, a politikai szabadság- jogok biztosításáért és általában a terror megszüntetéséért, elsősorban a spanyol börtönökből felhangzó kiáltások visszhangja, a spanyol politikai foglyok segélytkérő kiáltásainak többszörösen visszaverődő és erősödő visszhangja. E kiáltások azt kérik a világ közvéleményétől, de különösen a spanyol honfitársak lelkiismeretétől, ne feledkezzenek meg azokról, akik a börtönzárkákban sínylődnek, sokan már több mint húsz esztendeje is, segitsék őket visszatérni az életbe, otthonukba, családjuk körébe. Ramón Menéndez Pidalnak, a Spanyol Királyi Akadémia elnökének, az ismert történésznek tiltakozó levele, amelyet a tudomány, az irodalom s a művészet számos kiválósága, valamint sok ismert egyházi személy és magasrangu katonatiszt irt alá, a spanyol képzőművészeknek az igazságügyminiszterhez intézett levele, a barcelonai legfelsőbb bíróság elnökéhez küldött levele, valamint több mint 300 baszk papnak négy püspökhöz intézett beadványa — mind megnyilatkozásai annak a légkörnek, amely jelenleg Spanyolországban uralkodik az amnesztiával és a politikai szabadságjogok védelmével kapcsolatban. Nemzetközi síkon a spanyol politikai foglyok é3 Az Un-American bizottság megszüntetéséért New Yorkban egy nagyon jól sikerült gyűlést tartott a New York Council and Youth Committee to Abolish the House Un-American Committee. A St. Nicholas Arena nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. A 6,000-es tömeg nagyobbik fele fiatalokból állott, nagyohbrészt diákokból. A tanuló ifjúságot mélyen megrázta a néhány hónappal ezelőtt San Franciscóban a HUAC ellen tüntető fiatalság brutális megtámadása. Az Un- American bizottság akkor tanítók ellen folytatott hajszát és a diákság természetesen érdeklődött. A kihallgató terembe nem akarták beengedni őket, a folyosókról a rendőrség vizsugarakkal mosta őket az utcára. A spontán tüntetésen a rendőrség kocsiszámra vitte a börtönbe a letartóztatottak tucatjait. A HUAC filmet készített a sanfrancis- cói eseményről és kommunista-ellenes propagandával fűszerezve terjeszti országszerte,' “Operation Abolition” cimmel. Szemtanuk és szakértők' véleménye szerint a film a valóságot eltorzítja és meghamisítja. A newyorki tömeggyülésen megjelent Carl Braden, Frank Wilkinson és Pete Seeger, akiket börtön- és pénzbüntetésre ítéltek a kongresszusi bizottság elleni “tiszteletlenség” vádja alapján, amiért az alkotmányra hivatkozva, szólásszabadságuk védelmében nem voltak hajlandók besúgóvá válni. A szónokok rámutattak arra, hogy a HUAC csak ott kutat, ahol a demokrácia és a haladás jelei mutatkoznak, nem vizsgál ki fajgyűlöletet, antiszemitizmust és véres fasizmust hirdető szervezeteket és egyéneket. Pete Seeger népdalaival magával ragadta a közönséget. A lelkes tömeg szép összeggel járult hozzá a rendező bizottság munkájához, hogy a HUAC megszüntetését mielőbb sikerre vigye. Reakciós elemek egy újabb “sanfranciscot” .szerettek volna megrendezni. Úgy a gyűlés elején, mint a végén, a bejárattal szembeni járdáról fasiszta szólamokkal sértegették a megjelenteket. De a gyűlésről kiáradó tömeg énekszóval vonult el, nemtörődve a magából kikelten ordítozó maroknyi bigottal. New Yorkig hat a tengerentúli sztrájk Április 10-ike óta 40,000 közlekedési munkás * sztrájkol Dániában. Gyakori összeütközésbe kerülnek a rendőrséggel a piketvonalakon, ahol a rendőrség sztrájktörőkkel végeztetett szolgálatok felett ői’ködik. Kopenhágától 75 mérföldre fekvő Aarhus kikötőben a sztrájkolók meg akarták akadályozni két teherautó átrakását égy svéd komphajóra. Kb. 50 gumibotos rendőrosztaggal gyűlt meg a bajuk. Amikor a heves verekedésnek vége volt, egy rendőrt és hat sztrájkolót kellett kórházba szállítani. A komphajó a teherautók nélkül indult útjára. New York kikötőjében április 16 óta öt dán teszámüzöttek amnesztiájának követelése szintén termékeny talajra talált. A világ különböző országaiban a-demokraták, a békét és az igazságot szerető emberek, politikai és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül, már jó ideje aggódnak a spanyolországi állapotok miatt. Hogyan lehetséges az — teszik fel a kérdést —, hogy amikor nemcsak a hadifoglyokat, hanem még azokat is, akiket a legmagasabb nemzetközi törvényszékek háborús bűnösnek elitéltek, már rég szabadon bocsátották, Spanyolországban pedig a börtönök továbbra is tömve vannak politikai foglyokkal, akik között sokan még a polgárháború befejezése előtt, vagy közvetlen azután kerültek börtönbe, vagyis hat esztendővel a második világháború befejezése előtt ? Hogyan lehetséges az, hogy Spanyolországban, az ENSz tagállamában lábbal tiporják a legelemibb emberi jogokat, melyeket az ENSz alapokmánya szentesit? E spanyolországi és nemzetközi légkör szellemében 1960 januárjában a brazíliai Sao Paulo városában összeült a spanyol és a poltugál politikai foglyok és számüzöttek amnesztiáját követelő erők első latin-amerikai konferenciája, 1961 januárjában pedig az uruguayi Montevideóban a második ilyen konferencia. Mindkettőnek nagy visszhangja támadt az amerikai kontinensen, különösen a spanyol és portugál nyelvű országokban. A montevideói konferencia határozatai között szerepel az is, hogy a két latin-amerikai konferencia célkitűzéseinek megfelelően elő kell készíteni egy világméretű konferencia összehívását. herhajó vesztegel, mert munkásaik ülösztrájkot kezdeményeztek. A hajók tulajdonosai a bevándorlási hivatalhoz fordultak segítségért. Partraszállási engedélyt kérnek a sztrájkoló legénység számára, hogy a hajókról való eltávozásra kényszerítsék őket." A hivatal egyelőre habozik a kérés teljesítésében. A dán^munkásokat képviselő szakszervezet amerikai megbízottja, Johannes Nielsen, azt állítja, hogy a tulajdonosok visszatartják az élelmiszert és vizet a sztrájkoló munkásoktól, hogy ezzel kényszerítsék őket a hajókról való távozásra. A legénység ülősztrájkja szerves része a hazai’ dán közlekedési munkások sztrájkjának. Londonból jelentik, hogy 10,000 rakodómunkás sztrájkot kezdett a munkásfelvétel módszerei felett létrejött ellentétek miatt. London kikötőjében 66 hajó mozdulatlanul áll ennek következtében. Hány kisbolygó létezik naprendszerünkben? Naprendszerünkön belül a Mars és a Jupiter bolygó között a kisbolygók — planetoidák vagy aszteroidák — övezete húzódik. A kisbolygók rendszere a bolygóközi anyag egyik megjelenési formája. ' Az első kisbolygót 1801-ben fedezte fel Piazzí olasz csillagász Palermóban, és Ceresnek nevezte el. Azóta 1615 kisbolygót sikerült felfedezni. Számuk olyan nagy, hogy már nem kapnak külön nevet, hanem számokkal jelölik őket, felfedezésük sorrendjében. A Mount Wilson-csillagvizsgáló 100 hüvelykes reflektorának segítségével 1934-ben készített fény képfelvételekből Baade, az ismert csillagász arra következtetett, hogy kb. 44,000 oly kisbolygó létezik, amelynek fénye a 19-es nagyságrendnél nagyobb. A fényképfelvételek exponálási ideje másfél-két óra volt. Baade természetesen nem mind a 44,000 kisbolygót fényképezte le, hanem egyes zónák átlagos bolygósüriiségéből számította ki a fenti adatokat. G. P. Kuiper, ismert “bolygó-szakember” szerint a kisbolygók száma megközelíti az 55,000-t. Az általa készített fényképek a 16.5-ös nagyság- rendű égitesteket tüntetik fel. AMERIKAI MAGYAR SZÓ jj 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre Szabó Miklós: “A 117-es ügynök” c. regényét. Ára 75 cent. Mellékelek érte $.........................-t. Név: ..................................................................... Cím: ..................................................................... Város: ...........................................Állam:____
