Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-13 / 15. szám
Thursday, April 13, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Széljegyzetek A John Birch társulat segítői. — A fegyverkezési verseny fenntartása a demagógia célja. — A Moral Rearmament és a Mindszenty Foundation versenytársak Irta: GERÉB JÓZSEF A gyülöletszitásra, tehát a háborús szellem élesztősére alakított féltitkos “John Birch Society’’ leleplezése egyre nagyobb hullámokat ver fel. Kiderült, hogy .ez a szervezet, amely a “suttogó informálás” utján a kommunista bélyeget Eisenhower ex-elnökre, Warren főbíróra és még az elhunyt John Foster Dulles külügyminiszterre is rá akarta sütni, számos országos képviselőt és állami törvényhozót “hódított” már be tagjai sorába. A váratlanul leleplezett törvényhozók és egyéb politikusok sakáll módra visitoznak és habzó szájjal ordítják, hogy a kommunisták elleni harc minden eszközre feljogosít és miután nem tagadhatják le Ralph Welch “führer”-el való kooperációjukat, úgy hiszik, hogy a kommunisták elleni harc hangoztatásával a gyalázkodás hirdetéséért, még érdemeket is kovácsolhatnak maguknak. Jelenleg ugylátszik, hogy a szenátus valamelyik bizottsága elé kerül ez az ügy és igy a jövőben még többször is fogunk ezzel foglalkozni. Ezúttal nem magával a gonosz célú egyesülettel, hanem csak a vele kapcsolatos néhány más kérdéssel akarok foglalkozni. Megjegyzem azonban mindjárt itt, hogy noha a polgári sajtó (beleértve a rádiót és a televíziót is) jelentékeny része ellenzi és “leleplezi” Welch szervezetét, de az ALAPVETŐ TÉNYEKET NEM ISMERTETIK a nagyközönséggel. Nem írják meg, hogy John Birchék igazi célja a háborús szellem emelése A FEGYVERKEZÉSI VERSENY FENNTARTÁSÁRA. Nem Írják meg, mert — ha hangoztatják is, hogy az Egyesült Államok békét akar —, ugyanakkor késhegyig ragaszkodnak a háborús iparok fenntartásához. A fegyverkezésből eredő profit és munkaalkalmak fertőzték meg a levegőt annyira, hogy ilyen John Birch-féle egyesületek keletkezhetnek és fejlődhetnek. A közvélemény irányítása A háború soha sem volt “piknik”, de még sem volt annyira végzetes, mint lehet most, a nukleáris bombák korában. Hiszen magának az Egyesült Államoknak már elég bombája van ahhoz, hogy akár 15-ször egymásután ki tudná ölni a föld összes lakosságát (dr. Lapp atomtudós állítása), ha két-három elégés után még újból életre kelnének is. Persze a Szovjetuniónak is van néhány bombája és tegyük fel, hogy valamivel kevesebbszer, mondjuk nem tizenötször, hanem csak tízszer tudná kipusztitani az emberiséget; akkor is közösen a 25-szörös kiöléssel elég alaposan megtisztítanák a földet minden állati és növényi élettől. Ezért a nagy, vagyis a korlátlan háborútól félnek az emberek, viszont a régi divatu, nukleáris fegyvereket nem alkalmazó háborúkat szinte kívánatosnak tartják. A közvéleménykutató intézmények most rájöttek, hogy Amerika népe csak kisebb háborúkat akar. Samuel Lubell által vezetett közvéleménykutató iroda például a legutóbbi jelentésének ezt a cimet adta: “Public seems ready to risk small wars” “A közönség hajlandó a kis háborúk megkoc- káztatására” — jelentette ez az iroda. Most tehát neki kellene rontani és számonkérni: hány embert kérdezett meg, hogy a “közönség” nevében beszélni mer? Félek, nem lehet azt mondani, hogy ez az iroda teljesen alaptalanul tette ezt az állítást. Mert Lubell merész állítását megelőzőleg már a szenátusban erős vita folyt New York és California állam szenátorai között. New York állam két szenátora. Kenneth B. Keating és Jacob K. Javíts, azzal álltak elő a szenátusban, hogy California sokkal nagyobb részt kap a háborús rendelésekből mint lakossága számarányához képest megilletné. California lakossága csak 15 százaléka az ország népének, mégis a háborús rendelések 25 százalékát itt készítik — mondják a newyorkiak amit természetesen meg akarnak változtatni. Erre aztán Kuchel és Engle californiai szenátorok dühösen védelmezték a rendelések jelenlegi elosztását. Azt mondják, hogy a földrajzi fekvése, időjárása, nyersanyagkészlete és a szakértők tömeges idetelepülése a sok rendelés igazi oka. Békebeli munka Nem akarjuk tovább részletezni a háborús rendelések fölötti nagy marakodást, de láthattuk, hogy valahányszor egy-egy ilyen fegyvergyárat lezártak, vagy rendeléscsökkenés miatt letették a munkásokat, az egész vidéken — bárhol az országban történt is ilyesmi — megindult a nagy sopánkodás és az összes politikusokat zavarták, hogy az elveszett rendelések helyett újabbakat szerezzenek. A tény, a szomorú tény az, hogy még mindig csaknem semmit sem tettek a békebeli iparok kiépítésére és igy természetes, hogy az a sok millió munkás, aki ma fegyvergyártásból él, nem akar- já, hogy a fegyverkezést abbahagyják és bizony szívesen látja a háborús szellem élesztősét, sőt hajlandó még a kisebb, úgynevezett “korlátolt” háború megkockáztatására is. A háborús hazafias jelszavakat nem kell komolyan venni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a fegyverkezés hívei mind szemenszedett gazemberek, háborús huligánok, szadista vérengzők, stb., hanem igen is állítom, hogy aki a háborúból hasznot húz, aki abból él, annak a gondolkozását a haszon befolyásolja és megváltoztatja. Régi igazság ez, amit már Marx Károly észrevett jó száz évvel ezelőtt. Már most ezen gazdasági tényt szem előtt tartva mondhatjuk: itt most nagyon sokan keresnek igen nagy hasznot a fegyverkezésen, igen sokan élnek belőle, amiből az következj .. hogy annak igen sok hive van még akkor is, ha kikerülhetetlenül a korlátolt háborúkhoz vezet. Mihelyt hire ment, hogy a hadügyi hivatal egyelőre beszüntette az aromerővel hajtható repülő bombázók kifejlesztésére vezető kísérleteket, amelyekre egybillió dollárt irányoztak elő, azonnal megindult a nagy siránkozás, hogy most a General Electric Co. le fog tenni 3,500 munkást, Evendale O. városban; néhány százat az Idaho Falls, Ida. telepén. A Pratt-Whitney Co. 750 embert küld el munkából Middletown, Conn, városban; a General Dynamics Forth Worth, Tex. városban tesz le munkásokat, amit követnek West Palm Beach, Fia. városban is. Elsírják, hogy a kísérletek beszüntetése következtében mintegy 17—18 ezer alkalmazott veszti el munkáját. Mi lesz most azokkal? Mi lesz a családjukkal? — kérdezik jajveszékelve. Az senkinek sem jut eszébe, hogy mi lenne azokkal a milliókkal, akiket az atomerő hajtotta bombázókról ledobált hidrogénbombákkal pusztítanának el, ha ezt az őrületes fegyverkezést tovább is folytatnák. S annak a sajtónak, amelynek szive ennyire vérzik a munkanélküliekért, nem jut eszébe sürgetni, hogy az ország iparát át kellene építeni a fegyverek gyártásáról a békés célokat szolgáló eszközök készítésére. A légkör A fegyverkezésből származó nagy haszon, a fegyverek gyártása és szállítása nyújtotta munkaalkalmak teremtették meg azt a légkört, amelyben a John Birch-féle egyesületek életre kelhettek. A fegyverkezési iparnak nagy szüksége van arra, hogy mindenütt és mindenkiben ellenségeket lássunk, akik ellen csak a mindenféle újabb, meg újabb csodafegyverekkel védekezhetünk. A háborús szellem élesztésében Ralph Welch egyesülete nem az első csoport, számos elődje volt már, legfeljebb csak azt mondhatjuk róla, hogy ilyen durva demagógiával eddig még egyik sem mert előállni. De azért éppen ilyen háborús uszitó egyesületek az American Legion-tól kezdve fel az Amerikai Forradalom Leányai nevű egyesületen át csaknem minden túlzó hazafias csoportig. Most meg azt a hirt hozták a napilapok, hogy a Palm Springs, Cal. városban golfozgató Eisenhower ex-elnököt felkereste 40 japán diák, akik a múlt év júniusában nagy tüntetéseket rendeztek japáni útja ellen, mire azt a látogatást el kellett ejteni. A diákok most bocsánatot kértek az ex-elnöktől, mert mint mondották, a Moral Rearmament (MRA) egyesület tagjai lettek, megtértek és most már ők könyörögtek az ex-elnök- nek, hogy látogassa meg Japánt. Persze azt elhallgatták Ike előtt, hogy most már a Moral Rearmament nevű egyesület fizetett alkalmazottai s ezzel a látogatással csupán reklámot csaptak annak az antikommunista színdarabnak, amelynek eljátszására felfogadták őket. Miféle egyesület ez a Moral Rearmament nevű valami, amely most százezrekbe kerülő nagy hirdetésekkel indul neki az antikommunista harc nagy hasznot Ígérő üzletének? Az MR A alapitója, tulajdonosa, vagy “führer- je” bizonyos dr. P'rank N. D. Buchman, volt protestáns pap, aki jóidéig az antiszemita vizeken hajózva halászgatott. így ismerkedett meg Henry Ford automobilgyárossal és annak nem túlságosan értelmes, de nagyon vallásos feleségével, aki teljesen a befolyása alá került. Egyideig maga Ford is hallgatott az álszenteskedő papra olyany- nyira, hogy finanszírozta a “Dearborn Independent” nevű antiszemita hetilapot. Az igazságnak megfelelően meg kell jegyeznünk, hogy úgy másfél év múltán felismerte, hogy antiszemita vizekre csalták és beszüntette a fajgyűlöletet hirdető hetilapot. Mrs. Ford támogatása Mrs. Ford azonban továbbra is megmaradt Buchman befolyása alatt és igen nagy adományokkal támogatta annak világmegváltást célzó “erkölcsi teli egy verkezést” ajánló vállalatát. Buchman Mrs. P ord révén más gazdag támogatókra is akadt, különösen azon milliomosok közt, akik fegyvergyártással, háborús szállításokkal szerezték vagyonukat. Különösen nagy támogatást kapott egy japán háborús multimilliomostól, akit “megtérített” és aki lehetővé tette, hogy az MRA gyönyörű parkkal övezett mese-kastélyt vásárolhatott Svájcban, ahová a háborús milliomosok pihenni járnak és ahol újból felfegyverkeznek erkölcsileg is a további háborús uszításra. Ez az MRA az antiszemita vizekről most átlia- jozott az antikommunista óceánra, és a háborús milliomosokon kívül most már a nagy néptömegek felé fordul (a milliomosok költségén), hogy élő színészekkel, filmeken és végre nagyképü áltudósokkal hirdesse a kommunista veszedelmet és kérje a szegény emberek dollárjait. Semmi kétség, az MRA hangzatos neve ellenére sem más, mint egyike a háborúra uszitó szervezeteknek. Mindszentv-egyesület Miután a háborúkból ilyen könnyen lehet pénzt keresni, azzal nagyon sokan megpróbálkoznak. Az ilyen egyének és szervezetek felsorolására ez az egész rovat sem lenne elegendő. Azért itt még csak egyet említünk meg, amely még csak most van kibúvóban a háborús csatornából. Ennek az uj “business”-nek az alakitói a magyar Mindszenty bíborost tették meg védszent- jükké. Erről is a napilapokban közzétett hirdetésekből és levelekből értesülünk. Ezekből megtudhatjuk, hogy a világ megmentésére St. Louis, Mo. városban megalakították a “Cardinal Mindszenty Foundation” szervezetet, amelynek célja barátok, ismerősök körében otthonaikban működő “tan-csoportokat” szervezni a KOMMUNIZMUS TANÍTÁSÁRA. (?) Mindszenty hívei ugyanis röplapokban és füzetekben megírták a kommunizmus “igazi” (?) értelmét és azt tanítani akarják, ha lehet az iskolákban, de ha ott nem lehet, akkor baráti körben az otthonokban. Elképzelhető, hogy micsoda szörnyű rágalmakat és hazugságokat Írhatnak azok a kommunizmusról, a szocializmusról és minden más haladó eszméről. Az uj üzlet megindítói azonban biztosra veszik, hogy Mindszenty nevével a jámbor hívőket lépre lehet csalni, vagy ami nekik a legfontosabb, azok halomszámra fogják küldeni a dollárokat a hirdetésekben adott címre. Hiszen igazán “szent célra”, a kommunizmus elleni harcra kérik. Aztán azt sem kell elfelejteni, hogy az ilyen világmegváltó célra adott támogatást le lehet vonni az adóból, de még annál is fontosabb az, hogy azoknak sem kell elszámolni a dollárokkal, akik kapják és elköltik azokat. Nyilvánvaló, hogy az antikommunista “business” virágzó üzletté vált, amellyel mostanában sokan kísérleteznek. De hogyisne, nem sok befektetés kell hozzá és az atmoszféra igen kedvező a bő aratásra. Mint minden iparágban, úgy itt is számos különböző grádusu boltot nyitottak már. De a legszerényebbtől fel a legrikitóbbig, mindannyian a háborús szellem ápolói, mindannyian a gyűlölet hirdetői, a háború vámszedői. ^wvvHUumti HATALMAS PARKOT létesítenek a leningrá- diak a Finn-öbölben. A Leninről elnevezett parkban a napoknan 90 huszonötéves hársfát ültetnek el.
