Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-13 / 15. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 13, 1961 LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa — Folytatás — Eichmann érdeklődni kezdett a gáz iránt. Mindenekelőtt az eddig használt módszert: a szén- monoxidos gyilkolást tanulmányozta. Ezt Hitler utasítására egy ideje alkalmazták már a szellemileg vagy testileg rokkant németek likvidálására, később pedig a dachaui és más németországi koncentrációs táborokba zárt -kommunisták és zsidók elpusztítására. Egyszerűen bevezették a kipuffogó gázt a kocsiszekrénybe s ez a monoxid- gáz ölte meg a szerencsétlen áldozatokat. Ilyen halálautók már nagyobb számban működtek, elsősorban az un. “Sauer-autók”, amelyeket festett ablakokkal, hamis ablakredőnyökkel vidéki tanya- házaknak, vikendházaknak álcáztak. Kivégző- csoportok jártak a halálautókkal táborról táborra. Eichmann ezeknek a működését elsősorban osztrák barátjánál, az egyik legförtelmesebb tö- meggyilkosnál, SS. Gruppenführer Odilo Globoc- niknál tanulmányozta. Wislicenynak erről így számolt be: “A Globocniknál alkalmazott motorgázos kivégzés jobb, mint az agyonlövéses rendszer. Csakhogy amint azt e kérdés nagy szakértője, SS Untersturmführer dr. Becker jelentette, a rossz terep, a leírhatatlan útviszonyok miatt az autók hamar elromlanák, alkatrészei tönkremennek. A kiszolgáló személyzetre is ártalmas ez a megoldás: az emberek minden egyes kirakodás után (értsd: az elgázositottak kidobálása után. A szerk.) főfájásról panaszkodnak. ,A gáz adagolása nem történik minden esetben helyesen. A vezető a munka meggyorsítása érdekében végsebességre kapcsol, s ily módon megfulladnak a kivégzendő személyek, ahelyett, hogy a terv szerint elszenderednének”. (V.) AUSCHWITZ ÉS A Eichmann ezekután nagy nehezen bevallja: —Valóban részt vettem magam is ilyen gáz- autós kivégzésen. Oly borzalmas hatással volt rám, hogy rosszul lettem. Le kellett szállnom, s utamat alig tudtam folytatni azon az autón, noha . már megszabadult terhétől. Az “érzékeny” tömeggyilkos ekkor határozta el, hogy valamilyen “még humánusabb” eljárást kell találnia. Eichmannak — e szörnyű dráma fő* szereplőjének előadása nyomán — tudták Haifában elsőizben tökéletesen rekonstruálni azt a pokoli folyamatot, amelynek során példátlan szadiz- mussal kikisérletezték a “legtökéletesebb”, a “leg olcsóbb”, a “leggyorsabb” tömeggyilkossági módszert. Eichmann Stutlhofban házinyulakkal, Auschwitzban foglyokkal kísérletezik Eichmann — Himmler engedélyével — külön kísérleti telepet rendezett be. Gdansktól (Danzig- tól) 36 kilométerre fekszik Stutthof (Stuttovo). A Balti-tengertől két kilométerre képezték ki azokat a fiatal SS-tiszteket, akik a megsemmisítő táborok vezetésére voltak hivatva. Eichmann ebben a táborban — a “gyilkolás főiskoláján” — végeztette a különböző gázfajtákkal az első kísérleteket, amelyeket az I. G. Farbenindustrie és annak leányvállalatai, a “Degesch” és a “Tesch und iStabenow” bocsátottak rendelkezésére. Az első kísérleteket házinyulakkal folytatták. Előbb a DRP 575,293-as preparátummal próbálkoztak, de annak hatását nem találták elég gyorsnak. Azután a “Cyklon” elnevezésű ciángázra tértek át (HCN vagy HCY), amely már gyorsabban hatott. Amikor Eichmann végül kielégítőnek vette a hatást, szemlére hívta meg Himmlert. t(VÉGSÖ MEGOLDÁS” A kihallgatások során a legkomolyabb vádak egyike: a gázzal való gyilkolás kipróbálása, ezúttal már nem nyulakon, hanem embereken. Eichmann természetesen ismét megkísérli, hogy tagadjon. Most azonban megdöbbenve látja, hogy a kihallgatok iSobiborról is tudnak, s kibontakozik a szörnyű kép. Himmler a stutthofi nyulkisérletek után engedélyt adott arra, hogy embereken próbálják ki a vegyszereket. Eichmann a sobibori tábort (Chelm közelében, a lublini tartományban) találta alkalmasnak erre a célra. Az első “nagyüzemi” kísérletnek ötszáz lublini zsidó esett áldozatul. Himmler személyesen tanulmányozta a ciángázzal végzett gyilkosság eredményességét, s a kísérlet napjaiban a táborpararicsnok villájában lakott, természetesen Eichmannal együtt. A gyorsan előrenyomuló szovjet csapatok 1945- ben “szinte teljes épségben találták a tábort, s még állt a parancsnoki ház, amikor 1945 végén kormánymegbizásból az a szomorú kötelesség hárult rám, hogy végiglátogassam ezeket a szörnyű táborokat. Sohasem felejtem el a parancsnoki házon büszkélkedő feliratot: “Gottes Heim!” — Isten háza! A tábor többi SS-tisztje valamivel szerényebb volt s megelégedett az olyan épületes címekkel, mint “Schwalbennest” (“Fecskefészek”), vagy “Zum lustigen Floh” (“A vig bolhához”) . .. Himmler, Eichmann és társaik a gázkamra falába vágott nyíláson tanulmányozták az áldozatok vergődését és úgy vélekedtek, hogy a módszer még tökéletesítésre szorul. A halál ugyanis nem következett be elég gyorsan és ez a körülmény hátráltatta a “termelékenységet”. Az első terepszemle Himmler alaposan tanulmányozta Lengyelország térképét és úgy vélte, hogy a katowicei bányavidék egyik városkája — Auschwitz, lengyelül Oswieczim — jó vasúti összeköttetése révén kiválóan alkalmas egy nagy megsemmisítő tábor létesítésére. A német fasiszták egy lengyel tüzérségi telep és a lengyel dohánymonopólium épületeinek felhasználásával már korábban létrehoztak itt egy “munkára nevelő tábort” (Arbeitslager) amelynek kapuját a hírhedt cinikus tábla: “Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz) díszítette. Ehhez építettek hozzá 1941. október 1-től kezdve 600 fabarakkot Birkenau község területén és igy született meg Auschwitz II.. Franz Ferdinand Höss, a munkatábor parancsnoka, Himmlertől kapta az instrukciót: — Himmler 1941. augusztusában magához rendelt Berlinbe. Közölte velem, hogy a Führer parancsát — a zsidókérdés végleges megoldását —Auschwitzban kell -végrehajtani. Utasított, hogy lépjek érintkezésbe Eichmannal. Höss és Eichmann együtt utaztak Berlinből Auschwitzba, megtekintették a terepet és megegyeztek a szükséges építkezések kérdésében. A Gestapo hatalmas palotájában (Berlin Kurfürstenstrasse 116) hívta össze Eichmann 1941. novemberében a hozzá beosztott tiszteket. Részletesen beszámoltak az egyes nyugati államokban tett tanulmányútjaik eredményéről: hány deportáltra lehet számítani és, hogy kikre támaszkodhatnak majd az akció során. A megbeszélésen Höss is jelen van és Eichmann csak vele közli egészen bizalmasan: — Amit most mondok, az nem tartozik a többiekre. Kísérleteim megfelelően haladnak, de nincsenek még teljesen befejezve. . Egy ambiciózus ember Höss ambiciózus ember lévén, nem várta meg, amíg az Eichmann által irányított kísérletek eredménnyel zárulnak, hanem önálló lépéseket tett. Auschwitzban korábban “csak” az akasztás, a tarkónlövés, az éhhalálal és a szívbe adott fenolinjekció módszereit alkalmazták, de a táborparancsnok most áttért a “humánusabb” megoldásra. Eichmannak a vizsgálati fogságban módot nyújtottak arra, hogy tanulmányozza egykori barátjának, a Krakkóban halálraítélt, és az auschwitzi koncentrácicó tábor akasztófáján kivégzett Hössnekj a feljegyzéseit. Höss valóban precíz ember volt: 1941. SZEPTEMBER 3. Először próbáltuk ki embereken a Zyklon B. gázt. A beteg-barakkból átszállítottunk 250 foglyot a 11. blokk pincecelláiba, ugyanide került 600 orosz tiszt, politikai biztos és kommunista párttag, akiket 1941. julius 17-én válogattunk ki a “Kommissarerlass” alapján. Az ajtókat alapo- sap elszigeteltük és a cián beszórása után kívülről földdel torlaszoltuk el a pinceablakokat. SZEPTEMBER 5-ÉN ESTE Fritsch és más tisztek felsorakoztatták a büntetőszázad húsz tagját és a betegápolókat. A foglyok gázálarcot kaptak és leküldték őket a pincébe, hogy hozzák fel a tetemeket. Höss a feljegyzéssel egyidejűleg azonnal jelentést küldött Eichmannak. SS Haptsturmführer Fritsch, az egyik beosztottam, legutóbb a büntetőbarakk pincéjében kísérletezett az odazárt orosz hadifoglyokkal. Kipróbálta rajtuk a Zyklon B. vegyszert, amelyet a “Tesch és Stabenov” cég gyárt tetvek, bolhák és egyéb élősdiek kiirtására. Az eredmény nagyjából kielégítő, bár sokáig kellett a hatására várni és az. őrszemélyzet közül többen rosszul lettek. A pincét csak nehezen tudtuk kiszellőztetni... Höss a krakkói várbörtön siralomházában irta meg a történet folytatását: — Amint Eichmann megkapta jelentésemet, azonnal leutazott hozzám. Kérésére megismételtük a kísérletet, ezúttal 900 orosz hadifoglyon. A kémlelőnyiláson át sokáig tanulmányozta az elgázositás folyamatát, és meg is volt elégedve az eredménnyel, de szükségesnek látta, hogy az elgázositás céljára építsünk a tábor közelében egy külön objektumot és álcázzuk azt fürdő-, illetve fertőtlenítő helyiségnek. így épült fel a bir- kenaui táborrészben a Bunker I., az első gázkamra. A kipróbálásra nem kellett várni, mert Eichmann felsősziléziai deportáltakat küldött és a kísérőlevélben utasítást adott a “különleges kezelésre”, vagyis az azonnali likvidálásra. . . Villásreggeli pezsgővel 1941. január 20-án egymásután állnak meg a luxusautók a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség berlini épülete előtt. Az autókból államtitkárok szállnak ki, zsebükben a meghívó, amely villásreggelire szól és amelyet Heydrich irt alá. Fehér asztal mellett ülnek a hitleri kancellária, a külügy-, a belügy- és más minisztériumok vezető államtitkárai, valamint Heinrich Müller, a Gestapo vezetője és természetesen Adolf Eichmann a maga stábjával. Miközben durrognak a pezsgőspalackok, a házigazda ismerteti a tisztelt egybegyűltekkel á Führer parancsát: a Gestapó- ra hárul az a nagy feladat, hogy véglegesen rendezze a zsidókérdést. Az úgynevezett “wannseei jegyzőkönyv” pontosan rögzíti a sürü koccintga- tás közben született borzalmas elhatározásokat: az államtitkárok 11 millió embert szolgáltatnak ki a Gestapónak, pontosabban a Gestapo IV—B4 osztályának, amelynek teljhatalmú vezetője Adolf Eichmann. Ettől kezdve titulálja magát Eichmann baráti társaságban “a nemzetközi zsidóság kommisszárjának,” vagy “nagy inkvizitor- nak.” És megindul a pokoli gépezet: a Wehrmacht csizmái eltaposnak egy országot, a náci diplomaták beültetik a bábkormányt, dr. Hans Globke miniszteri tanácsos a belügyminisztérium illetékes osztályának vezetője érvényesíti a nürnbergi faji törvényeket, Eichmann kifosztja és olykor futni engedi a “prominens” zsidókat, a “méterárut” meg Auschwitzba deportáltatja. A szállítmányokat mindig ugyanaz a parancs kiséri: “Sonderbehandlung” — gázkamra.. . — Folytatjuk — Pardon, tévedés A Massachusetts Institute of Technology, Cam- bridge-ben fennállásának 100-ik évfordulóját ünnepelte a múlt héten. Az ünnepélyre meghívták a moszkvai Tudományos Akadémia négy tagját. A meghívást még hónapokkal ezelőtt eljuttatták Moszkvába, de a négy tudós mégsem jelenhetett meg az ünnepélyen, mivel a moszkvai amerikai követségen a vizűm kiadása körül “tévedések” történtek. A Cambridge-i intézet szószólója más felvilá- gositással nem szolgálhatott az érdeklődő újságíróknak, csak annyival, hogy a tévedést korrigálták ugyan, de tulkésőn ahhoz, hogy a szovjet tudósok időben megérkezzenek. Bővebb felvilágosítást a -State Department, vagy a moszkvai nagykövetünk adhat csak, mondotta. ^-----------------------------------------------------V Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre “Ami a kulisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ .......................... Név: ..:..................................................... Cim: .................................................................. \ Város: ....................................... Állam: . ... \______________________________________r
