Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6, 1961 AMERIKAI MAta«.. y Vitacikk a lapunkról * Jobboldali és baloldali opportunizmus káros a munkásmozgalom részére Tisztelt Szerkesztőség! Az 1961-es évkönyv minden tekintetben megnyerte a tetszésemet. Úgy látom, a legnagyobb érdeklődést Rev. Gross “Otthon jártam” c. cikke keltette fel. Ez nekem is nagyon tetszett és a mai hazai állapotokról tárgyilagos, élethü képet kaphat az olvasó belőle. A lap cikkeit figyelemmel kisérem, a lap szelleme, tartalma, nívója általában kitűnő, különösen jó tájékoztatást kap az olvasó az amerikai belpolitikai helyzetről, s a világhelyzetet is jói tárgyalja. Az “Olvasók Írják” és a “Levelek a szerkesztőhöz” c. rovatok egyes cikkei azonban nem mindig sikerülnek a legjobban. A jan. 26-iki számban “A munkásosztály kijavítja a hibákat és tanul belőlük” c. cikk helyenként gyenge. Ez egy szabad rovat, ahol egyéni gondolatokat közölnek és ezek az írások nem a szerkesztőség véleményét fejezik ki. A rovat fenntartása hasznos, még akkor is, ha több esetben téves vagy világnézeti szempontból kifogásolni való cikkek jelennek meg benne. Ez a rovat azonban kitűnő eszköz arra, hogy eleven kapcsolat álljon fenn az olvasók és a szerkesztőség között. A fentenuitett cikk csak részben fogadható el. írója bátorít arra, hogy a szerkesztőség csak használja a piros ceruzát. Valóban előfordulhat, hogy kell azt használni, de hogy hol és mikor, ennek eldöntése rendkívül nagy körültekintést kíván. Különösen kényes a helyzet az óhaza felé elhangzó kritikákat illetően. A kérdés az, hogy az Írók magyarságuk mellett nemzetközi alapon is gondolkoznak-e, s ha igen, nem gondolják-e, hogy a hazai szocialista rendszer tényleges és kijavítható hibáit kötelességünk bírálat tárgyává tenni és építő javaslatokkal segíteni azok kijavításában? A nyugati munkásmozgalmak sok tekintetben fejlettebbek, mint a keletiek és talán segíthetnének azon tanítás véghezvitelében, hogy a “legkisebb államügyhöz is kulturáltan kell hozzányúlni.” Egy kívülálló sokszor tisztábban látja a hibákat, mint az, aki a napi munkában el van merülve. A kezdődő szocialista rendszerben még nagyon sok ellentmondás marad fenn és ezeknek időben való megoldásához segítséget kell adni azoknak, akik hivatottak ezeket megoldani. Ajánlom mindenkinek, olvassa el Szecsődi László “Az ellentmondás fejlődése és feloldódása” c. tudományos munkáját, amelyet 1959-ben a Kossuth könyvkiadó adott ki Budapesten, Ebből megismerhetik a hazai .állapotokot. Talán már az egész világon sírba lehetett volna fektetni a kapitalizmust, ha a nemzetközi munkásmozgalmon belül nem ütötte volna fel a fejét két rendkívül káros irányzat: 1. szektás dogmatikus irányzat. 2. az áruló opportunista irányzat, főleg a jobboldali szociáldemokraták révén. A munkásmozgalom egészséges fejlődése érdekében úgy a Nyugaton, mint a Keleten mindkét irányvonalat ki kell irtani. A Magyar Szó hasábjain néha-néha érezni lehet a dogmatikus, szektás szellemet egyes olvasók részéről. Azt tartom, hogy bátran és merészen kritizáljunk, utána tegyünk építő javaslatokat, mert a tömegek támogatását csakis igy kaphatjuk meg. Ahol ez nincs meg, ott csak egy eltorzult szocializmus lehetséges. Észak-Amerikában a szocializmus ügye rendkívül rosszul áll, az amerikai szakszervezeti vezérek jobban védik a kapitalizmust, mint maguk a kapitalisták. Sem a Magyar Szóban, sem a Kanadai Magyar Munkásban r.em foglalkoznak a tőkés világ, s ezen belül az amerikai szellemi és művészi világ mai produkcióival, a kritikai bírálat alapján. Néha sokkal jobban be lehet látni egy hanyatló társadalmi rendbe a művészetükön, kultúrájukon át, mint gazdaságukon. Ez az amerikai tőkés kultúra napról-napra dekadensebb, torzabb lesz, egyre jobban elszakad a való élettől. Elsősorban nincs mondanivalója, másodsorban nincs perspektívája. Itt-ott felbukkan egy-egv haladóbb művészeti alkotás, amely az amerikai élet egy-egy túlélés ellentmondását jelzi és azt, hogy megvan a csirája az uj szocialista kultúrának. A munkás sajtó feladata lenne ezeket a néha felbukkanó megnyilvánulásokat figyelemmel kísérni, akár filmben, akár irodalomban, stb. jelennek meg azok. S ugyanakkor a legélesebb kritikai bírálatot kellene írnia a dekadens kultúra minden lényeges megmozdulásáról. Néha tehát elférne a lapban egv könyvkritika, filmkritika, stb. Örülnék, ha az általam felvetett kérdésekre választ kaphatnék, sőt a kritikát is elviselem, ha én is élhetek ezzel a lehetőséggel. Külön kell még szólnom Geréb József honfitárs cikkeiről, amelyek kifogástalanok. írói tehetsége vitathatatlan, de ami ennél fontosabb, amit megEgy öreg magyar kisiparos Írja Egy New Jerseyben lakó kedves olvasónk érdekes levelet kapott bátyjától Tárcáiról. Érdemesnek tartjuk azt részleteiben közölni. Kedves Bertalan testvérem! . . .Most tehát elsorolom, hogyan élünk. Ketten vagyunk a családban, megfelelő egészségben éljük hátralévő napjainkat, habár nagyon nehezen mozgunk a lábaink miatt. Már a feleségem lábai is gyakran fájnak, úgy gondoljuk reuma bántja. Enni, inni tudunk elég jól, igy tehát van reményünk a további küzdelemre, habár az idő nagyon elhaladt felettünk. Karácsonykor betöltöttem a 81. életévemet, a feleségem pedig márc. 1-én lesz 74 éves; most voltunk 56 éves házasok. Ilyen régen küzdünk együtt az élettel. Zoltán fiam házát felépítettük. A mi házunk felét eladtam Gyula fiamnak, minthogy a ház felerésze úgyis az övé,>igy egy kézben maradt és a fia nevére íratta, aki még tanul Budapesten a szőlészeti gazdasági felső iskolában. Úgy egyeztünk meg, hogy mig élünk, itt lakunk a házban, tehát élvezeti jogfenntartással és igy a fiam 25,000 forintot- fizetett érte, melyet azonnal bankba helyeztünk. Már azóta a keresetemből hozzátettem 20,000 forintot, igy összes betétem 45,000 forint. Ez a megtakarított pénzünk, amiből élni fogunk, ha majd nem fogok tudni keresni. Most már megindult itt Tarcalon is a gazdálkodó emberek termelőszövetkezeti tömörülése és nagyüzemi gazdálkodást fognak folytatni. Már a tavaszon megkezdődik. . . Ennélfogva nagyon kevés reményünk van, hogy soká dolgozhassunk igy önállóan, mert nem lesz munka. Már most is érezteti hatását, mert dec. elejétől alig kerestünk valamit, napról-napra csak lógunk, nincs mit csinálni. Én már nem igen kezdhetek, mert megöregedtem és rohamosan gyengülök. Azért, amig csak lehet, kitartunk az önállóság mellett. Az ipar eddig az én nevemen van és most már megvárjuk, mit hoz a tavasz. Bizalmam csak a gyermekeimben van, mindegyik azt mondja, éljünk csak nyugodtan a pénzünkből, amig tart és há nem lesz elég, úgy majd ők gondoskodnak rólunk. Nagyon szép tőlük ezen Ígéretük, csak legyen majd nekik olyan, jó dolguk, hogy szükség esetén meg is tehessék. Legutóbbi leveledben hosszasan Írsz arról, hogyan megy nálatok a nagyüzemi munka a ruházat készítésénél, hogyan tűzik fel az egymásra fektetett kelmékre a mintadarabokat és együtt sok darabot szabnak ki egyszerre. Ez nagyon szép és gyors munka. így megy ez már nálunk is minden nagyüzemben, a legmodernebb gépek segítségével. Bámulatos gyorsasággal dolgoznak, s igy van ez minden elképzelhető iparágban. Leirom a községünkben végbemenő nagy munkálkodást is. 1960 márc. 15-én megkezdték, az utcánkból kiindulva, egy uj autóút készítését, fel a tokaji hegy csúcsára. Most már fel is mennek az autók. Nagyon sok gép és néhány száz ember dolgozott rajta eddig; még két évig fog készülni, amig teljesen rendben lesz. így fejlődik Tárcái község is, a többivel együtt. Nagyon szép lesz, s jönnek majd a külföldi vendégek, akik az autóbusszal fel fognak menni a kopasz tetőre kényelmesen, ahová még eddig gyalogszerrel is nagyon nehéz vőlt feljutni. Az egész országban nagy lendülettel folyik az építkezés. A Tisza vizét is levezették, illetve egy részét, Tiszalöktől kezdődően, a Nagyalföldre... A Hortobágyon keresztül mély csatornát ástak, egy az ország déli részén lévő kisebb folyóba vezetve a vizet és így öntözéssel igen nagy, eddig kopár területet tettek termőképessé. Tiszalöknél vizduzzasztót is építettek, melynek segítségével a Tisza vizét felemelték, úgyhogy most már nyáron is oly magas a Bodrog vízállása, hogy hajózható még Sátoraljaújhelyen felül is. Szóval el sem tudom sorolni, hogy milyen nagy építkezés folyik mindenfelé az országban. Ezek- után tudatom még veled, hogy Gyula fiam is átadta a pár hold földjét a közös gazdálkodásnak és a felesége is tagja lett a közösségnek. A szőlője még a kezén maradt, de annak a terméséből ir, azt érzi is, hiszi is. A baj csak az, hogy kevés ilyen Geréb van Amerikában, de kevés Magyar- országon is. Cikkein érezni lehet, hogy benne van a szive, lelke és esze, s ez elragadja az olvasót. A hazai cikkírók nem sok hatással vannak reám, túl hivatalos, pontos Írások, sokszor a mondanivalójuk jó, de hiányzik belőle forradalmi lendület, az a szív és lélek, amit pl. Geréb Írásaiból érzek. Sz. J. bizonyos százalékot az állam részére be kell szolgáltatni. Gyula továbbra is a tokaji gépállomáson dolgozik. jo egészséget kedves öcsém. András és Mária — - ' ----- ~~ # Itt az idő, most, vagy soha! Tisztelt Szerkesztőség! Micsoda “hazafiak”! Ha a ’48-as honvédek látnák, bizony elszégyelnék magukat ennyi hazafi- .ság láttán. Hiszen ezek nagyobb hazafiak, mint elődeik voltak ’48-ban. Igaz, hogy elődeik is hazát árultak; most itt, a “szabad” világban pedig teljes erővel dühöngenek a dögledező unokák: ’48-as jelszavakkal siratják 1956-ot, amikor egv pillanatra felcsillant a remény, hogy “mindent vissza”! Azóta Petőfi, Ady, József Attila minden zsarnokság elleni versét előszedik, de nem azok ellen használják, akik ellen azokat költőik megírták, hanem a “vörösök” ellen. A szegény tudatlan magyar, ha- itt a “szabad” világban kinyitja a rádiót, vagy a televíziót, sze- me-szája eláll az ott hallottak, vagy látottak felett. Azt mondja az egyik hazátáruló a riporternek, hogy Magyarországból 20—21 éves “paraszt gyerekek” szöknek ki tömegesen. S ha a kelet győz, akkor elpusztul a világ (azt már nem mondja, hogy az úri világ), ő, vagy ők ezt akarják megakadályozni; majd egy ujságlapot, valami “Nemzetőrt” mutogatott, mert ezzel akarják ezt elérni. Egy másik azt mondta, hogy a budapesti Moszkva gyárban nincsenek is magyarok, csak orosz “komisszárok”. Samu bácsi pedig elküldi oda emberét, aki lefogatja a komisszárt a “társával”, ő pedig a rajzokat lefényképezi és a gyárban dolgozó 4 “néma” nő közül az egyiket, természetesen a szabotálót, bebujtatja a csomagtartóba, s egy csomó szabotálóval visszarepül a “szabad” világba. Mindezek tetejébe most befutott Tollas Tibor “magyar” költő. Márc. 17-én, a hamiltoni rádió magyar adásán Jordán Emmike bemutatása után a kedves hallgatóság megtudta, hogy Tollas urat “rengetegen” hívták ide, s ő “engedve” a hívásnak, iderohant valahonnan Nyugat-Európaból. Ej- szavalt rövid két verset, természetesen a zsarnokságról, azután bemutatta (lemezen) nagy baráta- iv, a<ik az úri magyar ügyet annyira a szivükön viselik, hogy az egyik már annyira megtanult magyarul, hogy azt mondhatta: “Itt az idő, most vagy soha”! Tollas ur mindjárt meg is magyarázta, hogy itt szándékozik maradni, s egy angolnyelvü “nemzetőrt” akar kiadni, mint azt Nyugat-Németor- szágban tette. Ugyanis egy már német nyelven, is megjelenik. Ezen a lapon keresztül akarja az angol nvelviieket felrázni, hogy támogassák a, “magyar” ügyet. Az Egyesült Nemzetekben meg akaria nverni azokat az uj afrikai nemzeteket, amelyek csak most vívták ki a függetlenségüket. q r.- „pry, fo«r menni, akkor Tollas ur és kollégái keresztbe fognak feküdni az Egyesült Nemző vök palotájának küszöbén és úgy fogják elsírni nagn bánatukat. A buffaloi magyar adás bemondója márc. 18-án IvMelentette, hogy ő is a ’48-at ünnepli. Sajnos — mondta — még a magyar nép most sem szabad,, ünneni számnak nedig feltette azt a gyönyörű bakadalt, hogy “32-es baka vagyok én” és én, mint jámbor hallgató, a képzeletemben láttam, ünneplő magyar kiskutyuskák lehajtott főw. moo-o-örnyedt derékkal, de kinyújtott lábbal verik hozzá a taktust és Ferenc Jóska áldása után sóhajtoznak. Lassan legördül a függöny és elmúlik a márciusi láz. Bodri A BRAZÍLIAI külügyminisztérium közlése szerint a kormány megvonta bizalmát az emigráns lett és litván kormány diplomáciai képviselőitől. • ATOMFEGYVER-ELLENES konferenciát tartanak május 2—7 között az oslói Nobel Intézetben. A konferencián hét Nobel-dijas tudós s több mint száz skandináv és más országbeli tudós vesz részt.
