Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-06 / 14. szám
8 A .t »LAG Y AR SZÓ inursaay, , lybi Levelek a Szerkesztőhöz tníi ■ ■ ■■■■»■»■ rrin ■■«■■■■■■■ i ■ ■ ■ mi ■■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ mmi ■■ ■ ■ ■ ■ ■■■ ■ Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez ÜZLETI FOGÁSOK KANADÁBAN Politikai elmélkedés Avagy Wall Street ott is tanít hogyan kell pénzt csinálni? Tisztelt Szerkesztőség! Mondani is felesleges, hogy milyen szivet-lelket lágyító hatása van a “honfitárs” szónak. Ezt tudja, érzi minden nemzet fia. Erre pályázva, egy honfitárs keresett fel, először telefonon, majd személyesen. A telefonbeszélgetés valahogy igy hangzott: Kezét csókolom itt “Földvári” beszél, “Sárvári” úrral szeretnék beszélni. Kérem, egy menekült honfitársunk most érkezett meg feleségével és két gyermekével Pakisztánból. Nagyon le varinak égve, még képzeletnek is sok. Idegenek, teljesen támasz és pénz nélkül vannak. Ez a család menekülés közben hozott magával gyönyörű pakisztáni szőnyegeket, s bármilyen nehezükre is esik, pénzhiány miatt kénytelenek eladni, minden elfogadható áron. Remélem, hogy a honfitárs segítségére lesz e sokat szenvedett családnak és átvesz néhány darabot, hogy ezzel is eleget tegyen honfitársi kötelességének. S mivel ruhájuk sincs, amiben kimehetnének, igy én vállaltam, hogy felkeresem a honfitársakat. Vagy 10— 15 perc múlva a lakásán leszek és megmutatom a gyönyörű szőnyegeket. Erre azt mondtam neki, hogy nézze Földvári ur, nekem van szőnyegem, de pénzem nincs, igy semmi remény arra, hogy szőnyeget vásároljak. Hát legalább megmutatom, hogy milyen gyönyörűek — igy Földvári ur, s tényleg, rövidesen meg is érkezett a honfitárs. Személyesen is meggyőződött róla, hogy nincs hová leteritse a gyönyörű pakisztáni szőnyegeket és nem hazudtam a telefonban (nem tudom kitalálni, honnan tudta, hogy nekem csak bizonyítók felmutatása mellett lehet hinni). Elmenőben megkérdezte, tudok-e valakit, aki pakisztáni szőnyeget szándékozna venni, mert ő nem ismerős itt. Hát akkor honnan tudta az én nevemet? — kérdeztem. Hát a telefonkönyvből — válaszolta ő. Akkor több magyar nevet is fog ott találni és igy próbálkozzon — mondtam neki. Végül azt ajánlottam, hogy az ilyen pakisztáni ritkaságot, mint ezek a szőnyegek, üzletben hamarabb lehetne értékesíteni. Az elmondottakból látszik és ezt anélkül is tudjuk, hogy életünk fenntartásához szükséges a pénz, s igy ón is azt fürkészem, hogyan lehetnék milliomos. E fürkészés közben találtam egy cikket az itteni angol lapban (1961 fob. 8.), mely- szerint, ha valakinek van kanadai féldollárosa az 1929 előtti időből, áz 5,000 dollárt kaphat érte, 1942 előtti 5 centesért 16,000 dollárt, 1900 előtti nagycentesért 4,800 dollárt, s igy tovább. No, gondoltam, itt az alkalom és kezdtem kihuzigálni a fiókjaimat. Kutattam és végre találtam két féldollárost, 1916—17-eseket. Megnéztem a kimutatást, látom, 5,000 dollárt is megérnek, igy a két darabért 10,000 dollárt kaphatok. (Gondoltam, hogy rögtön postáznék a Magyar Szó részére ezer dollárt, s már a hazautazás gondolata is kezdett lebegni Telki szemeim előtt.) Feleségemmel mindjárt elhatároztuk, hogy felhívjuk leányainkat, ők is nézzenek régi pénzek után, közben ő maga is hozzálátott a -kutatáshoz, talált is egy dime-ot, 1946 előttit. $5,100 — kiáltja felénk a kimutatás. Leányunk is telefonált közben, hogy találtak egy 1859-beli dime-ot. Ez azután teszi! Ez 4,800 dollárt ér! Közben másik leányunk is telefonált, s megmondta, hogy az egész nem más, mint törvényesen megengedett becsapása a népnek, ő ugyanis hosszú évekig volt bírósági gyors- és gépiró, igy több alkalma volt tanulmányozni az úri huncutságokat. Ebben a csalásban bizonyos emberek egy összetákolt katalógust próbálnak a vásárló közönség nyakába sózni, dolláronként darabját. Ha eladnak belőle százezer példányt, akkor egész szép pénzt csinálnak, törvényes utón. Ekkor már én is magamhoz tértem a kábulatból és megértettem, hogy miről is van szó tulajdonképpen. K. J., Kanada Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt én is megkaptam, remek munka; gratulálok mindazoknak, akiknek bármi része is volt az előállításában. S kívánom, hogy még számtalan örömteljes és boldog húsvéti ünnepet érjenek meg erőben, egészségben és még sok hasonló évkönyvet tudjanak a jövőben kiadni. Már átolvastam és ha nem tartalmazna százéves történelmi emléket, úgy visszaküldeném ,hogy más is tanulhasson belőle. De igy a könyveim között őrzöm, amig csak el nem indulok arra az útra, ahonnan nincs többé visszatérés. Mellékelek egy kis pénzt a nyomdafestékre, ugyancsak kérésüknek eleget téve néhány címet, küldjenek nekik mutatványszámokat a lapból. Ami a központi adminisztráció-változást illeti, egyesek még ma is kérdezik a véleményemet, de sajnos nekem most is az a véleményem, ami ezelőtt volt, hogy azok a milliók, akik Kennedyre szavaztak, “nesze semmi, fogd meg jól”-t kaptak. Most az országházban 6 reakciós küldöttel több van, holott az előbbi ülésszak is tele volt olyan elemekkel, akik nem azokat képviselték, akik őket odakiildték, hanem fosztogatóinkat. Egyes rövidlátók a választások után ujjongtak, hogy miután a törvényhozás mindkét házában a demokraták vannak nagy többségben, igy a nyomorgó néptömegek sorsában gyors változás fog történni. Az első összecsapásnál már láthatták, hogy az uj adminisztráció csak egy pici (5) többséggel győzött, pedig nem valami NRA-féle gyökeres változásról volt szó, hanem arról, hogy a szövetségi kormány a nyomortanyáknak gyors segélyt küldjön. Persze ők mit sem tudnak arról a hajmeresztő nyomorról, ami a nép 30 százalékát kínozza és esetleg ők is úgy gondolják, hogy akik ebben a dúsgazdag országban nyomorognak, azok megérdemlik sorsukat, miért nem költekeztek ésszerűbben, hogy jusson is, maradjon'is. . . Itt van egy kis igazság, de az óriási nyomorgó tömeget mégsem lehet egy kalap alá venni lomha, lusta munkakerülőkkel (ha vannak ilyenek), mert a szent igazság az, hogy vannak családapák, akiknek 8, 10 és több éhes gyomorról kell gondoskodniok, s ha beköszönt valamilyen elemi csapás, vagy munkanélküliség, akkor beáll a nyomor és a nélkülözés. Ezt elvitatni nem lehet: Visszatérve milliomos elnökünkre, ugylátszik, hogy a választási kampányban elhangzott Ígéreteit be akarja tartani, mert rövid elnöksége alatt már három .jó pontot keresztülhajtott a kongresz- szusban, amelyekkel kizárólag a munkásoknak kedvezett, s ugyanakkor milliomos kollégáinak a páncélszekrényébe nyúlt. Ha az ifjú elnök ezt folytatja, egy-kettőre azt fogják rá kiabálni a lappangó fasiszta elemek, hogy “feszítsd meg, mert kommunista”, mint ahogyan azt néhai elnökünkkel FDR-ral szemben tették. Még most is itt cseng a fülemben, amit akkoriban Detroitban a rádión keresztül kiabált egy fordított galléru, hogy ki kell dobni a nyomorult kommunistát a Fehér Házból, mert tönkreteszi az országot. Pedig dehogy is volt ő kommunista, csak mesterpolitikus volt. A Hoover-adminisztrá- ciótól egy fejetetejére állított országot, egy kifosztott néptömeget és 16 millió munkanélkülit örökölt, végnélküli soupline-okkal és tudta, hogy tenni kell valamit, mielőtt még nem késő, vagyis menteni a rendszert, amig lehet. Rátérve Ike adminisztrációjára, ő azt prédikálta, hogy minél kevesebb teher van a nagyiparosok és bankárok vállain, annál jobban tudnak dolgoztatni. Igen, ők dolgoztattak, amig a raktárak megteltek áruval és azután a szélnek eresztették munkásaikat, mit sem törődve azzal, hogy mi fog történni azokkal, akik megtöltötték a raktárakat. Pál Lajos V VV444441í4í\í44U.1í4444.«41444«4144A4A4AA44*aa&aaaa m. Tisztelt Szerkesztőség! Ismét rendelek néhány könyvet, kérem küldjék el. A naptár nagyon jó, minden betűjét érdemes elolvasni. S a könyvek is, amelyeket eddig vettem, nagyon érdekesek. Igaz, hogy felbosszantja MIT SZÓLNAK EHHEZ OLVASÓINK? — TELETALÁLAT A VIHARÁGYUVAL — Tisztelt Szerkesztőség 1 Megkaptam a mutatványszámot, amiben Geréb ur válaszolt nekem arra a levelemre, amiben a vi- harágyura vonatkozólag kértem tőle tanácsot. Erre azonban nem volt szükség, miután én közösen járatom a Magyar Szót egy barátommal és igy ázt a lapszámot már megkaptam. Engedjék meg, hogy most én válaszoljak Geréb urnák. Én ugyanis úgy gondolom, hogy a Magyar Szó újság olvasóinak meg kellene ajándékozni Geréb József urat ötven éves Írói jubileuma alkalmából, amit már nagyon is megszolgált azzal a sok szép, csiszolt írással és tanítással, amit minden olvasó csak dicsér. De a dicséret mellett egy kis ajándék is kellene, hogy az olvasók is örömet szerezzenek neki. Úgy vélem, hogy a legszebb ilyen ajándék lenne, ha az olvasók elküldenék Geréb urat hat heti magyarországi látogatásra. Hiszen láttuk, hogy amikor a fajtája bajban volt és kellett, Geréb ur mindig készen volt a segítéssel és a jótanáccsal, de azokért semmi fizetést sem kért vagy kapott. Képzeletben magam elé idézem, amikor leül az íróasztalához, kezébe veszi a tollat és bánatos rendeket szánt a papírra, de néha meg örömbarázdákat is szánt a tolla. Ilyenkor felsóhajt és gondolja: “Testvéreknek irok, mert az ő bajuk az én bánatom, örömük meg az én örömöm, öreg napjaimra ebből kapok egy kis vigságot.” A panaszait megtartja magának, pedig neki is lehetnek bajai, mint minden idős embernek. Azért senki se fösvénykedjen, mintahogyan ö sem fös- vénykedik az Írásaival, járuljon hozzá mindenki, hogy Geréb ur meglátogassa szülőhazánkat. Ezt a mozgalmat én most megnyitom a mellékelt 20 dollárral. A. N., South Bend, Ind. Megkapták a naptári óhazában Tisztelt Szerkesztőség! Már kaptam értesítést testvéreimtől, hogy a naptárt megkapták. Azt hiszem mind a tizet elküldték a megadott címekre. Írják, hogy szebb és jobb újévi ajándékot nem is küldhettem volna nekik. Köszönöm tehát a pontos kiszolgálást. Már többször küldtem igy naptárokat és a jövőben is szándékomban van ezt megtenni. Horváth György Csak a nép érdeke fontos Tisztelt Szerkesztőség! Feb. 4-én hallgattam egy vitát a televízión a munkanélküliség megoldásáról. Egy republikánus szenátor és egy demokrata munkásvezér vitatkozott. Azt mondták, hogy 5 és fél millió munkanélküli van regisztrálva, de azokról nem beszéltek, akik nincsenek regisztrálva, vagy azokról, akik csak 2, vagy 3 napot dolgoznak egy héten. Megoldást azonban egyik sem ajánlott, s kérték az amerikai népet, hogy kooperáljon a kormánnyal. Ez nagyon helyes és feltétlenül szükséges is, csak azt nem mondta egyik sem, miképpen lehetne a munkanélküliség kérdését megoldani. Ezt kerülgetik, mint a macska a forró kását, de meg sem közelítették, hogyan lehetne 40 millió munkást állandó munkával ellátni, arra való tekintet nélkül, hogy milyen gyorsan fejlődik a technika. Ami a lapban megjelent kritikákat illeti, felkérem az írókat, hogy csak mondják meg a véleményüket még akkor is, ha én, mint olvasó, hibát találok bennük, vagy nem tetszenek nekem. A szerkesztőséget meg arra kérem, hogy közölje az Írásokat még akkor is, ha néha nem is egyeznek azok száz százalékosan a lap irányával. Minél többen és többet írnak az újságban, annál gazdagabb a lap tartalma. Olyan újság nincs, amely az olvasótábort 100 százalékig kielégítse. A fa sincs görcs nélkül, vagy a hús csont nélkül, mégis mindenki használja. Éppúgy az újságban is mindig találhatunk hibát, de azért mindenki olvashatja. Csak akkor tegyenek kivételt, ha a beküldött cikk ellenkezik a nép érdekeivel. Gs. K., Kanada az embert a sok régi hamisság, de az már a múlté, s nem szeretném, ha az még egyszer visszajönne. Pedig sokan ezt szeretnék látni, azok az urak, akiknek ott kellett hagyni a magyar kolbászt. J. Fodor