Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-06 / 14. szám

Thui_ ...pril 6, iyt>l AMERIKAI »mv. .0 Detektiv regény-vázlat Ki a felelős a gyógyszerek nagy drágításáért? — Demagóg politikusok védelmezik a privát vállalatok magas profitját Irta: GERÉB JÓZSEF Mint nagyon sokan, úgy én is kedveltem fiatal koromban az úgynevezett “detektív regényeket”, amelyek valami nagy bűnténnyel kezdődnek, de a végén mindig kiderül a tettes, sőt mi több, még a jól kiérdemelt börtönbüntetést is megkapják. Persze a regényekben ez igen könnyű dolog, hi­szen az iró már jóelőre ugv tervezte Írásművét, hogy a “hires detektiv” ragyogtathassa nagysze­rű kutató képességét s miután a társadalmi er­kölcsöknek megfelelőleg a bűnös meglakol, azután marad minden úgy, mint volt, legalábbis a legkö­zelebbi hasonló regény megírásáig, avagy a kö­vetkező hétig, amikor a televízión szemlélhetjük a világhírű detektiv újabb nagyszerű teljasitmé- nyét. ■ Most én is ilyen detektiv regény-vázlatot ter­jesztek az olvasók elé. A különbség azonban az, hogy itt a kezdetben nem látjuk a holttestet, sem a millió dollárt érő elrabolt ékszereket, csak annyit tudunk, hogy valaki valahol valóban elkö­vetett valami nagy bűncselekményt és a végén kiderül, hogy a bűnös vagy a bűnösök igen nagy jutalmat kapnak gonosz cselekedeteikért. Nos, aki'szereti a detektivtörténeteket, kövesse nyomozó munkámat: Szerény kezdet Ez a dolog igen szerényen kezdődött. A szom­szédságomban lakó egyik munkástársunk elém tartotta a kezét: — Nézze már, mennyire kieserepesedett a ke­zem. Sokat babrálok a vízben és a szél kifújja. Sok mindennel kentem már, de azt mondják, leg­jobb a glicerin. Ha a városba megy, nem hozna nekem egy kis üveg glicerint? — kérdezte. — Hogyne hoznék — mondom neki —, én is úgy tudom, hogy a glicerin igen jó az ilyen célra. Még aznap délután behajtottam a városba és a drogériában megvettem a kis üveg glicerint. A vásárlásnál azonban nagy meglepetés ért, olyan árat kértek tőlem, hogy majd kiesett az üveg a kezem bői. Még szerencse, hogy nem magam­nak veszem — gondoltam magamban és kifizet­tem a kért összeget, amit még 3 cent adóval is megtoldottak. Hazatérve átadtam az üvegcsét, de munkástársunk kezébe nyomtam az árat mu­tató kis biliétát is, amit a cash-regiszter kidob a fizetésnél. Munkástársunk, aki már készítette a “kvódert” (25 centes), meglepetve kiáltott fel: — Nyolcvanhárom cent ez a kis üveg glicerin?! Hát ez már igazán rablás!! Hiszen nemrégen még legfeljebb 20, vagy 25 centet fizettünk egy ilyen kis üveg glicerinért. Bólogattam, hogy igaza van, de hiába, a biliéta mutatta, hogy most már 80 centet kell fizetni ér­te és aki arra nem hajlandó, csak annyit tehet, hogy nélkülözi a kívánt drug-árut. A kis üveg glicerinről azután mindenféle más orvosság, — jobban mondva azoknak az ára került szóba. Meg­állapítottuk, hogy ,az orvosságok árait az Egyesült Államokban nem megduplázták, hanem közelebb állunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy meg­tízszerezték. Különösen magas, szinte megfizet­hetetlen az olyan orvosságok ára, amelyeket or­vosi receptre készítenek. Ez a munkástárs nem nagyított, amikor ezt mondotta: — Határtalan nagy bűnt követnek el azok, akik az orvosságok árát oly magasra verték, hogy a szegény népek képtelenek azt megvásárolni. Hogyan tűrhet, az állam ilyen nagy bűncselek­ményt ? A detektiv munka \ Szóval rájöttünk arra, hogy valaki, vagy vala­kik rettenetes nagy bűncselekményt követtek el, amelynek valószínűleg sok emberáldozata lehet és ime, ezek a gonosztevők itt, a szabadság hazájá­ban, valóban szabadon garázdálkodhatnak. Hogy ez a bűntény fennáll, annyira nyilvánvaló, hogy olvasóink közül aligha vonja valaki is kétségbe. De ha mégis kételkedne valaki, olvassa el azt a jelentést, amit Estes Kefauver (D. Tenn.) szená­tor által vezetett szenátusi albizottság adott ki a napokban azokról a vizsgálatokról, amelyeket az orvosságok árdrágítására vonatkozólag folytatott. Az UPI hírszolgáltató vállalat előzetes jelentése szerint a szenátusi bizottság azt állítja, hogy a nagy gyógyszergyárak törvényellenesen összees­küdtek tröszt-egyezségre léptek az orvosságok árának emelésére és ennek következtében az Egye sült Államok népét arra kényszeritették, hogy a gyógyszerekért 55 billió dollárral többet fizesse­nek. íme a bűntény gazdasági alapja: ötvenöt billió dollár kizsarolása, vagyis eltulajdonítása a jogos tulajdonosoktól. Ehhez képest a detektivregények ban ellopott legdrágább kincs is csak a babszem értékéhez hasonlítható. De a gyógyszerek ily megdrágítása nem mér­hető’ le csupán a kizsarolt hihetetlen nagy ösz- szeggel. Mert a kizsarolt nagy összeg mellett még sokan lehettek olyanok is, akik képtelenek voltak megszerezni a drága gyógyszereket, aminek kö­vetkeztében elpusztultak, vagy életük megrövi­dült. így a gyógyszertröszt kapzsiságának még emberélet áldozatai is vannak. Pár héttel ezelőtt nagy szenzációt okozott, hogy a villamoskészülékeket gyártó legnagyobb vállalatokat fogták rajta hasonló törvényellenes összeesküvésen. A bizonyítékok alapján kénytele­nek voltak beismerni árdrágító összeesküvésüket, miért is több százezer dollárt kitévő birságra Ítél­ték őket, sőt a hét vezető egyén még egyhavi börtönbüntetést is kapott. Az amerikai sajtó igen nagy sajnálattal vette ezt tudomásul és rö­videsen el is feledkezett róla. Miért? Azért, mert a bűncselekményben részes nagy villamos válla­latok a sajtó legnagyobb hirdetői közé tartoznak. Ugyanez áll a gyógyszergyárosokra is. A Ke- fauver-bizottság állítása szerint a gyógyszergyá­rosok kiadásainak 25 százaléka hirdetésekre megv, tehát A HIRDETÉSEKKEL TAKARJÁK A SZEGÉNY BETEGEK SZÖRNYŰ MEGZSA- ROLÁSÁT. A védelmezők Megtudjuk az UPI jelentéséből azt is, hogy a gyógyszergyárosok ily embertelen zsarolásának még védelmezői is akadnak a honatyák között, akik mindenáron akadályozni próbálják a Kefau­ver vizsgálatokat. E honatyák között legnagyobb tekintélye a republikánus csoport vezetőjének, Everett M. Dirksen (R. 111.) szenátornak van, aki tehát a ki­sebbségi párt kongresszusi vezére. Dirksen na­gyon élesen bírálja a Kefauver bizottságot. Azt állítja, hogy az csak olcsó népszerűségre törek­szik. Ugv ő, mint Roman L. Hruska (R. Neb.) szenátor védelmezik a gyógyszerek magas árait. Azt mondják, hogy a gyógyszergyárak csak a nagy profitból tudnak kísérletezni. A Kefauver bizottság nemcsak a hirdetések nagyságát, de azok minőségét is kifogásolja. Fél­revezetőnek nevezik például a televízióban le­adott olyan hirdetéseket, amelyek képekkel mu­tatják be, miként hatol be a gyógyszer az ember belsejébe, jut el egyes szerveibe és miként kala­pálja agyon a fájdalmakat. Az ilyfajta hirdeté­seket az orvosok is elitélik, D.irksen és Hruska szenátorok ellenben védelmezik és tanító, felvilá­gosító irodalomnak tartják. íme, az eddigi nyomozás folyamán eljutottunk Dirksen és Hruska szenátorokhoz. Nagy tévedés lenne azonban, ha itt megállnánk és azt állíta­nánk, hogy ez a két “konzervatív” politikus a fe­lelős a gyógyszerek gyors drágításáért. Legfel­jebb csak annyit mondhatunk, hogy nekik is volt valami részük benne és bizonyos mértékig ők is felelősek. Egy lépéssel tovább * A napokban az amerikai sajtóban egy kis nyi­latkozatot találtunk, amelyet Barry Goldwater (R. Ariz.) szenátor adott közre. Barry Goldwater a konzervatív republikánus párt legkonzervatí­vabb árnvalatának a legkonzervatívabb vezére, aki azt állítja, hogy Nixon liberális nézetei miatt bukott el az őszi választásoknál. Amerika nem szűkölködik demagóg politiku­sokban, de Barry Goldwater ezek között is á túl­zó demagógia képviselője. Demagógiájának lénye­ge a szocialisták, kommunisták és a liberálisok el­leni szélmalomharc. Most azt a kijelentést tette, hogv 19fí 1-ben NEM FOGJA ELFOGADNI A RE­PUBLIKÁNUS ELNÖKJELÖLTSÉGET. Igaz, hogy ezt még nem kínálták fel neki, mert azt a pár félbolondot, aki emlegeti, bátran figyelmen kívül lehet hagyni, de Goldwater elég ügyes poli­tikus arra, hogy most már úgy viselkedik, mintha rá akarnák erőszakolni az elnöki tisztséget. Az olvasó természetesen most azt kerdeziy mi köze van ennek a gyógyszerek árdrágításához? Mondtam, hogy detektiv regény-vázlatot Írunk, ahol a különböző adatokból kell összerakni a bű­nös felderítését. Nos, ez a Barry Goldwater, aki úgy hiszi, hogy tiltakozása ellenére is belekerül az elnöki székbe, a MAGÁNVÁLLALKOZÁS LEG ERŐSEBB HÍVE. Jelenleg Goldwater a vezére annak az amerikai csoportnak, amely késhegyig védelmezi a privát vállalatokat mindenféle kormánybeavatkozás vágj rendszabályozás ellen. Ha rajta állt volna, nem a csaló villamostársulatokat, hanem az ügyészséget Ítélte volna el, mert rá mert mutatni az árdrágí­tó tröszt alakítására. Goldwaternak a szenátus­ban elég befolyása van arra, hogy maga köré von­ja ugv a republikánus, mint a demokrata konzer­vatív (értsd: reakciós) szenátorokat és megaka­dályozza, hogy a privát vállalatok zsarolásait bár­milyen törvény ekkel is korlátozzák. A főbünös A kutatásnál azonban még Goldwater szenátor­nál sem állhatunk meg. Hiszen Goldwater, Dirk­sen, Hruska és más reakciós politikusok most csak aratják annak a méregnek a termését, amit a már régebben elhalt McCarran és McCarthy sze nátorok, majd Nixon, Eastland és a többiek ve­tettek el évekkel ezelőtt. Ez a méreg valóban az, hogy a társadalmi változás hirdetése azonos az ördög munkájával; aki azt mondja, hogy a privát vállalkozást itt is fel fogja váltani a közös ter­melés, az már azonos az ördöggel, akit tehát be­kell börtönözni, de még jobb, ha mindjárt eléget­jük őket. A főbiinösök tehát azok, akik beoltották az amerikai nép agyába azt a rettenetes gondolatot, hogy a társadalmi rendszerek változását meglátó és azt felismerő emberek Amerika ellenségei, hogy azokat valami ördögi vágy vezeti Amerika népének megkárosítására. E borzalmas hiedelmek terjesztésére igénybe vették a vallásokat is, mi­után a társadalmi rendszerek változását látó em­berek egyben felismerik azt is, hogy a természet- feletti erők hiedelme is csak az emberi agy szü­leménye, amiket a mai tudományos ismeretek már meghazudtolnak. E nagy igazság felismerése miatt elnevezték őket “istenteleneknek”, akiket szintén szeretné­nek elégetni a vallásvédelem nevében. Most pedig a kutatás végső pontján kérdezhet­jük: Kinek, vagy kiknek van hasznuk korunk e legborzalmasabb hiedelmének terjesztéséből? A válasz gyors és határozott: Csak a háborús profitálóknak; a fegyvergyárosoknak — és szál­lítóknak. Ezeknek a határtalan nagy profitját védik az említett demagóg politikusok; ezeknek a nagy profitjából csurran-cseppen nekik is valami. A McCarran, McCarthy, Nixon, stb. által kel­tett atmoszférában lett olyan szent a privát vál­lalkozás, hogy a gyógyszerek árait tízszeresre, százszorosra lehetett emelni, tekintet nélkül arra. hogy a szegény betegek meg tudják-e vásárolni, vagy sem. A detektiv kutatás végére értünk: a főbünös maga a már elfajult tőkés termelő rendszer, ame­lyet minden bűne ellenére is késhegyig védelmez­nek azon kevesek, akiknek még ma is igen nagj hasznot hajt. ü'kv. s-K x :s xjí •» UBBBPgs» u k'smsSs MÁR nem kell a családtagoknak veszekedniük afelett, hogy milyen programot figyeljenek. Piac­ra került egy olyan kombináció, amely hi-fi le­mezjátszóval, FM rádióval és HÁROM TV vetítő­vel rendelkezik. A nézők külön fülhallgatót hasz­nálhatnak és távirányítóval változtathatják meg a programszámot, ha unalmasnak találják. A ké­szülék ára: 1,000 dollár. gfa még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezménjes előfizetési ár egy egész évre: $5.00. félévre $3.00. — Küld je be az alábbi szel­vényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát: Név: ................. ... ............................................ Cim: ...................................................................... Város: .......................................... Állam: ........ Mellékelve $5.00 Q Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ _z_

Next

/
Oldalképek
Tartalom