Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-30 / 13. szám

Thursday, March 30, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Nkrumah beszédének jelentőségéről Miért nem közölte az amerikai sajtó a felszólalás teljes szövegét? — Nkrumah leleplezi az ENSz felelősségét a kongói eseményekben Március elején Ghana miniszterelnöke Ameri­kába érkezett, hogy az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésén felszólaljon Kongó érdekében. Beszédét jóformán alig ismertették az Egyesült Államok sajtójában. Pedig beszédében Nkrumah nemcsak megvilágította azokat az okokat és eseményeket, amelyek Lumumba hatalmának megdöntéséhez, majd meggyilkolásához vezettek, hanem élesen bírálta az Egyesült Nemzetek szerepét és rámu­tatott, hogy a Kongó eseményeinek fejlődésében mindig a törvényes kormány ellenfeleinek nyúj­tott támogatást. Feltételezhető, hogy ez volt az oka a beszéd agyonhallgatásának. Az I. F. Stone’s Weekly érdekes részleteket közöl Nkrumah felszólalásából, hogy pótolja új­ságjaink mulasztását. A ghanai államfő először a hadsereg szerepét ismertette, amit még a belga gyarmatosítók állítottak fel, s “amelynek már 70 éves múltja van a kegyetlenségek és erőszakosko­dások terén”. “Lehetetlen* hogy a Kongót egy olyan katonai szervezet uralja, amely át van itatva a gyarmati elnyomás kegyetlen hagyományaival, s amelyet csak azért hoztak létre, hogy segítségével a népi szabadságjogokat a legembertelenebb formában elnyomják”, mondotta. “Ahelyett, hogy lefegyverezték volna ezt a had­sereget, az ENSz passzívan nézte, hogy Mobutu, néhány összeesküvő segítségével feloszlatta a le­gális parlamentet és megakadályozta a törvényes kormány munkáját”. Kik pénzelik a katonákat? Nemcsak passzív segítséget nyújtott azonban az ENSz Mobutunak és társainak, hanem jelentős pénzügyi segítségben is részesítette őket. Az ENSz felállított ugyanis egy Pénzügyi Tanácsot a Kon­góban. A Tanácsnak a feladata a törvényes kor­mány támogatása volt. Ezért hozták létre. De nézzük meg mit csinált a Tanács? “Leült tárgyal­ni a katonai összeesküvők megbízottjával, Ndele- vel, aki pedig megbízóival egyetemben, a legális kormányzat megbuktatására törekedett. így a Pénzügyi Tanácson keresztül az egész kongói ad­minisztráció az összeesküvők kezébe került. Az ott működő ENSz-parancsnokság ugyanis lehető­vé tette Mobutu számára, hogy az állam pénz­ügyeit teljes egészében ellenőrizze és hogy zsol­dosokat fogadjon a nép politikai vezetői tervei­nek megakadályozására, majd letartóztatására. Az ENSz kirendeltsége 250 millió frankot adott az összeesküvőknek, tehát ahelyett, hogy elnyom­ta volna a gyarmati időkből visszamaradt kato­nai szervezetet, még fizetett is érte! Katanga és a belga tőkések szerepe Nkrumah a továbbiakban rámutatott arra is, hogyan mélyítették el Katanga elszakitásával a kongói kormány pénzügyi problémáit. Amikor az állam függetlenné vált, hozzávetőleg 350 millió font sterling (1 milliárd dollár) adósságot örö­költ. Az adósság nagyrészben Katanga tartomány fejlesztéséből származott, ami a tartomány ásvá­nyi kincseit kiaknázó Union Miniére cégnek és más nagy vállalkozónak vált előnyére és lehetővé tette profitjuk hatalmas növelését. Amikor az imperialista kizsákmányolókkal összejátszó Csőm­be függetlennek nyilvánította Katanga tarto­mányt, ezzel megfosztotta a központi kormányt jövedelme 60 százalékától. A központ'" kormánynak egyetlen támasza gaz­dasági téren a Központi Banktól felvett kölcsön lett volna. De ennek ellenőrzése a Belga Nemzeti Bank kezébe került. Ezt úgy érték el, hogy egy hónappal a függetlenség kihirdetése előtt a belga kormány megengedte a tőke nagyarányú kivite­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre a “RIPORT A XXI. SZÁZADBÓL” c. könyvet. Mellékelek ér­te $..................-t. (Ára $3.00) Név: ...................................................................... Cim: .................................................................. Város: ......................*.............Állam: ............. lét a Kongóból. Ennek az lett a következménye, hogy a Központi Bank képtelen volt eleget tenni kötelezettségeinek. A Belga Nemzeti Bank csak két feltétellel volt hajlandó garanciát vállal­ni a Kongói Központi Bankért. Az egyik, hogy a bank összes arany- és valuta tartalékát ki kell vonni a Kongóból és Belgiumban kell elhelyezni. A másik, hogy a Központi Bank pénzügyi politi­káját összhangba kell hozni a Belga Nemzeti Bankéval. Ezzel a pénzügyi manőverrel az egész politikai élet irányítását is az ellenőrzésük alá vonták. Amikor Lumumba képtelen volt fizetni kato­náit, a kormány kért előleget a Központi Banktól, de a Belga Nemzeti Bank megtagadta ennek en­gedélyezését. Erre csak akkor volt hajlandó, ami­kor Mobutu már a hadsereg összeesküvését vezet­te, agaikor az ENSz a Pénzügyi Tanácsot felállí­totta. A 250 millió dollárt kitevő kölcsön igy Mo­butu kezébe került. Újabban egy uj bankot állítottak fel Kongó­ban. Ennek feje Ndele, Mobutu pénzügyi megbí­zottja. “A londoni Times szerint” — mondja Nkrumah — “a Nemzetközi Pénzügyi Alapít­vány szakértői azt ajánlják, hogy a Kongó költ­ségvetésének azonnali szükségleteit az ENSz Kongó-alapjából támogassák. Ez másszóval azt jelenti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül adnak pénzügyi segítséget Lumumba gyilkosainak”. Két mértékkel mér az ENSz “A történelemben már előfordult; hogy állam­A nyugatnémet televízió 14 részből álló film­sorozatot inditótt meg, amelyben a német törté­nelem Hitler uralma alatti szakaszát ismerteti. Hainz Huber, aki a film egyik összeállítója, több mint egy évig gyűjtötte az anyagot társaival együtt, mig összeszedte a német nép e szomorú korszakának filmdokumentumát. Még egy újabb évre volt szükség és közel 3,000,000 dollárra, mig teljesen összeállították a filmet és megkezdték előadását. A nem német nézők szerint a film tárgyilagos dokumentuma a korszaknak és “nem kíméli a teuton érzékenységet”. Ennek lehet tulajdoníta­ni, hogy a rengeteg levélből, ami az állami tele­vízióállomásra befutott, csak úgy áramlik a kri­tika a filmmel kapcsolatban. A levélii'ók állítólag elismerik, hogy a nácik zsidóirtása “nem volt he­lyes”, de egyéb kritikájuk még a nyugatnémet állami televíziós-szakembereket is megdöbbenti. ,A levélírók egy csoportja azzal vádolja a film szinrehozóit, hogy a németek kollektiv háborús bűnösségét terjesztik. “Vannak, akik azt akarják megtudni — mondja az egyik tisztviselő ~p, hogy ki pénzel bennünket; az oroszok, az amerikaiak, sőt még a kancellár (Konrad Adenauer) neve is felmerül, mint esetleges támogató.” Olyanok is bőven akadnak, akik azt gondolják, hogy a filmnek ki kellett volna mutatnia, hogy a nácik megszüntették a munkanélküliséget és meg­szervezték az ifjúságot. Számosán fejtik ki “nézetüket” két fontos kér­désben. Az egyik, hogy a csehek és lengyelek nem érdemelnek szimpátiát szerintük, a háború alatti szenvedéseikért. Tehát magukévá teszik Hitler vádjait, hogy ezek a népek rosszul bántak német kisebbségeikkel. Ezzel az ürüggyel támadta meg ugyanis a náci vezér e két országot. A másik kér­dés a Versailles-i békeszerződést érinti, az első háború után. Itt, szerintük, igazságtalanul ter­helték meg Németországot háborús jóvátétellel és büntetésekkel, ami elősegítette a nácizmus uralomra jutását. “A fiatalság állásfoglalása a legmegdöbbentőbb, akik nem is emlékezhetnek Hitler durva üvölté­seire” — mondja Huber. Egy 18 éves fémipari tanuló irta a televízióhoz: “Mindezideig az összes adásaikat figyelemmel kisértem. De bármikor megvitatom ezt a kérdést idősebb munkástársaimmal az üzemben, ők azt mondják nekem, hogy maguk német-ellenes pro­pagandát és hazugságokat terjesztenek, amelyet főket eltettek láb alól. Patrice Lumumba meggyil­kolása páratlan a maga nemében, mert ez az első eset, hogy egy ország vezetőjét az Egyesült Nem­zetek erőinek jelenlétében gyilkoltak meg, akiket ő maga hivott meg, hogy a törvényes rendet helyrehozzák. Az, hogy ilyesmi megtörténhetett, aggodalommal töltheti el azokat közülünk, akik az ENSz jövőjét féltjük”. “Ha visszaemlékeznek, az ENSz meghatalma­zottal a Kongóban egy alkalommal úgy döntöt­tek, hogy kötelező semlegességük ellenére, joguk­ban van megtiltani Patrice Lumumbának, a Kon­gó miniszterelnökének, hogy a Leopoldville-i rá­dióállomást használhassa. Ettől erőszakkal meg is gátolták. “Felmerül a kérdés, hogy ha az ENSz veze­tők parancsára ghanai csapatokkal megakadá­lyozhatták Lumumbát attól, hogy a rádióállomás­ról beszéljen, akkor miért nem volt helyénvaló Elisabethviile repülőterén őrtálló svéd csapatok­nak beleavatkozni Lumumba életének megmenté­sébe? Miért nem akadályozhatták meg ghanai csapatok Lumumba letartóztatását? Hogy volt lehetséges azzal érvelni, hogy az Egyesült Nem­zeteknek meghatalmazása volt Lumumba beszé­dét megakadályozni, de nem volt meghatalmazása arra, hogy megakadályozza a meggyilkolását?” — kérdezte félreérthetetlen nyomatékkai Nkru­mah. Más példákat is felhozott kidomborítani az ENSz kétmércés viselkedését a Kongóban. “Ahogy a múlt században egész Afrikát felosz­tották egymás között a nagy gyarmattartó hatal­mak, úgy akarják most felosztani Kongó állam egyes részeit a versengő politikusok, akik a gyar­mattartó nagyhatalmak érdekében cselekszenek” — állította Nkrumah. Ennek példáját láthattuk Katanga elszakitásánál, valamint a Tananarive­dben megtartott konferencián, ahol arról határoz­tak, hogy federációs alapra helyezik az államot és az egyes tartományokat csak laza kötelék fűzi majd a szövetségi kormányhoz. a szövetségesek (a nyugati hatalmak) kénysze­rítenek ki.” Aki figyelemmel kiséri Adenauer ék politikáját, az semmi csodálkoznivalót nem találhat a nyugat­németek egy jelentős részének náci-barát maga­tartásában. A bonni kormány minden intézkedése ezt az “eredményt” segítette elő. Betiltották a Kommunista Párt működését, mint Hitler 1933- ban, mig ugyanakkor a nyíltan fasiszta csopor­tokat engedélyezik. A nácizmust dicsőítő sajtó­termékek minden akadály nélkül megjelennek, és a hivatalos lapok és folyóiratok versenyre kelnek velük szovjetellenes propagandájukkal. Tömegesen mentik fel, vagy egyáltalán eljárást sem indítanak, közismert háborús bűnös, gyilko­sok ellen. “Kegyelemben” részesítik az elitéit hitleristákat és náci tábornokokat állítanak a hadseregük élére. Ezekután igazán nem csodál­kozhatnak azon, hogy a tömegek egy része még mindig náci érzelmű és nem érez felelősséget az emberiség ellen a múltban elkövetett bűnök iránt. Hazug hirdetések A kormány egyik ügynöksége, a Federal Trade Commission, négy gyógyszert gyártó cég ellen indított bűnvádi eljárást, mert hirdetéseikben valótlan gyógyhatást tulajdonítanak gyártmá­nyaiknak. A négy cég: az American Home Pro­ducts Corp., mely az Anacint; a Bristol-Meyers Co., amely a Bufferint és Excedrint; Plough, Inc., amely a St. Joseph aszpirint és Sterling Drug Inc., amely a Bayer aszpirint gyártja. Aki tele­vízióadást néz, annak a feje belefájdulhat abba, hogy néha ugyanazon a műsoron, egymást követő szünetekben különböző fájdalomcsillapítókat hir­detnek, s mindegyikről az állítják, hogy gyorsabb gyógyító hatása van, mint a másiknak. Az em­ber igazán belezavarodik. Melyiknek higyjen? A Federal Trade Commission azt mondja, hogy egyiknek sem. A felsoroltak közül egyik sem tel­jesíti azt, amit róluk hiresztelnek és egyik sem hat gyorsabban a szervezetre, mint a másik. A társulatoknak 30 napon belül kell benyúj­tani feleletüket a vádakra. IWWWMWWW WWMVVÍMWWVWWWWW4W KÉTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT adták át rendel­tetésének Sátoraljaújhelyen a megyeházát. Levél­tárában máig is helyén áll az az Íróasztal, amely mellett Kazinczy Ferenc dolgozott a levéltári anyag rendezésén. ■•••••••••••••••••••••••••••••••••••a A NÉMET NÁCIK TILTAKOZNAK EGY HITLER-ELLEKES FILM MIATT

Next

/
Oldalképek
Tartalom