Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-30 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 30, 1961 imimmii Munkásmozgalom Nincsen rendelés wa uiii ^ w -----— Több segélyre jogosultak a munkanélküliek Kennedy elnök aláírásával életbe lép a munka- nélküli biztosítás idejének meghosszabitására ho­zott ideiglenes törvényjavaslat. Két hét múlva, kb. április elejétől kezdve további juttatásokért jelentkezhetnek azok a munkanélküliek, akik már kimerítették az államukban érvényes munkanél­küli biztosítást. A törvény szerint további fél­annyi időre jár nekik a segélyösszeg, mint ameny- nyire kapták mielőtt kimentették a járandósá­got. így ha ezelőtt 14 heti kifizetésre voltak jo­gosultak, akkor még hét hétig kaphatják ugyan­azt a heti összeget. Az államokban nem egysége­sek a munkanélküli biztosítási törvények. Azon­ban a meghosszabbított idő nem haladhatja meg a 13 hetet. New York államban az uj törvény érvénytele­nítette a három héttel ezelőtt hozott állami tör­vényt, amely csak abban az esetben engedélyezte a különsegély kiutalását, ha az erre jogosultak száma eléri 1 százalékát azoknak a munkások­nak, akik a munkanélküli segély-törvény hatás­köre alá tartoznak. Vagyis 50,000 olyan munka- nélkülinek kellene lenni az államban, akik már kimerítették a nekik járó segélyösszeget. Az ér­vénytelenítés onnan származik, hogy a különse- gélyt a szövetségi kormány finanszírozza. Az uj szövetségi törvény ideiglenes, amennyi­ben 1962 április 1-én hatályát veszti. A kormány számítása szerint addig kb. 3,125,000 munkanél­küli veszi igénybe rendelkezéseit, 927,000,000 dol­lárra becsülik az összeget, amit ki fognak fizet­ni ,a szövetségi kormány pénztárából erre a cél­ra. Ezt úgy számítják megtéríteni, hogy a mun­kaadók által befizetett munkanélküli biztosítási adó összegét 0.4 százalékkal felemelik egy évre. Rövid sztrájk - gyors eredmény New York város azon területén, ahol a nőiruha- ipar üzemek zsúfolódnak, a keskeny utcák néhány napig elhagyatott szint öltöttek, miután a szoká­sos zsibongó forgalmat jelentő üzemi teherszál­lítmányok lebonyolítói sztrájkba álltak. 1,500 munkás — teherautó sofőrök, segédmunkások és kézikocsitolók —, akiknek szerződése még február 28-án lejárt, végre elhatározta, hogy ezt a módszert veszi igénybe, hogy eredményt érjen el. A munkások a tüipari ILGWU-hoz tartoznak és a sztrájkot David Dubinsky, a szakszervezet elnökének tiltakozása ellenére indították meg. A meglepetésszeríi lépés három napon belül ered­ményre vezetett, amennyiben a munkaadók meg­adták a kért hároméves szerződést. A béremelés a 3 évre lépcsőzetesen 12.50 dollárt tesz ki. Még igy is a sofőrök heti alapbére több mint 20 dollár­ral kevesebb, mint a Teamster Union-hoz tartozó teherszállító sofőrök fizetése. A nőiruha gyárosok a folyamatban levő hús­véti szezon üzleti forgalmát féltették a sztrájk esetleges folytatásától és a három hónap óta hú­zódó munkaszerződési tárgyalásokat jobbnak lát­ták befejezni. Nem lépik át a piketvonalat Philadelphiában, a Cuneo Eastern Press, Inc. nyomdaüzem 750 szakképzetlen munkásának sztrájkja megszüntette a termelést az üzemben, mivel a szervezett alkalmazottak — számszerint 1,250 —‘ nem lépték át a sztrájkolok piketvona- lát, Az üzemben nyomják a Time, a Life és más országos közlönyöket. A sztrájkolok a Printing and Paper Trade Lo­cal 520-hoz tartoznak. Munkaszerződésük meg­újításánál béremelést és jóléti juttatások javítá­sát kérték, ami óránként 17 cent többletet jelen­tene. Visszautasították a munkáltató 11 centes ajánlatát és sztrájkot kezdtek. A Time és Life ügyvezetői (közös) azt mond­ták, hogy előfizetőik részére kiküldik az e heti számot, mert másutt készíttetik el . Négy nappal később megyegyezés jött létre a szakszervezet és a munkaadó között két évre szóló szerződésre. Egészségi és jó'éti alap azonnali fel­állítását és jövőre 7 cent órabéremelést biztosí­tottak a munkások részére. Pittsburghban, a Shenango China, Inc., por­celán edénygyár, 1930 óta először (egyelőre) egy hétre lezárja az üzemet. 1,055 munkás marad ke­reset nélkül. A vállalat szállodáknak és vendég­lőknek gyártja termékeit. A vállalat elnöke sze­rint “a rendelések hiánya” okozza a munkaszüne­telést. Az elmúlt év folyamán a Shenango cég kb. 200-al csökkentette munkásainak számát és az utóbbi hetekben már csak 32 órát dolgoztak. A vezetőség azt mondja, hogy amikor újra üzem­be helyezik a gyárat, továbbra is a 32-órás mun­kahetet folytatják, persze a munkások csökken­tett keresetével. Gumimunkások konferenciája A gumimunkások szakszervezete Clevelandon országos konferenciát tartott az elmúlt héten, a- hol 160 delegátus 180,000 tag nevében programot fektetett le a gumigyárosokkal meginduló folya­matos munkaszerződési felújítási tárgyalásokra. “Az automáció e korszakában a gazdasági biz­tonságot a fizetésveszteség nélküli rövidebb mun­kahét, a nyugdíjkorhatár leszállítása, a túlórázás leszűkítése nyújthatja”, állapította meg a United Rubber Workers gyűlése, amely komolyan foglal­kozott az automáció következményeivel sújtott munkások sorsával. A társadalmi biztosításon kí­vül a vállalatoktól is követel nyugdijat a gépesí­tés, vagy az üzem lezárása miatt elbocsátott mun­kások részére. Az automáció bevezetésének előze­tes bejelentését követeli a munkaadóktól, több al­Munkatáborokba terelik a fiatalokat A Labor Department egy bizottsága elkészí­tette jelentését országos méretű ifjúsági munka­brigádok megszervezésére. A jelentés rövidesen Kennedy elnökhöz kerül. A jelentés 150,000, 17—19 év közötti ifjú ré­szére fektetett le programot közmunkákkal való foglalkoztatásra, ahol a tétlenség és kilátástalan- ság gondjaitól egyelőre megszabadulva, állítólag bizonyos oktatásban is részesülnének. Az ifjak ökéntesen jelentkeznének egy évi mun­kára, mint napszámosok, segédmunkások vagy a könnyű építkezéshez. A fizetésük jelképes lesz, vagyis elenyésző. Számukra fenntartott táborokban fognak élni és olyan szövetségi és állami ügynökségeknek fog­nak dolgozni, mint a National Park Service, Forest Service és a Bureau of Reclamation. A terv az iskolákból kimaradt fiuk részére készült, akik nem képesek munkát találni. Ennek a korosztály­nak a munkanélküli számaránya 20 százalékos az országos 7 százalékos arányhoz képest és ezek nek tömegéből kerül ki a fiatalkori bűnözők túlnyomó része. Szakértők 7,500,000-re teszik azoknak a számát, akik az 1960-as évtizedben ki fognak maradni az iskolákból tudás és foglalko­zás nélkül. A Labor Department szerint ennek a tervnek két célja van. Az egyik az, hogy foglalkozáshoz juttassa (de nem keresethez) a munkanélküli if­jakat, a másik pedig az, hogy olcsó munkaerővel végeztesse el a felgyülemlett erdészeti, vízügyi, parkosítási és talaj javítási munkákat. Kezdetben 89,000 jelentkezőre számítanak. A jelentkezők beosztását esetleg 2 évre terjesztik ki. Számítás szerint a kiadás személyenként — beleértve az évi munkabért — évente $2,700 lesz. A kiadásokat részben szövetségi és állami köz­pénzekből közösen fedezik, részben csak szövetsé­gi alapból. Ez az elvégzendő munka jellegétől függ. Az ifjak oktatásban is részesülnek majd. Ahol szükség lesz, ott olvasási és számtani oktatást vagy más pót-oktatást, kapnak, de leginkább a munkabeosztásuk ismereteire képezik ki őket. Szak- vagy technikai kiképzésről a terv nem gon­doskodik. A bizottság egy olyan közszolgálati munkater­vet is kidolgozott, amelynek keretén belül a váro­sok területén is foglalkoztathatnak fiukat és leá­nyokat. Ez a terv hasonlít az 1930-ás nágv depresszió idején életbeléptetett CCC (Civilian Conservation kaimat az átképzésre és az ipari tanulók korha­tárának felemelését. A szakszervezet a 30 órás munkahetet tűzte ki célul, “bár ezt nem számítjuk egy év alatt elér­ni, inkább fokozatosan”, mondotta Peter Bomma- rito, központi alelnök. Akronban, az ipar központ­jában átlagosan 36 órát dolgoznak a gumimun­kások, Kanadában pedig 40 órát hetenkint. A szakszervezet 21,000 tagja vesztette el munkáját n jelen gazdasági hanyatlás miatt. A munkanélküli biztosítási pótlék felemelését a munkabér 70 százalékára, azonkívül 3 dollárt min­den családtag számára fog még kérni a szakszer­vezet a szerződés megújítási tárgyalásokon. Visszaufasifofták a bérlevágást A clevelandi Eaton Manufacturing Co., a Mas- silon, O.-i üzemének 700 munkását válaszút elé állította. Vagy elfogadnak óránként 16 centes bér levágást és a termelési költségek csökkentését célzó uj munkaszabályzatot, vagy a vállalat a» üzem elköltöztetését helyezte kilátásba. Az üzemben 150 hivatalnok és 550 gyárimun­kás van alkalmazva. Az utóbbiak az Allied In­dustrial Workers Union 28-as és 306-os lokáljá­hoz tartoznak. Annak ellenére, hogy a szakszer­vezet tisztviselői támogatták a vállalat ajánlatát a bérlevágásra és a munkamódszer megváltozta­tására — ami minden bizonnyal munkáselbocsá­tást és a megmaradtak gyorsított munkairamát jelenti —, a két lokál gyűlésén a munkások 333 szavazattal 30 ellenében elvetették a bérlevágást. A vállalat igazgatósága erre kijelentette, hogy lépéseket tesz a massiloni üzem elköltöztetésére valamelyik déli államba, ahol “előnyösebb felté­telek mellett” működhetnek. Évi 500,000 dollárt számítanak megtakarítani a déli államok szerve­zetlen és olcsó munkaerejének igénybevételével. Ez a tervbevett eljárás élesen kidomborítja azt a folyamatot, amellyel a munkáltató osztály lerom­bolja az amerikai munkásság életszínvonalát és az általános gazdasági helyzetet. Corps) közmunkálati tervhez, amelyet a kong­resszus 1933-ban fogadott el és amely 1942-ig tar­tott. Hat hónappal a Pearl Harbor-i .japán táma­dás után oszlott fel, amikor a munkanélküli fia­talokat a hadsereg szívta fel. A CCC 3 millió fér­fit foglalkoztatott fennállásának 9 éve alatt. A belügyminisztérium adminisztrálásával hatal­mas erdőültetési ,parkosítási, talajjavitási, gát- épitési munkákat végeztek és 6,459,000 munkana­pot szenteltek erdőtüzek oltására. Sem a jelenlegi, sem a 30 év előtti tervet nem lehet “szabad vállalkozásaként osztályozni, még ha “önként jelentkezőkének nevezik is részvevő­it, hiszen a jelentkezésre kényszerítő eszközt a gazdasági rendszerünk szolgáltatja, amely nem tudja megfelelő munkával és keresettel ellátni tagjait. A jelek szerint a fiatalok a szolgálati idő kitöltése után is nagyjából foglalkozás és szakképzettség nélkül kerülnek ki a munkatábor­ból. Hol kereshetnek akkor alkalmazást? Remél­jük, hogy kormányunk nem számit egy újabb háború kitörésére, amely megszabadítaná a mun­kanélküliek foglalkoztatásával járó gondoktól. A megoldásnak ez az elgondolása nem egyeztethető össze az emberiség követelményeivel, amely oly nagy súlyt fektet minden probléma békés meg­oldására. Büszkék az eredményra Az “Organization for European Economic Civ operation” jelentése szerint az 1956—1959 közti négy évben európai és észak-amerikai államok 27,402,000.090 dollárt, azaz évente majdnem 7 billió dollárt adtak ki “külföldi segélyre” a fej­letlen államoknak. Ennek felét az Egyesült Álla­mok szolgáltatta.­Az Egyesült Államok ezen kívül a 2. világhábo­rú éveiben 49,100,000,00 dollárt és a hábom utáni években egészen 1956-ig 61,700,000,000 dol­lárt költött külföldi országok megsegítésére. Mind ez — a N. Y. Times szerint — “segített megmen­teni ezeket az országokat attól a kisértéstől, hogy áldozatul essenek a hangos propagandának, amely az iparosításhoz vezető gyors átmenetet ajánlot­ta kommunista zsarnokság alatt”. Eredmény: a fejletlen országok megmaradtak továbbra is iparilag fejletlennek. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB. VILÁG. ÉPÍTŐJE! ±____

Next

/
Oldalképek
Tartalom