Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-23 / 12. szám

Thursday, March 28, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I A GYARMATOSÍTÓK “SPORTJA” Eredeti érveléssel igyekszik a római rádió még a belga hadsereg kongói vérengzéseiért is — a Szovjetuniót felelőssé tenni: “A Szovjetunió — harsogják szemérmetlenül •—a feketéket akarja felhasználni arra, hogy az ENSZ-ben vörös többségre tegyen szert. Ezért voltak a leopoldvillei véres zavargások...” “A halottak szolgáljanak tanulságul...” A római rádió valamelyik könnyen félrevezet- kető, naiv vagy éppen reakciós beállitottságu hallgatója talán hajlamos is lenne elhinni ezt a sületlenséget. (Mi ne fordítsunk itt időt, helyet, energiát ilyen képtelen állítások felesleges cá- folgatására.) Csakhogy a rádióhallgató ezután esetleg kézbeveszi kedvenc újságját és elolvas­hatja benne a kongói belga főparancsnok, Jans­sens generális ur nagyhangú nyilatkozatát, amit pontosan a szóbanforgó leopoldvillei zavargások után tett: “Csupán erőink százezredrészét vettük igény­be. Az a néhány halott szolgáljon tanulságul azok számára, akiknek volt olyan szerencséjük, hogy elkerülték őket a golyók. S ha nem hagyják ab­ba, készek vagyunk újra kezdeni ezt a sportot...” A “sportot” azóta számtalanszor újra kezdték. Ámde ilyen cinikus és embertelen nyilatkozatot még a gyarmatosítás virágzása idején is aligha lehetett hallani. Janssens ur szavai méltóak az imperialistákhoz. Az imperialistákhoz? Hadd idézzük ismét a római rádiót: “A valóságban, ez esetben nem imperialisták, nem gyarmattartók a belgák, hanem egyszerűen szegény, meggyötört menekültek.. .” S mivel a haladó sajtóban igazán nem először hangzik el ezúttal az a megállapítás, hogy a bel­gák imperialista szerepet töltenek be a Kongóban, a római rádió szavai folytatását már egyenesen ehhez a sajtóhoz cimezte: “Nem tudjuk elképzelni, miképpen Írhatnak jóhiszeműen a kommunista lapok imperialista túlkapásokról akkor amikor a belga magánem­berek és minden fehér ember hanyatt-homlok menekül a függetlenné nyilvánított Kongóból...” Ezeket a szavakat bőven lehetne kiegészíteni az itteni polgári sajtó “híreivel” állítólagos kon­gói fehérellenes kegyetlenkedésről. Könnyű lehetne ezeket az állításokat is meg­cáfolni. Egyszerűen megkérdezhetnénk például, hogy a Kongóba hamarjában odavezényelt belga ejtőernyősök ezrei vajon “szegény meggyötörtek, hanyatt-homlok menekülő magánemberek-e”, vagy inkább fegyveres támadók? Vagy simán idézhetnénk egy szemtanút, mégpedig az ő olda­lukról, Peter Grubbe-t, a nyugatnémet “Welt” riporterét, aki Kongóból ilyen jelentést küldött: “A fantasztikus állításokkal ellentétben... Kongó fővárosában nem gyilkoltak meg egyetlen fehér embert s nem követtek el erőszakot egyet­len fehér nőn sem. . .” Rolin ur és a szent kötelesség Nem ilyen egyszerű válaszok helyett hadd ol­vassuk egyes imperialista hazugságköltők fejére azok szavait, akik még nyíltabban és arcátlanab- bul követelik a belgák katonai intervencióját, és ezzel fény derül arra is, hogy vajon erőszakot a kongói belgák, — vagy a kongói feketék alkal­maztak-e? Henri Rolin ur például — Belgium egyik nagytekintélyű politikusa szociáldemokra­ta szenátor — egyszerűen “szent kötelesség és vitathatatlan jog”-ként helyesli és támogatja a belga hadsereg támadását az újszülött afrikai ál­lam ellen. S a Libre Belgique polgári lap nagyon is világos követelést támaszt a Jánssens ur “sportját” űző belga katonákkal szemben: “Kongót fegyverrel hódítottuk meg. Furcsa lenne, ha most egy modern hadsereg, lökhajtásos repülőgépekkel és ágyukkal, nem tudna helytáll­ni...” Meg kell adni, a belga gyarmatosítók valószí­nűleg nem pontosan igy képzelték a kongói füg­getlenséget. ők alighanem úgy vélték, hogy min­den marad nagyjából a régiben, továbbra is belga tisztek vezetik majd a kongói- hadsereget, belga üzletemberek a bányákat — és mi kell még? A parlamentben ágáljanak a feketék — fő, hogy a 8 milliárd kongói frankos alaptőkével rendelke­ző Union Miniére du Haut Katanga, a hatalmas nemzetközi konszern továbbra is évi 8.6 milliárd profitot jövedelmezzen, mint eddig. Hiába, nem akármilyen vállalat ez! A világ egyik legjelentő­sebb urániumtermelője, amelynek emellett még a kapitalista világ kobalttermelésének 60 százalé­ka, a réztermelésének 8 százaléka is a kezében van. Jut miből osztalékot fizetni a részvényesek szelvényéire! Csak gyerekek? Nos, Kongó függetlensége kivívásának percétől az a “veszély” fenyegette a kolonizátorokat, hogy Kongó népe komolyan veszi a függetlensé­gét. Hiába, úgy látszik nem jól ismerték a kon­góiakat. Pedig milyen szívhez szólóan fogalmazta meg 1955-ben Belga-Kongó akkori belga főkor­mányzója, Pétillon ur: “Csak mi vagyunk elég bátrak, hogy hango­san kimondjuk azt, amit a többiek csak halkan gondolnak: tízezer feketéből csak egyetlen egy van, aki nem gyerek”. Valamikor, a szzadforduló táján, Belga-Kon­gó birtokosa ós ura, II. Lipót belga király nyilat­kozatban indokolta Belgium “jelenlétét a fekete kontinensen.” “Ezen elmaradott országok előtt megnyitjuk Eretnekséggel vádolt püspök Protestáns papok egy csoportja eretnekség vád­ját emelte a liberális gondolkozást mutató James A. Pike kaliforniai püspök ellen. SAN FRANCISCO, Cal.—A “Protestant Epis­copal” egyház néhány magasrangu papja azt ál- litja, hogy a San Francisco városban székelő Right Rev. James A. Pike püspök eretnek lett, akit tehát szeretnének elmozdítani tisztségéből. Az egyház szabályai szerint azonban az ilyen vád kivizsgálását és az esetleges itélethozást csak a vádlottal egyenrangú, vagy magasabb állású egyházi személyek végezhetik. Azért a vádat emelő bizottság nevében Rev. W. Bruce Wirtz. az Albany-Dublin-Thomasville kerület titkára le­velet küldött Albert R. Stuart (Georgia) püspök­nek, amelyben pár sort idéznek Pike püspök egy cikkéből, amely a “Christianity Today“ cirnii fo­lyóiratban jelent meg január 16-án. Ez a folyóirat “How my mind changed” (Ho­gyan változott a gondolkozásom?) címmel kör­kérdést intézett néhány egyházfőhöz. Pike püs­pök is válaszolt erre a kérdésre és a vádat emelő papok ebben a válaszban találták az eretnekség­re mutató adatokat. Bishop Pike abban a cikkben Maria szűz fo­gantatására vonatkozólag ezt irta: “Sem ;a bib­liai adatok, sem az abból levont theológiai követ­keztetések nem helyezik kékséget kizáró előnybe, hogy József nem lett volna EMBERI ATYJA Jé­zusnak”. Ami nagy bűn Pike püspök tehát nem tagadja a szeplőtlen fogantatást és az azzal kapcsolatos “szenthárom­ság” eszméjét, de viszont utat nyit a másik es­hetőségre is, vagyis nem tartja lehetetlennek, hogy Jézus éppenugy csak EMBER FIA volt, mint akárki más. Ez persze az orthodox felfo­gást követők szemében már igen nagy bűn. Azonban a panaszt emelő papok nem az állító­lagos eretnekség miatt haragszanak Pike püspök­re, hanem inkább annak liberális felfogása és te­vékenysége miatt. Pike püspök ugyanis aktiv részt vesz úgy a szabadságjogok védelmében, mint a fajgyűlölet elleni harcban. Amikor az újságírók megkérdezték Pike püs­pököt, hogy mi mondanivalója van az ellene emelt vádakra, ezt felelte: “A mi Urunk azt mon­dotta. hogy akik az ő akaratát hajtják végre, azok tudják az ő tanait. Jó lenne tehát, ha az újságok megkérdeznék az ellenem panaszt emelő egyházi személyeket, hogy templomaikat miért nem integrálják dacára annak, hogy a mi egy­házunk hivatalosán hirdeti a fajok egyenlősé­gét?” “A Biblia arra is figyelmeztet bennünket”, — mondotta Bishop Pike, “hogy sokkal fontosabb, ha az igazságot tetteinkkel bizonyítjuk, mintha csak beszélünk az igazságról.” SENFTENBERGBEN, az NDK egyik nagy bá­nyavidékén a bányászok színháza első ízben mu­tatta be német nyelven Albert Maltz, Mexikóban, politikai emigrációban élő, haladó amerikai iró “A fekete tárna” cirnii darabját. A dráma bemu­tatja egy bányakonszern elnyomott munkásainak harcát •*. jobb életkörülményekért. az európai civilizációt, és miután megszabadítot­tuk őket a rabszolgasorstól, a betegségektől cs a nyomortól, lakosságukat az emancipáció, a sza­badság és a haladás útjára vezetjük.” Maga Belgium se értékelhette úgy, hogy túl messzire “vezette” az európai civilizáció segítsé­gével “a szabadság és a haladás utján” az afrikai népeket, ha még hatvan év múltán is csak gye­reknek minősített Kongó minden tízezer lakosá­ból kilencezerkilencszázkilencet. Ám, úgy látszik, ezúttal rosszul számítottak. Próbálkozhatnak ugyan még ideig-óráig Kongó szétdarabolásával, álcázott, vagy nyílt intervencióval, fegyveres tá­madással, belső harcok szervezésével, hazugság­áradattal és rémhírekkel, hogy késleltessék a tényleges felszabadulást, szítsák tovább a zűrza­vart. Wall Street és mások is kísérletezhetnek a belgák felváltásával a gyarmatosítók szerepé­ben. Kongó népe azonban nagykorú — és nem az “európai civilizáció” tette azzá, hanem a vi­lágon végigsöprő vihar: a szabadság és .függet­lenség eszméje, amely napjainkban immár győ­zelmes, az elnyomás és a háború erőit legyőző eszmévé vált a földön — Afrikában, a Kongói Köztársaságban is. K. I. A Szovjetunióban erős kampány indult a terme­lés hiányosságait takarni akaró vezetők eltávolítására MOSZKVA. — A New Yok Times levelezőjé­nek jelentése szerint már az egész országban érezhető az orosz Kommunista Párt központi Ve­zetősége január havában tartott gyűlésének a* a határozata, hogy el kell távolítani tisztségeik­ből azokat az tizem-, vagy kereskedelmi vezető­ket, akik a számok összezavarásával és más csaló módszerekkel takarják el a termelésben mutat­kozó hiányosságokat. Szól ez az intézkedés a párt funkcionáriusokra éppúgy, mint az agrár veze­tőkre. A “Pravda” vezércikkben hirdeti annak fontos­ságát, hogy milyen nagy szükség van AZ ALUL­RÓL JÖVŐ BÍRÁLATRA, aminek eddig nem igen adtak helyet. Az egyszerű párt-tagok, ax egyszerű munkások bírálatát eddig nem vették figyelembe', holott azok gyakran rámutattak a mulasztások igazi okaira. A január havi gyűlés óta felbátorítják az ilyen kritikákat, melyek alap ján kiderült, hogy egyes üzemek vezetői hamis adatokkal takarták a termelés hiányosságát. Ax ilyen vezetők közül most többet elmozdítottak tisztségükből. A januári gyűlésen Kruscsev miniszterelnök teljes nyíltsággal ismertette ezt a dolgot és ke­serű haraggal fordult a csalók ellen, akik elvál­lalnak olyan tisztségeket, amelyeknek nem tud­nak eleget tenni s ahelyett, hogy azt beismerve más alkalmazást kérnének, csalással takarják te­hetetlenségüket. A Pravda cikke szerint az ország nagy részé­ben már megindult a “tisztogatás”, de vannak még olyan területek, ahol még mindig csak a ré­gi módszert folytatják, ahol a helyi vezetők még mindig csak nagyhangú frázisokkal és fantaszti­kus tervekkel leplezik a termelés hiányosságait. MOLIkRE TARTUFFE cirnii darabjának 1 i- nai fordítását a múlt évben másfélmillió példány­ban adták el a Kínai Népköztársaságban. • AZ UNESCO idei statisztikája szerint a világ összes nyomdáiból évente ötmilliárd kötet könyv kerül ki, vagyis a Föld minden lakójara 2 könyv jut ezek közül egy tankönyv." • OLASZ ÉS FRANCIA rendezők és forgató­könyvírók, akiknek filmjeit társadalombiráló tar­talmuk miatt betiltották, Londonban nemzetközi klubot alakítottak és hadat üzentek az állami cen zurának. • Otto Grotewohl, az NDK miniszterelnöke fel­mentette tisztségétől Alexander Abusch művelő­désügyi minisztert és a minisztertanács elnökének művelődés- és nevelésügyi kérdésekkel megbízott helyettesévé nevezte ki. Az uj művelődésügyi mi­niszter Hans Bentzien. • A Japán Kommunista Párt több jelöltje győ­zelmet aratott a napokban megtartott helyi vá­lasztásokon. A Hiroshima prefekturához tartozó Kisa városában és az Ehime prefekturában levő Johen helységben három kommunista jelölt ke­rült be a városi tanácsba. tűrik a csalásokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom