Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-23 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday. March 23, 1961 8 Levelek a Szer Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez ILYENKOR MÁRCIUSBAN Testvéri kritika Tisztelt Szerkesztőség-! Hej, ez a március, ez a rügyet, szerelmet fakasztó tavasz mái’ megint itt van. Ébredezik a nagy természet, le-ledobatja az emberrel a téli gúnyát, majd újra visszavéteti; a fák rügyeit megduzzaszt ja és az embernek szinte jólesik egy kis séta a hosszú tél után. Azt kívánjuk, hogy a tél már vissza se jöjjön többé, hanem legyen napsugaras tavasz és békességes, hosszú nyár. Csakhogy ilyenkor márciusban nemcsak a fák ébredeznek, hanem a “férgek” is újra kezdik a már megszokott jajgatásukat, mert ők nem tudnak belenyugodni abba, hogy a régi jó világban megszokott “kérlek alássan” megszűnt, hogy “kiemeltettek az ősi fészekből”, hogy olyan messzire “űzettek” és egy nekik szokatlan “szemétdombon” találták magukat, ahol “demokrácia” van. Ilyenkor márciusban mindig kibújnak odúikból, a tavasz első szellőjétől “megmámorosodnak” és nagy tettekről ábrándoznak. Tenni akarnak valamit, fel akarják szabadítani a pusztulásra Ítélt “nemzetet” (a kegyelmeseket), vissza akarják adni a “magyar”-nak a szolgabirót, a zsandárt, a botos-ispánt, a papot—csapot, a “régi szabadságot” ; azt az időt, amikor még imádságban kellett kérni a mindennapi kenyerünket, amitől azok az “istentelen” vörösök már tiz és egynéhány éve megfosztották a “magyart”. János és Géza, a Niagara Falls-i rádió magyar adásának két “táltosa”, megint előhozta a “véreskardot”, megint összefogásra, nagy tettekre buzdítja “bogaracskáit”. Ábrándozásaikban már honvédet látnak a Hargitán, “turulmadarát” Erdély bércein, közben készülnek március 15. megünneplésére és Wellandon egy vándorzászló felavatására az összes egyházak, egyletek bevonásával. Ezzel fognak a “holdacskába” menni; odafent pedig Petőfi, Kossuth, Táncsics, Ady veszekszenek Szent Péterrel, kimaradást kérnek, hogy a zászlót kitéphessék a labancok kezéből. Azt a zászlót, amit csak takaróul használnak “boragaink”. Az ő zászlójuk nem háromszinti, csak kétszínű: fekete és sárga, s rajta a horogkereszt. Azt mondja János, hogy ha még most sem fogunk össze, akkor “baj lesz”! Ilyenkor márciusban a volt kakastollasok is megtapogatják a tarisznyába dugott kakastollat, már aki el nem hagyta futás közben. A nyájtól meglógott “pásztorok” is a Jézuska nevében akar ják felszabadítani a “pusztuló” magyart a bolse- vizmustól. Vissza a jogot, “szent törvényeivel” együtt! Mert csak igy érdemes élni a “magvarnak”! Közben március majd elmúlik, jön a meleg nyár és férgecskéink visszahúzódnak a meleg elől, csak János és Géza maradnak a “vártán”, hogy rázzák a vészharangot: emlékezzetek, itt a “szabad világban”! Odahaza pedig a “pusztulásra” Ítélt nép megy előre egy jobb, boldogabb jövő felé és undorral gondol a régi bogarakra. Nem kívánja őket vissza, hej pedig azok de mennének, mennyire itthagynák ezt a sok simafejü öreg magyart, akik annyira féltik, sajnálják azokat, akik elől valamikor kimenekültek, akik miatt minden szenvedést, megpróbáltatást vállaltak, csakhogy vissza ne kelljen menniök az urak régi jó világába! Most azonban együtt siratják a letűnt, úri szabadságot. Uton-utfélen ütik azt a rendszert, amely testvéreirtknek odahaza jogot, munkát, kenyeret, biztosítást ad a “régi jó világ vándorbotja’' helyett. Közben azért haza-hazakacsintanak, érdeklődnek, hogy hát miként is van. Némelyik hazalátogat és mikor visszajön, meg meri mondani, hogy ha abban az időben, amikor kijött igy lett volna, sohasem fogta volna a vándorbotot a kezébe. Vannak azután olyanok, akik annyiféleképpen látják az óhaját, ahányfajta emberrel találkoznak. A csodálatos csak az, hogy “férgeink” átka, jajgatása. a7 őket sirató vén magyarok sóhajtása sem állítja meg azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép eKrt és amiket évről-évre tovább fejleszt. Adv áldásával mennek előre véreink, a magyar proletárok. Bárd, Kanada Tisztelt Szerkesztőség! Sohasem szabad elfelejteni, hogy lapunk olvasói és a lap munkatársai testvéries viszonyban vannak egymással és amikor valamelyik cikk kritikát vált ki, azt sohasem a rosszakarat vezérli. Valamennyiünk érdeke megkívánja, hogy EHN vagy bárki helyes kritikát gyakoroljon mások írásai felett s ami a legfőbb: kell is kritikát gyakorolni, még hozzá leginkább sajátmagunk felett. Az önkritika a legfontosabb. Eltussolni semmit sem szabad. Még olyan kérdésekben is, mint az elírás kérdése, meg kell Írni a helyreigazitó kritikát. Ez azután nagyobb elővigyázatra serkenti a cikkirókat és igy lehet a hibákat a jövőben jórészben kiküszöbölni. Ennek azonban nem az a módja szerintem, hogy az Ország-Világban, vagy más lapban felfedezett rossz fordítást vagy más hibát a Magyar Szóban javítsuk ki, mert igy nem is lesz meg a kívánt eredmény, különösen akkor, ha a cikkíró nem olvassa a Magyar Szót. A szerkesztőnek nem kell elhallgatni semmiféle épitő kritikát, de nem a Magyar Szóban kellene az ilyet szellőztetni, hanem ott, ahol a hiba történt. Pl. az Ország-Világról szóló kritikát oda kellett volna elküldeni, hogy a jövőben ilyen hibákat kiküszöbölhessenek. Ha ez történt volna, akkor Kovács Erzsi, vagy más nem igyekezett volna kijavítani és Geréb sem Írja meg hosszú cikkét a Magyar Szóban erről a témáról. Arra sincs szükség, hogy a lapban csak olyan cikkek jelenjenek meg, amelyeket egyes olvasók jóváhagynak. A cikkek közlésénél csakis azt kell szem előtt tartani, hogy szolgálják-e osztályunk jól felfogott érdekeit. Ahogy én EHN-t ismerem, neki nem lesz ez ellen kifogása. S úgy ő, mint mások a több, mint egvoldalnyi drága helyet hasznosabb, nevelőbb, osztályöntudatra ébresztőbb cikkekkel tölthetik meg. Valamennyien követünk el tévedéseket és minden kiilmunkatársnak akadnak gyengébb és jobb cikkei. A haladó szellemű munkások olyan cikkek Írását várják EHN-től, Gerébtől és a többi Íróktól, amelyek helyes irányú cselekvést váltanak ki a béke, a leszerelés érdekében, a nyugdíjasok uniójának megszervezése terén és más fontos a munkásokat közelebbről érintő kérdésekben, hogy végre áttörhessük elszigeteltségünk kemény falát, hogy kimélyitsük haladó mozgalmunkat az . eddiginél sokkal nagyobb méretekben az ujame- rikásokkal, akik között van ugyan elég konkoly, de jó elemeket is találhatunk soraikban. Ezzel elérhetjük, hogy lapunk olvasóit ezrekkel emelhessük, mert ezek a legfontosabb kérdések és ez lenne a munkatársak és a szerkesztő legnagyobb jutalma. Doran Hir Malomsokrél könnyeket csal szemébe Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam egy levelet Kozma Dénestől még az 1960. május 12-i lapszámban arról, hogy Malom- sok, Veszprém megye belépett a termelőszövetkezetbe. Könny szökött a szemembe ennek olvasásakor. Én már 46 éve, hogy elhagytam Ujma- lomsokot, amely akkor Győr megyéhez tartozott és soha semmi hirt sem hallottam felőle. így tehát a levél nagyon meglepett, mert tudom, hogy voltak jómódú gazdák ott, mindenkinek volt pár hold földje és háza. A falu körül volt véve állami és urasági földekkel. Az említett Előhegyen állami lótenyésztés folyt a katonák felügyelete alatt, apámnak volt néhány hold földje az ut másik oldalán. Mindez nagyon is emlékeztet engem a gyér mekkoromra. Kérem Kozma Dénesi, hogy ha tud valamit Malomsokról, máskor is Írja be lapunkhoz. Mrs. K. Gy., New Brunswick I <T"T T 'T "T‘ T'-T | APRÓSÁGOK ► < ► Kovács Erzsi rovata < Elmenekültünk a nagy tél elől és itt vészeltük át a hideget a napsütéses Floridában. Finom, jó meleg van itt és minél hidegebb volt New Yorkban, annál jobban esett a meleg itt. Hát már ilyen az ember. Kilenc nyelven beszélek — mind magyarul —, de mikor arra kerül a sor, hogy valamit angolból magyarra fordítsak, mindig megakadok. Itt nagyon drága a lakás, különösen a téli szezonban, hát kis efficiency-ket bérelnek legtöbben. Ilyen van nekem is. Nem tudom leforditani magyarra. A legközelebbi fordítás “kis ügyes”. Kicsinek kicsi, és csakis ügyesek vehetik ki, mert nagyon, de nagyon ügyesnek kell lenni annak, aki egy ilyen “kis ügyesben” lakni tud, főzni tud. Persze fürdőszoba van. Hogy is mondták Pesten? Hideg-meleg viz. Inni meleg, fürdeni hideg. Na, de nem baj, itt a napsütés, a finom meleg a téli hónapokban. Florida arról nem tehet, hogy én a 80-as meleget se nyáron, se télen nem szeretem. Mit lehet tenni? Kimenni a tenger hüs habjaiba. Itt meg az a baj, hogy a hüs habok nagyon is hűvösek és csak a bátrabbak mernek úszkálni, mi többiek csak süttetjük magunkat a nappal, hogy ha visszamegyünk New Yorkba, mindenki már az első percben meglássa, hogy Floridában voltunk. Mindenért meg kell szenvedni, de megéri. Persze nem minden napfényes ebben a szép Floridában sem. Különösen most, a nagy munka- nélküliség idején. Kit ér legelőször is a baj? A legszegényebbeket. Most ezrével jöttek ide Kubából a “menekültek”, akárcsak ’56-ban a magyarok. És mi történik? Kidobják az itt született négereket a munkából és a kubaiakat veszik fel féláron, mert az állam és az egyházak kipótolják nekik a keresetüket és azok valahogy meg tudnak élni. De a legjellemzőbb egy fiatal néger leány volt, akivel a napokban találkoztam az autóbuszon. Nagyon meleg volt és megkérdeztem, hogy hová járnak ők fürödni, mert én nem látok négereket ott, ahol mi fürdünk a tengerben. Nagyon keserű hangon kezdett panaszkodni: “Látszik, hogy nem idevaló vagy, hogy ilyesmit kérdezel — mondta. — Nekünk színeseknek nagyon messze van egy kis piszkos strand elkülönítve. Csak oda mehetünk. De nézd csak meg a kubaiakat, azok mehetnek a fehérek közé, pedig azok is színesek. Elveszik a munkát előlünk, mindenüvé beengedik őket, segélyezik őket jobbról- balról, mi meg itt vagyunk kisemmizve.” Szóval itt a szépséges Floridában is vannak bajok csőstül, mert levegőből itt sem lehet megélni, mégha meleg is. WXXsyHtftfH»'Ka Ji'íí a K a jísii « « k >! «;f!? « !f * * SPkíh<«M Kuba nanasza az ENSz ben az Egyesült Államok ellen Kuba kórmánya vádat emelt az Egyesült Államok ellen az ENSz-ben, hogy támadást készít elő rendszerének megdöntésére. Fidel Castro kormánya rámutat arra, hogy ez az “illegális, alattomos és előre megfontolt” terv országának népe ellen irányul. Az ENSz közgyűlésén, a kubai delegátus névszerint megemlítette, hogy Kennedy elnök bátorítja “a Kuba elleni invázió előkészítését”. Az uj adminisztráció “nyíltan erősiti” Eisenhower elnök “agresszív, beavatkozó” politikáját, amely ellen a kubaiak már tiltakozni voltak kénytelenek a múlt nyáron. Mialatt a Castro-kormánv panaszának szövet- gét tanulmányozták az ENSz küldöttei Raul Roa külügyminiszter célzott rá, hogy országa nyugtalanul figyel minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy megakadályozzák ennek és más hidegháborús kérdésnek a tárgyalását, azon a címen, hogy az ülést lerövidítsék vagy egyéb más kifogással. Különösen kiemelte Roa külügyminiszter azt a támadást, amit az egyik hajnalon hajtottak végre egy Santiago-i olajfinomító ellen. A kubaiak szerint ezt az Egyesült Államok Flottáiénak egyik cirkálója követte el. A támadást elhárították, de egy kubai tengerész meghalt és számos katona és civil megsebesült. MINDEN MAGYAR. AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ!
