Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-16 / 11. szám
AAU.K1KA1 MAGYAR SZÓ IT A NAGY LEHETŐSÉGEK KONTINENSE Afrikából, e földrész gazdaságáról nagyon keveset tudunk. S ami ismeretünk mégis van yóla, az mind a gyarmatosítással, a féktelen kizsákmányolással függ össze. Megdöbbentő arra gondolni is, hogy ma, amikor az iparilag fejlett kontinenseket néhány órás repülőút választja el csupán Afrikától — ez a kontinens szinte az ősközösségben él. Nincsenek távolságok a Földön — de milyen óriásiak a távolságok a Földön élő népek között a fejlettség és a civilizáció szempontjából. S Afrika elmaradottsága a gyarmatosítás következménye. Pedig ez a földrész természeti kincsekben mérhetetlenül gazdag. Sajátos munkamegosztás Az imperialistáknak döntő fontosságú a gyarmatok megtartása. S ha már Afrika népei többségükben ilyen vagy olyan módon politikai függetlenségüket kivívták — mindent megtesznek a gazdasági függőség fenntartására. Ennek az imperializmus sajátos “munkamegosztásában” rejlik a magyarázata. Elképzelésük és gyakorlatuk szerint vannak ipari országok és elmaradott, nem ipari országok. Ez utóbbiak a “munkamegosztás” alapján nyersanyagokat szállítanak és ezeket az ipari országok ugyancsak a “munka- megosztás“ elve alapján késztermékké dolgozzák fel. A sok évtizedes gyakorlat következtében az ipari tőkésországok még fejletebbek lettek és a gyarmatok visszamaradtak. Minden évben élesebb lett a szakadék közöttük. Ez az imperializmusra jellemző gazdasági kapcsolat oda vezetett, hogy szinte az összes tőkés- országok az általuk feldolgozott nyersanyag nagy hányadát az elmaradott országokból, a jelen esetben Afrikából fedezték. Erre mutat például Afrika részaránya, a tőkésvilág ásvány nyersanyagtermelésében, amely 1956-ban a következő volt: rézérc 24,4 százalék, ólomérc 12,7, arany 62.8, gyémánt 96.3, azbeszt 19.4, foszforitok 32.3 százalék. S Anglia, a világ legnagyobb gyarmat- tartó hatalma, 1956-ban Afrikából importálta (a szóbanforgó nyersanyagfajta egész importjára vonatkoztatva) a vasérc 31.5 százalékát, a mangánérc 44.3, a krómérc 61.5, a kobalt 97.4, a réz 60.3, a bauxit 38.4, az azbeszt 60,8 százalékát. A gyarmattartó hatalmak szívesen fektették be tőkéjüket az elmaradott országok bányászatába. Viszonylag kis tőke kellett ehhez, és mert rendkívül alacsony munkabért fizettek, befektetésük hamar megtérült. Jellemző, hogy az 1947— 1954-es években a nyugat-európai országok gyarmatain befektetett amerikai tőke évente 33 százalékos jövedelmet hozott, mig ez a jövedelem az Egyesült Államokban befektetett tőkéből mindössze 11.4—13.6 százalék volt. Következésképpen az említett gyarmatokon befektetett amerikai tőke három éven belül teljesen megtérült. A gazdag nyersanyagforrások és a nagy extraprofit együttesen a fő oka annak, hogy.az imperialisták mindenféle módszerekkel fenn szeretnék tartani uralmukat a gyarmatokon és a felszabadult országokban. Méltán jegyzi meg az 1960 évi Moszkvai Nyilatkozat: “A gyarmattartó hatalmak. .. önként nem hagyják el az általuk kizsákmányolt országokat”. Mérhetetlen kincsek Az afrikai kontinens geológiai szerkezetére vonatkozólag még igen kevés kutatást végeztek. Egyelőre távolról sincsenek teljes adatok a kontinens méhében rejlő szén-, ásványolaj-, érc- és más ásványi készletekről. De már most is tudjuk például, hogy Afrikában hatalmas szénlelőhelyek vannak: Dél-Rhodesiában több mint ötmilliárd tonna, Nigériában megközelítőleg körülbelül há- rommilliárd tonna, Kongóban, Tanganyikában és Madagaszkáron külön-külön körülbelül egymilli- árd tonna. Az egyik szovjet tudós, A. Szantalov profesz- szor a rendelkezésre álló adatok alapján számításokat végzett Afrika ásványi nyersanayagkészle- teiről. Ezek óvatos becslések, de még ha maximumnak tekintjük is őket, akkor is megdöbbentő számok. Szantalov számításai szerint az egész kapitalista világ ásványkincseihez mérten (százalékban kifejezve): a vasérc tartalékok 34.4 százaléka, a 1 rémére 74.9, a kobalt 51.4, a bauxit (fémre átszámítva) 26.9, a gyémánt 90.2, mangánérc 27.1, a réz 47.3, az ólom 13,2, az ón 15.1, a cink 10.3; az antimon 11 százaléka rejlik az afrikai kontinens méhében. Ezenkívül Afrikában nagy mennyiségű mezőgazdasági nyersanyagot termelnek: gyapotot, gyapjút, szizált kávét, kakaót, stb. és nagy lehetőségek vannak e cikkek termelésének bővítésére. Kifogyhatatlan energiaforrás Az afrikai kontinens gazdasági fejlesztésének, iparosításának anyagbázisa tehát bőségesen biztosítva van. A szükséges energiaforrások pedig korlátlanul rendelkezésre állnak. A modern energiahordozónak számitó olaj is bőségsen fakad Afrika földjéből. Az olajmezők főleg Észak-Afriká- ban és különösen a Szaharában húzódnak. Minden jel arra mutat, hogy Etiópiában is van olaj. Vizienergia tartalékai pedig bőségesen fedezik akár évtizedekre is a fellépő energiaigényt. Vegyünk csak a sok közül egy példát, a Kongó folyamon létesíthető vizierőmü kapacitását. A mindig bővizű és nagy esésű Kongó, amelynek folyásában az utolsó 500 kilométeren 300 méter a szintkülönbség, Igni környékén (Matadi tengeri kikötőtől 40 kilométernyire) hegyvidéken folyik és száz méter az esése. Itt aránylag kis háromszögben olyan vizierőmü-lépcső építhető, amelynek összkapacitása körülbelül 26 millió kilowatt. Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 240 milliárd kilowattóra rendkívül olcsó villamos energia termelhető, ami az egyik nyugatnémet folyóirat számításai szerint felülmúlja Nyugat- Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Svájc, Dánia, Görögország, Írország, Izland, Portugália és Törökország hő- és vizienergia-szükségletét és ez az Egyesült Államokban termelt villamosener- gia-menn.viségnek több mint egynegyed része. Ami pedig a jövő energiaforrásait illeti. Afrika Szűkszavú híradásokból értesültünk csak arról, hogy az úgynevezett kelet—nyugati kerekasztal- konferencia ez idén is összeült tanácskozásra február harmadika és hatodika között. Kelet és Nyugat' között még ilyen nem hivatalos, kötetlen politikai megbeszélés is jelentőssé válhat az időpont, a helyszín, a részvevők és a tárgysorozat révén. A kerékasztal-tanácskozást ezúttal Lengyelország fővárosában, Varsóban tartották. Lehetetlen nem jelképesnek érezni, hogy éppen Varsóban, a vér és könny mártirvárosában, a legbarbá- rabb pusztítással hat évig szembeszegülő hősiesség városában gyűltek össze Keletről és Nyugatról a béke megőrzésére elszánt közéleti férfiak. E városban ma is harc folyik a háborús pusztítás romjai és a békés építés ereje között. Csodálatos modern épülettömbök mögül kibelezett házak üszkös odvai tátonganak, a hatalmas terek és parkok rendezett utjai, diszfái porig rombolt városrészek sebhelyét takarják. S a Hitler parancsára tervszerűen földig rombolt város egy fél emberöltő alatt milliónyi embernek épített otthont és munkahelyet! Negyvennyolc ország képviselői Idő és szintér e drámai egységében ült össze a kerekasztal-konferencia, mely nevét egy ősi kelta breton mondáról kapta. Arthur király udvarának tizenkét hős lovagja azért ült kerek asztal köré, mert a kerek asztalnál nincs asztalfő, senki sem érezheti magát többnek különbnek a másiknál. Itt is a békeszeretet egyenrangúságában gyűlt össze negyvennyolc közéleti férfi, kiket a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és Magyarország, Jugoszlávia, az Egyesült Államok Nagy Britannia, Franciaország, Itália, Belgium, Norvégia, Svédország békés erői delegáltak. Nem hivatalos tanácskozásra gyűltek egybe nem állami' vagy pártszervek küldték őket, nem egyezmények kötése volt a feladatuk: jelenlétüknek személyiségük és hazájuk életében betöltött szerepük adott súlyt. Kik ültek a kerekasztal mellett Ott ült az asztalnál a kerekasztal konferenciák megteremtője, az ősz Branting szenátor a svéd politikai élet fisztelt doyenje, a lengyel Leopold Infeld, Einstein szeretett tanítványa és munkatársa, az angol Nobel-békedijas Philip Noel-Ba- ker, Ilja Ehrenburg, akit irói rangján kívül az a lankadatlan buzgalom ékit, mellyel a szocialista humanizmus szellemében küzd a békéért, a belga a világ egyik legnagyobb urántermelője (Rhodesia, a Kongói Köztársaság, a Dél-Afrikai Unió), a napenergia hasznosítása tekintetében pedig Afrika egészen kivételes helyzetben van. Ebből kiderül, hogy az afrikai kontinens jelentős energetikai bázissal rendelkezik a széleskörű iparosításhoz és a természeti kincsek kiaknázásához. S bármilyen gazdag is Afrika, a világ ipari termelésében ma még alig jelent valamit. Az ENSZ hivatalos statisztikai évkönyvei még csak külön fel sem tüntetik részesedését. Egyes források szerint, az egész világ ipari termelésének alig egy százalékát adja, holott itt él a világ lakosságának mintegy 8 százaléka, területe pedig a szárazföldnek körülbelül 20.5 százaléka. Afrika elmaradottsága a gyarmatositók megbocsáthatatlan biine. Most, e földrész nagy részének felszabadulá- sávafnagy lehetőségek nyíltak a gyors gazdasági fejlődésére. Ezt nemcsak az országok elmaradottsága követeli meg, hanem az elnyert függetlenség védelme is. A feltételek — mint láttuk — megvannak éhhez. Természetesen ez nem elegendő. Az ipari országoknak maximális segítséget kell nyújtaniuk. Van erre lehetőség a kapitalisták számára is, ha felhagyva eddigi politikájukkal és elfogadva a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát, igyekeznek jóvá tenni sok. évtizedes bűneiket. A szocialista országok eddig is nagy segítséget nyújtottak az elmaradt országoknak. Ezután is fokozzák segítségüket. A szocialista országok növekvő ereje, egyre nagyobb támogatása segiti Afrikát, hogy a “nagy lehetőségek kontinenséből” a “megvalósult álmok” fejlett területévé váljék. Henri Rolin, aki még a Népszövetségben szerzett tekintélyt nevének. Jelen voltak olyan politikai személyiségek, mint az angol Konni Ziliacus, a francia Paul Anxiönnaz, Jules Moch, Emanuel d’Astier de la Vigerie, a norvég Finn Moe, a jugoszláv szövetségi tanács alelnöke, Mladen Ive- kovics. Ott voltak az európai politikai élet “uj emberei”, az angol John Mendelsohn, az olasz, Paul Vitorelli vagy Raymond Schmittlein, aki a francia parlamentben az UNR parlamenti csoportjának vezetője. Rangos tudósok jelenléte díszítette az asztalt, a dijoni egyetem jogászprofesszora, Leo Hámon, a szovjet nemzetközi jogász, Fjodor Koszevnyikov, Kazimierz Kura- towski, a neves lengyel matematikus. A szovjet Alekszandr Kornyejcsuk, a román Ion Pás irói rangja, a csehszlovák Adolph Hoffmeister festő- művészete sem szorul kommentárra. Magyarországot Bognár József professzor és Boka László képviselte. Az Egyesült Államokat Charles O. Porter professzor képviselte. Ennek a körnek volt egy fel tűnő hiányossága: a nyugatnémet közéletet senki sem képviselte! Három kérdést vitattak A konferencia szervező bizottsága háro m kérdést bocsátott vitára: a leszerelést, az európai, biztonság kérdését és a békés együttélés feltételeit és szerepét az UN-ben. Égő és élő kérdései, ezek a világpolitikának, és a vitát a gyógyítás1 szándéka és a gyógyulásba vetett hilt irányította. Felemelő, lelkesítő érzés volt azt tapasztalni, hogy a kimondott egyszerű igazság, bármily megdöbbenés és riadt belső ellenkezés fogadta is bizonyos körök részéről a kimondás percében — Kruscsev leszerelési javaslatáról van itt szó —* milyen ellenállhatatlanul hatol be a világ népeinek köztudatába, milyen hatékony politikai erővé válik. Nem mintha nem látták volna e vita- részvevői a leszerelés elé torlasztott akadályokat, s a leszerelés végrehajtásának és ellenőrzésének az objektiv nehézségeit. Csupán a leszerelés gazdasági kihatásának latolgatásával egy külön e célra összehívott közgazdasági bizottság foglalkozott, mely a lengyel Oskar Lange professzor vezetésével azt vizsgálta, van-e reális alapja azoknak a nyugati véleményeknek, melyek a leszerelésben — a monopolkapitalizmus fokozódó válságát kivetítve e kérdésre is —- csupán a munkanélküliség továbbterjedésének veszélyét látják, holott e veszélyt nem a leszere(Folytatás a 12-ik oldalon) A varsói kerek asztal
