Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1£ Thursday, January 5, 1961 Magyar Távirati Iroda Hírei Vidáman búcsúznak Vidám hangulatban búcsúztatták szerte Magyarországon az óesztendőt. Különösen pezsgő volt, az élet Szilveszter éjszakáján Budapesten, ahol többezer külföldi vendég: szovjet, lengyel, csehszlovák, német, bolgár, olasz, angol, francia, amerikai turisták köszöntötték 1961-et, a hires magyar konyha remekei mellett, tokajit, vagy egri bikavért fogyasztva tekintélyes mennyiségben... Az uj év alkalmából Grösz József érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke üzenetet intézett az ország katolikusaihoz, amelyben többek között rámutatott: “Hálát adunk, hogy Isten ebben az évben is megőrizte fejlődő életünk alapvető követelményét, a békét. Hálát adunk azért, mert ebben az'.évben is több uj templom építését fejezhettük be és renoválhattuk a régieket. Hálát adunk azért is, mert dolgozó magyar népünk sok uj hajlékhoz jutott és sok nagy alkotást hozott létre’’. ★ A magyar kormány, jóváhagyta az Iftß!-es népgazdasági tervet. Az 1958—60-as hároméves terv évei’ en sikeresen haladt előre az ország — állapítja me" a ' ""mány üléséről kiadott közlemény — és befejezéshez közeledik a szocializmus alapjainak lerakása. Az ipar termelése 1957-hez viszonyítva a tervezett 22 százalék helyett 40 százalékkal, a nemzeti jövedelem az előirányzott 13 százalék helyett 20—-22 százalékkal emelkedett. A tervezett nyolc százalék helyett 17 százalékkal nőtt* a munkások és alkalmazottak reálbére, 6—7 százalékkal a parasztság reáljövedelme. '1961-ben, az uj ötéves terv első esztendejében tovább emelkedik mind az ipar, — 8 százalékkal — mind a mezőgazdaság — 7.9 százalékkal — termelése, ezzel párhuzamosan az életszínvonal. Idén a magyar állam csaknem két és félmilliárd forintot fordít lakásépítésre, 46,000 lakás építése fejeződik be. Az egészségügyi ellátás fejlesztésében a legjelentősebb 1200 uj kórházi ágy létesítése, a kulturális beruházások közül 900 tanterem megépítése. Kuba hitelt kap Magyarországtól Budapesten aláírták a magyar—kubai kölcsönös áruszállításokról szóló megállapodást. Az egyezmény szerint, amelyet kubai részről Llompart külügyi államtitkár irt alá, Magyarország többi között szerszámgépeket, hütőgépkocsikat, dömpereket, traktorokat, műszerekét, textíliákat, vegyipari cikkeket és gyógyszereket szállít Kubának rézkoncentrát, nikkeloxid, nyersbőr, mürost, cukor és egyéb áruk ellenében. A múlt év szeptemberében Havannában megkötött hitelnyújtási egyezményt kiterjesztették s ennek alapján Magyarország 15 millió dollárra emelte fel a Kubának nyújtandó hitelt. Ebből mintegy tízmillió dollar értékben híradástechnikai berendezéseket szállítanak, ezenkívül magyar gépjavító műhelyeket állítanak fel Kubában. A tárgyalások eredményeként Magyarország vállalta kubai mérnökök és technikusok képzését, egyetemi hallgatók oktatását, valamint ipari és nezőgazdasági szakértők Kábába küldését. Budapesten spa- íyolra fordítanak magyar műszaki és tudományos könyveket, hogy ezzel is segítsék Kuba műszaki fejlesztését. ' ★ Székely István, az első magyar hangosfilm, a Hypolit, a akáj rendezője 23 évi távoliét után most látogatott el először Amerikából Budapestre. Jelenleg Spanyolországban forgat egy amerikai filmet, ezután ismét Magyarországra jön, most már hosszabb időre. “A budapesti Hunnia filmstúdióban — mondotta Székely — ajánlatot kaptam egy magyar játékfilm rendezésére és nagy örömmel vállalkozom erre a megtisztelő feladatra. Láttam már néhány uj magyar fii- I met és boldog vagyok, hogy sok tehetséges magyar színész és rendező van. Ha a tervek valóra válnak, nagy örömmel dolgozom majd együtt velük ugyanabban a stúdióban, ahol csaknem három évtizeddel ezelőtt —.az én közreműködésem mel — először szólalt meg a magyar film.” SPORT Rózsavölgyi István Amerikába jön Rózsavölgyi István, a kiváló távfűtő idén is elutazik az Egyesült Államokba, hogy résztve- vyen a fedettpályaversenyeken. \z a szándéka, hogy az egy an- >ol mérföldes futásban megjavítsa az ir Delaney nemhivata- cs fedeítpálya-világrekordját. Rózsavölgyi eddig a világ máso- lik legjobb eredményét érte el zen a távon, de most komoly eménye van arra, hogy tulszár- íyalja a világcsúcsot. • Napjainkban mintegy 800,000- e tehető a testnevelési és sport- uozgalom résztvevőinek száma lagyarországon. Legjobb sportolók teljesítményét mutatja hogy 1960-ban kiváló olimpiai szereplésükön kivül mégy világ-, és kilenc Európa-bajnok- ságon 9 első,. 5 második és f harmadik ifelyet értek el. Fel- illitottak-13 Európa-, 255 országos- és ifjúsági rekordot. A ma gyár sportújságírók véleménye szerint 1960 legjobb magyar sportolója Kárpáti Rudolf kard- vivó olimpiai bajnok, utána a legtöbb szavazatot Parti János kenu olimpiai bajnok és Németh Ferenc öttusa-olimpiai bajnok kapta. Az év legjobb sportolónője cimet Papp Jenőné érdemelte ki, aki tavaly harmadszor nyerte meg az egypárevezős Eu- rópa-bainokságot. A második Madarász Csilla uszó-Európare- korder. a harmadik Földi Lász- lóné asztaliteniszező Európába j ne knő Az év legjobb csapata az olimpiai bajnok öttusa-csapat, 2. az olimpiai bajnok kardcsapat, 3. az UEFA-tornán részt vett ifjúsági labdarugó válogatott. (MTI) LAPUNKÉRT Pocik A. $3 Tóth Joe n. f. $2 Flushingi jóbarát okt.r- nov. F. G. $5 Kovács Wm. $3. és n. f. $1 Kotzán Mary $1 Ruhig Béla n. f. $1 Büza Steve $2.50 Czakó Andy $2 Putcher Steve $1 és n. f. $1 Ruskó Joe $1.75 Antal Steve $6 Thomas George $15 Fodor N. Árpád $40 Czövek Mary $3 Tóth Joseph $2 Fűzi Steve $1 Csizmadia A. $3 Livák John n. f. $1 Premonics Joseph és neje n. f. 2 dollár Bekor Paul $6 Yuhász M. $9 Balogh Alex $1 Mrs. Mary Erdődy n. f. $2 Kestenbaum (Gross J. által) 10 dollár Illő P. n. f .$1 Sákovics Zsiga és Teréz $7 Cseszkovics András $9 Adományok a Geréb József lapfenntartó alapra: Ruhig Béla $1 Pocik Andy $2 Szarka J. $1 Gencsi M. $1 Antal Steve $1 : Sali Gyula, Elsinore, Cal. $10 I Yuhász Mihály $2 * Bokor Paul $1 Soldo» «jévet kíván a házfelügyelő (Folytatás a 13-ik oldalról) iratát, a Geopolitikát olvasni, de élni is kell! Másnap azf Esterházy utca környékén kezdtem. Itt jobbmóduak voltak a házmesterek, főleg rendőrök, vasutasok, postások; államiak. Délig három pengő volt a hasznom, lehetett volna 3.40 is, de egy vicét megsajnáltam és haszon nélkül adtam neki negyven kéményseprőt. Hadd érvényesüljön valahol a társadalmi igazság. Délután a Sándor utcai házak következtek. EGY KÉT udvaros, csendes po'gári házban réztábla voli a házmester ajtaján. Becsöngettem. Hennával szalmasárgára festett furcsa öregedő nő nyitott ajtót. Kettős ágyán 'selyemhuzat volt és gobelin-párnák. Az ágy előtt sötétzöld plüss dívány azon két, húsz év körüli suhanc ült. Egy sovány, nagyon kifestett nő ült a másik széken. Kártyáztak. A magasabb fiú előtt hat pengő volt már, ő volt a nyerő. A szalmaszőke volt a házmesterré. —, Ó, persze* hogy kel! édes fiam... Adjon •csak harminc darabot, de' a legszebből. Ez úri ház, ide nem jó az a kis lóherés. Öt pengő alatt itt senki sem marad, de ki is kaparnám a szemüket. Ugye, fiuk? — mindenki vele nevetett, a sovány nőnek hosszú sárgás lófogai voltak. Az éjjeliszekrényen megláttam a boros üveget. A fehérnemiis szekrény huzatai alól előkerült a pénztárca, kifizetett. — No ne menjen, a vásár örömére igyunk! egyet a herkópáterre!—Erre iszunk, erre iszunk! — vihogott a nagy fogú... A házmesterné mindenkinek töltött. — Egészségükre! mondtam és lehajtottam a bort. A házmesterné csak nézett, nézett. Végre kibökte, amit mondani akart. — Mondja, fiam, maga jóképű, egészséges, erős fiatalember... Elsápadtam. Most a leckéz- tetés következik, hogy miért nem megyek el dolgozni ... de a szalmaszőke váratlanul megcsípte a arcomat és igy fejezte be: — Miért nem megy el maga stricinek! Csat' a szobát betöltő vihogásukra emlékszem és tanácstalan zavaromra. Még a kapu előtt is azon törtem a fejem, hogy tovább menjek-e, vagy fejezzem be ezt is. De a szükség döntött és folytattam az utamat. Egy budai kis villában, közel a Zárda utcához az alagsorban volt egy házmesterlakás. Ragyogóan tiszta konyha, háziáldás a falon, kövér asszony a kályha előtt. . . Kedvesen fogadott a kövér, fekete nő, erősnek? kemény testűnek látszott. Szép fekete szeme tele volt élettel, vidámsággal. Hokkedlive* kínált. Leültem és elővettem a “raktáramat.” — Mutassa csak fiatalember. Szóval ez két fillér, ez meg három... S ahogy az újévi kártyákat nézegette a vállam felett, éreztem nehéz, de kemény mellét és forró lehelletét. — Adj oil ötöt. — mondta lángpirosan. .. —Tudja én senkit sem szoktam beengedni ide, ha nincs itt az uram. Nem én, az istennek sem, pláne ilyenkor ,amikor éjszakás és tudom, hogy nem jön haza... De magának olyan kedves képe van, tudtam, hogy nem akar rosszat. . . — Nem! —dadogtam —, dehogyis, hogy akarnék roszat... —De jót azt akarna ugye? Nagy kópék maguk! Nem tudtam, mit tegyek, mint mondjak. Az asszony még közelebb jött. Forró, nagy kezét a kezemre tette és úgy folytatta: — Kicsi ez a ház, itt csak öt darab kell, de veszek én magától ötvenet, vennék talán még százat is' ... és még szorosabban odasimult hozzám! Nagy nehezen felálltam és halkan igy szóltam: — Nagyon kedves magától és ha nem szeretnék már valakit... — Jesszusom! —csapta össze a kezét. — Látja, ilyen az én formám... Végre bebotlik hozzám valaki és annak is már párja van.. . No, akkor én nem szóltam, akkor én nem mondtam semmit, az isten mentsen meg attól, hogy más nő boldogságát elraboljam, nem én, azt nem venném a lelkemre.. . Nem tudnék én sem enni. sem aludni többet... Pedig jó lett volna. Minden második nap élhettük volna a világunkat. De igy nem, nem. Adjon csak ötöt és váljunk el szépen, csendesen.. . EGY uj házban történt, közel a Lehel térhez, de már karácsony előtt... A házmesternének csak az anyja volt d lakásban. Azt mondta az öregasszony, hogy a lánya lenn van a mosókonyhában. A modern házban mélyen volt a mosókonyha és már öblögette a ruhát a házmesterné. Nem látszott rajta fáradtság. Elmúlt már negyvenéves, fejét babos kendővel kötötte be, tiszta és száraz volt előtte a kötény, ruhája ujját könyökig feltörte. Köszöntem és ő kedvesen fogadta. — Mit akar? — kérdezte kíváncsian mert azonnal látta, hogy nem vagyok hatósági személy. Megmondtam. —Újévi kártyákat hozott? No mutassa csak— és kezét beletörölte száraz kötényébe. — Miközben a kéményseprőset, a lóheréset és az aranydisznókat nézegette, tovább beszélt, hangosan, mint aki örül, 'hogy szólhat végre valakivel ebben a kriptaszerü, meszelt mosókonyhában. — Voltak itt már maga előtt is. De azoktól nem akartam venni... Vártam, ilyen magafajta diákra vártam... — És miért nem vett tőlük, hisz ezek a kártyák mindenütt egyformák. — A kártyák azok — nevetett az asszony —, de az emberek nem. Nem veszek én semmit a zsidótól. Ott rohadjanak meg, ahol vannak... Adjon csak negyven arany disznót... — Agyamat elöntötte a vér, itt a mosókonyhában két emelettel a földszint alatt négyszemközt voltam ezzel a becstelen világgal. — Akkor tőlem se vegyen! Maga aljas, maga ostoba!... Hát a zsidónak nem kell enni, az ne éljen, még ezt a nyomorult kenyeret is sajnálja tőlük. Micsoda lelketlen, züllött ember maga. . . és egész elkeseredésemet rázuditottam erre a buta házmestemére, aki talán a legkevésbé volt felelős e barbárságért a földön járó emberek közül. ..
