Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-09 / 10. szám

Megnyílt az ENSz közgyűlése VÁLTOZOTT-E KÜLPOLITIKÁNK? Az elmúlt hét eseményei közül háromra szeretnénk fel­hívni a figyelmet, mint amelyek határozottabban kidombo- ' ritják a Kennedy-adminisztráció külpolitikájának alakulását. | Vannak ugyanis, akik még mindik várják, hogy a “New Frontier” hol üti fel sátrát? 1. G. Mennen Williams, ezelőtt Michigan kormányzója, most a State Department helyettes titkára az Afrikai Ügyek Intézésére, idővesztegetés nélkül sietett Afrikába megismer-1 kedni a rábízott munkaterülettel, vagy talán azért, hogy be­mutatkozzon, hadd ismerjék meg azok az országok, ame­lyeknek ügyeit ő majd “elintézi” Amerikában. Sajnos a be­mutatkozás rosszul sikerült. Minden kijelentésével valakinek a tyúkszemére hágott. Olyan kijelentésekkel, mjnt “Afrika az afrikaiaké”, vagy, hogy az Egyesült Államok “erős, füg­getlen Afrikát akar”, meg hogy “Afrika ne kerüljön egy másik zsarnokság alá”, Williams főleg a telepesek, az euró­pai gyarmatosítók és zsarnokok nemtetszését és a NATO szövetségesek felzúdulását vonta magára. Bár Williams botladozásai komikusnak, vagy a politiká­ban járatlan ember felelőtlen kapkodásának tűnnek, sokkal komolyabb célzatosság húzódik meg mögöttük és az európai gyarmatosítóknak okuk van az ijedelemre. Féltik az eddig élvezett gyarmati uralmukat az amerikai tőke benyomulásá­tól Afrikába. Látiák, hogy amerikai versenytársuk keresi és a kínálkozó alkalmakat felhasználja arra, hogy még job­ban behatoljon és terjeszkedjen az uj államokban, ame­lyeknek nagyon is szükségük van baráti, külföldi segítségre. És hogy az amerikai imperialista attól sem tartózkodik, hogy “függetlenség”-ről beszéljen, vagy olyan szólamokat hasz­náljon, amiket a szabadságra törekvő népek már régen ki­tűztek zászlójukra. Mindent megpróbál, hogy az afrikai ve­zetőket megnyerje. Számit olyanokra is, akik csábitó aján­latokért készek lesznek országukat és népüket más zsarnok kezére juttatni. Mr. Williamsnak sikerült felszínre hozni az amerikai és európai imperialisták közötti ellentétet. Egyik ragaszkodik ősgyarmatositó jogaihoz, a másik az uj-gyar- matositás eszközeivel akar tért hóditani. Afrika népe joggal kételkedhet Williams szólamaiban, ha tekintetbe veszi, hogy az évszázadokkal ezelőtt idehurcolt testvéreik még ma sem élvezik Amerikában azokat a jogokat, amiket nekik olyan bőkezűen Ígérget. A “New Frontier”-nek valóban idehaza kellene először jó példával szolgálni. 2. Kennedy elnök e héten felhivta a Kongresszust, hogy alapítson egy állandó “Béke Alakulatot” (Peace Corps), amelynek fiatal férfi és női tagjait a kormány és magánin­tézmények külföldi országokba fogják irányítani, hogy se- gitséeet nyújtsanak főleg “szakképzett munkaerőszükségle­teinek kielégítésére”. Ha a fejletlen államok önzetlen és becsületes megsegítése céljából szólítja fel Kennedy az ország ifjúságát, hogy fize­tés nélkül ajánlja fel szolgálatait az Egyesült Államok jó hírnevének helyreállítására, akkor a.terv megérdemli a tá­mogatást. De vajon könnyű lesz-e erről meggyőzni azokat a népeket, amelyek az imperializmus felszámolására és or­száguk valódi függetlenségére törekszenek, s akik eddig csu­pán külföldi misszionáriusok, diplomaták és tőkebehatolások elnyomó és kizsákmányoló hatását érezték? A katonai szolgálattal és a bizonytalan jövővel szembe­néző amerikai ifjúság máris bizonyos kétkedéssel fogadta a tervet, amely valóban áldozathozatalra szólítja fel. Ha meg­valósul a “Peace Corps”, meglesz az az épitő eredménye, hogy az amerikai ifjúság egy rész megismerkedik más or­szágokkal és népekkel, megtanulja tisztelni másoknak a jo­gát is az élethez? a szabadsághoz és függetlenséghez, és meg­tanulja értékelni a két külföldi segitség közötti különbséget. Mglátja, hogy az egyik sietteti az elmaradt országok ipari és társadalmi fejlődését, hogy népük életszínvonala minél előbb kiegyenlítődjön a világ előrehaladottabb népeinek szín­vonalával. A másik segitség a tőke külföldi terjeszkedését és profitkiaknázását tartja szem előtt és visszatartja a fej­lődést ezekben az országokban. Ez az értékes tapasztalat nem maradhat hatás nélkül az amerikai ifjakra. 3. Adlai E. Stevensonról minden valódi vagy képzelt libe­ralizmus lemállott. Teljesen az imperializmus szolgálatába szegődött és mind gyakrabban és nyíltan háborúval fenye­getőzik. New Yorkban a tiszteletére rendezett ebéden a majdnem másfélszázados forradalomra hivatkozott, amikor Amerika felszabadult az angol gyarmatosítás alól és azzal akarta bizonyítani, hogy Amerika ellene van a gyarmati politikának. Az azóta kifejlődött amerikai imperializmus vé­res hódításairól megfeledkezett és azt sem említette, hogy az Egvesült Nemzetekben az ő elődje nem adta le az Egye­sült Államok szavazatát arra a szovjet javaslatra, amely a gyarmatok végleges megszüntetését ajánlotta. “A nukleáris pusztítás, ijesztő lehetőségét hozza a világra és Afrikára” egy külföldi hatalom beavatkozása, mondja Stevenson, teljesen figyelmen kivül hagyva az amerikai mé­regkeverést a kongói helyzetben. “A Szovjetuniónak pedig ezt mondanám: háború a követ­kezménye annak, ha egy uj hatalom foglalja el az összeomló hatalom helyét. Fékezze ambícióját. Gondolkozzon kétszer, mielőtt beavatkozik...” Igv Stevenson. Vajon Dulles kardcsörtetése hangosabb volt ? Ha mindezekből külpolitikájának irányvonalát akarjuk megállapítani, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a Kennedy- adminisztráció más szavakkal, más embereken keresztül az imperializmus régi nótáját fújja, teljesen ellentétben az ügyminiszter vezet, bojkottál- ta Hammarskjöld főtitkár ál­tal Nkrumah tiszteletére ren­dezett fogadtatást. Gromy­ko később barátságos látoga­tást tett Nkrumah szállásán, a Waldorf-Astoria Hotelben. Az ENSz 15. közgyűlése második felén résztvevő ma­gyar delegációt dr. Sik Endre külügyminiszter vezeti. Dele­gátusok: Péter János, első k ü 1 ti g ym i niszterhelyettes, Mód Péter, Magyarország ál­landó ENSz-képviselője, Zá- dor Tibor, Magyarország washingtoni ügyvivője és Lő­rincz Tamás, helyettes állan­dó ENSz-képviselő. A kubai kormány két por- torikóit nevezett be a küldött­ségébe. Az egyik'az Egye­sült Államok által bebörtön­zött portorikói nemzeti sza­badságharcos felesége, Senora Laura Albizu Campos, a má­sik Juan Juarve. Megérkezésekor Nkrumah annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kongói problémád csakis az afrikai országok közös igyekezete tud ja megoldani. A SZUDÁNI CSAPATOK KIVONULNAK KONGÓBÓL A szudáni kormány támadja az ENSz parancsnokságot. Kongói vezetők Gizenga megérkezésére várnak A szudáni kormány élesen tá­madta az ENSz kongói parancs­nokságát, mert nem fordított gondot arra, hogy megfelelő kö­rülmények között használja fel a szudáni egységeket. A kor­mány nyilván Matadi kikötővá­rosban történt támadásra utalt, ahol kb. 1,000 kongói katona 'Xasavubu emberei) vecte körül és támadta az ott tartózkodó 135 szudáni harcost. A szudániak az ENSz megbízásából őrizték a kikötőt, amely Kongó állam egyetlen nagyobb kikötője. Mi­után több mint 24 órán keresz­tül visszaverték a kongóiak tá­madását, végül is kénytelenek voltak letenni a fegyvert. A szudáni kormány most elhatá­rozta, hogy visszavonja csapa­tait az ENSz fegyveres erőiből. Az ENSz parancsnokság most tárgyalásokat folytat a kongói hatóságokkal, hogy engedjék meg csapataiknak a Matadiba való bevanulást. Ugyanakkor a Tannanarive- beri (Malagasy Köztársaság) ősz szegyült kongói vezetők elha­lasztották a tárgyalás megkez­dését, mert várják, hogy Antoine Gizenga is megérkezzen. Az el­halasztás Dayal kérésére történt, aki az ENSz főmegbizottja Kon­góban. Dayal nagyon jól tudja hogy ha komoly tárgyalásokat akarnak folytatni, akkor nem hagyhatják ki Gizengát, aki a törvényes kormány vezetője Stanley viliében és aki mögött felsorakozik a nép nagy több­sége. TILTAKOZÁSOK NASY-BRITANNIÁBAN AZ AMERIKAI TÁMASZPONTOK MIATT Az angliai Salisbury várostól nyolc mérföldre északra, hires őskori emlékek vonzzák a kül­földi vagy más vidékbeli turis­tákat. Az ősi britek legnagyobb “történelem előtti” kőtáblái lát­hatók ezen a helyen. A napok­ban érdekes “újkori” táblával gazdagodott ez a 8 kőtáblából álló ősi lehet. A 20 láb magas kövek között egy kilencedik táb­lán, hatalmas betűkkel ez a fel­írás volt olvasható: TILTSÁK BE A BOMBÁKAT! Azon a “modern” kövön, ami ezt a feliratot viselte, a Brit Kampány a Nukleáris Lefegy­verzésért szervezet jelvénye állt. Elképzelhető mennyire meg­döbbentek a hatóságok, mikor erről a “merényletről” tudomást szereztek. A szervezet, amelynek jelvényét odafestették a kőlap­ra, tagadja, hogy bármi része lenne ebben. A helyi rendőrség most egész szervezetét mozgósí­totta a “tettesek” kézrekerité- sére. Ezzel egyidőben a. skóciai Holy Loch vidékén fiatal pacifisták rendeztek tüitetést az ellen az úszó támaszpont ellen, amelyet az Egyesült Államok flottája szándékszik felállítani a környé­ken. Az uszó-támaszpont a Po- laris-rakétákkal felszerelt ten­geralattjárók bázisa lesz. A fiatalok tengeri ostromzárat akarnak létesíteni azáltal, hogy f elf ordítottak két vitorláshajót és 5 csónakot és ezekre ráfestet­ték tiltakozó jelszavukat: NO POLÁRIS! A békének ezek az elszánt hí­vei el vannak készülve arra, hogy a rendőrség letartóztatja őket. “Felszólították a - rendőr­séget, hogy ellenőrizze elég cella áll-e a rendelkezésünkre”. Napnyugtakor az Exmouth ne­vű brit cirkáló váratlanul be­hatolt az öbölbe és lehorgony­zóit azon a területen, ahová az amerikai Proteus nevű kira* kóhajó beérkezését várták. Ez a kirakóhajó hozza az uszó-tá- maszpont felszereléseit. “Ezzel az ágyunaszád diplo­máciával semmit nem fognak elérni”, mondta az egyik béke­harcos. A parlamentben is meg volt a visszhangja a népi ellenállás­nak. Barbara Castle munkáspár­ti képviselőnő, a párt korábbi elnöke, a miniszterelnököt, Mac- millant támadta. Szerinte az Egyesült Államok részéről nem is mutatkozott nagyobb nyomás ennek az uszó-támaszpontnak a kicsikarására, mert nincs na­gyobb stratégiai jelentősége. Csak kényelmi szempontból elő­nyös ez Amerikának. Azt állítot­ta Mrs. Castle, hogy csak a mi­niszterelnök akarja ezt minden­áron keresztülvinni, mert fél at­tól, hogyha visszavonul, akkor ez presztizsvereségnek tűnne. A miniszterelnök éles hangon válaszolt a felszólalásra és kije­lentette, hogy a Proteus már út­ban van és minden tiltakozás el­lenére létrehozzák a támasz­pontot. amerikai nép kívánságával, amely azért választott uj kor­mányt, mert ellenezte a réginek a külpolitikáját. Kennedy még nem adott kézzelfogható bizonyítékot, hogy szándéká­ban van a nép kívánságát teljesíteni. NEM FÉLNEK SEM BÖRTÖNTŐL, SEM KÍNZÁSTÓL A Legfelsőbb Bíróság vissza­utasította a Tallahassee, Fla.- ban ülőtüntetésben résztvett 8 néger és 3 fehér diák elleni Íté­let felülvizsgálását. Azt a kifo­gást emelte, hogy a 300 dollár pénz- vagy 60 napi börtönbün­tetésre Ítélt diákok nem merí­tették ki a fellebbezés elsóbbfo- ku fórumait. A diákok egy Wool- worth üzletben» kértek étkezési kiszolgálást. Csak a fehér diá­kokat szolgálták ki, akik éte­lüket átnyújtották a néger diá­koknak. Nem az üzletvezetőség, hanem a polgármester rendelte el a letartóztatásukat. Nyolc néger diák befejezte az ülő tüntetésért rájuk rótt 30 na­pi kényszermunkára szóló Ítéle­tét egy South Carolina-i útépí­tő táborban. Kijelentették, hogy tovább folytatják harcukat a néger nép egyenjogúságáért. Ro­bert McCullough, 18 éves diák kijelentette: “A kényszermun­kán szerzett tapasztalataim meg győztek, hogy az emberi szen­vedés nagyban hozzájárul tár­sadalmi változások létrehozata­lához.” Snt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Actjaf March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N Y. Vol. X. No. 10. Thursday, March 9, 1961 fif'NEW YORK, N. Y. Az Egyesült Nemzetek de­cemberben megszakított 15. közgyűlésének folytatása ked­den, március 7-én délután nyílt meg. Az első felszólaló Kwame Nkrumah, .Ghana mi­niszterelnöke volt, aki eljött, hogy személyesen ismertesse Kongóra vonatkozó ajánlatát. Előreláthatólag a közgyűlés legfontosabb napirendi pont­ja továbbra is a Kongó kérdé­se lesz. A szovjet delegáció, ame­lyet ezen az ülésszakon And­rei A. Gromyko, szovjet kül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom