Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-09 / 10. szám
Megnyílt az ENSz közgyűlése VÁLTOZOTT-E KÜLPOLITIKÁNK? Az elmúlt hét eseményei közül háromra szeretnénk felhívni a figyelmet, mint amelyek határozottabban kidombo- ' ritják a Kennedy-adminisztráció külpolitikájának alakulását. | Vannak ugyanis, akik még mindik várják, hogy a “New Frontier” hol üti fel sátrát? 1. G. Mennen Williams, ezelőtt Michigan kormányzója, most a State Department helyettes titkára az Afrikai Ügyek Intézésére, idővesztegetés nélkül sietett Afrikába megismer-1 kedni a rábízott munkaterülettel, vagy talán azért, hogy bemutatkozzon, hadd ismerjék meg azok az országok, amelyeknek ügyeit ő majd “elintézi” Amerikában. Sajnos a bemutatkozás rosszul sikerült. Minden kijelentésével valakinek a tyúkszemére hágott. Olyan kijelentésekkel, mjnt “Afrika az afrikaiaké”, vagy, hogy az Egyesült Államok “erős, független Afrikát akar”, meg hogy “Afrika ne kerüljön egy másik zsarnokság alá”, Williams főleg a telepesek, az európai gyarmatosítók és zsarnokok nemtetszését és a NATO szövetségesek felzúdulását vonta magára. Bár Williams botladozásai komikusnak, vagy a politikában járatlan ember felelőtlen kapkodásának tűnnek, sokkal komolyabb célzatosság húzódik meg mögöttük és az európai gyarmatosítóknak okuk van az ijedelemre. Féltik az eddig élvezett gyarmati uralmukat az amerikai tőke benyomulásától Afrikába. Látiák, hogy amerikai versenytársuk keresi és a kínálkozó alkalmakat felhasználja arra, hogy még jobban behatoljon és terjeszkedjen az uj államokban, amelyeknek nagyon is szükségük van baráti, külföldi segítségre. És hogy az amerikai imperialista attól sem tartózkodik, hogy “függetlenség”-ről beszéljen, vagy olyan szólamokat használjon, amiket a szabadságra törekvő népek már régen kitűztek zászlójukra. Mindent megpróbál, hogy az afrikai vezetőket megnyerje. Számit olyanokra is, akik csábitó ajánlatokért készek lesznek országukat és népüket más zsarnok kezére juttatni. Mr. Williamsnak sikerült felszínre hozni az amerikai és európai imperialisták közötti ellentétet. Egyik ragaszkodik ősgyarmatositó jogaihoz, a másik az uj-gyar- matositás eszközeivel akar tért hóditani. Afrika népe joggal kételkedhet Williams szólamaiban, ha tekintetbe veszi, hogy az évszázadokkal ezelőtt idehurcolt testvéreik még ma sem élvezik Amerikában azokat a jogokat, amiket nekik olyan bőkezűen Ígérget. A “New Frontier”-nek valóban idehaza kellene először jó példával szolgálni. 2. Kennedy elnök e héten felhivta a Kongresszust, hogy alapítson egy állandó “Béke Alakulatot” (Peace Corps), amelynek fiatal férfi és női tagjait a kormány és magánintézmények külföldi országokba fogják irányítani, hogy se- gitséeet nyújtsanak főleg “szakképzett munkaerőszükségleteinek kielégítésére”. Ha a fejletlen államok önzetlen és becsületes megsegítése céljából szólítja fel Kennedy az ország ifjúságát, hogy fizetés nélkül ajánlja fel szolgálatait az Egyesült Államok jó hírnevének helyreállítására, akkor a.terv megérdemli a támogatást. De vajon könnyű lesz-e erről meggyőzni azokat a népeket, amelyek az imperializmus felszámolására és országuk valódi függetlenségére törekszenek, s akik eddig csupán külföldi misszionáriusok, diplomaták és tőkebehatolások elnyomó és kizsákmányoló hatását érezték? A katonai szolgálattal és a bizonytalan jövővel szembenéző amerikai ifjúság máris bizonyos kétkedéssel fogadta a tervet, amely valóban áldozathozatalra szólítja fel. Ha megvalósul a “Peace Corps”, meglesz az az épitő eredménye, hogy az amerikai ifjúság egy rész megismerkedik más országokkal és népekkel, megtanulja tisztelni másoknak a jogát is az élethez? a szabadsághoz és függetlenséghez, és megtanulja értékelni a két külföldi segitség közötti különbséget. Mglátja, hogy az egyik sietteti az elmaradt országok ipari és társadalmi fejlődését, hogy népük életszínvonala minél előbb kiegyenlítődjön a világ előrehaladottabb népeinek színvonalával. A másik segitség a tőke külföldi terjeszkedését és profitkiaknázását tartja szem előtt és visszatartja a fejlődést ezekben az országokban. Ez az értékes tapasztalat nem maradhat hatás nélkül az amerikai ifjakra. 3. Adlai E. Stevensonról minden valódi vagy képzelt liberalizmus lemállott. Teljesen az imperializmus szolgálatába szegődött és mind gyakrabban és nyíltan háborúval fenyegetőzik. New Yorkban a tiszteletére rendezett ebéden a majdnem másfélszázados forradalomra hivatkozott, amikor Amerika felszabadult az angol gyarmatosítás alól és azzal akarta bizonyítani, hogy Amerika ellene van a gyarmati politikának. Az azóta kifejlődött amerikai imperializmus véres hódításairól megfeledkezett és azt sem említette, hogy az Egvesült Nemzetekben az ő elődje nem adta le az Egyesült Államok szavazatát arra a szovjet javaslatra, amely a gyarmatok végleges megszüntetését ajánlotta. “A nukleáris pusztítás, ijesztő lehetőségét hozza a világra és Afrikára” egy külföldi hatalom beavatkozása, mondja Stevenson, teljesen figyelmen kivül hagyva az amerikai méregkeverést a kongói helyzetben. “A Szovjetuniónak pedig ezt mondanám: háború a következménye annak, ha egy uj hatalom foglalja el az összeomló hatalom helyét. Fékezze ambícióját. Gondolkozzon kétszer, mielőtt beavatkozik...” Igv Stevenson. Vajon Dulles kardcsörtetése hangosabb volt ? Ha mindezekből külpolitikájának irányvonalát akarjuk megállapítani, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a Kennedy- adminisztráció más szavakkal, más embereken keresztül az imperializmus régi nótáját fújja, teljesen ellentétben az ügyminiszter vezet, bojkottál- ta Hammarskjöld főtitkár által Nkrumah tiszteletére rendezett fogadtatást. Gromyko később barátságos látogatást tett Nkrumah szállásán, a Waldorf-Astoria Hotelben. Az ENSz 15. közgyűlése második felén résztvevő magyar delegációt dr. Sik Endre külügyminiszter vezeti. Delegátusok: Péter János, első k ü 1 ti g ym i niszterhelyettes, Mód Péter, Magyarország állandó ENSz-képviselője, Zá- dor Tibor, Magyarország washingtoni ügyvivője és Lőrincz Tamás, helyettes állandó ENSz-képviselő. A kubai kormány két por- torikóit nevezett be a küldöttségébe. Az egyik'az Egyesült Államok által bebörtönzött portorikói nemzeti szabadságharcos felesége, Senora Laura Albizu Campos, a másik Juan Juarve. Megérkezésekor Nkrumah annak a véleményének adott kifejezést, hogy a kongói problémád csakis az afrikai országok közös igyekezete tud ja megoldani. A SZUDÁNI CSAPATOK KIVONULNAK KONGÓBÓL A szudáni kormány támadja az ENSz parancsnokságot. Kongói vezetők Gizenga megérkezésére várnak A szudáni kormány élesen támadta az ENSz kongói parancsnokságát, mert nem fordított gondot arra, hogy megfelelő körülmények között használja fel a szudáni egységeket. A kormány nyilván Matadi kikötővárosban történt támadásra utalt, ahol kb. 1,000 kongói katona 'Xasavubu emberei) vecte körül és támadta az ott tartózkodó 135 szudáni harcost. A szudániak az ENSz megbízásából őrizték a kikötőt, amely Kongó állam egyetlen nagyobb kikötője. Miután több mint 24 órán keresztül visszaverték a kongóiak támadását, végül is kénytelenek voltak letenni a fegyvert. A szudáni kormány most elhatározta, hogy visszavonja csapatait az ENSz fegyveres erőiből. Az ENSz parancsnokság most tárgyalásokat folytat a kongói hatóságokkal, hogy engedjék meg csapataiknak a Matadiba való bevanulást. Ugyanakkor a Tannanarive- beri (Malagasy Köztársaság) ősz szegyült kongói vezetők elhalasztották a tárgyalás megkezdését, mert várják, hogy Antoine Gizenga is megérkezzen. Az elhalasztás Dayal kérésére történt, aki az ENSz főmegbizottja Kongóban. Dayal nagyon jól tudja hogy ha komoly tárgyalásokat akarnak folytatni, akkor nem hagyhatják ki Gizengát, aki a törvényes kormány vezetője Stanley viliében és aki mögött felsorakozik a nép nagy többsége. TILTAKOZÁSOK NASY-BRITANNIÁBAN AZ AMERIKAI TÁMASZPONTOK MIATT Az angliai Salisbury várostól nyolc mérföldre északra, hires őskori emlékek vonzzák a külföldi vagy más vidékbeli turistákat. Az ősi britek legnagyobb “történelem előtti” kőtáblái láthatók ezen a helyen. A napokban érdekes “újkori” táblával gazdagodott ez a 8 kőtáblából álló ősi lehet. A 20 láb magas kövek között egy kilencedik táblán, hatalmas betűkkel ez a felírás volt olvasható: TILTSÁK BE A BOMBÁKAT! Azon a “modern” kövön, ami ezt a feliratot viselte, a Brit Kampány a Nukleáris Lefegyverzésért szervezet jelvénye állt. Elképzelhető mennyire megdöbbentek a hatóságok, mikor erről a “merényletről” tudomást szereztek. A szervezet, amelynek jelvényét odafestették a kőlapra, tagadja, hogy bármi része lenne ebben. A helyi rendőrség most egész szervezetét mozgósította a “tettesek” kézrekerité- sére. Ezzel egyidőben a. skóciai Holy Loch vidékén fiatal pacifisták rendeztek tüitetést az ellen az úszó támaszpont ellen, amelyet az Egyesült Államok flottája szándékszik felállítani a környéken. Az uszó-támaszpont a Po- laris-rakétákkal felszerelt tengeralattjárók bázisa lesz. A fiatalok tengeri ostromzárat akarnak létesíteni azáltal, hogy f elf ordítottak két vitorláshajót és 5 csónakot és ezekre ráfestették tiltakozó jelszavukat: NO POLÁRIS! A békének ezek az elszánt hívei el vannak készülve arra, hogy a rendőrség letartóztatja őket. “Felszólították a - rendőrséget, hogy ellenőrizze elég cella áll-e a rendelkezésünkre”. Napnyugtakor az Exmouth nevű brit cirkáló váratlanul behatolt az öbölbe és lehorgonyzóit azon a területen, ahová az amerikai Proteus nevű kira* kóhajó beérkezését várták. Ez a kirakóhajó hozza az uszó-tá- maszpont felszereléseit. “Ezzel az ágyunaszád diplomáciával semmit nem fognak elérni”, mondta az egyik békeharcos. A parlamentben is meg volt a visszhangja a népi ellenállásnak. Barbara Castle munkáspárti képviselőnő, a párt korábbi elnöke, a miniszterelnököt, Mac- millant támadta. Szerinte az Egyesült Államok részéről nem is mutatkozott nagyobb nyomás ennek az uszó-támaszpontnak a kicsikarására, mert nincs nagyobb stratégiai jelentősége. Csak kényelmi szempontból előnyös ez Amerikának. Azt állította Mrs. Castle, hogy csak a miniszterelnök akarja ezt mindenáron keresztülvinni, mert fél attól, hogyha visszavonul, akkor ez presztizsvereségnek tűnne. A miniszterelnök éles hangon válaszolt a felszólalásra és kijelentette, hogy a Proteus már útban van és minden tiltakozás ellenére létrehozzák a támaszpontot. amerikai nép kívánságával, amely azért választott uj kormányt, mert ellenezte a réginek a külpolitikáját. Kennedy még nem adott kézzelfogható bizonyítékot, hogy szándékában van a nép kívánságát teljesíteni. NEM FÉLNEK SEM BÖRTÖNTŐL, SEM KÍNZÁSTÓL A Legfelsőbb Bíróság visszautasította a Tallahassee, Fla.- ban ülőtüntetésben résztvett 8 néger és 3 fehér diák elleni Ítélet felülvizsgálását. Azt a kifogást emelte, hogy a 300 dollár pénz- vagy 60 napi börtönbüntetésre Ítélt diákok nem merítették ki a fellebbezés elsóbbfo- ku fórumait. A diákok egy Wool- worth üzletben» kértek étkezési kiszolgálást. Csak a fehér diákokat szolgálták ki, akik ételüket átnyújtották a néger diákoknak. Nem az üzletvezetőség, hanem a polgármester rendelte el a letartóztatásukat. Nyolc néger diák befejezte az ülő tüntetésért rájuk rótt 30 napi kényszermunkára szóló Ítéletét egy South Carolina-i útépítő táborban. Kijelentették, hogy tovább folytatják harcukat a néger nép egyenjogúságáért. Robert McCullough, 18 éves diák kijelentette: “A kényszermunkán szerzett tapasztalataim meg győztek, hogy az emberi szenvedés nagyban hozzájárul társadalmi változások létrehozatalához.” Snt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Actjaf March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N Y. Vol. X. No. 10. Thursday, March 9, 1961 fif'NEW YORK, N. Y. Az Egyesült Nemzetek decemberben megszakított 15. közgyűlésének folytatása kedden, március 7-én délután nyílt meg. Az első felszólaló Kwame Nkrumah, .Ghana miniszterelnöke volt, aki eljött, hogy személyesen ismertesse Kongóra vonatkozó ajánlatát. Előreláthatólag a közgyűlés legfontosabb napirendi pontja továbbra is a Kongó kérdése lesz. A szovjet delegáció, amelyet ezen az ülésszakon Andrei A. Gromyko, szovjet kül-
