Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-23 / 8. szám
Thursday, February 23, 1961 AMFPTK4T MACYAR 97 A 7 Széljegyzetek Üzletet csináltak Warren főbíró t ám id ásóból. Kik pénzelik Nixon propaganda irodáit. Promi & - * üzletemberek Irta: GERÉB JÓZSEF Az utóbbi időkben a kaliforniai napilapokban nagyszámú olvasó intézett igen éles támadást az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága, a Supreme Court, Ae különösen annak vezetője, Earl Warren főbíró ellen. A vitriólös levelek irói szerint a legfelsőbb bíróság Warren főbíró irányításával lábbal tiporja az Egyesült Államok alkotmányát csupán csak azon szent célból, hogy ezt az országot, a szabadság egyetlen igazi őrét a kommunisták kezére játssza. Kétségbeesetten követelik tehát, hogy Warren főbírót vád alá kell helyezni (impeach) és azután a haza ellen elkövetett nagy bűnéért kéményen meg kell büntetni. Wafren és a Supreme Court ezeknek az embereknek a haragját részben a kommunisták elleni pörökben hozott alkotmányellenes ítéletek megsemmisítésével, részben pedig az iskolák integrálását célzó bírósági rendeletekkel hívták ki maguk ellen. így tehát éppen az alkotmányos jogok védelme az, amire ezek a végtelenül elfogult emberek azt mondják, hogy a Supreme Court megsemmisíti az alkotmányt. Józaneszü ember képtelen az ily határtalanul elfogult emberek 'gondolkodásának a követésére. Ugylátszik, hogy ez teljesen olyasvalami, mint a szinvakság. Vannak emberek, akik például a zöld szint kéknek látják. Ezeknek hiába mondjuk, hogy a fü színe zöld, ők kéknek fogják mondani, mert annak látják. Éppenugy az álhazafi- sággal, kommunista rémitgetéssel, fajgyűlölettel és hasonló érzelmekkel elmebeteggé tett emberekkel nem lehet megértetni, hogy Ők az alkotmányrombolók, amikor az alkotmányt védő bírósági döntéseket támadják. Hazafias egyesület Ügyes, de egyben lelkiismeretlen emberek mindenből, még ebből a politikai vakságból is tudnak jó üzletet csinálni. Hamarosan kitűnt, hogy a Supreme Court elleni leveleket rendszeresen, tehát valamilyen központi irodából irányítva küldik a lapokhoz. Hamarosan azt is beismerték, hogy Los Angelesben megalakult a “John Birch Society”, amelynek célja — saját bevallásuk szerint: “Warren főbíró tisztségétől való megfosztása, mert ő meg akarja semmisíteni az Egyesült Államok alkotmányát, holott annak a védelmére esküdött fel. Ez az esküszegés tehát árulás, hogy az istentelen kommunisták kezére játsza az országot” A John Birch társulat tehát keresztes háborút hirdet a kommunizmus ellen. De ahhoz pénz kell, hiszen tudvalevő, hogy minden háborúhoz kell pénz. Ezért a John Birch Society vezére, bizonyos Robert Welch szegényektől éppenugy, mint a gazdagoktól (de inkább a gazdagoktól) elfogad adományokat a nagy harcra, amely egyelőre csak arra szorítkozik, hogy tömegesen küldik a leveleket a kongresszus tagjaihoz, az állami törvényhozóknak és az újságoknak. 'Welch hadvezér azt hirdeti, hogy a publicitás terén is ellensúlyozni kell a N, Y. Times “szocialista” íróit, Walter Lippmann és hasonló rovatunkat; azoknak az újságíróknak, amelyek az általuk szocialistává vagy kommunistává kinevezett irók cikkeit közük, nagy számmal küldik a gyalázó leveleiket. Minderre persze pénz kell, amit Welch és társai elég bőségesen kapnak, mert gyalázatos ténykedésük azonos a fajgyűlölet és a háborús szellem ápolásával, amely viszont a fegyverkezést táplálja s azt már mindenki tudja, hogy a fegy- verszállitók nem szűkmarkúak. A Supreme Court és Warren'főbíró elleni gonosz támadás valójában egy kis csoport pénzkereső üzlete, amely magával ragad néhány politikailag elvakult embert is. Törvényesen Úgy látszik, hogy a “John Birch Society” támadása a Supreme Court ellen teljesen törvényes. Nem azt Hirdetik, hogy Warren főbírót, vagy valamelyik társát meg kellene fenyiteni, hanem csupán azt, hogy az elmozdításukat a kongresszustól követeljék s az ily propagandára pénzt gyűjtenek, ami legális üzlet és valószinüleg jó üzlet. És nehogy a hatóság valami alapon beleszóljon, a pénzgyűjtést nyíltan, nagy hirdetésekkel folytatják. Ha jól megy nekik, vagyis ha sok pénzt szereznek, akkor még dicséretet is kapnak, mert Jó ÜZLETEMBEREKNEK BIZONYULTAK. Igaz, ezek a John Birchék nem mutatnak valami nagy eredetiséget ezen a téren. A második világháború befejezte óta igen sokan megpróbálták már, hogy mennyi pénzt lehet keresni a szocializmus vagy a kommunizmus/elleni üzlettel. Volt olyan, akinek jól bevált és már másfél évtizede él belőle, de akadt olyan is, akinek alig hozott valamit a konyhára. Volt alelnökünk, Richard Nixon az előbbi csoporthoz tartozik. Mint ismeretes, a kommunizmus elleni harc zászlajával a kezében került a képviselőházba, onnan a szenátusba, majd az alelnöki székbe. De mint mortdottuk, a harchoz pénz kell, ami neki nem volt, de szerencsére kapott elégel a kaliforniai gazdag emberek egy csoportjától. Igaz, azt titokban tartották és azért 1952-ben, amikor nyilvánosságra jutott, majd nem nyakát (politikai nyakát) törte az ambiciós fiatalembernek. Szerencséjére Eisenhower ilyen csekélységeken túltette magát s elfogadta ‘Dicky’ magyarázatát. A kaliforniai újságok most Nixon jövőjével foglalkoznak. Hivatalosan Nixon a republikánus párt vezére s a tanácsadói úgy vélik, hogy a következő választásoknál nagyobb nyerő eshetősége lenne, ha 1962-ben elnyerné a kaliforniai kormányzó tisztséget. De akár pályázik erre az állásra akár nem, azt akarják, hogy folytassa a kommunizmus elleni harcot 1964-ig, mert máskülönben a republikánus párt vezetése a túlzó (?) Barry M. Gold.wa.ter arizonai szenátor kezébe kerül, aki a pártot majd szétzülleszti. Szóval, Nixon hivei azt akarják, hogy Dicky folytassa tovább a harcot. Igen ám, de a harc pénzbe kerül, stb. Ezt ők is tudják, azért Robert H. Finch, Nixon választási kampányának a volt managere ezt a meglepő nyilatkozatot tette: Nixonnak sok alkalmazottat (well staffed) foglalkoztató irodát kell fenntartani nemcsak Washingtonban, de Los Angeles- és Sán Franciscóban is, ami természetesen sok pénzbe kerül. Azonban annak a financirozása már biztosítva van, mert PROMINENS POLGÁROK vállalkoztak a költségek összeadására. PERSZE EZT NEM" TITOKBAN, HANEM NYÍLTAN CSINÁLJUK, NEHOGY ÚGY JÁRJUNK, MINT 1952-BEN. Ez csak elég nyilt beszéd! Azonban még abban különbözik az 1952-es esettől, hogv akkor csak ka liforniai gazdag emberek pénzelték Nixont, most azonban más államból is jön majd pénz és nem is kell, hogy az illető gazdag, hanem csak az, hogy PROMINENS legyen. így már minden rendben van! Prominens üzletemberek Az amerikai igazságügyminisztérium trösztellenes osztálya 18 hónappal ezelőtt árdrágitási egyezség vádját emelte a- villanyos gépeket és felszereléseket készitő ipar 29 legnagyobb vállalata ellen. A bizonyítékok súlya alatt a vádlottak legtöbbje beismerte a bűnösséget, más részük pedig bejelentette, hogy eláll a védekezéstől, vagyis hajlandó elfogadni a büntetést. Az ily beismerések alapján a szövetségi bíróság philadelphiai kerületének birája, J. Cullen Ganey a bűnös cégeket összesen 1,924,500 dollár pénzbírsággal sújtotta, hét igazgatót pedig egyenként 30 napi börtönre ítélt. Itt nem apró-cseprő kis gyárakról van szó, hanem az ország s igy egyben a világ legnagyobb ily fajta vállalatairól. Közöttük van a General Electric, a Westinghouse, Allis Chalmens, Kuhl- man Electric, McGraw-Edison, Federal Pacific Electric Co.. Cutler-Hammer, Inc., Ohio Brass Co., Dubilier Electric Co., stb. Ilyesmi még nem történt az Egyesült Államokban. Több billió dollár értéket képviselő vállalatok kénytelenek voltak beismerni, hogy az Eisen- hower-adminisztráció kedvező atmoszférájában törvényellenes szövetségre léptek az árak felverésére, vagy mint azt Ganey biró mondotta: Az amerikai néj> gazdasági szabadsága éppen olyan fontos és kívánatos, mint a politikai szabadsága. A vádlottak beismerték, hogy törvényellenesen összeesküdtek ezen gazdasági szabadság megnyirbálására. Remélem, hogy az a büntetés, amit most kapnak, elháritója lesz jövőbeni hasopló összeesküvéseknek nemcsak a villanyos, hanem minden más iparban is. Nagyon szépen hangzanak a biró szavai, de a nagyon sok milliós csalásra, amit a vádlottak jól megfontolt előzetes számítással követtek el, a büntetések csak kis sarokhaállitásnak látszanak, E sorok írója kíváncsian kutatta a nagy amerikai lapokat, hallgatta a rádió és a TV kommentátorokat, hogy vajon milyen dörgedelmes szavakkal ítélik el az amerikai nép gazdasági szabadságának megnyirbálóit —, mint a biró is mondotta. Azonban hiába vártuk az éles vezércikkeket, a rádióból áradó elitélő kritikát vagy a TV igazságot kereső kommentátorainak kipellengérező képeit. Mindezek elmaradtak. De hogyisne, hiszen a vádlottak között találjuk a sajtó, a rádió és a TV legnagyobb hirdetőit. Ez mindent megmagyaráz. Még' azt is, hogy a General Motors védnöksége (sponsor) alatt beszélő egyik rádió szónok a szövetségi bíróságot támadta meg, hogy ezt a dolgot nyilvánosságra hozta és igv azzal NAGYSZERŰ PROPAGANDÁT AD AZ OROSZOK KEZÉBE. “Most már mondhatják az oroszok, hogy,a privát vállat ozás csaláson alapszik” — mondotta. Vagyis ha az oroszok nem tudták volna fneg, nem is le * í volna baj az árdrágítás, a szükségleti cikkek monopoli- zalasa. Egy másik rádiókommentátor annyira merészkedett, hogy a szóbaníorgó cégek paktumát dicsérni kezdte, piert mint mondotta, “együttes megegyezés után olcsóbban tudták az árucikkeket előállítani”. Lehet, hogy olcsóbban áliiloUák elő áruikat, de jóval drágábban adták s most a városok és állami intézmények több mint 200 millió kártérítést követelnek a csaló cégektől. Az amerikai sajtó azonban most igazán hallgat, mint az a bizonyos dinnye a fűben. De hogyisne, hiszen PROMINENS üzlelemberekről van szó! Móniidé a vallás terén Billy Graham “modern” vallásos üzlete WASHINGTON. — Az AP hírszolgáltató vállalat tí. R. Fraser nevű riportere szerint a modern au tornádó már a vallások terén is mutatkozik. Legjobban látható ez Billy Graham evangélista nagyban működő lélekmentő üzletében, amely évenként körülbelül 2 millió dollár hasznot hajt, ami tekintettel arra, hogy az embereket az, ördöggel való cimboráskodástól, tehát az elkárhozástól menti meg, adómentes. Fraser állítása szerint Graham nagy irodájában nyolc lányt foglal le a levelek felbontása. A lányok kiveszik a levelekből a pénzt, a csekkeket, majd a levelet átolvasva színes ceruzával alá- huzzák azon szavakat, melyek mutatják, hogy a levélíró milyen ügyben kér tanácsot, vagy vigasztalást. Ilyen szavak például: betegség, iszá- kosság, férj, feleség, kétkedés, félelem, stb. Ilyesmikre már készen vannak a válaszok, amikot a gépírást utánzó betűkkel nyomtattak ki. A szines ceruzázás után a leveleket a nagyobb gyakorlattal biró tisztviselő kezébe adják, aki a címmel ellátott kártyára lyukakat fúr. A kártyák azután a gépekből kiemelik a megfelelő választ, beteszik a borítékba, lebélyegzik és útnak indítják a címzetthez, aki azt hiszi, hogy Billy órákig törte a fejét, amig az ő ügyében ezt a választ megírta. . Pakisztán olajkutatás! msgállapadást köt a Szovjitsiniéval A pakisztáni Lahore városban megegyezésre jutottak a pakisztáni és szovjet megbízottak az olaj kutatási szerződéssel kapcsolatban. A s: erzo- dás szerint szovjet s akér tők fognak kutatni olaj után Pakisztán területén. A kutatás költségeit ugyancsak szovjet kölcsön fogja fedezni. A tárgyalások már régebben folynak, mert a nyugati társaságok is érdeklődtek az ország olaja iránt. A pakisztániak most mégis a Szovjetunióval kötik meg a szerződést, mert a szovid a kölcsönt igen alacsony kamat mellett ajánlja és hosszú időre, mig a nyugati részről rövid időre is magas kamatot kérnek. A fő ok pedig az, hogy a nyugati olajtársaságok 1-utalásai eddig nem jártak sikerrel Pakisztánban. Remélik, hogy a szovjet kutatók nagyobb sikert fognak lérni.
