Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-23 / 8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 23, 1961 Levelek a Szer Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez ..... ................*■»' ■ «« «»» JULI«»«■■■■■ A leikésieknek ajánlja naptárunkat Tisztelt Szerkesztőség! Az 1961-es naptár kifogástalan és minden iró tanulságos cikket irt benne. Az olvasók hálával tartoznak úgy nekik, mint a szerkesztőségnek a jó és szép munkáért. A lelkész uraknak ajánlom, hogy vegyék meg ezt a naptárt és tanulmányozzák Rev. Gross cikkét és azt hirdessék a szószékről. A hívek tudni akarják az igazságot Magyarországról. Eddig csak rágalmazták a szószékről Magyar- országot, a magyar polgári lapok is tele vannak a magyar kormány rágalmazásával. Ha igazságot akarnak Írni, akkor közöljék Rev. Gross jelentését Magyarországról és merem állítani, hogy az olvasótáboruk hálás lesz az igazság közléséért. Szabó János Tisztelt Szerkesztőség! Nem dicsérem a naptárt, mert olyan kitűnő, hogy szavakat nem is találok reá. Mindenegyes cikkére a “kitűnő” jelzést tehetném és Rev. Gross “Otthon jártam” c. Írására két kitűnőt adok, szó- - val két “A”-t érdemel. Paul Mihácy Vékony a naptár Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 3 dollárt a naptárért, amiben hasznos cikkek vannak, csak az a baj, hogy nagyon vékony. Megfigyeltem, hogy minden évben vékonyabb, holott nekünk volna elég időnk olvasásra. Szokolay Szerk megjgeyzése: Mi is sajnáljuk, hogy az idén vékonyabbra sikerült a naptárunk, bár tartalmában elég gazdag. Ezt mindenki elismeri, aki a kezébe veszi. Már most határozott lépéseket teszünk arra, hogy jövő naptárunk ‘vástagabb’ legyen, hogy olvasóink kulturigényeit még jobban kielégítse. Azok részére, akiknek ‘elég idejük volna olvasásra’, legyen szabad figyelmükbe ajánlani a lapunkban hirdetett sok szép, Magyarországból importált könyvet és ha a sok idő mellett egy kis pénz is rendelkezésükre áll, akkor rendeljenek belőlük. Most leszállított áron kaphatók. Kü lönösen melegen ajánljuk a “Hétköznapok a XXI. században” cimti könyvet. Az emberies életért harcolunk Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak azért a szép munkáért, amit az 1961-es naptár elkészítése. körül végeztek. Rev. Gross beváltotta ígéretét. amit elindulásakor tett, hogy benézett a lámpák alá is, s nem kábult el az áradó fénytől. Ezért olyan szereteket érzek iránta, amit szavakban nem is tudok kifejezni. A január 12-i számban M. B. ujamerikás .kritikáját vizsgálva meg kell állapítanom, hogy ő már nem ujamerikás közöttünk, hanem velünk egyenlő jogú öreg katona, mert hiszen, mint írja, tévedését fölismerte és munkálkodással igyekszik azt jóvátenni a munkásmozgalmon belül, De azért nincs joga azok fejére babért követelni, akik osztályellenségeink katonáinak vallják magukat, a- zoknak irodalma régészeti agyukat és ezzel segítik előkészíteni az emberiség pusztulását. Ha eddig nem terjedt ki a figyelme erre, úgy gondolkozzon felette. Rev. Gross a mi hűséges tanítómesterünk, aki kész volt velünk vállalni a nehéz kálvária járást, ő velünk egyenértékű. Ha majd azok, akikről előbb írtam, sorainkba állnak és bizonyságot tesznek magukról, akkor ők is egyenlő testvéreink lesznek, de külön babérra ne számítsanak. E. Horváthnak a jan. 26-iki számban irt levelére meg kell jegyeznem, hogy ha Rev. Gross nem irta volna meg, amit e Honfitárs kifogásol, akkor félmunkát végzett volna, ö többek nevében nyilatkozik, de vajon gondolkozott-e azon, hogy Anti, M. B. és a többiek még nem mertek nyíltan kiállni és kockázatot vállalni, legalább is én nem tudok róla. A való tények tehát Rév. Grösst igazolják. Nem kérek babért a munkámért, harcoltam, dolgoztam az uj generációért, azokért, akik még meg sem születtek, mert azt akarom, hogy emberi életük legyen. Kozma Dénes “Blue Gross” és a szegény ember Tisztelt Szerkesztőség! A lappal és a naptárral meg vagyok elégedve. A naptár kitűnő, azonban nem jobb az előző évi naptároknál, mi csak hisszük, hogy jobb. Volna egy kérésem a szerkesztőséghez. Ugyanis 1961 feb. 1-től kezdve a Blue Cross és Blue Shields ismét felemelte a havi járulékot, az elmúlt tiz esztendőn belül ez a harmadik eset. Hogy ez meddig tart még igy, §zt senki sem tudja. Kérném tehát, foglalkozzanak lapunkban ezzel bővebben, mert úgy látom, hogy ez a két társaság nem más, mint az orvosok és kórházak “éléskamrája”. Ezt azzal bizonyítom, hogy engem 1950- ben Chicagóban két Ízben, két különböző betegséggel, két különböző orvos betett a kórházba. De mielőtt ez megtörtént volna, kikérdeztek, hogy a Blue Cross biztosításom rendben van-e? Ez rendben volt és ez volt a fontos, mert kórházban való tartózkodásom napja 5 dollárt jelentett az orvosnak kezelés címén, ami az én számlámra ment. A kórházi költség az első esetben 240 dollár, a második esetben 225 dollár volt. Ezekre a kórházi látogatásokra nekem nem volt szükségem, amit a kórházban dolgozó fiatal segédorvos is megmondott, hanem inkább a kezelő orvosnak, akinek kezelése abból állott, hogy reggelenként bedugta a fejét az ajtón és kérdezte: How do you feel? Ezzel a kezelés el volt intézve, semmiféle orvosságot nem kaptam, csak dörzsölési kezelést adott a kórház. A Blue Cross havijárulék emelése szerintem még azt is szolgálja, hogy idősebb tagjait kimustrálhassa, amivel azután jobb és hosszabb létet biztosit magának a “nem haszonra épült”, de busás fizetést huzó tisztviselő karral, milliókat érő palotákkal rendelkező intézmény. A Blue Cross-t megalakulása óta fizetem, de most, hogy újból megrázták a rostát, amelyen olyan nagy volt a lyuk, én pedig olyan kicsi lettem, hogy ki- pottyantam, le kell mondanom róla, mert feleségemmel annyit kapunk havonta, hogy abból abból a magas járulékot továbbra nem fizethetjük. Csak most jött meg az eszem: kimaradtam a dicső Blue Cross-ból. Kérem tehát, foglalkozzanak bővebben ezzel az intézettel, bogy a fiatalabb munkástársak megtudják a yalót és ne álljanak kötélnek, bármilyen magasztos ajánlatokát is tesznek nekik. A rátaemelésről kétszer olvastam lapunkban és arról, hogy a szervezett munkások tiltakozni fognak ellene. A kapitalista napilapokban egy betűt sem írtak róla, ami azt bizonyítja, hogy az egyik kutya nem bántja a másikat. A milliós tagságot számláló AFL-CTO tiltakozása is elmaradt, a Blue Cross és Blue Shields pedig irgalmatlanul hirdet, toboroz, hogy az orvosszövetség és a, kórházak továbbra is nyúzhassák a tagokat. Louis Máté Aki a babáját szereti... Tisztelt Szerkesztőség! Igazmondó nóta az, hogy “aki a babáját igazán szereti, akármilyen havaseső esik, mégis felkeresi. . .” Én is ezt tettem, mert akármilyen hózivatar van is, de a Magyar Szó bankettjét s a lap Írógárdáját mégis csak felkeresem és ott leszek a bankettjükön. Az öreg Pente, Connecticut SZERK. MEGJEGYZÉSE: Ennek a levélnek a közlése sajnos kissé megkésett. Az említett bankett két héttel ezelőtt volt és Pente munkástárs tényleg megjelent azon, mindnyájunk örömére. Off vagyunk, ahonnan elindultunk Tisztelt Szerkesztőség! A régi Magvarorszagon Abauj-Torna megyében történt, 1911-ben, hogy a tornai járás megyei adóhivatala kivetette az adóterhet minden községre és megszabta a fizetési határidőt. Az adót a községházán, vagy a biró házánál kellett megfizetni. Nemfizetés esetén az adóhivataltól kiment egy ember és lefoglalta a háznál talált tárgyakat és adott vagy 10—15 napot. Ha addig sem tudták megfizetni, kiment a végrehajtó, szekérre rakták a lefoglalt tárgyakat és elvitték. Ez az úri rendszer 2 millió erős munkáskezet kergetett ide ebbe az akkor még szabad országba. Bár itt erősebben kellett dolgozni, de nagyobb darab volt a kenyér is és nem hallottuk a dobos szavát, hogy jön a végrehajtó! Most, 50 évvel azután, hacsak tiz évvel lennék fiatalabb, újra tovább szaladnék, mert ez a régi úri rendszer itt is megtalált. Az adó kiveri Pennsylvaniából az embereket. Először a gyárakat vitték kij azután a bányákat zárták le és a fiatal, erős munkáskezek elmentek munka és kenyér után. Vitték a feleséget és az egész családot. Nincs, aki az árut felvásárolná, igy az üzletek is bezártak, vagy más államokba .költöztek. A farmerek nem tudják értékesíteni a termést és aki csak teheti, szökik a farmról; mindennapos a farmeladás. Az adót kétszeresére emelték, a személyi adó $5-ről $25-re emelkedett. Még Alaskába is elköltöztek emberek innen és mi öreg nyugdíjasok ittmaradtunk és a közsegélyen élők támogatására rajtunk akarják az adót behajtani. Azzal fenyegetnek bennünket, hogy nem fizetés esetén elviszik értékesebb tárgyainkat, mint pl. a hütőszek- rényt, vagy mást. Hát ez az, ami elől 50 évvel ezelőtt idejöttem az úri Magyarországból. Kovács István, Pennsylvania A harcos barátját keresi Tisztelt Szerkesztőség! Volt egy jó katona baj társam, Zonelfeld Géza, akivel együtt szolgáltam a világháború alatt, Temesváron, az ötös vári tüzérezi'edben. Együtt éheztünk a harctéren, együtt szenvedtünk a katonai börtönökben, együtt beszéltük meg terveinket, melyeknek felét sem tudtuk megvalósítani. 1921 januárban váltunk el egymástól, Temesváron, a Ferdinánd kaszárnya börtönében, azzal a búcsúszóval, hogy a nyár folyamán Szegeden, vagy Budapesten találkozunk. ' Engem vittek ki először a börtönből és megláncolva kisértek le orosz Besszarábiába. Rövid négy nap és éjjel utaztunk. Alig telt el két hét Kisinevben, egy alkalommal sikerült mégugra- nom a farkasok karmaiból és négyheti bujdosás után visszatértem Magyarországra. Négy évig jártam az országot, faluról falura, városról városra, s összesen tiz évig éltem még ott, de az én barátommal, Gézával soha többé nem találkoztam. Rövid 40 év telt el azóta, amiből harminc évet Kanadában éltem le. Ha valaki tud az én barátomról, értesítsen engem. Biczok István 126 Locke St. N. Hamilton, Ont. Canada Kettős öröm Tisztelt Szerkesztőség! Még nem olvastam át az egész naptárt, mert ahhoz idő kell, de máris annyit mondhatok, hogy sok értékes olvasnivaló van benne. Először is a Rev. Gross beszámolója, ami nagyszerű. Az Írásával végigvezeti az olvasót egész Magyarországon. A magyar nép előhaladását mindenütt lehet látni. Ha van is még hiba itt-ott, az már nem. végleges, mint azelőtt, hanem nagyon is rövid életű, mert a magyar dolgozók kormánya minden erejét az ország felépítésére szenteli. Józan ésszel többet nem is lehef kivánni akkor, amikor egy rom- badöntött, kirabolt ország felépítéséről van szó. A többi Írók cikkei is mind értékesek és ha az ember elkezdi olvasni, nem tudja abbahagyni, amíg el nem végezte. Elárulok egy titkot: soha sem értem még meg olyan napot, mint feb. 5-ét: 78 éves lettem, szépen csendben, csak azzal fűszerezve, hogy Károly fiunknál a három leány után fiú született, a nagy apa születésnapjára. Varga Károly és neje Szerk. megjegvzése: Gratulálunk mrv a nagyapának, mint a fiatal szülőknek a kettős születésnaphoz.
