Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-23 / 8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 23, 1961 “Kövessék a mi példánkat” Castro kijelenti, hogy 1962 a “ Terv gazdálkodás Éve” lesz. — Megmagyarázza, hogy miért van Kubának oly sok ellensége Lehetséges, hogy lapunk az utóbbi időkben nem tükrözte vissza eléggé azokat a hatalmas változásokat, amelyek manapság Kubában végbemennek. Mig 1959 a “Győzelemé”, 1960 pedig az “Agrár Reform” éve volt ott, 1961-et már a “Tanulás Évének” nevezték el. A kubai nép 40 százaléka ugyanis Írástudatlan még és 1961-ben ezt fel akarják számolni. Kuna egész fiatalságát bevonták ebbe a harcba, igy ha valaki 5—6 elemit már elvégzett és nagykorú, három hónapos kurzus után, ha vállalkozik rá, a legelmaradottabb országrészekbe küldik, hogy segítsen a nép irni-olvasni tanításában. Egy ilyen ifjút nemrégen az Escambray hegységben az ellenforradalmárok barbár módon meggyilkoltak, mert parasztokat mert tanítani. A kubai vezetőség felismerte, hogy az analfabétizmus felszámolása biztosítja a forradalom győzelmét. így teljes ei'ővel nekiláttak, hogy e programjukat sikerre vigyék. Nemrégen a kormány kezében lévő ipari és kereskedelmi vállalatok vezetői részére nagy konferenciát és tömeggyülést tartottak Havannában. E gyűlésen Fidel Castro miniszterelnök mélyen- szántó beszédet tartott kijelentve, hogy az 1962- es év Kubában a “Tervgazdálkodás Éve” lesz. Ez más szóval kifejezve azt jelenti, hogy Kuba iparosítását előre elkészített terv szerint fogják végrehajtani. A miniszterelnök kifejtette, hogy Kuba iparosítását nem az íróasztalok mellett ülő miniszterek tervezik majd meg, hanem az ipar vezetői, a munkások és parasztok dolgozzák ki a terveket tapasztalataik alapján. Ebben a beszédében Fidel Castro még sok kérdést vetett fel és megmagyarázta a kormány álláspontját. Kifejtette, hogy sem a kispolgároknak, sem a kisiparosoknak, sem a kisparasztoknak nincs okuk félelemre, mert a forradalmi kormány éppen úgy képviseli az ő érdekeiket, mint a munkás-paraszt tömegekét. Rámutatott arra is, hogy a kis üzletember fia a múltban nem mehetett egyetemre, ma viszont ezt megteheti. A kispolgárság gazdasági helyzete is jobb lesz, mint a múltban, mert a tömegek életszínvonalának emelkedése részükre is nagyobb jövedelmet és kényelmesebb életet biztosit. Az ellenforradalmi erők megpróbálják a kispolgárságot elriasztani a forradalomtól és fel akarják őket használni a nép ellen. Ez a kísérletük csődöt fog mondani — hangsúlyozta a miniszterelnök, A külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy bár szívesen kiegyeznének az Egyesült Államok kormányával, Kennedy elnök eddig erre semmi hajlamot nem mutatott. Keserűen jegyezte meg: “Tudjátok, mi fáj Kennedynek? Tudjátok, hogy miért tettek ellenséges kijelentéseket 20 nap alatt ötször? Tudjátok, miért szidják eny- nyire a forradalmi erőket? Tudjátok, miért provokálják kormányunkat folytonosan? Miért idegeskednek? Miért hisztérikusak? Egv oka van ennek: az általunk elért eredmények! “Mi az, ami az imperialistákat idegesíti? Mi izgatja Kennedyt? Miért kell folytonosan fenyegetnie bennünket? Miért nyilatkozik annyit Kuba ellen? Tisztán láthatjuk, hogy azért, mert hatalmas sikereink vannak. Milyen fejfájástól szabadulhatnának meg az imperialisták, ha sikereink helyett sikertelenségről jelenthetnének ! “. . . Rendkívül érdekes, hogy éppen akkor teszik ezt, amikor az Egyesült Államok bevallja gazdasági válságát, éppen abban a pillanatban, amikor a kormány bevallja a munkanélküliség terjedését és azt, hogy komoly válság előtt állnak. Éppen abban az időben, amikor gazdasági helyzetük rosszabbodik. Nem tudnak belenyugodni abba, hogy békében hagyjanak egy országot, egy népet, amely ugyanakkor jelenti be rendkívüli gazdasági sikereit és a munkanélküliség felszámolását. “. .. Érdekes, hogy amikor az amerikai kormány bevallja mezőgazdasági válságát, Kubában óriási a haladás a mezőgazdaságban olyannyira, hogy a munkásokat a gyárakból is ki leli vonni, hogy a földekre küldhessük őket a termés learatására. Ugylátszik, azok, akik csődöt jelentenek, nem tudják megállni, hogy ne “Mondhatnánk Mr. Kennedynek: ha az ön rendszere jobb mint a miénk, hogy van az, bántsák azokat, akik sikert aratnak, hogy önöknél milliókkal növekszik a munkanélküliek tábora, s ugyanakkor mi kénytelenek vagyunk önkéntes brigádokat szervezni, hogy a termésünket betakarítsuk. Miért zárják le a gyárakat az Egyesült Államokban ? Miért használják ki csupán iparuk termelőképességének 30—40 százalékát, mig nálunk 24 órát dolgoznak a gyárak és egyre újabbakat nyitunk, hogy. fokozhassuk a termelést. Miért.van az, hogy mig az Egyesült Államok mezőgazdasága meg van bénítva, nálunk a traktorok ezrei szántják fel az uj földeket?” Társadalmi munka Kubában Kuba miniszterelnöke beszédében megemlítette azt a határozatot, hogy az ország vezető tisztviselői társadalmi munkát végeznek vasárnap. (Castro is dolgozott a földeken és megígérte, hogy háromszáz font cukornádat fog levágni, de teljesítményét megtoldotta' 64-el.) Kihangsúlyozta továbbá, hogy csak a munka adhat jólétet népének s országának. A továbbiakban azt mondta: “Az Egyesült Államokban válság lenne, ha Kennedy, szenátorai, tisztviselői, a titkos rendőrség ügynökei, a Pentagon tisztjei, a tengernagyok, a generálisok, a politikusok dolgozni mennének. Milyen rendszer az, amelyben ilyen intézkedések még jobban mélyítenék a gazdasági válságot?”— kérdezte Castro. “ ■.. Kérdezzük Mr. Kennedytől — folytatta Castro — miért van olyan nagy munkanélküliség Amerikában? Miért nem veszik a nemzet tulajdonába a monopóliumokat, miért nem veszik nemzeti tulajdonba a közszolgálati müveket? Miért nem államosítják a bankokat és miért kell ezeknek a milliomosok kezében lenni? Számolják fel a külföldi hadibázisokat. Miért nem szüntetik még a fegyverkezést ? Miért kell még több hadihajót építtetni? Kezdjenek békés politikát és az megmenthetné az Egyesült Államokat a válságtól. Ugylátszik, hogy ahelyett, hogy a mi példánkat követnék, azt hitetik el magukkal, hogy mi nem is létezünk. Ez az imperializmus lényege. Saját ellentmondásaik foglyai ők, ezért kerültek válságba, ezért nincs munkaalkalom a dolgozók számára. “.. . Sok kérdést tehetnénk még fel — folytatta Castro — de mindent megmagyaráz az a tény, hogy rendszerük a paraziták érdekeit szolgálja.” Megjegyezte még Castro, hogy a vasfüggönyt az Egyesült Államok emelte Kuba ellen, mert nem tűri, hogy polgárai Kubába jöjjenek, hogy saját szemükkel láthassák a haladásukat! “Nagyon szívesen üdvözöljük az Egyesült Államok polgárait, de becsületes.polgárok helyett szabotálókat és kémeket, titkos ellenforradalmi küldöncöket csempésznek be, akik bombát hoznak magukkal, hogy rombolni tudjanak és aranyat, amivel meg akarják vesztegetni polgárainkat. Ez a jelenlegi helyzet Kuba és az Egyesült Államok között.” “Kis országunk nem tiltja le, hogy polgárai világot lássanak; utazhatnak bárhová. Turista üzletünk azonban a régi rendszer alapján megszűnt. Manapság gyönyörű hoteljeink — melyekben valaha a gazdagok szórakozhattak csak — a világ minden baráti népe számára nyitva állnak. így népünk és a néger nép is lakhat bennük és élvezheti kényelmüket. Jöhetnek az amerikaiak is, mi minden becsületes embert szívesen látunk.” Majd befejezésül kijelentette Castro: “Nézzék csak meg, hogy mennyi uj iskolát építettünk, mennyi katonai kaszárnyát változtattunk át iskolává? Nézzék meg, hogy népünk milyen bizalommal van forradalmunk iránt. Nézzék meg termelő- szövetkezeteinket, hegyeinket, völgyeinket, a sok ezer uj házat, amit a nép részére építettünk. Jöjjenek ide és beszéljenek az emberekkel. Saját szemükkel győződjenek meg az igazságról és arról, hogy mennyi a koholmány ellenünk.” • Mennyit ér a jótállás? Amikor az ügyes elárusító azzal akarja meggyőzni az óvatos bevásárlót, hogy-garanciát vállal a szóbanforgó árucikkért, akkor nagyon körültekintően kell kijelentését mérlegelni, hogy ez a garancia ne maradjon puszta szó. A Federal Trade Commission figyelmezteti a vásárlókat, hogy későbbi kellemetlenségek és csalódások elkerülése végett, intézzenek néhány alapos kéi'dést az elárusítóhoz. Pl.: Ki az, aki jótáll az árucikk minőségéért? Ha elromlik és javításra szorul, vissza kell vinni az üzletbe, vagy megjavítják a vásárló lakásán? Vonatkozik-e a garancia az egész árucikkre vagy csak egyes alkatrészére? Ki fizeti a javítás munkadiját? Vonatkozik a garancia a vásárolt cikk rendszeres karbantartására is? És milyen formában kapja a bevásárló a garanciát, Írásban vagy csupán az elárusító meggyőző mosolyában? A bizonytalan gazdasági helyzetben még fokozottabb szükség van az elővigyázatosságra, a “salesmanship” különböző trükkjeivel és nyomásával szemben. Analizálják az elköltött jövedelmet A kormány munkaügyi minisztériumának statisztikai irodája terepszemlét tart a különböző nagy városokban, hogy megállapítsa, mire költik a keresetüket a kis- és középjövedelmü családok. A tanulmány feb. 20-án vette kezdetét és két évig lesz folyamatban. Vagy 10-000 családot és magányos embert fognak kikérdezni ezen idő alatt annak megállapítására, hogy a lakosság zöme mennyit költ élelemre, lakásra, ruházatra, orvosi és kórházi ellátásra, személyes szükségletekre, utazásra, szóval mindarra, amire az embereknek általában szükségük van a mindennapi élet keretein belül.' Az 50 állam területén, 66 városban szisztematikusan kiválogatják azokat, akiket kikérdeznek. A segélyen lévőkhöz nem mennek, s Senkitől sem kérdezik a nevét, tehát nem kell attól félni, hogy bárki ellen is felhasználják az adatokat. A Bureau of Labor Statistics az utolsó 75 évben folytat hasonló terepszemléket, amelyeknek] segítségével megállapítják, milyen összegre van szüksége egy munkáscsaládnak a rendes megélhetéshez. E kutatások alapján állapítják meg az árindexet is. A különböző időszakokban tartott terepszemléknél óriási különbségeket észleltek az amerikai munkásság életszínvonalában. Az is megállapítást nyer, hol van gyarapodás a lakosságban, s mely vidékek néptelenedtek el avgazdasági változások következtében. Azután kidolgqzzák, hogy a jövedelem, a kiadások és aí megtakarítás hogyan aránylanak egymáshoz, mely viszont a lakosság társadalmi, szociális, illetve gazdasági körülményeire vet fényt. A statisztikai adatokat a munkás-, illetve szakszervezeti csoportok és kereskedők is felhasználják. A szakszervezetek ezek alapján követelnek magasabb béreket, a kereskedők pedig bizonynos fokig megállapítják, milyen üzleti forgalmat várhatnak, milyen a lakosság vásárló képessége és mennyit bir el a piac bizonyos árucikkekből. A munkaügyi statisztikai hivatal tisztviselői, húzással határozzák meg, hová mennek és kihez fordulnak kérdéseikkel. Ha valakit nem találnak otthon napközben, azt este keresik fel.
