Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-16 / 7. szám

Thursday, February 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ... gj Országos mozgalom az U n- American Committee m egsziintetéséért 35 állam több mint 400 közéleti vezetőjének alá­írásával ellátott petíció jelent meg a N. Y. Times feb. 9-iki lapszámában, majdnem kétoldalas hir­detés formájában. A petíció az Egyesült Államok 87-ik Kongresszusa Képviselőházának van címez­ve és arra kéri, hogy távolítsa el a “House Com­mittee on Un-American Activities”-t a házbizott­ságok sorából. Közöljük a petíció szövegét: “Úgy hisszük, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Wátkins-ügyben tisztázta azt, hogy a Bizottság rendszeresen, alkotmányellenes módon politikai okokból visszaélt megbízatásával; az elnyomás eszközévé vált; bitorolta a kormány végrehajtói és bírósági hivatalának jogkörét. “Meggyőződésünk, hogy csak ha visszatérünk az alkotmányos eljárásokhoz, védhetjük meg ma­gunkat a felforgatástól, anélkül, hogy aláaknáz­nánk azokat a szabadságjogokat, melyeknek vé­delmére kelünk. ‘‘A'Kongresszus két évtizede engedélyezi a Bi­zottság működését. A Bizottság két évtizede el­kárhoztatott amerikai egyéneket, tönkretette egyesek életét, megfosztotta őket a törvényes el­járástól... A nemzet most ennek keserű termé­sét aratja: 1. A Bizottság eltorzította és ezzel veszélyez­tette a Kongresszus kivizsgálási hatalmát. 2. A Bizottság segített elejét venni a békéié irányuló szabad cselekvésnek, mialatt a világot a pusztítás fenyegeti. 3. Üldözte azokat az amerikaiakat, akik a faji egyenlőségért és igazságért dolgoztak. 4. Élesztette polgáraink faji és vallási csoporto­sulásai között fennálló keserűséget, ami viszont veszélyeztette jóviszonyunkat Ázsia, Afrika és Lutin-Amerika népeivel. 5. Gátolta társadalmi és kulturális kapcsola­taink kifejlesztését szomszédainkkal ezen a szűkü­lő földgömbön. Elkedvetlenítette diákjainkat és tudósainkat attól, hogy azokban az országokban folytassák tanulmányaikat, amelyeknek megérté­se Amerikának súlyos szükséglete. Mindezzel a Bizottság gyengítette Amerikát. A történelemben soha sem volt nagyobb szüksé­günk erőnkre és bölcsességünkre. Szabadítsuk meg magunkat a gyöngeség és oktalanság ezen ügynökétől.” Uszit az Amerikaellenes Bizottság Az általánosan népszerűtlen Ameri- kátlan Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság úgy akarja biztosítani további fennállását és az ah­hoz szükséges pénzkiutalást a kormány pénztárá­ból, hogy évi jelentésében megkongatta a vész­harangot “a kommunisták által szított erősza- kosságok”-ról, amelyek az Egyesült Államok jö­vőjét veszélyeztetik. Bebizonyult, hogy az erőszakra való szitást ép­pen az Amerikátlan Bizottság végzi, mégpedig nagyon hatásosan. Berkeley, Cal.-ban, a Califor­nia Egyetem irodájába hatolt egy “vallásos fana­tikusának bélyegzett férfi és revolverével súlyo­san megsebesítette Thomas F. Parkison tanárt, aki nyílt kritikusa az Amerikátlan Bizottságnak, azonkívül ott nyomban megölte Stephen Mann Thomas egyetemi diákot. “Az isten utasítására tettem”, mondotta a rendőrségen, “gyűlölöm a kommunistákat”. Los Angelesben még mindig keresik két bom­bamerénylet tettesét. Még szeptemberben bombát dobtak az “Országos Szervezet az Amerikátlan Bizottság Megszüntetésére” irodájába, december­ben pedig az iroda vezetőjének, Frank Wilkinson- nak házát bombázták. Csak véletlen szerencse volt, hogy otthonlevő két gyermeke nem sebesült meg. Két nappal később horogkeresztet festettek a házra és a megrémült tulajdonos felszólította Wilkinsont, hogy költözzön el. A reakciós sajtó és Fulton Lewis rádiókommentátor uszítása-kö­vetkeztében Wilkinson nemcsak képtelen más háztulajdonost találni, aki hajlandó volna lakást kiadni részére, de egy TV vitán való részvétele után névtelen fenyegetést kapott, hogy megölik. A Washington Post január 27-iki számában M. Childs rovatvezető leleplezte az Amerikátlan Bizottság erőszakra való szitásának egy másik formáját. Nyilvánosságra hozta, hogy7 a mások által is hamis tényekre alapozottnak vélt “Opera­tion Abolition” cimü filmről, amit a Bizottság készített a sanfranciscoi tüntetésről és terjeszt az országban, “a Defense Department jogtanácso­si hivatala jelentése megállapította, hogy ugylát- szik a Bizottság maga mozdította elő a tüntetést azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megmutassa mi­lyen ártalmas a Bizottság által vezetett kihallga­tásoknak az ellenzése.” Miután a Defense Department saját jogügyi hivatala véleménye ellenére 30 példányt rendelt a filmből és a State Departmental is igyekezett a filmet elfogadtatni, még a Child leleplezése meg A N. Y. Times február 9-i számában közölték a hirt, hogy Habsburg Ottó, aki Károly, egykori osztrák császár és magyar király fia, lemondott trónigényéről. A hir szerint Ottó a lemondásáról szóló nyilatkozatot dr. Ludwig Draxler bécsi ügy­védjének küldte el. A lap megjegyzi, hogy még nyitott kérdés, vajon ez a lemondás szabaddá te- szi-e az utat a volt trónkövetelő Ausztriába való visszatérése előtt. Ennek eldöntése attól függ, hogy a parlament veszélyesnek tartja-e jelenlétét a köztársaságra nézve. Az osztrák szociáldemokraták mindezideig éle­sen állástfoglaltak minden olyan kísérlettel szem­ben, amely a Habsburg-uralkodók leszármazott­ját akarta visszacsempészni Ausztriába. A szo- szocialisták szerint Ottó abban reménykedik, ha visszatér az országba, a nép követelni fogja, hogy vegye át a hatalmat, hasonlóan ahhoz ahogy De Gaulle tette Franciaországban. Állításuk igazolá­sára felhozzák, hogy a trónkövetelő tavaly Han­noverben, Németországban felolvasást tartott. Ezen a felolvasáson ő olyan Ausztriát javasolt, amelyet egy “pártokon felül álló” ember kormá­nyozna, akinek “öröklött elkötelezettsége szolgál­tatna biztosítékot a nép számára, hogy pártatla­nul fog kormányozni”. Ottó úgy irta le ezt az ál­lamfőt, mint egy “igazságot tevő kancellárt”. Nem-kétséges, hogy önmagára célzott ezen a fel­olvasáson. Mindez azt bizonyítja, hogy a Habs­burgok leszármazottja, visszatérése után, részt akar majd venni az ország politikai életében. A Habsburgok mozgolódása nemcsak az oszt­rák politikai pártokra tartozik, hanem ugyanúgy érinti a Duna-medence többi népeit is. Az első világháború végén felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt tartotta a cseheket, szlo­vákokat, lengyeleket, románokat, délszlávokat és magyarokat is. Ezek a népek nem akarnak még egyszer részesedni a Habsburgok “áldásaiból”. Nem felejtették még el, hogyan játszotta ki őket a császári “kamarilla” egymás ellen, hogy aztán egyformán elnyomja és rabságban tartsa őket. Különösen érzékenyen érint bennünket magyaro­kat minden olyan hir, ami arról szól, hogy a volt császári család tagjainak újból meg akarják adni a lehetőséget a hatalom megszerzésére. Történel­münk tanúsága szerint 400 éven keresztül kellett keserves és véres küzdelmet vívnunk a Habsburg önkény és elnyomás ellen. A mohácsi vésztől kezd­ve (1526) egész az első világháború végéig (1918) az osztrák császárok mindig abban mesterkedtek, hogyan tudnák egyszersmindenkorra megszüntet­ni a magyar nép függetlenségét. Hosszú évszáza­dokon keresztül sikerült is nekik elnyomni min­den szabadságtörekvést és már-már úgy látszott teljesen keresztülviszik ördögi szándékukat'. A magyar nép törhetetlen akarata és hazasze­retete hiúsította meg a Habsburgok tervét. Az el­nyomott és jogfosztott nép megmozdulásainak élére olyan emberek álltak, mint Bocskai, Rákó­czi, Kossuth. Ha a túlerő le is verte szabadság- harcukat, a fellobbanó szabadságvágyat nem tud­ták teljesen elfojtani. A reakció — köztük a magyar is persze — ál­landóan a ferencjózsefi régi szép időket emlegeti, ha a múltról van szó. Akik nem éltek ebben a korban, azok előtt úgy festik le a nemzet törté­netének ezt a fél századát (1867—1918) mintha a magyar nép történetének fénykora lett volna. jelenésének napján a Pentagonban termett két ember az^Amerikátlan Bizottságból, kikutatni, hogy ki irta a filmről ezt a kedvezőtlen jelen­tést. Tiltakozás is érkezett a Defense Department- hez, amiért rendelt a filmből. Az “Americans for Democratic Action” (ADA) szervezet sürgönyi- leg szólította fel McNamara védelmi minisztert: “Az uj adminisztráció szándékának határozott tisztázása szempontjából, hogy minden amerikai számára biztosítani óhajtja a polgárjogokat, re­méljük, hogy azonnal visszavonja az ‘Operation Abolition’ filmre leadott rendelést. A filmről a Bizottság személyzete is bevallotta, hogy torzító”. A képviselőházban James Roosevelthez csatla­kozott a legújabb newyorki demokrata képviselő, William Fitts Ryan. Mindketten fel fognak szólal­ni azon a kongresszusi kihallgatáson, amely az Amerikátlan Bizottság pénzkérelmével fog fog­lalkozni. Úgy érzik, hogy a képviselők többsége nem mernek még nyíltan állást foglalni az Un- American Committee-vel szemben, de remélik, hogy sikerülni fog káros tevékenységét jócskán korlátozni. Holott ha megnézzük közelebbről a tényeket, ak­kor meggyőződhetünk róla, hogy mennyire nem tartották tiszteletben az osztrák császár politi­kusai és tisztviselői a magyar függetlenséget. A hadsereg és a külügy teljesen német irányítás alatt állt. Magyarország gazdasági élete is telje­sen alá volt vetve Ausztria gazdaságának. Ezen keresztül a fejlett osztrák ipar gyarmati sorban tartotta továbbra is a magyar népet. Másfél millió magyar volt kénytelen kezébe venni a vándorbotot, hogy itt Amerikában próbál­jon szerencsét, mert a gyarmati helyzet miatt, mágySF ipar nem tudott kifejlődni és munkát biztosítani a íoiuneHw.Li falusi lakosságnak. Az idősebb magyarok közül sokai! emlékezhetnek rá milyen nagy nyomorban élt a falu lakosságának, főleg a mezőgazdasági cselédségnek, hatalmas tö­mege. Ugyanúgy a városokban is egyre növeke­dett a nyomortanyák népe. Ez a tűrhetetlen szen­vedés kényszeritette rá az embereket arra, hogy elhagyják hazájukat és idegen országban, isme­retlen emberek között keressék boldogulásukat. Ha ebből a szemszögből, a történelmi valóság szemszögéből nézzük a múltat és a Habsburgok uralmát, akkor már korántsem tűnik ez olyan ideálisnak, mint ahogy egyesek ezt el szeretnék hitetni. A népek nem kívánják vissza ezt a rend­szert. De a reakció úgy látszik még mindig lát fantáziát a régen anakronizmussá, idejétmúlttá vált a császárság gondolatának a felelevenítésé­ben. Nyilván abban reménykedik, hogy a Mo­narchia felbomlása után létrejött államok né­peire sikerül majd hatást gyakorolnia, ha a Habs­burgok visszatérnek Ausztriába. A reakció tehát a .bomlasztás lehetőségét reméli ezáltal megvaló­sítani ezekben az országokban. Nem számol azon­ban azzal a ténnyel, hogy ezen országok ma már a szocializmust építik és népeik megtanulták a történelemből azt a tanulságot, hogy soha ne higyjenek a Habsburgoknak. Bízunk benne, hogy Ausztria népe sem hagyja majd félrevezetni magát a Habsburgok érdekében folytatott propagandától és megakadályozza Ottó letelepedését. 75 millió dollár farmtámogatásra Kennedy elnök utasította a Mezőgazdasági Osz­tályt, hogy 75 millió dollárt utaljon ki farmerek támogatására. Ebből 50 millió dollárt építkezési kölcsönökre és 25 millió dollárt élelmiszerfelesle­gek tárolási dijaként fognak elkölteni. Havonta kb. 1,000 kérelem jön be építkezési kölcsönökre. Az erre a célra 1961-re szánt 40 mil­lió dollár már elfogyott és még 4,300 kérelem vár teljesítésre. A kölcsönöket a farmerek 4 százalé­kos kamatra és 33 évig terjedő lefizetésre kapják. A 25 millió dollár tárolási bérre szánt összeg­ből azok a farmerek kapnak, akik terményfeles­legeiket maguk raktározzák el és nem viszik kor­mány tárolókba. Átlagban 200 dollár jut egy-egy farmerre. Bár az összeg kifizetése még nem ese­dékes, és nem is képezi a teljes járandóságot, Kennedy előlegként adja a farmereknek azzal a céllal, hogy tavaszi munkálataik költségeit és más kiadásaikat fedezhessék. Ellentmondás: t,gy hátralékos előfizető! Habsburg Ottó lemondása

Next

/
Oldalképek
Tartalom