Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-14 / 28. szám

Thursday, July 14, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II A náci bestia EICHMANN TÖMEGGYILKOS TETTEI MAGYARORSZÁGON ív. Dr. Schmidt, aki a Reichswehr megbízottja V0i_ — vele még későub találkozunk —, az SS- tő; függetlenül vállalkozott “ment ési akciókra Eichmann Berlinbe repült és jelentést tett dr. Schmidt különös üzleteiről, természetesen elhall- gava a maga kis boltjait. Be dinben azon an meglepetés érte. Hogy mit tárgyalt Himlerrel, az csak néhány hét múlva derült ki — annyi áron­ba a bizonyos, hogy visszaérkezése után gyors in­tézkedéseket tett. Addig csak az auschwitzi meg- semmisitő-táborba indultak a magyarországi de­ports ló vonatok. Most hirtelen néhány vonat Ausztriában állt meg. Megszervezték a stras-s- hofi tábort, a “kirakatot”. Itt a családok tagjait nem választották el egymástól, nem volt gázkam­ra, nem volt krematórium. “Minta-tábor” volt — egv távolabbi cél érdekében. A véreb most már mint gondosan mérlegelő üzletember mutatko­zott be a hozzá forduló üldözötteknek. . . Egy teherautó — száz élet Egy Kasztner Rezső nevii kolozsvári és egy Brand Joel nevii budapesti férfi 1944 elején kap­csolatba került egy Josef Winninger nevű Wehr- macht-ügynökkel. (A most következő, első pil­lanatra hihetetlen történetet J. Brand mondta el Alex Weissbergnek, aki egész könyvet irt a Budapesten, 1944 nyarán lezajlott véres náci üz­let elképesztő történetéről.) Az ügynök, jó pénz­ért, vállalkozott arra, hogy a Lengyelországból és Szlovákiából menekülő üldözöttek és Kaszt- nerék között fenntartja a kapcsolatot, segít a menekültek Magyarországra jutásában. Winnin­ger elvitte a két férfit dr. Schmidthez, a Wehr­macht budapesti összekötőjéhez. — Önöknek tudniuk kell, hogy már kiélesedett a harc a Wehrmacht és az SS között. Csak a Wehrmacht győzhet — és ha győz, az önök hely­zete is megváltozik. Még az SS-ben is-vannak, akik mellettünk állnak. Szóval: kétmillió dollár kell, akkor ugyan megmaradnak a táborok, de a bánásmód emberséges lesz. . . —- mondta dr. Schmidt. A fantasztikus zsarolásnak látszó kétmillió dől láros ajánlatot nemsokkal ezután más ajánlatok is követték. Dr. Schmidt mellé most már az SS- tiszt Krumey is odaállt. ő egyszerűen nagyobb csoportok szervezett “kivándorlását” ajánlotta, megfelelő összegekért. Egy másik társaság Die­ter Wislicenyvel kezdett tárgyalni. Itt az volt az elképzelés, hogy a-z ország területén munkatábo­rokat rendeznek be és aztán majd nagyobb cso­portokban megindul — Románián keresztül — a “kivándorlás”. A zsidótanács, amely értesült a dr. Schmidi- féle tárgyalásokról, összegyűjtötte az első rész­letet. Kifizették a Kinninger—dr. Schmidt-duó kikötött személyi jutalékát is. Ekkor lépett közbe Eichmann. Mindenekelőtt letartóztatta dr. Schmidtet és Winningert. A le- tartóitatás okául azt hozta fel: sikkasztotok. Négyezer dollárral kisebb jutalékkal számoltak el neki — aki mindenről tudott. S egyszerre csak különleges és meglepő uj ter­vet adott elő: — Gebet m;r Lastkraftwagen und Ihr können für jeden I.KW Juden haben! (Adjanak teher- au 'tat és minden teherautóért van száz zsidó­juk.) Pontoon körvonalazta a tervet, megmagyaráz­ta hogy Himmler is tud róla, beleegyezik. A Her­rn ük Birodalom számára most a legfonto.-a’b az áru, mert pénzzel, arannyal egyre nehezebben bmöovulnak a semleges országokban a náci be­vásárlók. ' — A zsidó szervezeteknek módja van külföldön árut vásárolni. Vásároljanak számunkra teher­autókat — és mi biztosítjuk önöket, hogy minden teherautóért száz ember kivándorlását engedé­lyezi tik. Addig is, amig az üzlet lebonyolódik, emig a tírgvalások folynak, a deportálások mód­szere változik. Hallottak már Strasshofról? — mondta Eichmann. Az üldözöttekhez ebben az időben érkeztek meg az első megbízható tudósítások' a haláltáborok borzalmairól. Az elhurcoltaknak megérkezésük után megengedték, hogy egy levelezőnoot irja- na>, e’őre megállapított szöveggel. “Megérkez­tem. jól vagyok, dolgozom” — ennyi volt a szö­veg és a gondos német posta munkája lehetővé tette, hogy a bélyegzőt mindenki elolvashassa. WA aid see” — ez volt a postabélyegző. De a fel­adási hely Auschwitz volt és a levelezőlapom irói hamarosan a gázkamrába kerültek, legtöbbször még akkor, amikor levelezőlapjuk utón volt Ma­gyarország felé. A “Kirakattábor” emlegetése te­hát hatásos volt. .. A, Krumey a Svábhegyen Amig Eichmann Kasztnerrel és Branddal tár­gyalt, Krumey a Svábhegyen a maga kisebb üzle­teit kötötte. Szabadmozgási engedélyeket is adott, egy-egy személynek lehetővé tette a buj­kálást — de szereteti.volna maga is részesedni a nagy üzletből. Ezért ő is kapcsolatba lépett Kaszt Herékkel és azt ajánlotta., hogy 750 ember szá­mára lehetővé teszi az azonnali “kivándorlást”, ha 15 millió pengőt fizetnek a Sondereinsatzkom- mandónak. . . (Nagyon valószínűnek látszik, hogy Eichmann erről a tárgyalásról is tudott. Tökéle­tes összjáték folyt a Sondereinsatzkommandó ve­zetői, a különböző náci megbízottak között. A pénzt mindenki külön-külön felvette — még az SiS Gazdasági Hivatalába is befizetett Eichmann jelentős összeget —, de a deportálások tovább folytak. Kasztnerék délelőtt tárgyaltak Eic'hman- nal, aki délután a náci vonatkísérő személyzetnek adott parancsot.) A humanista Endre László Endre és Baky, a haláltáborok magyar szállítói, mitsem tudtak a háttérben zajló tárgyalásokról. A magyar fasiszták sürgették a deportálás meg­gyorsítását. És az emberek elhurcolása tovább folyt. . . Endre és Baky junius 21-én megjelen­nek a minisztertanácson és jelentéseket olvasnak fel a deportálás menetéről. — Az összegyűjtés és az elszállítás az Ober­sturmbannführer Eichmannal történt megbeszé­lések szerint történt. Az egész folyamatot vele tárgyaltuk meg — mondja Endre. — Minden pontos előkészítés és terv szerint történt, semmi baj nincs, a panaszok alaptalanok. Rendes körülmények között mennek a szállítmá­nyok Németországba. Az emberek munkára men­nek. Útközben, a vonaton, már csak a németek érintkeznek velük... — teszi hozzá Baky. — A szállítások már május 14-én megkezdőd­tek. .. Az egyre növekvő partizánveszély, a há­borúnak mindjobban az ország határára való át­húzódása feltétlenül szükségessé teszi a halaszt­hatatlan intézkedéseket — jelenti Endre László. És még egv mondat a jelentésből: — A táborokba való szállításoknál és az elszál­lításoknál általában az elv az, hogy az a kereszté­nyi szellemnek megfelelő emberséges és humánus módon történjék. Az elszállítottak közül azok, akik életben ma­radtak (Auschwitzban az érkezettek többsége egv-két órával később már a gázkamrába került) napi 50 kalória értékű levest és 2—3 deka kenye­ret kaptak. A mauthauseni tábor “receptkönyvé­nek” egyik lapja: “11,700 liter vízhez 135 kg. szárított főzelék és 25 kg. liszt.” Ez volt az, amit Endre általában emberségesnek és humánusnak nevezett. Nem sokkal azután, hogy Endre László és Ba­ky László a Horthy-kormányzat minisztertaná­csán beszámoltak az “emberséges, humánus és keresztényi” deportálásokról, Eichmann igyeke­zett meggyorsítani az ember—áru—csere tárgya­lásokat. Ahogy Joel Brand elmondja, Eichmann világo­san megmagyarázta neki, hogy ez az üzlet na­gyon egyszerű: a lényege “életet áruért”. “Eladok egymillió embert” — Hajlandó vagyok önöknek egymillió embert eladni. Persze minden zsidót nem tudok eladni; olyan sok pénzt s árut önök nem is tudnak előte­remteni. De egymillió — ennyi még csak megy. Onnan vihetik el ezt az egymilliót, ahol még egy­általán találunk zsidót... Vihetik Magyarország­ból, Lengyelországból, Theresienstadtbcl, Ausch­witziról, ahonnan ak írják. Egyáltalán, kiket akar ön megmenteni? Férfiakat? Szülni képes asszo­nyokat? Aggastyánokat? Gyerekeket? Üljön le és beszélgessünk — idézi Joel Brand Eichmann szavait. Az okok, amelyek ebbe az elképesztő tárgya­lásba belevitték Eichmannt. és társait, több for­rásból származtak. Az első és legdöntőbb a né­met katonai és gazdasági helyzet volt. A keleti fronton a szovjet hadsereg verte őket és junius 6-án megkezdődött a nyugati szövetségesek invá­ziója is. A szüntelen légitámadások állandóan pusztították a náci hadipotenciált, a semlegesek, akik hosszú időn át kiszolgálták a náci bevásár­lódat, egyre kevésbé voltak hajlandók nyersanya­got és árut eladni Hitler megbizottainak. A náci birodalom bukása után kiderült, hog« 1944-ben az “SS-kommando \\ Lsehaftstelle”, Himmler gazdasági hivatala, amely egyenesen az ‘S3 Führungshauptamt”-nak volt alárendelve, egészen komoly formában számolt azzal, hogy emberekért árut vásárol a semleges országok­ban, esetleg nyugaton. Eichmann, aki Magyar- országon Kurt Bacher Obersturmbannflihrerrel együtt ennek a nagy üzletnek megbízottja volt, pontos felvilágosítást adhat majd az üzlet mögött meghúzódó politikai ötletről is. Mert ez az üzlet pái huzamosan jelentkezett azzal a náci-propa­gandában felrepitett javaslattal, hogy “kössenek békét Nyugaton és közös erővel induljanak el Kelet felé”. Nagyon valószínű, hogy Eichmann vallomása — hacsak a nyugati világhoz ezer szállal odakötött izraeli szervek ezt el nem tagad­ják — leleplezi, hogy a Brand-féle kísérletek egyik célja ennek az együttműködésnek első lépé­se lehetett volna. Eichmannék látták: hiába tárgyalnak Budapes­ten. Személyes megbeszélésekre is szükség van, külföldön, igv hát Brand Joel Isztanbulba utazott. Ott találkozott a zsidó jótékonysági és menekült- ügyi szervezetek közös megbízottjával, C. Bar- lassal. Eichmann természetesen nem engedte el egyedül Brandot, vele utazott a Gestapo egyik“ bizalmi embere is. De Brand, akinek az isztanbuli megbeszélés után vissza kellett volna érkeznie, mindössze egyetlen egyszer adott életjelt magá­ról. “Az ügyek jól haladnak” — szólt az értesí­tés, de a küldött többé nem jelentkezett. Nem is jelentkezhetett. ’IöröKországból Palesz­tinába utazott tovább tárgyalni, de ott az angolok letartóztatták és a háború végéig semmi kapcso­lata nem volt a külvilággal. Eichmann azonban eredményt akart felmutat­ni, pénzt akart — most tehát újabb ajánlatot tett, ezúttal Kasztner Rezsőnek, aki 1945-ben Svájcban megírta a megbeszélések történetét. fr ... 1 fi . * Fejenként 2,000 dollár. — A vonat elindul észak felé. — Svájc nemmel felel — Amig a tárgyalások folynak, adjanak nekem valutát, aranyat, ékszert. Ennek ellenében egy átmeneti táborba kerülnek, Strasshofba, vagy ha­sonló kellemes helyre (!), és aztán, ha az üzlet létrejön, Spanyolországba szállítjuk a csoporto­kat... — mondta Eichmann — legalábbis igy emlékeztek vissza 1945-ben, a megbeszélés élet­ben maradt részvevői... — Lehetséges persze, hogy a francia vonalon ez a szállítmány bombatámadásnak lesz kitéve — fűzte hozzá cinikusan — és igy.a sérült vagy haj­lott személyeket úgy tekintjük, mintha nem in­dultak volna el... Bizonyos pótlásra lesz szük­ség ... A londoni rádió egy-egy burkolt megjegyzése világossá tette, hogy a náciellenes koalíció tagjai tudomásul sem veszik “az élő emberekért teher­autót” javaslatot. Igv hát Eichmann hirtelen uj javaslatot tett az életükért reszkető emberek­nek. “Fejenként 2000 dollár és azonnal elindulnak egy átmeneti táborba, ahol megmaradhatnak!” Junius 29-én el is indult az első vonat, a “két­ezerdollárosok” vonata. (A háború után kiderült, hogy a jómódú emberektől az S3 megkapta az aranyat, briliánst és a nagy összegű valutát.) A szerelvény néhány napig Magvaróvárott veszte­gelt, majd visszaérkezett Komáromba, onnan Bra- tislaváig vitték. Ott a vasutkisérö SS-ek megmu­tatták (nem olcsó áron) az irányitó papirosokat. Kiderült, hogy a szállítmány rendeltetési helye Auschwitz volt..: Az utasok megvesztegették a kísérőket és a félelmetes hirii Auschwitz helyett a vonat északnyugat felé folytatta útját. A vég­állomás az egyik legszörnyübb tábor, Rergen- Belsen volt. Közben Kasztnerhez Svájcból félreérthetetlen válasz érkezett: nem lehet árut adni, hadianyagot' juttatni a náciknak. A jótékonysági szerveknek különben sincs annyi pénze, amennyit Kasztner Budapesten elképzel. . . (Folytatjuk) BOLGÁR tudományos expedíció kezdte meg munkáját a Duna bulgáriai szakaszán. Az expe­díció a Duna alsó szakaszának medrét a viz sod­rát és a homokzátony-képzödést tanulmányozza. A munka befejeztével uj hajózási térké*" nak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom