Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-14 / 28. szám
Thursday, July 14, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II A náci bestia EICHMANN TÖMEGGYILKOS TETTEI MAGYARORSZÁGON ív. Dr. Schmidt, aki a Reichswehr megbízottja V0i_ — vele még későub találkozunk —, az SS- tő; függetlenül vállalkozott “ment ési akciókra Eichmann Berlinbe repült és jelentést tett dr. Schmidt különös üzleteiről, természetesen elhall- gava a maga kis boltjait. Be dinben azon an meglepetés érte. Hogy mit tárgyalt Himlerrel, az csak néhány hét múlva derült ki — annyi áronba a bizonyos, hogy visszaérkezése után gyors intézkedéseket tett. Addig csak az auschwitzi meg- semmisitő-táborba indultak a magyarországi deports ló vonatok. Most hirtelen néhány vonat Ausztriában állt meg. Megszervezték a stras-s- hofi tábort, a “kirakatot”. Itt a családok tagjait nem választották el egymástól, nem volt gázkamra, nem volt krematórium. “Minta-tábor” volt — egv távolabbi cél érdekében. A véreb most már mint gondosan mérlegelő üzletember mutatkozott be a hozzá forduló üldözötteknek. . . Egy teherautó — száz élet Egy Kasztner Rezső nevii kolozsvári és egy Brand Joel nevii budapesti férfi 1944 elején kapcsolatba került egy Josef Winninger nevű Wehr- macht-ügynökkel. (A most következő, első pillanatra hihetetlen történetet J. Brand mondta el Alex Weissbergnek, aki egész könyvet irt a Budapesten, 1944 nyarán lezajlott véres náci üzlet elképesztő történetéről.) Az ügynök, jó pénzért, vállalkozott arra, hogy a Lengyelországból és Szlovákiából menekülő üldözöttek és Kaszt- nerék között fenntartja a kapcsolatot, segít a menekültek Magyarországra jutásában. Winninger elvitte a két férfit dr. Schmidthez, a Wehrmacht budapesti összekötőjéhez. — Önöknek tudniuk kell, hogy már kiélesedett a harc a Wehrmacht és az SS között. Csak a Wehrmacht győzhet — és ha győz, az önök helyzete is megváltozik. Még az SS-ben is-vannak, akik mellettünk állnak. Szóval: kétmillió dollár kell, akkor ugyan megmaradnak a táborok, de a bánásmód emberséges lesz. . . —- mondta dr. Schmidt. A fantasztikus zsarolásnak látszó kétmillió dől láros ajánlatot nemsokkal ezután más ajánlatok is követték. Dr. Schmidt mellé most már az SS- tiszt Krumey is odaállt. ő egyszerűen nagyobb csoportok szervezett “kivándorlását” ajánlotta, megfelelő összegekért. Egy másik társaság Dieter Wislicenyvel kezdett tárgyalni. Itt az volt az elképzelés, hogy a-z ország területén munkatáborokat rendeznek be és aztán majd nagyobb csoportokban megindul — Románián keresztül — a “kivándorlás”. A zsidótanács, amely értesült a dr. Schmidi- féle tárgyalásokról, összegyűjtötte az első részletet. Kifizették a Kinninger—dr. Schmidt-duó kikötött személyi jutalékát is. Ekkor lépett közbe Eichmann. Mindenekelőtt letartóztatta dr. Schmidtet és Winningert. A le- tartóitatás okául azt hozta fel: sikkasztotok. Négyezer dollárral kisebb jutalékkal számoltak el neki — aki mindenről tudott. S egyszerre csak különleges és meglepő uj tervet adott elő: — Gebet m;r Lastkraftwagen und Ihr können für jeden I.KW Juden haben! (Adjanak teher- au 'tat és minden teherautóért van száz zsidójuk.) Pontoon körvonalazta a tervet, megmagyarázta hogy Himmler is tud róla, beleegyezik. A Herrn ük Birodalom számára most a legfonto.-a’b az áru, mert pénzzel, arannyal egyre nehezebben bmöovulnak a semleges országokban a náci bevásárlók. ' — A zsidó szervezeteknek módja van külföldön árut vásárolni. Vásároljanak számunkra teherautókat — és mi biztosítjuk önöket, hogy minden teherautóért száz ember kivándorlását engedélyezi tik. Addig is, amig az üzlet lebonyolódik, emig a tírgvalások folynak, a deportálások módszere változik. Hallottak már Strasshofról? — mondta Eichmann. Az üldözöttekhez ebben az időben érkeztek meg az első megbízható tudósítások' a haláltáborok borzalmairól. Az elhurcoltaknak megérkezésük után megengedték, hogy egy levelezőnoot irja- na>, e’őre megállapított szöveggel. “Megérkeztem. jól vagyok, dolgozom” — ennyi volt a szöveg és a gondos német posta munkája lehetővé tette, hogy a bélyegzőt mindenki elolvashassa. WA aid see” — ez volt a postabélyegző. De a feladási hely Auschwitz volt és a levelezőlapom irói hamarosan a gázkamrába kerültek, legtöbbször még akkor, amikor levelezőlapjuk utón volt Magyarország felé. A “Kirakattábor” emlegetése tehát hatásos volt. .. A, Krumey a Svábhegyen Amig Eichmann Kasztnerrel és Branddal tárgyalt, Krumey a Svábhegyen a maga kisebb üzleteit kötötte. Szabadmozgási engedélyeket is adott, egy-egy személynek lehetővé tette a bujkálást — de szereteti.volna maga is részesedni a nagy üzletből. Ezért ő is kapcsolatba lépett Kaszt Herékkel és azt ajánlotta., hogy 750 ember számára lehetővé teszi az azonnali “kivándorlást”, ha 15 millió pengőt fizetnek a Sondereinsatzkom- mandónak. . . (Nagyon valószínűnek látszik, hogy Eichmann erről a tárgyalásról is tudott. Tökéletes összjáték folyt a Sondereinsatzkommandó vezetői, a különböző náci megbízottak között. A pénzt mindenki külön-külön felvette — még az SiS Gazdasági Hivatalába is befizetett Eichmann jelentős összeget —, de a deportálások tovább folytak. Kasztnerék délelőtt tárgyaltak Eic'hman- nal, aki délután a náci vonatkísérő személyzetnek adott parancsot.) A humanista Endre László Endre és Baky, a haláltáborok magyar szállítói, mitsem tudtak a háttérben zajló tárgyalásokról. A magyar fasiszták sürgették a deportálás meggyorsítását. És az emberek elhurcolása tovább folyt. . . Endre és Baky junius 21-én megjelennek a minisztertanácson és jelentéseket olvasnak fel a deportálás menetéről. — Az összegyűjtés és az elszállítás az Obersturmbannführer Eichmannal történt megbeszélések szerint történt. Az egész folyamatot vele tárgyaltuk meg — mondja Endre. — Minden pontos előkészítés és terv szerint történt, semmi baj nincs, a panaszok alaptalanok. Rendes körülmények között mennek a szállítmányok Németországba. Az emberek munkára mennek. Útközben, a vonaton, már csak a németek érintkeznek velük... — teszi hozzá Baky. — A szállítások már május 14-én megkezdődtek. .. Az egyre növekvő partizánveszély, a háborúnak mindjobban az ország határára való áthúzódása feltétlenül szükségessé teszi a halaszthatatlan intézkedéseket — jelenti Endre László. És még egv mondat a jelentésből: — A táborokba való szállításoknál és az elszállításoknál általában az elv az, hogy az a keresztényi szellemnek megfelelő emberséges és humánus módon történjék. Az elszállítottak közül azok, akik életben maradtak (Auschwitzban az érkezettek többsége egv-két órával később már a gázkamrába került) napi 50 kalória értékű levest és 2—3 deka kenyeret kaptak. A mauthauseni tábor “receptkönyvének” egyik lapja: “11,700 liter vízhez 135 kg. szárított főzelék és 25 kg. liszt.” Ez volt az, amit Endre általában emberségesnek és humánusnak nevezett. Nem sokkal azután, hogy Endre László és Baky László a Horthy-kormányzat minisztertanácsán beszámoltak az “emberséges, humánus és keresztényi” deportálásokról, Eichmann igyekezett meggyorsítani az ember—áru—csere tárgyalásokat. Ahogy Joel Brand elmondja, Eichmann világosan megmagyarázta neki, hogy ez az üzlet nagyon egyszerű: a lényege “életet áruért”. “Eladok egymillió embert” — Hajlandó vagyok önöknek egymillió embert eladni. Persze minden zsidót nem tudok eladni; olyan sok pénzt s árut önök nem is tudnak előteremteni. De egymillió — ennyi még csak megy. Onnan vihetik el ezt az egymilliót, ahol még egyáltalán találunk zsidót... Vihetik Magyarországból, Lengyelországból, Theresienstadtbcl, Auschwitziról, ahonnan ak írják. Egyáltalán, kiket akar ön megmenteni? Férfiakat? Szülni képes asszonyokat? Aggastyánokat? Gyerekeket? Üljön le és beszélgessünk — idézi Joel Brand Eichmann szavait. Az okok, amelyek ebbe az elképesztő tárgyalásba belevitték Eichmannt. és társait, több forrásból származtak. Az első és legdöntőbb a német katonai és gazdasági helyzet volt. A keleti fronton a szovjet hadsereg verte őket és junius 6-án megkezdődött a nyugati szövetségesek inváziója is. A szüntelen légitámadások állandóan pusztították a náci hadipotenciált, a semlegesek, akik hosszú időn át kiszolgálták a náci bevásárlódat, egyre kevésbé voltak hajlandók nyersanyagot és árut eladni Hitler megbizottainak. A náci birodalom bukása után kiderült, hog« 1944-ben az “SS-kommando \\ Lsehaftstelle”, Himmler gazdasági hivatala, amely egyenesen az ‘S3 Führungshauptamt”-nak volt alárendelve, egészen komoly formában számolt azzal, hogy emberekért árut vásárol a semleges országokban, esetleg nyugaton. Eichmann, aki Magyar- országon Kurt Bacher Obersturmbannflihrerrel együtt ennek a nagy üzletnek megbízottja volt, pontos felvilágosítást adhat majd az üzlet mögött meghúzódó politikai ötletről is. Mert ez az üzlet pái huzamosan jelentkezett azzal a náci-propagandában felrepitett javaslattal, hogy “kössenek békét Nyugaton és közös erővel induljanak el Kelet felé”. Nagyon valószínű, hogy Eichmann vallomása — hacsak a nyugati világhoz ezer szállal odakötött izraeli szervek ezt el nem tagadják — leleplezi, hogy a Brand-féle kísérletek egyik célja ennek az együttműködésnek első lépése lehetett volna. Eichmannék látták: hiába tárgyalnak Budapesten. Személyes megbeszélésekre is szükség van, külföldön, igv hát Brand Joel Isztanbulba utazott. Ott találkozott a zsidó jótékonysági és menekült- ügyi szervezetek közös megbízottjával, C. Bar- lassal. Eichmann természetesen nem engedte el egyedül Brandot, vele utazott a Gestapo egyik“ bizalmi embere is. De Brand, akinek az isztanbuli megbeszélés után vissza kellett volna érkeznie, mindössze egyetlen egyszer adott életjelt magáról. “Az ügyek jól haladnak” — szólt az értesítés, de a küldött többé nem jelentkezett. Nem is jelentkezhetett. ’IöröKországból Palesztinába utazott tovább tárgyalni, de ott az angolok letartóztatták és a háború végéig semmi kapcsolata nem volt a külvilággal. Eichmann azonban eredményt akart felmutatni, pénzt akart — most tehát újabb ajánlatot tett, ezúttal Kasztner Rezsőnek, aki 1945-ben Svájcban megírta a megbeszélések történetét. fr ... 1 fi . * Fejenként 2,000 dollár. — A vonat elindul észak felé. — Svájc nemmel felel — Amig a tárgyalások folynak, adjanak nekem valutát, aranyat, ékszert. Ennek ellenében egy átmeneti táborba kerülnek, Strasshofba, vagy hasonló kellemes helyre (!), és aztán, ha az üzlet létrejön, Spanyolországba szállítjuk a csoportokat... — mondta Eichmann — legalábbis igy emlékeztek vissza 1945-ben, a megbeszélés életben maradt részvevői... — Lehetséges persze, hogy a francia vonalon ez a szállítmány bombatámadásnak lesz kitéve — fűzte hozzá cinikusan — és igy.a sérült vagy hajlott személyeket úgy tekintjük, mintha nem indultak volna el... Bizonyos pótlásra lesz szükség ... A londoni rádió egy-egy burkolt megjegyzése világossá tette, hogy a náciellenes koalíció tagjai tudomásul sem veszik “az élő emberekért teherautót” javaslatot. Igv hát Eichmann hirtelen uj javaslatot tett az életükért reszkető embereknek. “Fejenként 2000 dollár és azonnal elindulnak egy átmeneti táborba, ahol megmaradhatnak!” Junius 29-én el is indult az első vonat, a “kétezerdollárosok” vonata. (A háború után kiderült, hogy a jómódú emberektől az S3 megkapta az aranyat, briliánst és a nagy összegű valutát.) A szerelvény néhány napig Magvaróvárott vesztegelt, majd visszaérkezett Komáromba, onnan Bra- tislaváig vitték. Ott a vasutkisérö SS-ek megmutatták (nem olcsó áron) az irányitó papirosokat. Kiderült, hogy a szállítmány rendeltetési helye Auschwitz volt..: Az utasok megvesztegették a kísérőket és a félelmetes hirii Auschwitz helyett a vonat északnyugat felé folytatta útját. A végállomás az egyik legszörnyübb tábor, Rergen- Belsen volt. Közben Kasztnerhez Svájcból félreérthetetlen válasz érkezett: nem lehet árut adni, hadianyagot' juttatni a náciknak. A jótékonysági szerveknek különben sincs annyi pénze, amennyit Kasztner Budapesten elképzel. . . (Folytatjuk) BOLGÁR tudományos expedíció kezdte meg munkáját a Duna bulgáriai szakaszán. Az expedíció a Duna alsó szakaszának medrét a viz sodrát és a homokzátony-képzödést tanulmányozza. A munka befejeztével uj hajózási térké*" nak ki.
