Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-25 / 34. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ NIXON TERVE AZ AMX LESZÁLLÍTÁSÁRA A U. S. News & World Report, a nagyüzlet ál­láspontját képviselő heti folyóirat augusztus 8. számában ismerteti azt az adótervezetet, amely­nek vázlatát Nixon még 1958 szeptemberében kö­rülírta egy Bostonban elmondott beszédében. Sem­mi kétségünk az iránt, hogy' abban az esetben, ha Nixon kerülne az elnöki székbe, azok a rétegek, amelyeknek előnyét szolgálja a tervezet, sietné­nek ezt hamarosan végrehajtani és meg is tolda­nák azt egy pár ponttal. Mert, amint bevezetőül Írja a cikk: “Ezek a vál­tozások leszállítanák a U. S. üzleti vállalatainak adóterhét és levágnák a magas keresetű réteg adórátáját”. Ez igen örvendetes kilátás egyesek­nek, ezért érdemes dolgozni a republikánusok győzelméért. De hogy ne látszék nagyon egyoldalúnak az ígéret, a tervnek a tömegekhez is van egy jó sza­va. Mr. Nixon megszüntetné majd a fogyasztási adók nagyrészét, csupán az ital, a dohány, eset­leg a gazolin adót tartaná meg. Valamivel azon­ban pótolni kell az állam adójövedelem vesztesé­gét — teszi azonnal hozzá a cikkíró-, azért egy általános 1 és fél százalékos fogyasztási adót fog­nak kivetni minden ipari gyártmányra. Nos, az eljárás azonnal felemelné minden szükségleti cikk árát, olyanét is, amelyre jelenleg nem fizetünk szövetségi fogyasztási adót, mert ne felejtsük el, a legtöbb fogyasztási adó állami vagy 'helyi kive­tés és a Nixon-terv erre nem terjed ki. A republikánus pártkonvención elfogadott prog ramtervezet nemcsak hogy magáévá tette Nixon adóelengedési elgondolását, hanem néhány rész­letkérdéssel ki is bővitette, mint pl. “az elérték- telenedési engedmény tárgyilagosabb átdolgozá­sával”. Ez az az adóengedményt mit az ország ter­mészeti kincseit kiaknázó vállalatok — az olaj- társulatok, szénbánya tulajdonosok, stb. — kap­nak ajándékba az államtól, azon feltevés alapján, hogy nyersanyagkészletük évről-évre fogy — az üzem elértéktelenedik. Az olajtársulatok pl. 27 százalékos adóengedményt élveznek, sokmillió dollárral károsítják meg az állampénztárt évente és ha minden úgy megy, ahogy Nixon akarja, még több millió dollár marad majd a zsebükben. A még több adóelengedést azzal a magyarázattal ígérgetik a republikánusok, hogy ezzel újabb be­fektetésekre ösztönzik a nagyüzletet, ami majd több munkaalkalmat fog teremteni. Ezen beállítás valódiságáról sokat lehetne vitatkozni. Elkerülhetetlenné válik azonban az, hogy az üzleti adó csökkentése által növekedni fog az üz­letek vezetőinek amugyis magas jövedelme. Nixon úgy gondolja, hogy semmit sem segített barátain, ha a magaskeresetüekre jelenleg érvényben levő magas adórátát tovább is fenntartaná. Ez fel­megy 91 százalékra is a 200,000 dolláron felüli keresetnél. Hogy hányán fizetik ezt meg, azt nem tudjyk, mert a törvény-sokféle kibúvóval alkal­ma,! ad az ^adófizetés kikerülésére, amit botrá­nyosan kihasználnak. Nixon “majdnem eltulajdonító jellegüknek ne­vezi a magas adórátát. Ez nyomja el a vállalkozá­si szellemet és ez szüli meg az adó kikerülési mó­dozatokat, mondja. Ezen változtatni akar. 80 szá­zalékra, esetleg 75 százalékra ajánlja leszállítani a legmagasabb adórátát, mert gondoljuk csak el, hogy ha egy ember adóztatható jövedelme minden levonható és mentesíthető bevétel után még min­dig 500,000 dollárt tesz ki, hogy annak milyen nagy adót kell fizetnie! Alacsonyabb adóráta szép összeget spórolna meg a számára. A kiskeresetű emberek nem tartoznak Nixon barátai közé. Ezt bebizonyítja azzal, hogy a szá­mukra kitervezett adófizetési változás csak any- nyit jelent, hogy amit kivesz az egyik zsebből — nem teszi be a. másikba. A tömeghasználati cik­kek adóit nem tervezi eltávolítani, u. m. a dohány, a gazolin, az ital adóit, továbbá “néhány külön­leges adót, amelyeket országút építésére akarnak felhasználni”. Esetleg olyan életszükségletek, mint az élelmiszer, a ruházat, az orvosság men­tes lesz a termelőkre kivetett adó alól, “de az esetben az 1.5 százaléknál magasabb adót kell kivetni a többi árucikkre, hogy elkerüljük a fo­gyasztási adójövedelem veszteségét”. Ha Nixon és a republikánus párt adóprogram­ja érvényesül, akkor továbbra is a nép fogja meg­fizetni a gazdagoknak juttatott adókedvezmé­nyeket. . Thursday, August 25,. I960 “GYARMATI SORBAN MARADNI, KONGÓ EGYETLEN REMÉNYE” Az egyik nagy amerikai lap cikkirója ezt a cí­met 'adta írásának. Már a cim is sokat elárul író­ja politikai állásfoglalásából hát még az alája irt elég tei'jedelmes szöveg. A cikk elárulja, hogy az imperialisták egyálta­lán nem akarják tudomásul venni a történelem fejlődését. Valóban tesznek engedményeket, mert ma, a 20-ik század második felében már nem le­het .mindenhol ugyanazon eszközökkel uralkodni, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. De ezeket az en­gedményeket nem jószándékból teszik, s igv min­den törekvésük arra irányul, hogy visszaszerez­zék amit elvesztettek, ami kicsúszott a kezükből. Ezt a szándékot árulja el a nagy napilap cikke is, ami önmagában beszél. Tehát nézzük magát az Írást. Robert C. Ruark — a cikk Írója — szerint a most felszabadult népek tulajdonképpen még éretlenek a szabadságra és függetlenségre. Olya- nck, mint a gyerekek, és szerinte úgy is kellene ve'ük bánni. Érettnek vélik magukat, de ugyan­akkor az Egyesült Nemzeteknek kell a gyám sze­repét betöltenie. “Meddig vagyunk kötelesek tűr­ni, hogy ;az emberiség nevében bátorítsunk egy örök serdülőben lévő ifjúsági bűnözőt, vagyis egy olyan népet, amelyik nem képes törődni magá­val?” — teszi fel fehér felsőbbrendűsége bekép­zeltségében a kérdést Ruark. Kereken ki is je­lenti, hogy szerinte Kongó népe alkalmatlannak mutatkozott arra, hogy törődjön magával. Ebből következik, hogy be kellene szüntetni minden támogatást Kongó részére. 'Egv hónapi függetlenség után az Egyesült Nemzetek kijelentették” — folytatja a cikkíró —, “hogy Kongó az összeomlás szélén áll. Éhség és ragály fenyegeti, orvosokat, ápolókat és élelmet kellett sürgősen odaszállítani. A bennszülöttek között jóformán nincs szervezettség, nincsenek technikusaik, mert felelőtlen terrorizmusukkal el­kergették a fehér embert. Káoszban született és káoszban él ez az állam és nem ismer más nyelvet, mmt a fenyegetés és megvesztegetés nyelvét. Mi­niszterelnöke Lumumba csak pénzt akar és nem AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem, küldjenek mutatványszámokat az alanti címekre: Név: .................................................................... Cim: .................................................................... Város, állam: ...................................................... érdekli, hogy ezt milyen eszközzel szerzi meg; akár azzal a fenyegetőzéssel, hogy az oroszokhoz fordul, akár amerikai üzletemberekkel való meg­egyezéssel. Lumumba azonban egy hónapon be­lül meghalhat vagy elvesztheti a posztját. Egyik lehetőség sincs kizárva, mert sem államelnöke Kasavubu, sem Tshombe, Katanga miniszterel­nöke nem helyeslik politikáját.” “Kongó népének egyetlen reménye — vonja le a cikkíró a következtetést — ha ismét gyarmati uralom alá kerül.” A nagy belga tröszt a Societe Generale Blgique úgysem fogja engedni, hogy oda más egyéni kézben lévő tőke betegye a lábát, amint azt E. Detwiller amerikai tőkés akarta egy 50 éves szerződéssel a terület kifejlesztésére. Nem kell tehát pénzt adni Kongónak, vagyis von­janak meg minden segítséget tőle, hisz gyerek még, aki nem is tud mit kezdeni a pénzzel. Ne ijedjünk meg attól a fenyegetéstől, hogy majd megy az oroszokhoz, ne hagyjuk zsarolni magun­kat ettől a kölyök-államtól. Mikor hagyhatjuk már abba — sopánkodik Ruark — egy olyan ország támogatását, fenntar­Még tart a nyár és kevesen gondolnak még ka­rácsonyi ajándék vásárlására, de azoknak, akik Lionel-féle .villamos játékvasutat, vagy Lionel gyártmányú vegyészeti készletet, sportfelszerelést vagy más játékot szándékoznak beszerezni, a következőket szeretnénk figyelmébe ajánlani. A napokban jelent meg a hir, hogy John B. Medaris nyugalmazott vezérőrnagyot megválasz­tották a Lionel korporáció elnökévé és igazgató­jává. Medaris vezérőrnagy hat hónappal ezelőtt, 58 éves koi’ában visszavonult a hadseregtől, igy adva kifejezést tiltakozásának, afölött, hogy az adminisztráció nem fordít szerinte elég gondot az ürpolitika fejlesztésére. Utólag megtudtuk azt, hogy a Lionel korporá­ció társtulajdonosa és igazgatósági elnöke Roy Cohn. A 33 éves Cohn régi ismerőse az újságol­vasó közönségnek. Először, mint a Smith-torvény alapján üldözőbe vett kommunista vezetők vád­ügyésze került a nyilvánosság elé, de még ismer­tebbé vált, amikor a néhai Joseph McCarthy fa­siszta, boszorkány üldöző, terror-szenátor jogi ta­nácsosaként szerepelt és a rosszemlékű szenátor minden-bokorban-kommunistát-látó hajszájában a hadsereg magasabb vezetőit kínozta meg kereszt­kérdéseivel nyilvános és televízión is közölt kihall­gatásokon. Roy Cohn sajtókonferenciát hivott egybe és be­mutatta a Lionel társulat legújabb értékszaporu­latát. A “Time” folyóirat szerint Medaris különös képesítése az uj munkakörére: a villamos vasút iránti régóta érzett előszeretete. Roy C'ohn-ról a “Nation” a következőképpen nyilatkozik: “Az évek nem hoztak javulást Cohn némiképp baljóslatú fotográfiai képmásában: saj­tását és politikai segítését, amelyik azt állítja magáról, hogy nagykorú és vállalja a független­ség felelősségét. Szerinte, “az Egyesült Nemze­tek minden ténykedése Kongóban ugyanolyan iga­zi kolonializmus, mint amit a belgák müveitek, egy különbséggel: az utóbbiból úgy a belgák, mint a kongóiak hasznot húztak. Mig mióta füg­getlenek és a UN segít nekik- mindketten csak vesztenek a cserén”. A cikk írója tehát nyíltan dicsőíti a volt gyarmati rendszert. Vagyis arról hogy Kongó népét 80 évig csaknem állati sorban tartották (néha még rosszabban, amiről a levágott karok és lábak tanúskodnak) szerinte nem a belgák te­hetnek, hanem a kongóiak, akik alkalmatlanok a civilizáció elsajátítására. Ez a náci “íiber- mentsch” elméletének teljes átvétele. Most azt szeretnék, ha az elmaradottságban tartott ország népét, amelyet eddig szabadon kizsákmányoltak, a UN segítség megszüntetésével visszakénysze- rithetnék a gyarmati elnyomásba. Eddig is tudtuk, hogy az imperialisták ezt akarják, de még nem mondták meg ilyen nyíltan. Úgy látszik már a látszatra sem adnak semmit. tókonferencián még mindig úgy nézett ki. mint egy “gargoyle” (groteszk arcú diszszobor — Web­ster szótár). Pedig megengedhetett volna egy mo- *solyt, mert amióta ő és társai 9 hónappal ezelőtt átvették a két évig veszteséggel működő Lionel Corporationt, már az első félévben 80 cent juta­lékot fizethettek részvényenként és várható, hogy az ’59-es bevétel ezévben megduplázódik. Ami Me­daris őrnagyot illeti, ő mosolygott és más oka is volt erre, mint a villamos vasutak iránti szerete- te. 50,000 dollár fizetése lesz évente, azonkívül al­kalmat kapott 20,000 részvény vásárlására az augusztus 1-i 95 centes árban. Az hétfőn volt és a hét végén Medaris őrnagy már 120,000 dollár nyereséget könyvelt el. “Mindezen felül Medaris őrnagy tovább fogja szolgálni hazáját, mert Lionel — amellett, hogy villamos vasutat és más játékokat gyárt — nem­sokára átvesz egy elektronik társulatot, amely junius hónapban 3,300,000 dollár értékű megren­delést kapott a védelem részéről. Mindamellett nagy szerencse az a tény, hogy Medaris őrnagy igen türelmes, elnéző ember. Amikor megkérdez­ték tőle, hogy érzi magát a hadsereg egy előbbeni ellenfelének szolgálatában, azt felelte: ‘Bocsássuk meg az ifjúságnak a tévedéseit'.” A KONZERVIPAR idei újdonsága lesz a befőtt kukorica. A fertődi konzervüzemben 6 vagonra valót gyártanak belőle; egy-egy üvegbe 4—5 cső (felmelegitve és hidegen is fogyasztható) kuko­rica kerül. ROY COHN - JÁTÉK- ÉS FEGYVERGYÁROS _«____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom