Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-25 / 34. szám

G AMERIKAI MAGYAR SZÓ További felvilágosítás Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék hozzászólni az aug. 4-iki lapban “Bá­nyászasszony panasza” cimmel megjelent levél­hez. A United Mine Workers Union Welfare and Retirement Fund-ja I960 jun. 30-ig bármilyen klős bányásznak, feleségének és 18 éven aluli gyermekének, öreg szüleinek, vagy törvényesen örökbefogadott gyermekének, vagyis akiknek el­tartásáról neki kell gondoskodnia, adott kórházi és orvosi segélyt. Ezt adta nemcsak addig, amig a bányász dolgozott, hanem még akkor is, ha a bányász esetleg munkacsökkenés, vagy betegség folytán munkanélkülivé vált s ha jogai fenntar­tásáért $1.25-t fizetett, de munkát nem vállalt más iparban és nem ment olyan bányába dolgoz­ni, amelynek nem volt szerződése a UMWA-val. Elhalálozása esetén özvegye $1,000 haláleseti járulékra volt jogos. Ha a bányász betöltötte 60. életévét és a bányától visszavonult, de igazolni tudta, hogy 20, vagy több évet dolgozott a bá­nyákban, folyamodhatott a havi száz dollár agg­kori segélyért és úgy ő, mint előbb említett hoz­zátartozói élvezhették a fentnevezett jogokat a bányász élete végéig, vagy amig a segélyalap mindezeknek a fenntartására elég erős. Szabályváltozás történt Szomorú tény az, hogy július 1-i hatállyal nagy változás történt és sokan elvesztették jogaikat. Mindazoktól a 60 éven aluli bányászoktól és hozzá­tartozóiktól megvontak a kórházi és orvosi se­gélyt, akik egy éve, vagy hosszabb ideje munka- nélküliek. Ilyenek pedig tízezrével találhatók a beteg bányásziparban. S ha ehhez hozzáadjuk a 60 éven aluli munkanélküli bányászok hozzátar­tozóit, könnyen beszélhetünk százezrekről, akik a segélyt elveszítették. Kivételt képeznek azok a bányászok és hozzátartozóik, akik betegség, vagy a bányában történt baleset folytán váltak munka- nélkülivé. Ezeket négy évig segélyezik, azután ők is az előbbiek sorsára jutnak. De ha ezen okokból a jogaikat veszített bányászok bármely szerve­zett bányában munkát kapnak, ismét vissza lesz­nek helyezve teljes jogaikba. Könnyen elképzelhető, hogy milyen felzúdulást okozott ez a bányászok soraiban, mivel sok ezerre rúg azoknak a száma, akiket talán sohasem fog­nak a bányaiparba visszahelyezni és nagy részük túl idős ahhoz, hogy valamilyen más iparban kap­hatna alkalmazást. Arra pedig túl fiatalok, hogy munkanélküli biztosításon kívül segélyt is kap­hassanak. A második kerület 21-es lokáljától küldöttséget menesztettek Washingtonba, követelve a Welfare Fund előbbi szabályainak visszaállítását, de ered­ményt nem értek el. Megmondták nekik, hogy a múlt tévedéseiből okulva csakis iabban az eset­ben lehetne visszahelyezni az előbbi szabályza­tot-, ha valamilyen előre nem látható okból az ipar fellendülne az u. n. puhaszén bányaiparban. Egyik példának oda állították a keményszén-ipárt, ahol a széntársulatok 60 centet fizetnek a Welfare alapra minden tonna kibányászott szén után, mégis jónéhány éve le kellett vágni felére az agg­kori segélyt, vagyis 50 dollárra, s mindamfellett az ottani Welfare Fund hárommillió dollár adós­ságban van, mert a kórházak és a lelkiismeretlen orvosok szédítő összegeket számítanak a betegek­nek. A puhaszén Welfare Fund-on az 1960 jun. 30-i kimutatás szerint 130 millió dollár volt, ami óriási összeg. De ugyancsak ezzel a dátummal záródó év kiadásai az aggkori biztosításra, haláleseti, kór­házi és orvosi kiadásokra 144 millió dollárra rúg­tak. Igv láthatjuk, hogy mi tette szükségessé ezt az intézkedést, mert 14 millió dollárral több volt a kiadás, mint a bevétel. 68 ezer ember volt az aggkori biztosításon, 33 ezer pedig kórházi és or­vosi kezelés alatt. Sajnálatos tény az, hogy sokan vannak, akik, ha millió dolláros alapösszegről olvasnak, nem gondolnak arra, hogy százezrek tartanak arra igényt, még hozzá jogosan, s ha a kiadás milliók­kal meghaladja a bevételt, akkor az intézmény hamarosan csődbe megy. A munkanélküli bányászok által befizetett $1.25 csupán a helybeli és központi ügykezelés fenntar­tását fedezi, a dolgozó bányászok $4.25-t fizetnek havonta, ami a UMWA-hoz megy és nem a Wel­fare Fund-hoz. Azokat, akik nyugdíjasok, mint az említett levél Írójának férje és akik betöltötték a 60-ik életévüket s 20 vagy több éve bányában dolgoztak, az uj intézkedés nem érinti, mivel a nyugdíjas bányászok jogai még nem szenvedtek. Hogy ez meddig lesz igy, ha több szén nem jön ki a bányákból, azt senki sem tudja. C. K. Duízman, Pennsylvania föeglátogatia régi munkahelyét Tisztelt Szerkesztőség! 40 esztendeje, hogy elhagytam szülőhazámat, még hozzá nem a legkellemesebb körülmények kö­zött. Amikor a nyáron néhány heti látogatásra mentem, arra törekedtem, hogy mindent megnéz­zek, amiről az elmúlt évek folyamán olyan sokat hallottam. A MÁV Landler Jenő Járműjavító üze­mébe mentem legelőször, ahová egy évtizedes munkám emléke fűz. A Magyarok Világszövetsé­ge megszerezte a látogatási engedélyt. Micsoda változást láttam! A csúfító szenny, a rozoga kerí­tés eltűnt és uj, egészséges épületek álltak előt­tünk. Eltűnt a gyászos múltú barakk is, ahonnan kalapáccsal és egyéb eszközökkel zavartuk ki an­nakidején a csendőröket. Helyette ott van egy emléktábla, amely az elkeseredett munkások hős­tetteit örökíti meg. A főbejáratnál áll dr. Land­ler Jenőnek, a csodálatos energiájú embernek a szobra, aki annakidején a vasutasok illegális szervezetének jogtanácsosa volt és akiről a gyár a nevét kapta. Az üzemvezetőség baráti közvetlenséggel foga­dott bennünket és minden kérdésre megadta a felvilágosítást, különösen, amikor megmondtam, hogy majdnem 40 évvel ezelőtt itt dolgoztam és harcoltam. De sajnos csak a nyugdíjas munkások között tudtam néhány ismerőst felfedezni. Az ismerkedés után megindult a kérdések özö­ne. ők kérdeztek Amerikáról, én érdeklődtem, hogy milyen rombolást végzett a második vi­lágháború? Felbecsülhetetlen károkat okozott — mondták. A mozdonyok- s kocsiparkállományt pó­tolhatatlan veszteségek érték. A visszavonulás­kor a magyar és német nácik kirendelt osztagai rombolták le a pályát és a váltórendszert. A fel­szerelés nagy részét is átlopták a határon. Számtalan újítást láttam. Pl. az alváz- és ke­réköntvényeket radarral vizsgálják át és igy te­szik biztonságosabbá a törés ellen. A g^mozdony gyártást kormányrendelettel leállították és he­lyette Diesel-mozdonyokat állítanak be a forga­lomba. Az üzem megtekintése következett ezután. A tanoncmühelyekbe betekintve láthattuk, hogy lel­kiismeretes szakemberek oktatják a jövő munká­sait. A munkahelyeken zavartalanul ment a fo­lyamatos munka. A hallást rontó szegecselést csökkentették, örömteljes változásokat láttam a mozdony- és kocsiosztályon, valamint az eszter­ga- és gépműhelyben. őszinte kijelentéseket hallottam azokról a kér­—— MF.n.IF.I F.NT GE3ÉB JÓZSEF VÁLOGATOTT ÍRÁSAI a Geréb József Jubileumi Bizottság kiadásá­ban. • A könyv fedőlapját Gellert Hugó, kiváló rajzolómüvész készitette. A 131 oldalas könyv Geréb József 16 kitűnő írását tartalmazza és ára csupán egy dollár. Megrendelhet« a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Thursdav, August 25, 1931 désekről, amelyek javításra szorulnak, s azokról js, amelyek jól mennek. Az egyik kocsin láttam egy feliratot: “tanulók és gyermekes anyák ré­szére”. Hát ez mi? — kérdeztem. Megmagyaráz­ták, hogy ezek különkocsik, amelyek azoknak a tanulóknak állnak a rendelkezésére, akik ünnep- és vasárnapokon hozzátartozóikhoz utaznak láto­gatásra, valamint az állapotos nőknek, vagy oly anyáknak, akik csecsemővel utaznak. Megtudtam, hogy a legkitűnőbb üzemi étkezést kapják a munkások. Az úri világban évtizedes harcot folytattunk a vasút lelketlen vezetőivel szemben, hogy legalább egy tányér levest adja­nak ezernyi munkásuknak, akik a délidőt a gyár területén kénytelenek eltölteni. A követelés ered­ménye az lett, hogy egy nagy termet megépítet­tek, amelyben a munkások elfogyaszthatták a zsiros-paprikás kenyerüket. Mit láttam most? Legalább 500 ember evett egyszerre a szépen, tisztán tartott asztaloknál. A látogatók is helyet kaptak .és tetszésük szerint ehettek, akárcsak a munkások. Ettünk a kitűnő marhagulyásból, da- rás tésztáiról. Kedves kiszolgálónök hozták a jó eledelt. Ezt a helyet nevezik a Landler Jenő Ét­kezdének. Kulturéletet is élnek a dolgozók, hatalmas szin- háztermük, gazdag könyvtáruk van, ugyancsak edzőtermük, fürdőjük. Benn az üzemben a régi, mocskos vödrök helyett a legkorszerűbb mosdók, zuhany és ruhaszekrények állnak rendelkezésükre. Az egészségügyi és orvosi ellátás terén is nagy­fokú javulást láttam. Tudni kell, hogy egy ilyen üzemben, ahol vasúti sínek, mozdonyok, vasúti kocsik vannak mindenféle összevisszaságban, sok baleset és megbetegedés történhet. A régi jó vi­lágban is volt orvosi ellátás, amiben azonban nem volt köszönet. Most állandó orvos van, aki szűrő- vizsgálatokat végez a dolgozókon. A festők, fé­nyezők, ólommal dolgozók, stb. szigorú orvosi el­lenőrzés alatt vannak. Még sokat lehetne Írni az üzem nagyon is megváltozott helyzetéről, amely kilépett a múlt sötét éjszakájából és átlépte a jö­vő küszöbét. Vass Károly hí uj emberek hazáiéban Az alábbi magyarországi levélrészletet egy ked vés detroiti olvasónk küldte be közlés végett: Sikerült egy nem remélt utat megtennem, 22- én jöttem haza a Szovjetunióból. Amit ott láttam és tapasztaltam, az minden várakozáson felüli. Soknak kellene odautazni, hogy meggyőződjenek arról, hol tartanak ők. A 40 év egész újfajta em­bertípust nevelt ki, akiket látni kell, mert leírni szinte lehetetlen. Igaz, hiányzik belőle a “nyugat raffináltsága”, olyanok ők, mint a csiszolatlan drágakő, szinte hihetetlenül nagy az értékük, de kívülről egész szerény emberek. Ahol becsületes munkás kell, ők ott találhatók. Galamblelkíiek, de szikráznak, mint az acél, ha ke­ményen próbál valaki rájuk ütni. A galambok barátai ők, a békegalamb nemcsak szimbólum ná­luk, de merész sasok, ha népük jobblétének a fel­lendüléséről van szó. Tisztafejüek, tisztalelküek, senkitől sem vesz­nek el semmit, de a sajátjukat sem fogják hagy­ni. Lenin nyomában járnak, akit valóban tisztelni lehet, mert ő a mennyországot nem a túlvilágon ígérte meg, hanem felépítette velük együtt már itt a földön. Mert az orosz föld, ha művelik és megfelelő kezekbe kerül, sohia nem látott jólétet tud biztosítani a népe számára. Valóban a föld felett és a föld alatt kincset rejt és ad is. S ezt az orosz nép milliói élvezik most már, nem a cá­rok és kiszolgálóikból néhányan. íSzinte fel sem tudtam értékelni mindazt, amit ott láttam. Láttam a sputnikot, mely visszahul­lott, a csodálatos repülőgépeikbe is beleültünk; láttam a cárok világuralmát biztosító kincseket, a vagyonokat érő festményeket, a régi cárok ko­ronázási, temetkezési templomait és egész kis or­szágokat érő trónusaikat, a cárnők drágagyön­gyös palástjait, a főpapok vagyont érő stóláit, stb. De nekem mégis a legjobban a szovjet embe­rek tetszettek; tekintetükből felénk sugárzott a szeretet, az igazi emberség és jóság. Streng Ferencné, Bonvhád A lap tartja benne a lelket Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök $5-t a lapra, mert nem szeretném, ha nem jönne, mert ez az egyetlen, ami még tart­ja bennem a lelket, mert hiszen már beléptem a 86-ik esztendőmbe. S. Kish, Pennsylvania XewdeJc a swiktsxtóhöx r %v*vwwv*wv%\wwv*www Olvasóink * hozzászólnak í a közügyekhez £ ............. - ___...... .....

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom