Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ J^odeJc a swikisxtóhöx ... . . .. , , ^^w»w\vv\vvw»wvwvww\vw> Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink $ tek nem szükség szerűen azonosak < hn-r-rAe-rAIn^k j a szerkesztaseg álláspontjával j a közügyekhez f MWMWWWVHM V%\V*X\\w»W*VVWWV\WV*\WVWWVWVWWVVWWVWW\VVVVVWV% Mit szóinak az olvasók ehhez a levélhez? Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó junius 2-i számában olvastam arról, hogy a profit az oka az inflációnak. Szerintem a drágaság okozza az inflációt és a munkabér emelése. A gyáros azt akarja, hogy egy munkás dolgozzon 2—3 munkás helyett, ezért van a munkanélküliség. Először a szervezett munkások csinálják a drágaságot, azután a gyárosok, majd az üzletemberek és a professzionálisok, úgyhogy ma már foghúzásért 4 dollárt kell fizetni. Ez csinálja a drágaságot és ezért van az infláció. Profit mindig volt és infláció nem volt. Én is munkás vagyok, de azért az itteni szervezett munkásokat okolom, mert mást nem tudnak, csak sztrájkot vezetni a munkabéremelésért. A drágaság ellen sohasem tiltakoznak:. Olvasom a lapban, hogy a munkások követelik a béremelést, az UE villamossági munkások is. Mikor lesz már vége ennek, hogy ne legyen még nagyobb drágaság és infláció? Az épitőmunkások is magasabb béreket akarnak. Nem gondolják, hogy ezáltal a házak és a házbér is drágább lesz? Nem elég drága ez már most is? A gumimunkások is béremelést kémek. Az egyes alapiparokban történő béremelések is növelik a drágaságot és az inflációt. Ezért ki felelős? Szerintem az unióvezetők és a sztrájkok. Azt is olvastam, hogy nem tudnak megegyezni a minimális órabérben. Itt sohasem lesz minimális fizetés, mert egy dollár 25 cent soha nem lesz elég, mivel a szervezett munkás 2.50, 3, 4, 5, 6, 7.50 dollárt is keres egv órára. Az a baj szerintem, hogy nem mindenki keres egyformán, de a drágaság az mindenki részére egyforma. Wm. Maida, Connecticut Szibériai élmények Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lapban dr. Fábián Béla oroszországi fogságáról, s ez eszembe juttatta saját élményemet arról, hogy a tiszt urak hogyan kezelték a magyar bakákat. Amikor 1915-ben Kievbe értünk, már puskatussal igazgattak bennünket. 1916-ban, husvét előtt Krasznojarszkban a táborban lévő hadifoglyok részére ajándék érkezett, amit a svéd Vöröskereszten át juttattak el. Nagymennyiségű ruhanemű, tízezer rubel készpénzben (nekünk ennyit mondtak, de nem hívtak oda ellenőrizni) amiből a táborban lévő legénységnek alig jutott valami. Olyanok kaptak egv-egy gatyát, vagy inget, akikről a bakaparancsnok (őrmester) igazolta, hogy egyáltalán nincs alsóruhájuk, mei't már széjjelmosták és a nadrág is gyenge állapotban van. Egy pakli vágott cigarettadohányt és két iv cigarettapapírt kapott mindenki ; kértek futballpályát, meg is kapták, vettek sportruhákat és labdákat, köteleket (ezzel kellett AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16t h Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és kérem, küldjenek mutatványszámokat az alanti címekre: Név: f.......... Cím: ............ Város, állam: a sportpályát körülkeríteni). Ez a kis bevásárlás kb. 7 ezer rubelbe került. Azt állították, hogy a többit dohányra és papírra költötték. Vajon kik voltak azok a magyar tisztek, akik bementek az omszki fogolytábor legénységi barakkjaiba felizgatni a legénységet, hogy követeljék hazaszállításukat, amit ők komolyan is vettek és követelőztek. A fogolytábor parancsnoksága lázadásnak minősítette azt, az őrséget azonnal megerősítették, a kerítés tetejére tiz-tiz lépésnyire gépfegyvereket állítottak fel, azután megkezdték a kihallgatásokat, hogy honnan indult a lázadás. Akadtak bátor ifjak, akik megmondták a valót, de amikor a tiszt urakat kérdőre vonták, ők letagadták, hogy a lekcsekélyebb részük is lett volna a tüntetés előidézésében. De most már ők mondják meg a valóságot — mondták. Napok óta készülődés volt a tüntetésre, hogy ha lehetséges, kitörést idézzenek elő és csatlakozzanak a Vörös Hadsereghez, a hazaszállítást csak ürügyül hasz nálták. Mit gondolnak a kedves olvasók, kinek hittek? Hittek az árulóknak. A gépfegyverkezelők éjjel-nappal készen álltak a sortüzet leadni. Kiadták a rendeletet, hogy minden hadifogoly köteles 24 óra leforgása alatt háromnapi élelemmel ellátva lakóhelyéről Omszkba bevonulni és a fogolytábor irodájában jelentkezni. Ok: hazaszállítás. Aki nem tesz eleget a rendeletnek, azt a helyi hatóságok kötelesek letartóztatni és mint bűnösöket beszállítani. Lapunk Ügyvezető Bizottsága az 1960-as sajtó- konferenciájára, melyet Detroitban tartunk szeptember 3- és 4-én, nagyszerű programot készít elő. Rev. Gross László, lapunk kitűnő kíilmunka- társa e sorok írásakor már Magyarországon van, ahol adatokat, tapasztalatokat gyűjtve készül arra, hogy visszatérve a lapkonferencián adjon legelőször jelentést magyarországi útjáról. Akik ismerik Rev. Gross László képességeit, azok tudják, hogy milyen ritka élményben lesz részük, ha a konferencián résztvesznek. Ezenfelül ügyvezető bizottságunk más elgondolásokkal is foglalkozik, amelyek — ha sikerülnek — igazán szenzációssá teszik majd ezt az évi összejövetelt. Delegációk megszervezése A lapkonferencia sikerét azonban olvasótáborunk s a konferencián megjelenő delegátusok biztosítják. Ezért minden évben, most is felhívjuk lapbizottságaink figyelmét, hassanak oda, hogy városuk, államuk képviselve legyen a lapkonferencián. Hassanak oda, hogy minden olvasót meghívjanak, akinek tehetsége és ideje megengedi, hogy néhány napot ennek az összejövetelnek szenteljen. A konferencián mindenkinek alkalma lesz régi ismerőseivel, barátaival ismét ösz- szetalálkozni. A konferencián, amelyet a detroiti Petőfi Klubban, 8124 Burdeno Street alatt tartunk, megtárgyaljuk a lapunk és a haladó szellemű amerikai magyarság problémáit. Megnyitjuk a konferenciás vitát Mint minden évben, ugv az idén is megnyitjuk lapunk hasábjait olvasóink előtt a konferenciás vita részére. Kérjük, hogy már most küldjék be leveleiket, hozzászólásaikat azokban a kérdésekben, amelyek a lapkonferencián megbeszélés tárgyát fogják képezni. 1. A béke és az amerikai elnökválasztás. 2. Amerikai—magyar barátság. 3. Az idős polgárok társadalmi problémái. 4. A munkásmozgalom kérdései. 5. Lapunk fenntartásának és terjesztésének problémái. Ügyvezető bizottságunk minden gyűlésen vitatja ezeket a kérdéseket és alkalmilag a lapon keresztül is nyilvánítja majd elgondolásait. De Én is bementem harmadmagammal, megkerestük a megnevezett utcát, ahol egy fiatal ember orosz nyelven megszólított bennünket és halkan mondta: magyarok vagytok? Igen, volt a válasz. A hátizsákról gondoltam — mondta ő. Akárhonnan jöttök, a táborba be nem menjetek. Maid elmondta, hogy két nappal ezelőtt k i v i 11 é k a foglyokat a városból és ahol azelőtt a téglagyár volt, agyonlövöldözték őket. Mi kérdeztük tőle, hogy honnan tudja? Válasza az volt, hogy többen kinn vannak a városban, orosz hangzású álnéven élnek, s ők figyelték meg a dolgokat és akit csak lehet, próbálnak megmenteni. Ajánlotta, hogy a hátizsákokat tüntessük el, meid, ha a csehek felismerik, akkor baj lesz. Mi megfogadtuk tanácsát és a 300 versztre lévő Szlavgorod felé indultunk. Omszkban megszűntek az üldözések és kivégzések, de a kozákok és csehek kivetették hálójukat a kisebb városokra és falvakra. így minket is utolértek, hiába mentünk olyan messzire a nagy várostól. A falvakban elfogott magyarokat egyesével, kettesével a legközelebbi erdőkig vitték és ott végeztek velük. Megmondták a kocsisnak, hogy jelentse a bírónak és dobasson rájuk egy kis földet. Kupina mezővárosból 32-őt vittek el, Tatárka járási városban 150-en voltak összeszedve, csoportokban vitték ki őket a vesztőhelyre, itt is a téglagyár gödrei lettek sírjaikAz első csoportból háromnak sikerült megmenekülnie, egy megsebesült közülük, azzal nem tudom mi történt, másik kettő életben maradt, mindkettő jó barátom volt, ma is Kupinában élnek, ott mondtunk egymásnak sírva búcsút szerencsésebb élet kívánalmával. Nem jöttek velünk, mert nem akarták életük megmentőit cserbenhagyni. Ilyen dolgokat müveitek a fehér tiszt urak az első világháborúban. M\ B., kanadai lakos, egy azok közül akik 1925 szept. 21-én értünk Budapestre. Thursday, July 7, 1960 minden tárgyalás, minden vita sokkal egészségesebb lesz, ha az olvasótáborunk abban a,kfiv részt, vesz. Ezért kérjük, hogy ne várjanak hosszú cikkekre, felszólításokra, hanem már most szóljanak hozzá a konferencia tárgyát képező kérdésekhez. Felkérjük lapkezelőinket, lapépitőinket, hogy számoljanak be a helyi magyarság problémáiról, miként látják a lap terjesztésének kérdéseit, mi a magyarság véleménye az országos problémákról az amerikai polgári sajtó álláspontjáról, az elnökválasztási kampányról, stb. Rengeteg téma vár megvitatásra, csak hozzá kell kezdeni a levelek megírásához. Lapunk vezetősége minden esetben nagy súlyt fektet az olvasótábor hozzászólásaira. Éppen ezért olvasóink leveleit a lap legértékesebb oldalain közöljük. A konferenciás vitához való hozzászólásokat is ezekre az oldalakra helyezzük. Kérjük tehát a hozzászólások, levelek beküldését. Járuljanak hozzá ezzel is 1960-as lepkoníeren- ciánk sikeréhez. Lapunk építése Lapunk kampó’ rt vezet az utóbbi hónapokban uj előfizetők szerzésére. Az eddigi eredménv 120 uj olvasó. Mondhatni, hogy ez egy maroknyi ember munkájának az eredménye, ami azt mutatja, hogy ha olvasóink nagy többsége munkába állna, akkor ma már sokkal nagyobb eredményről számolhatnánk be. A szeptemberi lapkonferencia egyik legfontosabb napirendi pontia lesz lapunk épitésénak a kérdése. Fel fog merülni a kérdés: vajon fenn tudjuk-e tartani lapunkat továbbra is? Olvasóinktól függ, hogy mi lesz erre a válasz. LIa mindenki komolyan veszi ezt a kérdést és a következő hetekben, hónapokban legalább egy uj olvasót próbál szerezni a Magyar Szónak, akkor biztosak vagyunk abban, hogy a lapkonferencia csak egy választ adhat a fenti kérdésre: lapunk fenntartására meg vannak a lehetőségek. Fel tehát a munkára! A lapkonferenciáig még teljes két hónapunk van! Ebben az időszakban mindenkinek alkalma lesz legalább egy uj olvasót szerezni a Magyar Szónak! W*WW%V**WWW*WW»»W*'VW»'VWVWWV»%WWW%V»« Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! A lapkonferencia elé
