Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A disztingvált kétarcúság Az emberi történelem nem sokban különbözik egy rendőrségi naplótól, ahová bejegyzik a napi szerencsétlenségeket, a kriminális bűnöket, hibákat, kisebb-nagyobb tragédiákat és a képtelenségnek tűnő ostobaságok sorozatát. A békében fogant világnézetek történelmével csupán néhány lapon foglalkoznak a történészek, mert száraz téma ez számukra, amiről keveset tudnak írni éppen úgy, mint a prosperitásos esztendők általános nyugodtságáról. Dé minél vaskosabb egy-egy történelmi könyv, annál véresebbek benne a leírások és az oldalak százain mesélik el minden megnyilvánulásában egy-egy elmúlt korszak romboló és emberirtó brutalitását. Napjainkban sem igen különbözünk ettől a régi szokástól, mert a rendszeres újságolvasó már régen észrevehette, hogy kedvenc lapjának hasábjain első oldalra kerülnek a gyilkosságok, válások, mézesheti szenzációk, no meg többek között a napjainkban divatos hidegháborús uszítások hajmeresztő hazugságai. Vastag betűkkel sze dett fejcimekkel hívják fel a szerkesztők olvasóik figyelmét ezekre az eseményekre, mig komoly társadalmi problémákat orvosolni szándékozó javaslatok néhány sorban és eldugott helyen szorulnak meg a betütengerben, úgyhogy az átlagolvasó tekintete könnyen átsiklik rajta, sőt a legtöbb esetben észre sem veszi az apró fejeimmel szedett híreket, amelyekben el van rejtve sok millió ember életbevágó fontos problémája. Hogy mennyire érdekekhez kötött a mai újságírás, semmi sem bizonyítja jobban, mint néhány héttel ezelőtt Miamiban lezajlott orvos-konvenció. Ezen a konvención kb. 20,000 orvos és ugyan annyi orvostanhallgató és kémikus vett részt, akik rengeteg hozzászólással s javaslattal próbálták a szakmabeli és társadalmi problémákat ecsetelni; minden “nagy” orvos beszédét lehozták, amelyben tiltakoztak a nyugdíjasok kórházi és orvosi ellátása ellen, de a Forand-javaslat mellett felszólaló néhány orvos mondanivalóját még csak meg sem említették. Még a televízióra is azok kerültek a konvencióvégi nyilatkozatokkal, akik ellenzik a Forand-javaslatot, mivel szerintük ennek gyakorlati alkalmazásával előbb-utóbb szocializálnák az orvosi szolgálatot, — ami szerintük nem nemzeti érdek. Ez a konvenció :s — éppen úgy, mint a múltban —. úgy határozott, hogy az orvosi szolgálat továbbra is maradjon meg ahogy eddig volt: ha valaki meg tudja fizetni az orvost, fizesse meg. Aki erre nem képes, azért a gyermeke fizessen és ha az sem képes, akkor az illető vétesse fel magát a nincstelen páriák listájára és jelentkezzen kezelésre a közkórház klinikáján. Persze a jószivii doktor urak nemcsak a betegség kizsákmányolásának mesterei, hanem igen jól értenek a “mellébeszéléshez” is, mert gyülekezetükben nemcsak ezt a már szállóigévé vált ismeétlést szajkózzák el, hanem a sok beszédből azt is megtudtuk, hogy nagyon sok remek gyógyítási módot tökéletesítettek az utóbbi évek során és a csoda-medicinák tucatja áll ma a beteg rendelkezésére , — természetesen csak úgy, ha az illetőnek erre megvan a pénze is! Ezenkívül megtudtuk azt is, hogy mire elérjük a milléniumot, a Jézus Krisztus utáni kétezredik esztendőt, fürdőszobánkban már nem a hideg-meleg viz, hanem villanyos hanghullám fogja pas- kolni és tisztára mosni lestünket. Ez egyben megoldja a vízellátás problémáját is. A jövő városai a tengerpart közelében fognak épülni, mivel a növekvő vízszükségletet majd onnan kell megszerezni. A házakba televíziós telefont szerelnek, a kerti és szoba-növényzetet ibolyántúli sugarakkal táplálják. A milléniumra a föld lakossága eléri a 6.5 billiót és minden tíz egyénből hét már kevert vérü lesz — az ázsiai, vagy néger fajjal való keveredés folytán. Körülbelül 700,000 esztendőre volt szüksége az emberi fajnak, hogy egy billióra szaporodjon, amit 1850-ben ért el. Amerikában a szaporodás eléri majd a 330 milliót, aminek következtében kénytelenek lesznek a munkaalkalmakat megkétszerezni. Jelenleg csupán a földművelés tart ott, hogy el tudná tartani a millénium lakosságát is, addigra azonban, még modernebb gépek beállításával, a termelőterületeket valamivel le is lehet redukálni. A jelenlegi állandó ötmillió munkanélküli száma tizenhat millióra fog emelkedni, akiket majd a munkanélküli biztosítás tart el. (Katonaságról nem volt szó. De hol lesznek akkorra már a katonák? — kérdezzük mi!) A kórhazakat a városon kívül fogják a föld alá építeni, ablakok nélkül, kellemesen dekorálva. Az orvosok és a személyzet futószalagon közlekedik majd az iroda és betegszoba közötti térben és a kórházon kívüli orvos, vagy hozzátartozó televíziós telefonon érintkezhet az ágyban fekvő beteggel. A betegeket a város különböző pontjain felállított klinikákon gyűjtik majd össze és innen küldik tovább a különböző gyógykezelést nyújtó kórházakba. Más szóval, minden emberileg elgondolható, praktikus kényelmet beleépítenek ezekbe a milléniumi kórházakba — de mindez csupán vas és kő, meg deszka. Lélek és szív nélküli anyag. Úgy látom kifelejtették a gyógyulás legfontosabb kellékét: az emberek egymást iránti szeretetét, az ebből fakadó kötelességtudás szívélyességét és az egymás megsegítésének őszinte, türelmes készségét. . . És még egyet. Azt, hogy mi ma igényeljük a gondoskodást. Nekünk ma kell a segítség, mert mi nem érjük meg a millénium ünnepét. De ugy- látszik, ez egy más konvenció hatáskörébe tartozik, aminek a milléniuma még nem érkezett el. Mert még mindig nem tudunk erősen hinni é& — követelni!. . . Bírósági döntés a náci párt ellen A NY Állami Felsőbíróság Frank J. Pino állami szenátor és Irwin Brownstein állami képviselő kérésére ideiglenes tiltóparancsot irt alá az Amerikai Náci Párt és vezetője George Lincoln Rockwell felforgató tevékenysége ellen New York állam területén. Bírói kihallgatás fog dönteni arról, hogy a tilalmat állandósítsák vagy sem. A Jewish War Veterans nevében Lester Fahn rendetlen magaviselet vádját emelte Rockwell ellen a bíróságon. Louis L. Friedman biró a vádat elfogadta és elfogatási parancsot irt alá Rockwell ellen az esetben, ha lábát az állam területére teszi. A vádat azon az alapon emelték, hogy Rockwell lázadásra uszított június 22-én a. föbiróság épülete előtt. ELINDULT a Szovjetunióba a National Maritime Union négytagú delegációja, Joseph Curran, a szervezet elnökének vezetésével. Tiz év óta ez az első hivatalos AFL-CIO delegáció a Szovjetunióba. A meghívást a szovjet Tengeri 9 Folyam Munkások Szakszervezete küldte. Curran azt a reményt fejezte ki, hogy a delegációnak alkalma lesz Kruscsevvel találkozni és hogy a látogatás előmozdítja a szovjet és amerikai munkások közti jobb megértést. T"T"T'T,T ▼ V T T T V T T T’ T T T HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Körülnézek az óhazában Mire e sorok napvilágot látnak, e rovat Írója — korát meghazudtoló, ifjonti buzgalommal és energiával — az óhaza országutjait rójja... (Csak olyan cudar hőség ne volna!) Harminc hosszú esztendő vágyálma valósult meg, amikor a múlt vasárnap felszálltam a KLM holland repülőtársaság óriási gépmadarára, amely Amsterdamba röpített, hogy onnan viszont egy magyar repülőgépen folytassam az utamat Ferihegy felé. (Ezekkel a repülőgépekkel csak egy baj van, mint azt egyszer Illés János volt chicagói barátom oly találóan megjegyezte: “Vagy megérkeznek — vagy nem. . .”) Három hétig egyebet sem fogok tenni, mint ke- resztiil-kasul bejárni az óhazát és szorgalmasa» gyűjteni az olyan adatokat, amelyek a lap olvasótáborának az érdeklődésére számíthatnak. A progresszív magyar-amerikai sajtóval való immár 23 éves intim kapcsolatom — ezt szerénytelenség nélküi merem állítani — garancia arra nézve, hogy jól tudom: mi érdekli ezt az olvasótábort elsősorban. Tanulmánvutam vizsgálódásai fel fogják ölelni az óhaza gazdasági, kulturális, társadalmi és egyházi életének'a legfontosabb fázisait, de ezenkívül ki fognak terjedni olyan apróbb-nagyobb mozzanatokra is, amelyek — bár nemzeti szempont- 1 ól nem nevezhetők fontosaknak — hűségesen és jellegzetesen visszatükrözik az óhazai állapotokat, a nép gondolkodását, hangulatát és magatartását. Falu, tanya, város és főváros — számomra egyaránt érdekes és vonzó tanulmánytárgy. Az egyszerű mezőgazdasági dolgozó házatája, életmódja és nézete legalább annyira érdekel, mint a városi nagyvállalatokban működő szakmunkás sorsa és gondolkodása. Az értelmiségi dolgozók, valamint irók és művészek körében is szándékozom forgolódni néhány napig, de keresni fogom az alkalmat, hogy a különféle egyházi vezetőférfiakkal is elbeszélgethessek. A Gondviselés kitűnő emlékezőtehetséggel áldott meg; igv hát nem lesz túlságosan nehéz számomra felismerni és kellőképpen értékelni a különbségeket, amelyek a jelenlegi helyzet és a harminc évvel ezelőtti állapotok között fennállanak. Megfigyeléseim során a legnagyobb tárgyilagosságra fogok törekedni, ami azt jelenti, hogy a nyilvánvaló hiányosságok felett nem fogok sze- methunyni (ha ilyenek léteznek). De mindjárt azt is hozzáteszem: én nem fogok abba a hibába esni. hogy az óhazai viszonyokat amerikai górcsővön át elemezzem; szerintem nagyfokú oktalanság volna ennek a fiatal népi demokráciának alig egv évtizedes vívmányait az amerikai állapotokkal összehasonlítani (noha semmi kétség: számos téren kiállna az összehasonlítást!); az egyetlen helyes és- logikus mérőléc nem lehet más, mint felértékelni a jelenlegi helyzetet azzal a szituációval szemben, amit harminc évvel ezelőtt hagytam magam mögött! A lap vezetőségének az az óhaja, hogy az otthon tapasztaltakról részletes cikket Írjak a naptárba. Ennek a kívánságnak a legnagyobb készséggel teszek eleget, amint visszaérkezem az uj- hazába és jegyzeteimet ugy-ahogy réndbeszedem. A magam részéről csak helyeselni tudom a lapvezetőségnek ezt az elgondolását, mert ilymódon lehetővé teszi az olvasó számára nemcsak azt, hogy az óhazai életviszonyokról való ismereteit gyarapítsa, hanem art is, hogy a naptárt olyan egvének kertbe is eljuttassa, akiknek az óhazai állapotokról való “információja” az ellenszenves amerikai napilapoknak, valamint a rosszindulatú reakciós magyarnvelvü sajtónak és szószéknek a hamis, félrevezető és gyalázkodó förmedvényeiből származik. Hadd ismerjék meg ezek a félrevezetett amerikai magyarok az éremnek a másik oldalát is. . . Ha a naptárt.eljuttatjuk a széles magyar rétegekhez, akkor hasznos munkát végeztünk. A kiadóhivatal az olvasók visszhangjától teszi függővé a kinyomandó példányok számát. Hogy a naptár iránti érdeklődés mértékét felbecsülhesse, a kiadóhivatal arm. kéri az olvasókat, jelezzék, hogy annakidején hajlandók egy (vagy több) példányt megvásárolni, ilymódon gazdaságosabban ki lehet számítani a naptár előállításának minimális költségeit és a kiadóhivatal elkerülheti azt a tévedést, hogy vagy túlsók, vagy tul- kevés példányt nyomtat ki belőle. Tudtában vagyok annak, hogy a kiadóhivatal minden olvasónak kiküldi a naptárt, de azok, akik. hajlandók annak terjesztését kezükbe venni, már most tudassák a kiadóhivatalt az alábbi szelvényen, hogy hány példányt tudnak elhelyezni ismerőseik és barátaik körében. A magam részéről nyomatékosan kérem a szives olvasókat, hogy igyekezzenek a naptárt minél szélesebb rétegekben terjeszteni. Töltse ki az alábbi szelvényt és küldje be! j Amerikai Artgvar Szó *30 Fast 16th Street j New York 3, N. Y. i Értesítem a kiadóhivatalt, hogy az 1961-esj; j laptárból, amelyben Rev. Gross László óhazai j | ar.ulmányutján' 1 szóló cikk fog megjelenni,)! [ .................... példányt szándékozom rendelni.) j Név: ...................................................................... ! Cím: ............................................................................. I ' Város: ...................................... Állam: ..........í 1 Ne küldjön be pénzt most!) ____9.
