Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-15 / 50. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZö Thursday, December 15, I960 Mindennek eljön az ideje Irta: ALEX ROSN.ER Stone, lapunk régi olvasója, Chicagóból levelet küldött hozzánk. Ebben a levélben kifogásolta, hogy a magyarországi utamról szóló észrevételeim közlését abbahagytam. Azért emlékeztet engem Stone munkástárs erre a mulasztásomra, me- r o maga is legutóbb ott járt Magyarországon lés össze akarta hasonlítani saját tapasztalatait az enyenunei. Előre akarom bocsájtani, hogy nem rajtam mullott e cikk elmaradása, hanem a Naptár készítésének súlyos pi’oblémái kényszeritettek cikkem i.üi^ catasanaK megszakítására. Mikor szülőhazám területére léptem, tisztában voltam azzal, hogy egy uj társadalmi rendszert építő országba érkeztem. Ennek az uj társadalomnak, az osztálynélküli társadalomnak felépítése, nem könnyű dolog. Az ország népe minden erejét latba vetve küzd ezen cél eléréséért. Persze ez nem megy zökkenés nélkül. Őszintén szólva én azt hittem, hogy a magyar nép sokkal nehezebb körülmények között építi jövőjét. Kellemesen csalódtam. Kellemes csalódásom nem azon alapult, hogy mindent jónak, nagyszerűnek találtam, hanem hogy a hibák mögött észrevettem a fejlődés és a felemelkedés jeleit. Egy lázas sietséggel épülő gazdaság hibái voltak ezek, amelyeknek kiküszöbölésére biztosítékot nyújt a társadalom összefogása. Ez még nem tökéletes, és azok a hiányosságok, amiket tapasztaltam, főleg ennek a következményei. Erre két példával tudok legjobban rávilágítani. Pesti ismerősöm meghívott vacsorára. Egy mellékutcában lakott, kívülről impozáns látványt nyújtó épületben. Mikor beléptem a lépcsőházba, riadtan hőköltem vissza. A külső képpel ellentétben itt egy elhanyagolt, sötét, piszkos helységbe kerültem. Látszott, hogy senki sem viseli gondját ennek a hajdan oly szép ház- bejáratának. Lehangoltan csengettem be a barátom lakásába. Ott újabb meglepetés várt rám. Minden ragyogott a tisztaságtól, és látszott, hogy nagy figyelmet fordítanak karbantartására. Lehet, nem voltam udvarias, de nem bírtam ellenállni annak, hogy meg ne kérdezzem mi az oka a lépcsőház elhanyagoltságának. Először a házmestert, majd a karbantartó vállalatot, végül a kerületi tanácsot okolta a mulasztás miatt. Én: Kié a ház? ő: A közösségé... a népé... Én: Hány család lakik ebben az épületben ? Ő: Harminc. Én: Hát nem szégyellitek magatokat, igy elhanyagolni saját tulajdonotokat? Ha a harminc család összefogna egy hét végén tökéletesen rendbe lehetne hozni a lépcsőházat.. Mi ott Amerikában megszoktuk, hogy munkásotthonainkat társadalmi munkával tartsuk rendben. Kifogyva az érvekből, végül is kénytelen volt bevallani, hogy igazam van. A következő napon meglátogattam B. honfitársat irodájában. Beszélgetés közben rátértem erre a kérdésre. — Mondja kedves honfitársam — mondtam én —, miért nem tudnak a társadalmi szervek, mint a Hazafias Népfront, a KISZ, a Párt, vagy a Városi Tanácsok mozgalmat indítani Budapest megszépítésére. Képzelje el, milyen benyomást gyakorol egv külföldire, mikor belép egy jókinézésü házba és belül egy elhanyagolt, csúnya lépcsőház fogadja. — Nem a külföldiek benyomása fontos ebben a kérdésben — válaszolta —, hanem inkább az, a közönség miért nem tartja fontosnak, hogy megbecsülje környezetét. A maga ajánlata nagyon jó, de úgy látszik, hogy abban a házban senkinek nem jut eszébe ilyesmi. — Hát miért nem lép közbe valamelyik társadalmi szervezet, hogy a lakókat meggyőzze a ház karbantartásának fontosságáról. Barátom mosolygott. — Valami hülyeséget mondtam? — Dehqgv — mondta udvariasan —. De nincs tisztában a problémával. Láthatta, hogy a Népes a Parinak nagy a befolyása a tömegekre. Ha ők egy ilyen akciót elkezdenének, akkor . ennek széles visszhangja támadna a lakosság körében. Már pedig népi demokráciánk jelenleg még nincs abban a helyzetben, hogy egyszerre festékkel lásson el egy ilyen hatalmas világvárost. így tehát ezt a nagyszabású tervet még nem vethetjük fel, A város építésére és szépítésére van más tervünk, amelyet teljesítünk. Amire képesek voltunk, azt bevettük ebbe. — Annak a bizonyos épületnek lakói úgy gondolom, elő tudnák teremteni — folytatta — társadalmi hozzájárulással, az ehhez szükséges anyagot és közös munkával megvalósíthatnák a ház rendbehozását. Számtalan példát tudnék felsorolni, ahol ez igy meg is történt. Ebből az egy tapasztalatból is levonhatjuk az általános tanulságot. Magyarországon tervgazdálkodás van. Ez azt jelenti, hogy az ország lehetőségeit igyekeznek a lehető legjobban kihasználni. Tehát egyszerre nem képesek mindent megvalósi- tani. Mindennek megvan a fontossági sorrendje. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az egyének saját kezdeményezéssel terven felül is sok mindent megvalósítsanak. Az előbb említett példa ezt bizonyítja. Megértettem barátom érveléseit, mert láttam a lüktető építést az egész országban. Sokkal jobban megdöbbentett amit a Balaton mellett tapasztaltam. Mint minden turista nézegettem a kirakatokat, és alig akartam hinni a szememnek, mikor az egyik kirakatüveg mögött egy tipikusan fehér soviniszta fantáziával megalkotott-néger babát pillantottam meg. Ez az élet valóságától elrugaszkodott ábrázolása a néger nép fiainak, csak a faji felsőbbrendűség jegyében születhetett meg. Röviden ezután egy gyerek- újság került a kezembe. A nagyszerűen szerkesztett és kifogástalan szöveggel megirt lap egyik oldalán ugyanilyen felfogásban ábrázolt néger gyermekeket láttam. A kisérő szöveggel teljesen ellentétben állt ez a kép, mert mig a szöveg tartalma az emberek egyenlőségét és a fajok egyenjogúságát hirdette, az alatt a négereket ábrázoló képek egy Ku Klux Klan magazinba Í3 bele illettek volna. A Ludas Matviban a magyarországi vicclapban ugyanígy ábrázolják a néger nép fiait. Felháborított a négerek ilyen ábrázolása és számos helyen megemlítettem, hogy ez nemcsak a néger népet sérti, hanem ellentmond a népek egyenjogúságát hirdető eszméknek is. Mivel Magyarországnak ilyen irányú faji problémája nincs, A hires mexikói festőművész, David Alfaro Siqueiros kiszabadításának érdekében, fiatal amerikai művészek, irók és zenészek élénk tüntetést tartottak a mexikói konzulátus előtt. A művészt augusztus elején tartóztatták le és lehetséges, hogy Mateos, mexikói elnök kormánya egész esztendőn át börtönben fogja tartani. Ezt írja egyik barátunk Mexikóból: “Mindnyájan tudjátok, hogy Siqueiros már augusztus óta börtönben ül. Azonban, az újság hírek elnyomása folytán — ami ugylátszik, hogy már a külföldi újságírókra is kiterjed — talán nincs tudomástok a következőkről: November 19-én, szombat délben, Siqueiros és huszonhárom bebörtönzött vasúti munkás éhségsztrájkba kezdett a birósági eljárást nélkülöző fogság ellen. Mikor e sorokat Írom, már hat és fél napja nem vettek táplálékot. Egyikük, az újságíró Filomena Mata, aki 74 éves, a kórházban halálosan beteg. (A börtönkórházban.) Hirek szerint azóta az éhségsztrájk megszűnt, de Siqueiros és társai börtönben maradtak. A Time magazin egyik cikke szerint — némelyek a foglyok közül már húsz hónapja, hogy börtönben vannak anélkül, hogy bíróság elé kerültek volna. E hideg szombat reggel a new yorki tüntetőket szapora léptekre kényszeríti, de azért lelkesen hangoztatják követeléseiket. Rendőri felügyelet jelenlétében is sikerül nekik a piketvona- lat az 5-ik Avenue-hez mind közelebb vinni. “Szabadságot Siquieirosnak”; “Mexikó népe, szabadítsd ki művészedet!” “Mateos elnök, ki a börtönből a művészettel”! — igy hangzanak a tüntetők plakátjai. “Siqueiros — Igen! Mateos — Nem!” ismételgetik újra, és újra együttesen a tüntetők. Egyszerre megérkezik a mexikói főkonzul. Hivatalának kapujában megáll és egy ideig szemléli a tüntetőket. Körülbelül egy órával később elhagyja hivatalát, mikor még a tüntetés javában tart. Egyes tüntetők a jól szerkesztett, tetszetős röpnem fogták fel tiltakozásom jelentőségét. Nézetem- szerint nem szabad lebecsülni ezt a kérdést. Már ma is számtalan szinesbőrü látogató fordul meg Magyarországon, és az ilyen ábrázolások sérthetik önérzetüket, ugyanakkor az ország idegenforgalmának árthatnak. Tekintve, hogy az egész probléma abból adódott, hogy a rajzolóknak a múltban nem sok alkalmuk volt négerekkel való találkozásra, a népek közötti barátkozás elmélyülésével lehetőség nyílik a magyar művészek számára is, hogy reális képet kapjanak a színes népekről. Afrika nemzeteinek szabadságküzdelmei nyomán, ma már egyre inkább kiszorulnak az emberek képzeletéből a fehérek által megalázott és ki- gunyolt négerek karikatúrái s helyüket a szabadságukért küzdő Lumumbák, Nkrumah-k, Touré-k, Paul Robesonok harcos alakja foglalja e.l Árdrágítók Alighogy beállított a hidegebb időjárás, a középnyugaton az olajtársaságok azonnal bejelentették, hogy a fűtőolaj árát gallononként félcenttel felemelik. Feltételezhető, hogy most New Yorkra és a keleti államokra kerül sor. Sajnálattal vették tudomásul, hogy novemberben az enyhe szelek miatt ezt nem tehették, de a december jóvá teszi a mulasztást. Persze, novemberben azért nem volt árleszállítás. A Du Pont Co. vegyanyagokat gyártó monopólium a Dacron poliészter műanyag árát emelte fel 3 százalékkal, azzal a megokolással, hogy előállítása nagyobb kiadással jár. A Dacront a textilipar széles változatokban használja, ruhaanyag, kötött áru, bútorszövet, szőnyeg és más szükségletek készítésénél. Ezek az árdrágítások a fogyasztót közvetlenül érintik. WWVMMWWUWVWVWWaMWtAHnMWMMAAKAWtf A MÚLT ÉVBEN (1959) az Egyesült Államokban 97,910 erdőtűz volt, vagyis egy minden öt és fél percben, — jelenti a Department of Agriculture. SAN DIEGO. Cal. városban a nagy Grove Shopping Center fundamentumának ásásánál olyan bálna csontokra akadtak, amelyekről a tudósok azt állítják, hogy több mint egy millió évesek. az 5-ik Avenuen osztogatják. Ezt olvassuk: “Siqueiros szabadságáért!” David Alfaro Siqueiros az egyetlen élő tagja annak a művész hármasnak — Rivera, Orozco és Siqueiros — amely időnk egyik leghatásosabb művészeti megmozdulását kezdeményezte, a falfestés mexikói renaissance-ját. Az amerikai turisták ezrei bámulták meg munkáit Mexikó középületeiben. Többek között Mexikó Egyetemének és Nemzeti Intézetének a falán. Munkáját megtaláljuk a newyorki Modern Művészeti Múzeumban és a világ többi múzeumaiban. “Siqueiros agusztus 9-ike óta van börtönben ‘társadalmi feloszlatás’ ürügyén, birósági tárgyalás mellőzésével. ‘Szellemi felelősség’-gel terhelik az egyetemi ifjúság augusztusi tüntetései miatt. Vád ellene, bármi illegális tett miatt, nincsen. Még azzal se vádolják, hogy magában a tüntetésben részt vett volna. A hivatalos üldözést azzal váltotta ki, hogy jóval korábban, még 1959 áprilisában, mikor a mexikói kormány 5,000 sztrájkoló vasutast vetett börtönbe, David A. Siqueiros megalakitotta a Politikai Foglyok Védelmi Bizottságát. “Siqueiros bebörtönzése megszakította a munkát azon a nagyarányú falfestményen, melyet az állam rendelt a Chapultepec kastély falainak a díszítésére. Siqueiros ezen munkája Mexikó függetlenségének 50-ik évfordulóját ünnepli és rámutat Mexikó népének az igazságért és szabadságért vívott harcaira. “Európa és Latin Amerika legkiválóbb művészei és értelmiségei tiltakoztak a nagy művész letartóztatása ellen. A levelek százaival árasztották el Mexikó követségét Párisban és Rómábam Védelmi bizottságokat állítottak fel ott és más országok fővárosaiban. “Tiltakozz te is... irj: Pres'dent Adolfo Lopez Mateos Palack) Nációnál, Mexico City, Mexico” Hugo Gellert TÜNTETÉS SIQUEIROS BEBÖRTÖNZÉSE ELLEN iratjukat a karácsonyi vásárlók tömegei között
