Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-15 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Ahogyan én látom... írja: EHN mmamzx-iTBsnaxa&u:. ---- •» >—mr rr 't^Mwiro———T—— Madrid és az Ei Prado t A történelmi múlttal rendelkező London és Pá­rizs után, a történelmi múlttal rendelkező Mad- rid-ot a másik két fővároshoz hasonlónak képzel­tük. Bizonyos tekintetben ez igy is van: a város régi részei, a szűk, kanyargó utcákkal és régi templomokkal sok tekintetben hasonlítanak Lon­don és még inkább Párizs régi részeihez. Nagy általánosságban azonban a spanyol főváros erő­sen elüt az angol és francia fővárosoktól. Meglépő volt, hogy amint Madridot megközelí­tettük, a központba vezető fás utak szokatlanul szélesek voltak — akárcsak a Champs Élysées Párizsban —, és az utakat két oldalt uj, hatalmas bérházak szegélyezték. A külvárosok utcatömbjei egészen újak. Londonban és Párizsban lakáshiány van, mégis keveset építenek. Feltűnt, hogy Mad­ridban az építkezés oly nagyarányú volt. Mi en­nek a magyarázata? N Az egyik magyarázat, hogy hasonlóan Mexico City-hez és más nagy városhoz, Madrid a vidéki lakosság nagy százalékát szívja magába. A spa­nyol falvak sivárak, elhanyagoltak, munkaalkal­mat nem nyújtanak. A fiatalok, ha dolgozni és szórakozni akarnak, kénytelenek hátatfordítani a falunak, a mezőgazdaságnak és nekivágni a fővá­rosnak, amelytől munkát, szórakozást, érvényesü­lést várnak. Egy részüket csalódás éri, de — vá­rosi lakosok lettek. A természetes szaporodáson kívül a vidéki la­kosság beáramlásának tulaj donitható, hogy Mad­ridban ma több mint kétmillió ember lakik, ho­lott a polgárháború idején lakosainak száma 800 ezer volt. A város robbanásszerű szaporulata uj lakásokat, uj épületeket, uj utcasorokat, uj város­részeket követelt. A sok uj épülettömb másik magyarázata: a pol­gárháború okozta pusztítás volt. Sok régi, meg­rongált, épületet kellett teljesen elhordani és hef lyükbe uj, modern lakóházakat építeni. A város régi részeiben még ma is láthatók a harcok-okoz- ta romok ott, ahol az újjáépítést nem tartották érdemesnek. A harmadik magyarázat: Madrid sok tekintet­ben “kirakat-város”, mint ahogyan Mexico City is az. Mind a két város a vidék, a falu rovására emelkedett aránylag gyorsan a világvárosok ko­rába. Az amerikai, az angol, a francia, a német és más nemzetiségű turisták túlnyomó százaléka New Yorkból, Londonból, Párizsból és más nagy központból repülőgépen érkezik Madrid repülő­terére és nem úgy, mint mi: városokon, falvakon keresztül, ahol módunk volt belenézni azok életé­be, akik körül nincs haladás, nincs fejlődés. A repülőgéppel érkezők csak az uj, a fejlődő, a tisz­ta Madridot látják. Az első benyomás jó, a város kényelemben és látványosságban mindent sokkal olcsóbban nyújt, mint Európa bármely más váro­sa és a turista jó benyomásokkal távozik. Hogy a turisták benyomása minél jobb legyen, Madrid fő utcáit és szökőkutakkal díszített tereit minden éjjel lemossák, még akkor is, ha az előző, napon esett és az utcaseprők 24 órán át szolgálat­ban állnak. Az eredmény az, hogy Madrid tisz­tább, mint London és Párizs, tisztább, mint New York és Los Angeles. Madrid legnagyobb, legértékesebb látványos­sága az El Prado muzeum. Főként festmények­ben gázdag és elég, ha felsorolom a műrészek egy részét, akiknek képei a falakat díszítik: El Greco, Tintoretto, Velásquez, Goya, Ribera, Murillo, Ti­zian, Van Dyck, Rubens, Rembrandt. Olyan név­sor, amelyre bármely főváros legnagyobb múzeu­ma büszke lehetne. Ott van a “Maja Vestida” és a “Maja Desnuda”, Goya két festménye: a felöl­tözött és a mezítelen “Maja” (kiejtése: Maha). Az utóbbiról azt tartják, hogy a legszebb, ame­lyet valaha mezítelen nőről készítettek. Bizonyos hogy olyan festmény, amelyet az egész művészi világ nagy értéknek ismer el, csak Summe rfield, volt amerikai postaügyi miniszter tiltotta el má­solatát a posta használatától. Köztudomású volt, hogy Goya nem szerette Mária Louisa királynőt és csak határozott utasí­tásra volt hajlandó kénéit megfesteni, mindig csak úgy, amilyennek ő LÁTTA, de ahogyan rendszerint nem tetszett a királynőnek. Ott van többek között IV. Károly király és egész család­ja, amelynek tagjait egytől-egyig, csecsemőtől felnőttig úgy festette meg, ahogyan ő lát.a — és amilyenek valószínűleg voltak: semmibe néző, ütődött embereknek. Magát Goya-t, aki 1828-ban Franciaországban halt meg és holttestét hazaszállították Spanyol- országba, a San Antonio de la Florida-nak szen­telt templomban temették el, amelynek mennye­zetét a művész hatalmas, csodálatos szépségű és mindenkit lenyűgöző freskója díszíti. Madrid másik látványossága:. a volt királyi palota, amely 2,000 szobájával és a mögötte elte­rülő parkkal Versailles és Schönbrun palotáira és parkjaira emlékeztet. A turistáknak a szobák egy részén kivül megmutatják a volt uralkodók maha­góniból készített és elefántcsonttal gazdagon dí­szített egykori fogatait is. A kedvenc lovak pa­táiból arannyal és ezüsttel foglalt tintatartókat készíttettek, amelyeket együtt mutogatnak a ko­csisok és a libériás inasok diszes egyenruháival. A vezetők nem mulaszthatják el annak a hangoz­tatását, hogy ámbár a fogatok egyikét sem szerel ték fel fékkel, mindegyikük ülése alá beépítették a tartályt, amelyen a királyi fenségek szükségle­teiket elvégezhették, amikor napokon át tartó utón voltak, vagy — amikor a Jäzadok egv-egy felkelése a kelletténél jobban megijesztette őket A királyi palota a polgárháború harcaiban ko­moly sérüléseket szenvedett, de azokat részint rendbehozták, másrészt helyrehozásukon most dől goznak. Mint a turista csoport vehetője megje­gyezte: “Ezt a palotát jobb állapotban tartják, mint a versaillesj-it, mert ez még használatba ke­rülhet !” ‘ Madridban is megvan a spanyolok számá­ra oly fontos “Plaza de Toros” (Bull Ring) — nem is egy, hanem kettő —, a nagyobb 25 ezer befogadó képességgel. A futballversenyek számá­ra épült sportpálya viszont 120 ezer nézőt fogad be, ami azt mutatja, hogy a futball (soccer) las- sankint kiszorítja a bikaviadalokat, amelyeket egyelőre még április és október között minden vasárnap bemutatnak. A “Ciudad Universitaria”, az egyetemi város, amelyet Madrid északnyugati részében 570 hold- nyi területen építettek, tízezer tanulónak — 9,000 spanyol és ezer délamerikai diáknak —, nyújt lakást és tanulási alkalmat. A filozófiai és művé­szeti szakon a tanulók 75 százaléka leány. Nem kerülte el figyelmünket, hogy Mexico City-hez hasonlóan, az egyetemi város itt is tüntetőén nagyarányú, mig a feléje vezető utak mentén még silány, omladozó viskókban laknak a szegény- sorsuak tízezrei. Talán megemlítésre érdemes, hogy Charlie Chaplin népszerű képeire hatalmas plakátok hív­ják fel a közönség figyelmét, — mialatt hazánk­ban a veteránok reakciós szervezetei tüntetnek olyan mozik előtt, amelyek a nagy művész képeit merészelik bemutatni. Az esős és hideg London, az esős és »hűvös Pá­rizs után az enyhe madridi időjárás, kellemes vál­tozás volt, de öt nap után folytattuk utunkat dél felé, mert mást és többet akartunk látni abból az országból, amely oly sok embert, oly hosszú időn át, oly közelről érdekelt. A negyedik a!omha!a!om Tábornokok és politikusok, parlamenti képvise­lők és kormányférfiak gyűltek össze Párizsban a NATO parlamenti tanácsának ülésére. Tizenhá­rom nyugati ország parlamenti delegációja vitát folytatott az úgynevezett Norstad-tervről. A NA­TO haderőinek amerikai főparancsnoka azt java­solja, hogy lássák el nukleáris fegyverekkel a NATO európai csapatait és ezzel teremtsék meg az úgynevezett “negyedik atomhatalmat”. A résztvevők általában helyeselték Norstad elgon­dolásait, csupán az angol munkáspárti küldöttek utasították el nyíltan az “atlanti atomfegyverek” gondolatát. Vitáznak azon, hogy mely szerv ren­delkezzék a NATO tervbevett nukleáris erejével, ahogy egy küldött megfogalmazta: ki tartsa a? ujját az atomfegyverek ravaszán. Több javaslat hangzott el. Közülük rendkívül veszedelmes az, amelyik háromtagú politikai bizottság felállítását javasolja cly módon, hogy sorrendben felváltva kerülnének a bizottságba és rendelkeznének az atomfegyverrel a NATO-hatalmak, természete­sen Nyugat-Németország is. A NATO-parlament megfogalmazta “ajánlása­it” más kérdésekben is. A többi közt egy gyor­san mozgó intervenciós hadsereg létrehozására, a NATO-haderők fegyverzetének szabványosítá­sára, a hadianyagraktárak területi széttagolásá- ra (esetleg a NATO határain kivül, például Spa­nyolországban) tettek javaslatot. “Elvben” el­fogadták a NATO területének kiterjesztéséről szóló francia eredetű ajánlást, visszautasították azonban De Gaulle hármas — amerikai, angol, francia — direktóriumának tervezetét. Az aján­lásokat a NATO december 16—17-én ülésező mi­nisztertanácsa elé terjesztik. A tanácskozásokon résztvevő amerikai küldött­ség a nyilvános üléseken feltűnően tartózkodó magatartást tanúsított. Semmi kétség azonban aziránt, hogy a Norstad-terv elsősorban a hideg­háborús amerikai körök terve és azt a célt szol­gálja, hogy elvégezze a legszükségesebb foltoz- gatásokat a NATO-egység repedező felületén. A “negyedik atomhatalom” jelszava az utóbbi évek egyik legsúlyosabb fenyegetése az emberi­ség békéje ellen. Gyakorlatilag ugyanis nem egy “negyedik” erő jutna a tömegpusztító fegyverek és gyártási eljárásuk birtokába, hanem mind a tizenöt NATÓ-ország, köztük a revánsszomjas Nyugat-Németország is. Norstad terve keresztül­húzza mindazokat a nemzetközi megállapodáso­kat, amelyek tiltják Nyugat-Németország ujra- felfegyverzését, hatálytalanítja a nyugati hatal­mak minden kikötését a Bundeswehr tömegpusz­tító fegyverekkel való ellátása ellen. Elfogadha­tatlanok az olyan magyarázkodások, hogy nem a Bundeswehr, hanem “csupán” a NATO-hoz tar­tozó nyugatnémet egységek jutnának ily módon az atomfegyverek birtokába. A valóság az, hogy az egész Bundeswehr a NATO-hoz tartozik, a hit­lerista Speidel a NATO európai szárazföldi csa­patainak főparancsnoka és sok náci tábornok vi­sel magas NATO-tisztséget. Az “atlanti atom­fegyver” ténylegesen és elsősorban ezeknek a volt hitlerista, jelenleg bonni NATO-tábornokok- nak a kezébe kerülne és közvetlen veszedelmet jelentene az egész emberiségre. Nem véletlen, hogy a NATO-parlament párizsi tanácskozásán a bonni küldöttség volt a legaktívabb. A Norstad-terv veszélye tehát főként abban rejlik, hogy megnyitja az utat a Bundeswehr atomfelfegyverzése előtt, és a nukleáris titkok­kal bíró országok számának növekedése óvhatat- lanul a fegyverkezési verseny fokozásához vezet. Az “atlanti atomfegyver” terve “visszás” hely­zetbe hozza mindenekelőtt Franciaországot: egy csapásra hasztalanná és céltalanná teszi a fran­cia ei'őfeszitéseket a saját atomütőerő megterem­tésére. Továbbá, mint ismeretes. De Gaulle tá­bornok függetlenítem szeretné magát a NATO- val együttjáró túlzott kötöttségektől, és egyes terhes kötelezettségektől. A Norstad-terv és a francia “önállósitási” törekvések azonban nehe­zen férnek meg egy gyékényen. Nem talál egyértelmű támogatásra az “atlanti atomfegyver” gondolata Angliában sem. A parlamenti delegáció munkáspárti képviselői Párizsban kifejezetten ellenezték a tervet, az an­gol kormány véleményéről szóló jelentések pedig szűkszavúan csak ennyit jegyeinek meg: London­ban “hűvös fogadtatásra” talált a Norstad-terv. A Daily Telegraph úgy értesül, hogy az angol kormány szerint “fokozni kell ugyan a NATO európai atompotenciálját, de komoly politikai ne­hézségeket lát az ellenőrzés és parancsnokság terén.” A Norstad-ten ajánlása a NATO-parlament által, természetesen még nem azonos a NATO európai csapatainak azonnali atomfegyverzésé­vel. Ha a NATO-miniszí ertanács decemberi ülé­se hasonló határozatot hoz, a nyugati országok­nak még akkor is sok gyakorlati nehézséget kell leküzdeniük az “atlanti atomerő” létrehozása előtt. Egy valamit azonban már a NATO-parla­ment tanácskozása is kétséget kizáróan elárul: azt, hogy a nyugati hatalmaktól távolabb áll a leszerelés és az atomfegyver betiltásának gondo­lata, mint valaha. A párizsi “ajánlások” tükré­ben jól lehet látni, hogy a nyugati, úgynevezett leszerelési javaslatoknak semmi gyakorlati érté­kük nincs. C. T. B. TÖBB MINT 50 ORSZÁG jelentette be részvé­telét a lipcsei tavaszi vásárra. A VILÁG legnagyobb nagyolvasztója készült el a Krivoj Rog-i kohókombinátban. Magassága túl­szárnyal egy húszemeletes házat. A munkafolya­matokat teljesen automatizálták. • EZERÉVESRE becsült román stílusban épült vármaradványra bukkantak Ti siklósi vár restau­rálása közben. A honfoglalás időszakából szár­mazó várfal két évszázaddal “öregiti” a siklósi várat, amelynek korát eddig 800 évre becsülték. mursday, December 15, 1960______

Next

/
Oldalképek
Tartalom