Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-08 / 49. szám

7 Széljegyzetek Nevetés pirulák helyett. — Politikusok elvhüsége. —.Nem vágyódnak a mennyországba. — A királyi udvar titkai. — Rövid megjegyzések Irta: GERÉB JÓZSEF Egyik olvasónk szememre hányta, hogy már régen nem írtam vidám, humoros cikket, holott jól tudom, hogy a jókedv, a nevetés elősegíti az emésztést, amire igen nagy szükség van az évnek ebben a szakában,, amikor a sok ünnep tiszteleté­re a szokottnál jóval nagyobb és zsírosabb ebéde­ket eszünk. Mindjárt be is vallotta, hogy a nagy ebédek után az emésztő pirulák bevétele helyett inkább olvassa az én humoros cikkeimet, amivel eddig még mindig jó eredményt ért el, mellékesen pedig megtakarította az orvosság árát is, A HUMOR ily praktikus felhasználására eddig nem is gondoltam. Lehet, hogy a “humoristákat” azért fizetik olyan jól, mert a fogyasztók a mé­regdrága orvosságok árának a felét nekik adják, a másik felét zsebrevágják és még igy is nyer­nek, — nemcsak egészséget, de pénzt is. A baj azonban az, hogy én nem vagyok “hu­morista” s rendelésre még emésztést elősegítő vi­dámságokat sem tudok Írni. De azért ezt a mun­kástársat, meg a többi olvasónkat, akik a nagy étkezések után inkább a humor, mint valami kotyvalék bevételével akarnak emészteni, kise­gítem azzal, hogy megmutatom, miként talál­ják meg a humort még a napihirekben is, ha fi­gyelmesen olvassák azokat. Harc a húsos-fazékért íme első leckének nézzük azt a kis hirt, amit az UPI hírügynökség helyezett el az amerikai összes nagy lapokban: “WASHINGTON. — Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere, Christian A. Herter rendeletet adott ki a State Department alkalmazottainak, hogy ne ostromolják az elnökké választott Ken­nedy szenátort, hogy tartsa meg őket az állásaik­ban. Herternek ugyanis azt jelentették, hogy a külügyi hhatal igen sok alkalmazottja az uj ad­minisztrációban is szeretné megtartani az állását, noha azt a republikánusoknak tett politikai szol­gálatokért kapták. “A ‘roham’ indokolására azt hozzák fel, hogy igen nagy zavarok lesznek, ha a Kennedy-admi- nisztrációt most elcsapja a republikánus tisztvi­selőket, mert azok oly nagy számmal lepték el a külügyi hivatalt, hogy ha egyszerre menesztik őket, akkor a demokrata ‘zöld’ (uj) tisztviselők képtelenek lesznek a külügyek zökkenés nélküli további intézésére. “Egy másik ok, amiért a republikánus tisztvi­selők szeretnék megtartani a tisztségüket az, hogy aki még nem szolgált elég ideig, nem kapja meg a nyugdijat; mások pedig éppen most esedé­kesek az előléptetésre és ime, a ‘szerencsétlen” kimenetelű választás miatt most elesnek tőle. “Herter úgy szerzett tudomást az állásokért folyó törtetésről, hogy a republikánus tisztviselők most demokrata szenátorokat és képviselőket keresnek “patrónusoknak”, akiknek közbenjárását kérik s akiknek megígérték, HOGY A DEMOK­RATA ADMINISZTRÁCIÓT IS OLYAN HÍVEN FOGJÁK SZOLGÁLNI, MINT TETTÉK IKE AD­MINISZTRÁCIÓJÁVAL”. Eddig szel a hir. De mi van ezen nevetni való ? — kérdezheti az olvasó. Hát csak az, hogy ez a jámbor Christian A. Herter külügyminiszter egész komolyan vette, hogy i republikánus politikusok ELYHÜSÉGBŐL fogadták el a jólfizetett tisztségeket, hogy csak azért húzódtak a huso3-fazék mellé, mert a re­publikánus adminisztrációt, illetve pártjukat, a Republikánus Pártot akarták segíteni. Herter most nagyon szomorúan veszi tudomá­sul az élet egyik legfontosabb tényét, azt, hogy a húsos-fazék közelében az ELVEK ELOLVAD­NAK. Legalább is a polgári politikusoknál! Már megbánták A lecke második pontjának vehetjük a Chica­góból közreadott alábbi hirecskét: “CUTCAGO. — A túlnyomóan katolikus vallásu Puerto Rico sziget érseknrimása, aki a választási kirtdelem kipihenésére Chicagóban érkezett, azt a kijelentést tette, hogv Puerto Rico-ban nem fog­nak megbüntetni senkit sem azért, mert a válasz­tásoknál Louis Munoz Marin kormányzó uibóli megválasztására szavazott. Nem kell senkinek sem attól félni, hogy pap nélkül fogják eltemetni, vagy visszatartják tőle a szentséget azért, mert november 8-án a Marin ‘Népszerű Demokrata Pártjára’ szavazott, —- mondotta James P. Davis érsekprimás.” Mint emlékezetes, a gyors szaporodást mutató Puerto Ricoban a Marin demokrata pártja a szü­léskorlátozás ismertetését hirdette, miért is a szi­get három katolikus püspöke pásztorlevelekben kiátkozással fenyegette meg azokat a szavazókat, akik Marin mellé mertek állni. A fenyegetés da­cára is Marin kétharmad szótöbbséggel győzött. Ez a csúfos kudarc kijózanította a puerto-rico-i katolikus egyházat. Kitűnt, hogy a hívek már nem félnek a pokoltól, ahová állítólag az utolsó szentség felvétele nélkül mennek. A.zt mondják, hogy inkább mennek a pokolba a papoknak járó fizetés nélkül, mint az állítólagos mennyországba, •ahová az egyház beléptidijat szed. A három püspök tehát meggondolta a dolgot és kijelentették, hogy a szegény puerto-ricoiak a szentséget továbbra is vásárolhatják. Előrelátók LONDON. — Az angol bíróság tiltó parancsot adott a 28 éves David Payne urasági inasnak, mert Elizabeth anya király nő és Margaret her­cegnő “házi titkaiból szőtt pletykákból” könyvet akart kiadni. A könyvet Payne “tollba mondot­ta” professzionális Írónak, majd francia fordítás­ban egy párizsi újságban közölni kezdték, de már az első rész megjelenése után megjelent a tiltó parancs, igy az udvari titkok továbbra is csak titkok maradnak, holott annak elmondásáért az amerikai és a francia közönségtől nagy jutalmat vártak. A rövid tárgyalásnál kitűnt, hogy az angol ud­varnál minden alkalmazott felvételénél, — legyen az bár a szobalány, vagy urasági inas, szerződést kell aláírni, hogy az udvarnál látott és hallott dol­gokról könyvet nem Írhatnak, sőt az ily “plety­ka” könyvekhez adatokat sem adhatnak. Ez a szerződés biztosítja az angol királyi hercegeket és hercegnőket attól, hogy a szolgaim nyilvánosságra hozza csinytevéseiket, esetleg a szerelem terén mutatott kilengéseiket. Megint felmerül a kérdés:.Hát hol van ebben a hírben a nevetni való? A felelet: Ott, HOGY SZÜKSÉG VAN AZ ILYEN ELŐRELÁTÓ SZERZŐDÉSEKRE. Engedély nélkül Mert a nagyon magas meg a nagyon alacsony- rendű emberek gyakran nem kérnek engedélyt — aminek itt “license” a neve, —* szerelmi életük megnyilvánulásaihoz. És amig az ilyesmi az ala­csony kultúrájú népeknél természetes, a hercegek és hercegnők világában nagy erkölcstelenség, vagyis nagy szégyen lenne. Afrika egyik uj álla­mában, Kenyában is nagy probléma elé kerültek, mint az alábbi hirecske mutatja: NAIROBI, Kenya. — A nemrégen alakult “Ke­nya African Moral Welfare Association” úgy ta­lálta, hogy a bennszülöttek még mindig ragasz­kodnak a természetes házassághoz és csak nevet­nek amikor mondják nekik, hogy a szerelmet csak a házasélet keretein belük szabad élvezni, a házassághoz pedig engedély, vagyis license kell. A Moral Association elnöke, J. K. Jutury pa­naszkodott, hogy a fiatalok, mihelyt barátságot kötnek, már házastársaknak tekintik magukat. Viszont, ha ráunnak egymásra, hát elválnak. Ez a módszer azonban nagyon elősegíti a prostitúci­ót. Mindazonáltal a fiatalság nem hajlandó a “li­cense” kivételére, még most is követik a termé­szet tanácsait. Ide nem jön semmi megjegyzés, csak éppen egy pont. Mit mondtak HOWDEN, Anglia, városkában Ernie Newham borbély már 17 év óta heti 2 dollár mellékkere­setért gondozza a templomtorony óráját, illetve jár fel a toronyba az óra felhúzására. A napok­ban 100 százalékos béremelést kért, vagyis heti 4 dollárt akar, mert mint mondotta: “Az utóbbi időben nemcsak szaporodik a lépcsők száma, de azok egyben egyre magasabbak is lesznek”. • BALTIMORE, Md. város egyik tűzoltó ütege elnyerte a gyorsaság világrekord pálmáját, mert 15 másodperc alatt megérkezett a tíiz színhelyé­re, arme másfél perc alatt el is oltott s 5 pere múltán a tűzoltók nyugodtan folytatták a riadó miatt abbahagyott “checkers” játékot. MAGYARÁZAT: A tüzet a laktanyával szem­beni vendéglőből jelentették, ahol a kályha sütő­jében a tészta égni kezdett, mert a szakács meg­feledkezett róla. • Los Angeles város egyik üzletében éveken ke­resztül feltűnő helyre akasztott táblán ezt az ér­tesítést hirdették: “Sajnáljuk, de itt hitelre nem adunk el semmit sem!” A változott viszonyok következtében a táblát most kicserélték egy másikkal, amelyen ezt lehet olvasni: “Mindent részletfizetésre árulunk. Kivé­teles esetekben azonban készpénzt is elfogadunk!” • So’se izgasd magad! — tanácsolj^ az egyik vi­déki hetilap szerkesztője. — A TV-drámákban a “good guy”-t csak a “bad guy” támadja meg, de a végén mindig meglakol, mert a “good guy” gyorsabban rántja elő*a revolverét, aztán puff- puff-puff és nincs többé “bad guy”, aki azonban mitsem tanul, mert másnap már megint kikezd a szegény “good guy”-al, igy még szerencse, hogy az olyan gyorsan tudja előrántani fegyverét. Nyugdíjas házaspár évi szükséglete A Labor Department statisztikai hivatala 20 városban folytatott kutatást, és a helyi yiszo- nyok alapján megállapította, hogy egy nyuga- lombavonult házaspárnak mennyi pénzre van szüksége évente ahhoz, hogy közepes életviszo­nyok közötti nyugodt 'életmódot folytathasson. Úgy találta, hogy ehhez pl. Chicagóban $3,366, Houston Texasban $2,641, és New Yorkban $3,- 044 szükséges. Az utóbbi összeget a következő­képpen osztotta be: 945 dollárt élelmezésre, 849 dollárt lakbérre, fűtésre, világításra és 1,250 dollárt vegyes szükségletekre. Ide tartoznak a közlekedés, ruházat, házi szükségletek, egészség- ügyi kiadások, személyi szükségletek, olvasás, szórakozás dohányzás, ajándékozás, adományok és egyéb kiadások. 20 dollárt szán az évi szeszes italkiadásokra. Kiemeli, hogy átlagban az élel­miszer és házbér a költségvetés 30—30%-át, az orvosi kiadások pedig a 9%-át teszi ki. Számításba vette azt is, hogy egy ilyen házas­pár nem rendelkezik autóval, hanem a nyilvános közlekedési eszközöket használja, azonban ren­delkezik TV-vel. Az élelmezési költség megálla­pításánál az olcsó és közepesáru élelmiszereket vette figyelembe. Átlagban tehát havonta 220- tól 280 dollárig menő bevételre van szüksége a nyugalomba vonult házaspárnak. A jelentés azonban megállapítja, hogy a 65 éven felüli házaspárok átlagban csupán 125 dol­lár havi társadalmi biztosítást kapnak. Ami azt jelenti, hogy egyeseknek kevesebb jut, mig má­soknak valamivel több. A Social Security egyik hivatalnokának erre az volt a megjegyzése, hogy a társadalmi biztosításnak tulajdonképen csak a minimum szükségletek kielégítése a célja. A leg­alacsonyabbnál magasabb életszínvonal megva­lósításához valami bevétel szükséges pl. magán nyugdíj, vagy befektetésekből eredő jövedelem. Vájjon hány nyugdíjazott házaspár rendelkezik ilyennel ? Tányérmosogatóból nem lesz milliárdos Vance Packard amerikai szociológus Láthatat­lan válaszfalak címül könyvében, amelyben —• minden túlzás nélkül — le akarja rombolni az amerikaiak maguk alkotta képét “az igazi de­mokráciáról”, kijelenti: Elmúlt a success story (a karriertörténetek) korszaka, amikor Üstökös­szerű karriert csináltak rikkancsok és tányérmo­sogatók, s milliárdosok meg elnökök lettek be­lőlük. Amerikában az utolsó évtizedekben ride­gen elzárt társadalmi rétegek megmerevedett építménye alakult ki, amelyeket láthatatlan, de áthághatatlan válaszfalak különítenek el egy­mástól. Packard szerint Amerikában ma hét tár­sadalmi réteg van. A legelső kaszt *a milliárdo­sok, a hetedik kaszt a háztartási alkalmazottak, tányérmosogatók, segédmunkások, utcaseprők kasztja. Packard vé’eménye szerint, egyetlen átlagame­rikai 'mm tud ^asztia korlátain áthágva egy ma­gasa1 b kasztba jutni. Thursday, December 8, 1960 AMERIKAI^MAGYAR_SZó_____

Next

/
Oldalképek
Tartalom