Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-08 / 49. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 8, I960 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez AMIRŐL MÉG ÍRNI LEHETNE Néhány héttel ezelőtt olvastam, hogy egy óhazai újságíró külföldi útra indult. Indulás előtt megkérdezte kollégáitól: Miről Írjak, mi az, ami a legjobban érdekli az embereket? A válasz a következő volt: “A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte!” így indították útjára a fiatal írót. Azóta olvastam tőle néhány cikket, amelyek azt mutatták, valóban lehajolt a témákért és nagyon értékesen szedte csokorba őket. E sorok olvasása közben úgy hirtelen eszembe villant a következő kis epizód: Pár évvel ezelőtt, amikor Kanadába indultunk, az egyik társunk azzal búcsúztatta az induló, szerencséseknek vélt és irigyeltek csoportját: A pénz, a szerencse a földön hever, csak le kell hajolni érte! S indultunk, fűtve óriási reményekkel, tervez- getésekkel. Több mint ezer ember tekintett boldogan az Újvilág felé. Talán a következő néhány sorral lehetne igazán jellemezni azt a réménydus állapotot, amely a kebleket dagasztotta: “Tervei mint víznek mélye éppúgy nőnek, Látja ölelő karját a gazdag földnek. Ha boldogsága s öröme súlyt emelne, Úgy hajója a légben úszva érkezne.” Azóta eltelt néhány esztendő. .. Hisz a hónapok, évek madárgyorsasággal repülnek. Az ember önkénytelenül is arra gondol, mivé lettek a gyönyörű ábrándok, fiatalító tervek, és nem utolsó sorban, az egyes személyek, emberek? — Néha a jobboldali újságok hasábokat közölnek a magyar és más ujbevándorló-karrierekről. Igen, ez valóban igy van.. Vannak felbukkanó tehetségek, vannak szerencsések és vannak, akik minden emberi mivoltukat félreteszik és mások tapasztalatlanságán gazdagszanak, — mert hisz ez szabad ország, ahol: Néhanapján, ha becsapnak, nem okozhatsz senkit sem, Ne káromkodj feldúlt képpel, legyél elég szemfüles!! Na dehát, ezután a néhány fehér holló után lássuk csak, hol vannak a tömegek? Hol van az a sok ezer ember, akiről senki sem ir? Akikről csak úgy emlékeznek meg — persze nem szívesen — a munkanélküliek száma ennyi és ennyi ezerrel több mint az elmúlt évben. Avagy csak véletlenül vagyunk tanúi olyan szomorú látványnak, amikor családokat lakottaknak ki, mert nem tudják fizetni a lakbért? Hol vannak azok a fiatalok, akikben komoly tehetségek vesznek el, mert a szülőknek nincs meg a lehetőségük gyermekeiket külön zene, vag.v egyéb művészetet magában foglaló oktatásra küldeni? — Az óhazában direkt kutatják a tehetséges csemetéket, hogy a legnagyobb támogatással fejlesszék ki művészi hajlamukat. S meg lehet említeni azt a sok-sok szerencsétlent, akik egy-egy cetegség, operáció után évekig nyögik kórházi adósságukat. A felgyógyulás öröme felett, mint Demokles kardja, sötéten ott lebeg a súlyos adósság, a gond és kétség- beesés. Sokszor látom ezeket az arcokat, amelyeken drámaian váltakozik az életbe visszatérés öröme,- ugyanakkor a rettegés, a hosszú időre kiterjedő aggodalom. Emberi sorsok, emberi tragédiák, amit csak azok éreznek a legfájdalmasabban, akik részesei mindennek. Sokan a kivezető utat nem tudják megtalálni és akik tudnának találni, nem látják meg. Nagyon sokan azt mondják — ami majdnem általános vélemény; ha már elkezdtük, végig kell csinálni! Elég szomorú gondolkodás ez, mert az ilyen felfogással párosul az, amit nemrég hallót - 1 n az egyik fia'al ismerőstől, keserű cinikusság- gal, hogv a munkahelyen egymást csak rabszolgának titulálják. Igen, á téma valóban a földön hever. Csak egy k csit jobban le kellene hajolni érte, mélyebben foglalkozni azokkal a tényekkel, amelyek ezreket, tömegeket közelről érintenek. Mert azürók- iiu.k a toll fegyver a kezükben, amelyet az emberiség érdekében, a béke, a megértés és az egyenlőség előmozdítása érdekében kellene használni! Gabriel G. GERÉ3 JÓZSEF VÁLOGATOTT ÍRÁSAI a Geréb József Jubileumi Bizottság kiadásában. • A könyv fedőlapját Gellert Hugó, kiváló rajzolómüvész készítette. A 131 oldalas könyv Geréb József 16 kitűnő Írását tartalmazza és ára csupán egy dollár. Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street New York 3, N. Y. * • MILYEN SORS VÁRJA AZ UJAMERIKÁST A GYÁRBAN? Tisztelt Szerkesztőség! Én is és sokan mások is tapasztalják, hogy a disszidenseket nemcsak a munkanélküliség sújtja, de az öregebb munkások ellenszenve is. A mun kahelyen, mint kezdők dolgosunk és ha jön az elbocsátás, akkor mi kerülünk ki legelőször a munkából és mi jutunk vissza utoljára a gyárba. Az amerikai gazdasági élet menete olyan, mint a csökönyös lóé. Amikor a gyár kap valamilyen megrendelést, akkor nekiugranak a munkának, s még uj munkásokat is felvesznek. De ez csak néhány hónapig tart; azután megáll a döcögő szekér és jön az elbocsátás. Ilyen nekiugrásoknál a munkások tömegesen megrohanják a gyárat, s bizony legtöbbször csak protekcióval lehet az irodáig is eljutni. A szerencsétlenek egymással viaskodnak, egyik a veteráni, másik a bennszülött mivoltát emlegeti. Disszidens magyarnak a legritkább esetben akad szerencséje, mert őt majdnem mindenki megveti. Ha véletlenül mégis bekerül a gyárba, sokan gyűlölködve néznek reá, s gúnyolódva mondogatják,'hogy sok-sok amerikainak most nincs munkája, stb. Ez sem valami egészséges dolog, de ehhez jön még az is, hogy az ilyen irigyek között öregamerikás magyarok is találhatók, akik azután fennhangon dicsőítik az amerikai demokráciát, hogy itt mindenki korlátlanul élhet, stb. Ha pedig ez igy van, akkor miért irigylik a nemrégen idekerültektől a munkát? Ugylátszik elfelejtik azt is, hogy valamikor ők, vagy apáik szintén újoncok voltak Amerikában. Sok ilyen jámbor amerikai szeret Amerika nevében beszélni, ami helyénvaló is Volna, ha azt a munkásosztály érdekében tennék. De pl. a kubai államosítások hírére feljajdulnak, szidják Castrot, nyomban készen állnak harcba menni, Amerika vezetőit okolják, stb. Pedig e jámbor lelkek ebből a gazdag Amerikából még a semminél is kevesebbet mondhatnak magukénak, igy bizony harcias hősködésük csak tudatlanságukat tükrözi vissza. Az amerikai tőkések rablással, harácsolással szerzett kubai érdekeltségeiből eddig sem e szegény szerencsétlenek zsebébe ömlött a profit, s idáig mindezt szótlanul tűrték. Tehát, ha most a kubai nép a saját tulajdonát veszi a kezébe, vajon miért kell feljajdulni? Szerintem a munkának munkással szembeni irigysége csak tudatlanságra vall, mert sem a disszidens, sem pedig az itt született munkás nem oka a munkanélküliségnek, hanem csakis a tőkés rendszer, amelyben élünk. Az egyik gyárban vagy két hónapi munka után lelassult a munka az egyik részlegben. Egy amerikai fiatalembert elbocsátottak, aki azonban ügyesen és raffináltan élt a szakszervezet által biztosított jogával. Csak a szomszédos műhelyig kellett mennie, ahol egy disszidens dolgozott. Ez a magyar 3 nappal később jutott be a műhelybe, mint ő, s ez a három napos különbözet elég volt ahhoz, hogy a szákszervezet (a boss-ok hozzájárulásával) kitetesse a disszidenst és helyét az amerikai munkással töltse be. A hallgatag magyar nem mert tiltakozni, habár bántotta, hogy pont őt tették ki, akinek gyermekei, családja van, s nem valaki mást, aki még nála is később került a gyárba. De egy nap alatt megváltozott a helyzet; a boss elbocsátotta az amerikait és visszahívta a disszidenst. Mindezt azért, mert az amerikai nem úgy fogta meg a szerszámot, mint azt a boss elvárta, s úgy látta, hogy a magyar munkás többet és jobb munkát végez. Amikor a magyart kitúrták, sem a boss, sem a szakszervezet nem szólt mellette s ugyanez történt az amerikai elbocsátásakor is. így bizony sem az üzemvezetők, sem a szakszervezet nem viaskodik egy-egy munkás miatt. Az a bizonyos seniority jog, úgy látom, csak egyik munkásnak a másik munkással szembeni jogát szabja meg. Az újabb munkás ezt könnyen megérti, mert az elbocsátásoknál mindig a legfiatalabb jön sorra. De ha egy tiz éve dolgozó munkást valamilyen okból elbocsátanak, van-e annak joga apellálni a gyároshoz? Sajnos ilyen joga még nincs, de joga van ahhoz, hogy a szerencsétlen fiatalabb munkatársát kitúrja a munkájából, így azután az igazi bűnös, a gyáros, mindezt megússza felelősség nélkül, még azt is, amikor ő- miatt a munkások egymást marják. Sok más furcsa dolgot tapasztaltam egy-egy gyárban. Egy uj munkásnak pl. mindig jobban kell igyekeznie, mint a régieknek, még pedig azért, mert a munkavezető állandóan figyeli az újakat, s ha nem elég jól dolgoznak, egyszerűen kirúgja őket. S ki szói egy szót is egy uj munkás miatt? Bizony senki. De ugyanakkor az ilyen igyekvést az öreg munkások nem jó szemmel nézik. Erről nemcsak disszidens, de sok fiatal amerikai munkás is beszélhetne. Az öregek rászólnak az uj munkásra, hogy lassan dolgozzon és gúnyolódnak, hogy talán a munkavezető kegyeibe akar jutni, vagy pénzéhes? De vajon lehet-e mindenkinek a kedvére tenni ? Talán az a leghelyesebb, ha az arany középutat választja az ilyen munkás és egyikre sem hallgat, hanem végzi munkáját, ahogyan tudja. • Ami a választásokat illeti, úgy látom, hogy a Kennedy győzelme valami pozitivat mutat. Mert ahogy ő győzött, ugyanúgy győzhetett volna Nixon is, de hogy nem igy történt, annak okául sok mindent fel lehetne sorolni, amiről a Magyar Szó is irt már. Nem volt véletlen, hogy az amerikai nép olyan nagy érdeklődéssel nézett a választások elé. Az Eisenhower-vonalat a többség megelégelte. Nixon eddigi pályafutásának feltárása és sok minden más is azt sürgette, hogy nekik buk- niok kell. A szakszervezetek többsége sem véletlenül támogatta Kennedyt, hiszen, ha azt nézzük, hogy mennyi reakciós vezetőjük van, Nixont is támogathatták volna. De Kennedy győzelmével talán több lehetőséget látnak a szakszervezeti mozgalom előrehaladása terén. Felvetődik a gondolat, hogy miért nem szavaztunk egy igazi munkáspártra? De a józan ész szerint csak az adott lehetőségekből lehet választani, ami nincs még meg, abból nem. így be kellett érni azzal, hogy Kennedyt támogassuk. Hogy van-e különbség Kennedy és Nixon között ? Nyilván van valami különbség. Pld. Kennedy nem mulatta ki olyan csúnyán a foga fehérét, mint Nixon kicsit szebben és kicsit többet Ígért, és nem mutatott fel olyan karrierista stílust, mint Nixon. De vajon jelentenek-e valamit az ilyen lényegtelen apróságok? Ezt csak a jövő fogja megmutatni. Szerintem ebben a választásban nem arról kellett dönteni, hogy melyik a jobb: a demokrata, vagy a republikánus párt-e? Jelenleg az Eisenhower-vonal felett volt a döntés, hogy hagyjuk-e továbbra is meg ezt a vonalvezetést, vagy pedig megpróbáljunk egy újabbat? A többség erre az újabb vonalra adta le szavazatát, persze nem egy biztosan jónak mondott, garantált valamire, hanem csak találomra. Azt hiszem, aki logikusan latolgatja ezt a kérdést, Kennedy győzelmét a jelen időre vonatkoztatva (mert a jövőbe nem láthatunk) pozitívumnak minősítheti. A jövőt nyilván a munkásosztály, a tömegek harca fogja eldönteni. Tehát, hogy mit hoz majd a Kennedy győzelem, az attól is függ, hogy miként állnak a tömegek jogaikért a csatasorba. Horváth Ernő
