Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-01 / 48. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 24, 1960 AZ OLAJPIAC PROBLÉMÁI Nagy az áresés, csökken a fogyasztás, leszállítják a termelést. Néhány hónapon helül kétszer is tanácskozásra ültek össze a közel-keleti nagy olajtermelő országok, és mindkét alkalommal jelen volt a tanácskozáson Venezuela, a világ egyik, legnagyobb olajtermelő állama. Ezenkívül szinte valamennyi jelntős nemzetközi olajkartell képviselője “megfigyelő minőségben” képviseltette magát. A nagy nemzetközi olajmonopóliumok és a közel-keleti érdekelt országok egyaránt aggodalommal figyelik a világ olajpiacának uj jelenségeit. Ezek: a lassan két éve tartó állandó áresés, az olajtermelés szükségletet meghaladó növekedésé, egyes területeken a termelés korlátozása és az amerikai olajimport szigorú ellenőrzésének bevezetése. Mindez együttesen a közel-keleti olajtermelő államokat sújtja elsősorban, mivel ezek jövedelme — például Irak jövedelmének Alr/< -a, Szaud-Arábiaénak 90%-a — az olajpiac alakulásától függ. Ugyanis a közel-keleti országokban az olajkutakat a nagy nemzetközi monopóliumok birtokolják és — korábbi egyezmények alapján — hasznuk felét kötelesek az illető államnak befizetni. Világos, ha a monopóliumok kevesebbet vagy alacsonyabb áron adnak el, kisebb a hasznuk, következésképpen az általuk fizetett haszonrészesedés is kisebb löszSOK AZ OLAJ A felszíni jelenségek, az olajárak esésének, gyakran tudatos csökkentésének a fő oka a túltermelés. Túlbecsülték a világ ölj afogy asztásá- nak várható növekedését. A nagy olajkartellek arra számítottak, hogy a legnagyobb olajfo- gyasztó, az Egyesült Államok, 1960-ban 6 százalékkal növeli a fogyasztását. Most viszont kiderült, hogy az ipari termelés stagnálása, sőt, visszaesése miatt elsősorban csak alig 2—3 százalékkal lesz több a fogyasztás, mint tavaly volt. Hasonló a helyzet Nvugat-Európában is. de itt még súlyosbította a helyzetet az egymás után következő két enyhe tél is. Az alacsony színvonalú kereslettel szemben a termelés jelentősen megnőtt. 1958-ban a világon 908 millió tonna, 1958-ben 977 millió tonna (az 1949 évi termelés kétszerese) olajat termeltek. Idén egy fél év alatt majdnem 6 százalkékkal több olajat hoztak felszínre, mint tavaly, ugyanezen időszak alatt. Az uj kutatások sikeressége folytán több, könnyen kitermelhető olajforrást tártak fel, igy a Szaharában, ahol gyakorlatilag mélyfúrás nélkül, 1959-ben még csak 300,- 000 tonna, 1960 egy fél év alatt több mint hárommillió tonna naftát szivattyúztak ki. A termelés gyors felfutása és a kereslet gyenge emelkedése okozta együttesen a riadalmat a tőkésvilág olajpiaccán. KI ÁLLAPÍTJA MEG AZ OLAJ ÁRÁT Áz olajár csökkentése az említett tényezők hatása alapján természetes folyamatnak tekinthető. De még inkább természetes folyamat, ha az olaj világpiaci ára lassan kettőssé válik: a magas amerikaira és az alacsonyabb közel-keletire. Ehhez tudnunk kell, hogy évtizedekig, sőt napjainkig is, az olaj árát az Egyesült Államok déli részein termelt olaj értéke határozta meg. Ezen a vidéken nagy mélységből, költséges eljárással hozzák felszínre a folyékony aranyat, az olajat. Az itt dolgozó munkások magasabb bére is növeli az önköltséget. Ezenkívül részben geológiai, részben üzleti okok miatt egy hónapban csak 8-10 napig szivattyúzzák az olajat, a többi napon a termelés szünetel. Amikor nem termelnek, a sok állandó költség azért terheli a kitermelt olaj költségeit- Ily módon rendkívül magassá vált az Egyesült Államok déli vidékein termelt olaj ára, ami az egész kapitalista világon — bárhol, a legolcsóbban is — kitermelt olaj árát meghatározza. A Közel-Keleten például még tizedébe sem kerül az olaj felszinrehozása a könnyen hozzáférhető és kiaknázható lelőhelyek, és a munkások rendkívül alacsony bére miatt, mint az Egyesült Államokban. Ezt az árszintet mesterségesen tartják magasan. De sokáig tartani lehetett, mert még 1949- ben is az Egyesült Államok szolgáltatta a világ olajtermelésének 54,1 százalékát és az amerikai, monopóliumok kezükben tartották a világ olaj- kutjainak döntő hányadát. Azóta, bár a nemzetközi olajkartellek nem gyengültek, 1959-ben az Egyesült Államok a világ olajtermelésének már csak 35.6 százalékát adta, és a Közel-Kelet a tiz évvel ezelőtti harmadik helyről (15 százalék) tavaly a második helyre (23.2 százalék) emelkedett. Azóta megtört az amerikai drága olaj ármeghatározó szerepe. Az első időkben — néhány évvel ezelőtt — hivatalosan ugyan fenntartották a világpiaci árat, de a szállítási szerződésekben 20—25, gyakran ennél nagyobb százalékú árengedményt adtak. így gyakorlatban a világpiacéi olajár fiktiv lett. S később — a tényleges helyzethez igazodva, 1959 februárjában első Ízben — nyilvánosan leszállították az olaj árát. A baj azonban az volt, hogy a közel-keleti olaj árát nagyobb mértékben csökkentették, mint a másutt termelték S 1960 augusztusában ismét a közel- keleti országokon csattant az ostor, amikor is először az ESSO és a Standard Oil Co. of New Jersey 2.5—6 százalékkal mérsékelte az itt termelt olaj eladási árát. A VESZTES NEMZETEK S ez az ami a közelkeleti országokat felháborította. A nemzetközi kartellek a csökkentés terhét ezekre az országokra kivánják áthárítani, mig a nyugati féltekén továbbra is a magasabb áron adják el az olajat. Igaz, hogy a monopóliumok az alacsonyabb árból kisebb profitot végnak zsebre, de a közel-keleti munkásokat jobban kizsákmányolják és kisebb profitra való hivatkozással kevesebb részesedést adnak az érintett közel-keleti országoknak. A tőkés nagytársaságok az arabok tiltakozására feleltek: Növeljék az olajtermelést és ezzel igyekezzenek pótolni a veszteséget. Az olajtermelő országok ezt felháborodottan utasították el, mondván, hiszen a nemzetközi kartellek éppen a túltermelésre hivatkozva léptették életbe az árleszállítást. Ha tehát növelnék a termelést, maguknak ártanának. Két lehetőség közül választhatnak a közel-keleti államok: vagy kiharcolják a jelelnlegi 50%- os részesedés helyett a 60—70 százalékost, vagy saját kezelésbe veszik az olajkutakat, a finomítókat és az eladási szerveket. Az utóbbi felé kívánnak tenni egy lépést a közel-keleti államok, amikor tervezik egy közös arab olajvezeték és egy tartályhajóflotta építését. Ennek a természetes és törvényszerű folyamatnak megvan a politikai oldala is. A tőkés világban ugyanis azt hangoztatják, hogy az olajpiac nehézségeit a “szovjet offenziva” okozza. A Business Week erről szóló cikkét a következő drámai megállapítással kezdi: “A Nyugat ellen folyó gázdasági harc elején a Szovjetunió már összecsap a kapitalizmus . egy klasszikus titánjával, a nemzetközi olajiparral.” A Times cimü angol napilap pedig leszögezi: “A Szovjetunió veszélyes versenytárs a világ olajpiacán, hiszen korábban, igy 1950-ben, még olajimportőr volt, s ma exportál...” A másik “érv” a Szovjetunió ellen, hogy a világpiaci árnál olcsóbban adja el az olajat, és ezzel “előidézte az áresést”. Furcsa érv ez. Hiszen a magas szinvonulon tartott olajárak mesterséges voltát éppen a nagy nyugati kartellek ismerték el, amikor árengedményeket adtak már évek óta. A Szovjetunió miért ismerje el az ilyen árakat, az Egyesült Államokban termelt olajnak a tőkések önző érdekeiből fakadó ármeghatározó szerepét? “A szovjet olajat a világpiacon természetesen nem az olajkartellek által rögzített mo- nopóláron adják el — Írja a Novoje Vremja cimü szovjet hetilap. — Mint más eladók, akik nem állnak kapcsolatban az olaj kartellekkel, a Sojuznyeftexport (a szovjet olajexportáló kereskedelmi vállalat. — A szerk) az úgynevezett szabad, vagyis nem monopolizált piacon árusít, ahol az árak jóval alacsonyabbak. A piaci verseny eredményeként a független kapitalista vállalatok 30—40 százalékkal olcsóbban adják termékeiket, mint a monopóliumok. Ezen a csökkentett áron árulja az olajat az utóbbi két évben sok cég. A fent nevezett szovjet kereskedelmi szerv úgy véli, hogy ez az árengedmény elég magas és az olajat normális piaci áron szállítja. így tehát nem a “szovjet offenziváró!” van szó. A nehézségek tényleges oka a kapitalista termelés anarchiájában és a nagy monopóliumok ezt erősítő manipulációiban van. Ha mindezt elleplezve a Szovjetuniókra szeretnék hárítani a felelősséget, annak viszont az az oka, hogy szeretnék a Szovjetunió és a közel-keleti semleges s nem semleges állomok egyre erősödő barátságát aláásni. Jellemző, hogy az arab országok beiruti olaj értekezlete sem a “szovjet veszélyről” tárgyalt, ezzel elismerve,- hogy az nem létezik. Ezzel szemben a nagy olajkartellek politikája ellen szót emeltek. Határozatot hoztak, amely feljogosítja az olajtermelő országokat arra, hogy ne ismerjék el a nyersolaj árának a kartellek részéről történő egyoldalú csökkentését. Ez gyakorlatilag az olajkartellek által meghirdetett “olajhá- boru” elfogadása. S hogy valóban olajháboruvá éleződik-e á helyzet, az a monopóliumok további magatartásától függ. összeütközés sztrájkolok és rendörök között Rábáiból (Marokkó) jelentik, hogy Tangier- től 50 mérföldnyire, a Larach-i kikötőben összeütközésre került a sor a sztrájkolok és a rendőrség között. A munkások 24 órás sztrájkot rendeltek el, miután helyi szakszervezeti vezetőjüket letartóztatták. A rendőrség megtámadta a tüntetőkét. Valaki állítólag kézigránátot dobott, amely megölt egy rendőrt és egy munkást. Négyen kórházba kerültek. A tüntetők kőzáporral védekeztek a rendőrséggel szemben. Háborús menekültek figyelmébe Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Bizottsága eljuttatta hozzánk a kanadai kormány egy határozatát, amely szerint a náci üldözés magyar és román származású Kanadában vagy másutt tartózkodó menekültjei 1960 december 31-ig jelentkezhetnek azokért a vagyontárgyakért, a- melyek valamikor tulajdonukban voltak s jelenleg a kanadai gondnok (Custodian) felügyelete alatt vannak. Az ügyben kérvényt kell benyújtani a következő címre: Custodian's Office, 262 Wellington Street, Ottawa, Canada. 1960 dec. 31-e után érkező kérvényt nem vesznek tekintetbe, és a vagyontárgyat elkobozzák. Sem a kanadai kormánytól sem a gondnoktól kártalanítást nem követelhetnek. RÖVIDEN EZENTÚL “hivatalosan” csak az mondhatja magáról, hogy TÖRPE, aki 4 láb és 9 incsnél nem magasabb. Ezt mondotta ki áz “Association of Little People of America” (vagyis a törpék) konvenciója. • A JAPÁNBAN tartott koreai foglyok közül eddig 48,955 ment vissza Észak-Koreába, hogy részt vegyen az ország, szocialista épitésében. . CALIFORNIA ÁLLAMBAN — jelenti az állami erdészeti hivatal —, ez év első 9 hónapjában 2,614 erdőtűz volt, amelyek 118,069 acre terület növényzetét pusztították el. • GŐZZEL HAJTOTT hadihajója legelőbb az amerikai tengeri haderőnek (Navy) volt — mondja a Britanica Enciklopédia. — Ez a Fulton nevű gőzhajó volt, amelyet 1815-ben bocsájtottak vízre. Már küldi a karácsonyi jókivánatokat Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önökkel, hogy itt küldök $2.50-et a 61-es kalendáriumra. Egyet kérek a saját részemre a fennmaradó összeget pedig használják fel és küldjenek egyet olyanoknak, akiknek nem tellik nyugdijából, hogy megrendelje. Tisztelem szülőhazám sokat seznvedett népét. Sok szerencsét kívánok nekik a mai haladásukhoz. Bár csak még egyszer megláthatnám szülőföldemet. Bár még majdnem két hónap választ el bennünket a karácsonyi eszméktől, azért én mégis hálás üdvözletemet küldöm úgy önöknek, min) szeretett szülőhazám vezetőinek. Még szeretnék megemlékezni Gross Lászlóról, akinek szinte prófétai meglátásai soha -sem mennek ki eszemből. Tisztelem őt is Geréb Józseffel együtt. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiuknak. J. T.
