Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-01 / 48. szám

Thursday, Nov. 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZA A KATOLIKUS EGYHÁZ Portoriko 90 százalékban katolikus népe haj­szálnyira volt attól, hogy örökre bezárul előtte a mennyország kapuja. Persze ez csak az eset­ben. ha az egyház büntető szándékát, megtor­lásul az apák bűnéért, a gyermekekre is kiter­jesztette volna. Az egyház azonban még idejé­ben magába szállt, az úristenre bízta a bűnös lelküeket, vagyis nem merte megkockáztatni, hogy a portorikói katolikusok még egyszer nyíl­tan fittyet hányjanak rendelkezéseinek. A bün­tető hadjáratot beszüntette. A bűnözők Portorikó szavazó polgárai voltak, akik a püspöki kar szószékről kihirdetett tilalmá­nak ellenszegülve mégis arra a pártra szavaztak, amely programjába vette a szüléskorlátozás tör- vényesitését, a vallásoktatás kirekesztését az is­kolákból és más olyan kérdéseket, amelyek az egyház erkölcsfelfogásával ellentétesek voltak, de a nép a maga javát látta bennük. A demo­krata párt és Munoz Marin kormányzó választá­si győzelme után a San Juan-i érsekség pásztor­levélben tiltotta meg a kát. papságnak, hogy szentségben részesítse azokat, akik ezért azt nem érdemlik meg. San Juan katedrálisának papja, Rév. Maisonet, San Juan polgármesternőjét szemelte ki elretten­tő példának. Kijelentette, hogy Dona Felisa Rin­con de Gautier addig nem részesülhet áldozás­ban, amig a nyilvánosság előtt nem vezekel bű­néért, a rádió, televízió vagy újságokon keresz­tül. Dona Felisa vasárnap mind az öt misén tá­vollétével tüntetett. Maisonet atya nem átallotta egyes súlyos bűnöző részére a kiátkozást is kilá­tásba helyezni. Gyónást és bünvallást követelt minden hívőtől. Legalább egy eset került nyilvá­nosságra, amikor egy halottól megtagadták az utolsó kenetet és anélkül kellett eltemetni. John P. Davis, portorikói érsek még idejében rájött, hogy túllőttek a célon. Chicagóból, ahol egyházi összejövetelen vett részt, utasítást kül­dött papjainak, hogy szüntessék be a szavazók elleni megtorlásokat. Maisonet atya alig tudta palástolni meglepetését e pálforduláson. Az amerikai püspökök is A portorikói balsikerben az egyház egy újabb jelét látja annak, hogy a hívők tábora feletti ha­talmuk itt-ott kisiklik kezükből. Más nyugtala­nító jelenségek is vannak és megállapítják, hogy “hosszú idő óta a vallás befolyása egyre vészit az erejéből”. Az idézetet a nov. 20-án amerikai újságokban és közlönyökben megjelent nyilatko­zatból vettük, amit az Egyesült Államok Katoli­kus Püspöki Kara bocsátott ki a Washington, D. C.-ben megtartott évi gyülekezet után. A nyilatkozat — az egyház szerint — a mo­dem idők változott életformáiban elsülyedt “egyéni felelősségérzetet” akarja újra életre kel­teni. Valójában azonban a mindinkább tértnyerő szocialista közösségérzettől igyekszik elijeszteni az embereket, amikor szembeállítja a “tömeg­szellem erkölcsi lazaságát” az istennek és egy­háznak jobban tetsző “egyéni felelősség” köte­lezettségével. Sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbiban nagy hiány mutatkozik, s ennek tu­lajdonítja többek között azt, hogy a házasság szentségét sem veszik már komolyan a hívők. Sok a válás, a botrány. A szülök ezen bűne visz- szatükröződik a bűnöző ifjúságunkban, amit a nyilatkozat országunk legnagyobb “családi” pro­blémájának nevez. Arra figyelmeztet, hogy “egyéni felelősség”-en nyugszik mindennek a si­kere, legyen az az egyházé, a korporációé, a szak- szervezeté,. a közöséggé, a nemzeté, vagy a nem­zetek családjáé. De ezen egyéni felelősséget min­denkor alá kell vetni “a Teremtőnek ... az isten országának . . ., mert az ember minden tettével ezt a szent célt kell, hogy szolgálja”. Ezt a fel­hívást az “egyéni felelősség” teljesítésére per­sze úgy kell értelmezni, mint az egyház utasítá­sát az egyháztagok részére, hogy bárhol működ­nek — családban, munkahelyen, szakszervezet­ben, kormányszolgálatban, vagy az Egyesült Nemzetekben — elsőfokú felelősségük az egyház érdekeit előbbrevinni. Ezt megértve, jogosan vetődik fel az ameri­kai népben az aggodalom, hogy külön éberségre lesz szükség távoltartani az egyház befolyását a Fehér Háztól, tekintettel jövő elnökünk kato­likus voltára. A nyilatkozat a pápa ezév júniusában kiadott, társadalmi kérdéseket érintő leveléből idéz: “In­tenzív szocializmus tömeg" előnyöket hozhat ugyan létre, de az ember és az erkölcs komoly sérelmet szenvedhet általa”. Ezt a propagandát persze nagyon gyakran halljuk a szocialista rend­szerű országok elleni agitációk során. A fejlő­dés jelen szintjén mái- nem lehet letagadni az el­ért “tömegelőnyöket”, de az egyháznak és a po­litikai reakciónak nagy szívfájdalmat okoz a szocialista országok lakóinak rettenetes szenve­dése. Ennek részletezésére azonban már nem igen térnek ki. Sajnos, még a felületes szemlélő is láthatja, hogy “az ember és az erkölcs” éppen a mi or­szágunkban van nagy veszélynek kitéve, mert az egymás iránti felelősség érzete kihalóban van. Ezzel szemben a szocialista országokban a “tö- megszellemmel’” együtt az “egyéni felelősségér­zet” is olyan magas szintre emelkedett, ami meghaladja az egyház és a kapitalizmus felfogó képességét. Az idegen az első pillanatokban kissé csodál­kozva szemléli a budapesti Dohánykutató Inté­zet könyvtárának nagy asztalát körül-ülő társa­ságot. Heten vannak. Hat férfi, s egy nő. A hölgy úgy viselkedik mintha a háziasszonyi tisztet töl­tené be; töltögeti a feketekávét. De még meny­nyit! Egyik csészét a másik után. A férfiak ez- alattt merev arccal, olyan befelénézően csak ci­garettáznak; fújják a füstöt. Mind fiatal, olyan harmincév körülüek; valamennyien fehér köpeny­ben vannak- Alig szólnak. Néha-néha jegyeznek valamit az előttük levő papírra. Az idegen jogo­san gondolja, hogy valami fogadalmat tett szek­ta kedélytelen tagjait látja az asztalnál. Végül az egyik hangosan megszólal: — Egy kis szünetet kellene tartani! Az arcokra hirtelen mosoly derül. Felállnak, kattannak a cigarettatárcák, egymást kinálgat- ják, beszélgetnek, hangjuk vidám. Olyanok, mint akik nehéz munka után megpihennek, felüdül­nek. Valóban igy is van. Ez a társaság nem más, mint a Dohánykutató Intézet úgynevezett “degusztációs bizottsága”. Feladatuk, hogy hetenként egyszer próbaszivást rendezzenek a kísérlet alatt álló, vagy az uj gyártmányú, gyakran már a forgalomban levő cigarettából . Nem könnyű feladat ez. Az Intézet és a do­hánygyárak igen kifinomult érzékű dolgozói kö­zül választják ki a degusztáló bizottság tagjait. Két bizottság is van. Egy szélesebb körű 15 tag­gal, egy pedig 7 taggal. A bizottság egy-egy “sze­ánsz” alkalmával csak háromféle' cigarettát pró­bál ki. A próbaszivók minden uj cigaretta elszí­vása előtt néhányat szippantanak az úgyneve­zett “standard” cigarettából, amely az összeha­sonlítási alap. A cigaretta minőségének helyes megállapításához szükséges a gyakori feketeká- vé-ivás. A bizottság a cigarettát: szag, iz, erősség és tartalmasság szempontjából vizsgálja. Például az Ízzel kapcsolatban a következőkre kell véleményt mondaniok: erősen csip; kissé ingerel; kissé ka­par; közepesen ingerel; közepesen kapar; erő­sen ingerel; erősen kapar; mar; kissé keserű, kis­sé nyers; émelyítő vagy enyhén idegen izii; ke­serű ; nyers; penészes; erősen keserű vagy nyers- összesen 42 féle lehetőségre kell felelni. Minden lehetőégnek más a pontszáma és ezek összeadá­sából kapják meg a véleményt. A tapasztalatok szerint a bizottság tajainak vélemény különbsé­ge rendszeresen-minimális. A degusztálás nélkülözhetetlen a Dohánykuta­tó Intézet munkájában. Kutatásainak, vizsgála­tainak ez egyik fontos módszere. A Dohánykutató Intézetet különben 1951-ben hozták létre Magyarországon. A dohánytermő or­szágban már jóval előbb is végeztek kutatómun­kát, amelynek eredményei elősegítették a ma­gyar dohányipar fejlődését. A magyar dohányt mindinkább megismerték külföldön és a belföldi igények fokozása mellett, az export szükségessé tette a minőségi termesztést. Ennek eléréséhez vált szükségessé a Dohánykutató Intézet létre­hozása. A magyar dohány termesztésével kapcsolatban nem érdektelen rámutatni arra, hogy ebben az országban a XVI. században indult meg a do- háhyültetés, 1851-ig a dohánytermesztés szabad volt. Az önálló magyar dohán.vjövendéket 1867 évben létesitették. Az 180—as évek elején mint­egy 80.000 hektárnyi területen évenként 28.000 ő Úgy a portorikói érsek, mint az amerikai püs­pöki nyilatkozat valójában “tömegszellemet” erőszakol a népre, de olyat, amelyből csak az egyháznak és társadalmunk elnyomó rétegének lenne haszna. Hasonló befolyásnak vetik alá a népet a kapitalista rendszer más szervei is: a kormánypolitika, az uralkodó politikai pártok, a termelési rendszerünk és az ezeket szolgáló ösz- szes közvéleményalkotó szervek. Sajnos, egye­lőre ide lehet sorolni a szakszervezeti vezetők egy jó részét is. Az a gyakori tapasztalat, hogy annyi évezre­des és megfeszített igyekezet után is a nép min­dig talál alkalmat arra, hogy ellenszegüljön az egyház és a népelnyomók akaratának és néha tu­datosan, néha ösztönszerüen a saját érdekének megfelelőbb utat válasszon, megerősíti azt a bi­zonyosságot, hogy a jövőben, döntő kérdésekben az emberiség tudni fogja akaratát érvényesíteni. tonnát termeltek. Az 1950-es évektől a termés­átlag erősen megnövekedett, az utóbbi években elérte a hektáronkénti 1400—1800 kg-ot. Ugyan­ekkor a dohánytermesztő nagygazdaságok (ál­lami gazdaságok és termelőszövetkezetek) szá­ma iß egyre több­Magyarország területének egyrésze igen alkal­mas dohánytermesztésre. A dohánytermesztés körzeteinek zöme a 46 déli szélességi fok és a 48,30 északi szélességi fok alatt terül el. A főbb dohánytermesztési körzetekben az évi középhőmér séklet 10C fok körüli. A nyári hónapokban a hst- vi középhőmérséklet 20-22C fok. A napfénytar­talom ebben az időszakban 250-280 óra. A csapa­dék évi összege a termesztő körzetekben. 7Q0— 800 mm. Igen megfelelők a talaj féleségek. A leg­nagyobb dohánytermesztő körzetben a rozsda- . barna erdőtalajok humusz-szintje 20—30 mm. vastag, a humusztartalma 1 százalék. Magyarországon nagylevelü dohányfajtákat termesztenek a cigaretta és szivargyártás céljá­ra. A dohánytermő terület több mint felén a “Szabolcsi” fajta terjedt el. 140—180 cm. magas­ra növő fajta, 16—18 hasznosítható levélszám­mal. A nikotintartalom 1,5—2 százalék. A do- ránytermő terület mintgey 10 százalékán VIR­GINIA tipusu dohányt termesztenek. Az ország dél-nyugati része főleg Szuloki és Havanna II. C. termesztésére alkalmas. Igen gondos maga a termelés is. A melegágyak­ban nevelt dohánypalántákat április végén, vagy május elején ültetik ki s a talajtól, valamint a fajtától függően gondozzák, trágyázzák. A be­ért dohányt — a Virginia kivételével — zsinórra fűzik és természetes utón, dohánypajtában szá­rítják. A Virginia dohány szárítására fütött szá­rítók szolgálnak. A dohány fermentálása három­féle módon történik: természetes utón (asztag- ban), a többséget — főleg a világos dohányt — gépi (redraying) és végül mechanikai utón 50— 60C fok hőmérsékletű kamrákban. A Dohánykutató Intézet első feladata volt el­készíteni az ország összes dohánytermesztő terü­letének dohánytermesztési monográfiáit, amelyek a klimatikus tényezők számadatait, értékelését, a terület talaj térképeit, a dohánytermesztési sta­tisztikai adatokat foglalják magukban. Ezek a munkálatok most is folynak (ezideig 225 körzet, adatait dolgozták fel). E kutatások lehetővé tért ték, hogy a megfelelő dohányfajtákat a megfelelő körzetben termesszék. A tájkutatások lehetővé tették a nagyüzemi dohánytermesztési területek, kiválasztását is. Az Intézet korszerű dohánvvetőmeg termesztés si módszert dolgozott ki, ezeket a párizsi (1954) a brüsszeli (1958) nemzetközi tudományos kong­resszuson, valamint az Istambulban rendezett (1960) nemzetközi tudományos értekezleten nagy érdeklődéssel hallgatták. Azóta az ismertetett módszereket több állam átvette, illetve bevezette. A magyar Dohánykutató Intézet részt vesz a párizsi Coresta, valamint KGST köréhez tartozó országok dohánytermesztéssel kapcsolatos mun­kájában. így ennek az intézménynek működése nemcsak a belföldi, hanem a külföldi országok do­hánytermesztésének fejlődését is elősegiti. Ják Sándor ELJÁRÁST INDÍTOTTAK a newyorki polgár-, mester háztartásának havi 2,000 dolláros éleimé-' zési számlájának korlátozására. A számlát a Park Department pénztárából fedezik. EZÉRT JÓ A MAGYAR CIGARETTA ___9

Next

/
Oldalképek
Tartalom