Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-24 / 47. szám
Thursday, Nov. 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Széljegyzetek A választások befejeztével a jelöltek egymásróli véleménye azonnal megváltozott. Csalódnak azok, akik gyökeres változást várnak. Irta: GERÉR JÓZSEF Végre ezen is túlestünk! Vagy talán jobb lenne úgy mondani, hogy ezt is “túléltük”! Mert az öreg kaszás nem hagyta abba a munkáját a választások idejére sem, noha nem hisszük, hogy bárkit is elszállított volna csak azért, hogy egyik vagy másik jelölt szavazóinak számát csökkentse. A vén kaszás még nem tanulta meg ezt a politikai csinytevést s azért elmondhatjuk, hogy túléltük ezt a négyévenkénti nagy politikai hür-hót is s most már visszatérhetünk a normális — remélhetőleg nyugodtabb életmódhoz. Nem kell már másokkal, meg önmagunkkal is vitatkoznunk, hogy a 2 rossz jelölt közül melyik a rosszabb, nehogy tévedésből arra szavazzunk. Pedig a választás előtt, különösen az utolsó napokban alaposan lerántották egymásról a leplet. Talán még a keresztelő vizet is lemosták volna egymásról, ha ki nem kötik, hogy a vallást kihagyják a korteskodásból. Szóval ha rájuk hallgatunk, akkor nem lett volna nehéz megállapítani, hogy melyik a ROSZ- SZARB jelölt. Nixon szerint Kennedy, Kennedy szerint pedig HATÁROZOTTAN Nixon volt a rosszak rossza. És ime, mihelyt Kennedy megkapta a többséget, Nixon elismerte, hogy nála éppen csak Kennedy lehetett a JOBB és Kennedy is kijelentette, hogy Nixon nagyon Jó lett volna elnöknek és nagyon boldog, hogy ilyen Jó jelölttel »versenyezhetett. Szóval kisült, hogy mi nem is két ROSSZ közt a kevésbé ROSSZAT kerestük, hanem két Jó között a JOBBAT választottuk ki. És erre a csodálatos változásra elegendő volt pár óra is. Hát kérem ilyen furfangos dolog az a “magas politika”. A jövendölések Mi azonban egyelőre fenntartjuk előbbi véleményünket, hogy két ROSSZ között a kisebbik ROSSZRA szavaztunk és ha Kennedy az elnöksége alatt ugv fog fejlődni, hogy azt megcáfolja, akkor majd igazán örömmel fogunk bocsánatot kérni, őszintén kívánjuk, hogy annak ideje minél hamarább elérkezzen. Annyi tény, hogy ezt a választást nem lehetett a tipikus amerikai kaptafára huzni. Mert manapság, a televízió világában mindent nagyon leegyszerűsítenek. Minden mérkőzésnél — akrácsak* birkózásnál —, a “good-guy” és a “bad-guv” ütköznek meg egymással. A befejezés mindig jó, mert a végén a “good-guy” egy pillanattal hamarább előrántja a revolverét, vagy biztosabban céloz, mint a “bad-guy”, aki igy elnyeri a megérdemelt büntetését. De most a Madison Avenue legjobb ügynökeinek sem sikerült Kennedy-ből “bad-guy-t” csinálni, viszont Nixont védte attól a fegyverszállitók propagandája meg Ike palástja, amelyet állandóan feje felett lengetett. így a professzionális sza- /azó-mérő ügynököknek, a “polster”-eknek könv- íyü volt megmondani, hogy a szavazás nagyolt szoros” lesz, vagyis nem lesz nagy különbség győző és a nyertes által kapott szavazatok szá- : a között. Verték is a melleiket a “polsterek”, hogy igy i eg úgy megjósolták az eredményt. Azt hihetné ; ember, hogy a választás azért lett ilyen “szoros”, mert ők jósolták igy, holott nem azért van reggel, mert a kakas kukorékol, hanem ellenkezőleg, a kakas csak azért kukorékol, mert reggel van. Az utóbbi félszázadban ugyanis ha nem volt szakadék párt, akkor a két jelölt között mindig csaknem egyenlően oszlottak meg a szavazatok, igy most is könnyű volt megmondani, hogy a szavazatok elosztódása között egv-két százaléknál nem igen lesz nagyobb különbség. A “polsterek” célja a választók befolyásolása, igy ajánlatos lenne rájuk kényszeríteni, hogy minden jövendölésnél jelentsék eskü alatt tett nyilatkozattal, hogy hány választót kérdeztek meg a próbaszavazásnál. Akkor lehetne látni, hogy 60—70 millió választó véleményét nem lehet kikutatni pár száz, vágy pár ezer ember pró- baszavaztatásával. Csürnek-csa varnak Érdekes, hogy a választások után csak a vesztes kérdezi, hogy miért isrveszített? A győző persze meg van elégedve az eredménnyel és nem ku- tatja annak az okát. A republikánus vezetők azon ban, tőlük megszokott módon, a fél-igazság csü- rés-csavarásával keresték a bűnbakot s azt mondják, hogy a demokraták az utolsó napokban “suttogó” korteskodáshoz folyamodtak. Azt suttog-' ták, hogy Nixon győzelme esetén megsemmisítik (abolish) a Social Security rendszert, igy az idős emberek és hozzátartozóik mind Nixon ellen szavaztak. Nem hisszük, hogy ilyen sugdosásra bárki is felfigyelt volna. Ellenben nem sugdosva, hanem nagyon is nyíltan hangoztatták azt a tényt, hogy az Eisenhower-adminisztráció, amelyért Nixon vállalta a felelősséget, sőt annak az érdemeire hivatkozva akart elnök lenni, MINDIG ELLENEZTE A SOCIAL SECURITY ÉS MÁS JÓLÉTI INTÉZKEDÉSEK KITERJESZTÉSÉT. Csúnya dolog volt ezt letagadni, de még csúnyább igy kiforgatni az igazságot. A Republikánus Párt Országos Bizottságának elnöke, Morton szenátor viszont azt mondja, hogy Nixon azért vesztette el a választást, mert nem állt ki elég erélyesen a néger nép egyenjogositá- sáért, miért is a néger szavazatok nagy többsége Kennedynek jutott. Ezt is nehéz elhinni, mert bizony az integrálás kérdésében Kennedy is csak se-hideg, se-meleg módon viselkedett, nem mert erélyesen szembeszállni a fajgyűlölő déli demokratákkal. Már csak azért, meg a polgári szabadságjogok védelméért is érdemes lenne megalakítani a munkás pártot, vagy ha az nem lehetséges, akkor az egyik pártból ki kellene szorítani a fajgyűlölet hirdetőit, a túlzó reakciósokat meg a “paytriotá- kat”, vagyis azokat, akik a hazafiságukat dollárokra váltják. Ezfek között persze első helyen a háborús profitolók ülnek. Szabadságjogok Bizony most lenne az ideje kiharcolni, hogy az adminisztráció cserével egyben visszakapjuk az Eisenhower-adminisztráció alatt annyira megnyirbált szabadságjogainkat is. Nemcsak a ‘Right to work1 név alá vett munkásellenes gonosz törvényeket kell a Taft-Hartley-törvény módosításával érvényteleníteni, hanem itt van az ideje a szabadgondolkodást üldöző “Amerikaiatlan” Bizottság feloszlatásának is. Noha a “boszorkányüldöző” politikusok egyben munkásellenesek is, a nagy szakszervezetek vezetői az alkotmányos jogok megnyirbálásában csodálatos vaksággal támogatják ezeket a politikai fékereket. Egyébiránt ez a választás több igazságként hirdetett nagyhangú szólamot dobott a szemétdombra. így például hazugságnak bizonyult az az állítás, hogy Amerika népe nem választ meg római katolikust elnöknek. És éppen igy járt az a szólam, hogy “Amint Main állam, úgy szavaz az ország is,” Maine állam most a republikánusokra szavazott. A dicséret Akadtak persze elegen, akik nagy örömmel fogadták Kennedy győzelmét. Ezek között volt Harry Truman ex-elnök is, aki az előválasztásoknál ellenezte a győztes szenátort, de akit most már nagyon dicsér. “Nagyszerű győzelem volt” — mondotta az ex-elnök —, “amely lehetővé teszi, hogy az uj elnök folytassa tovább azt a programot, amit Roosevelt 1933-ban az egyszerű nép javára megkezdett”. Igazán különös dolog, hogy ez a Truman most Kennedy tői várja Roosevelt programjának folytatását, holott ő abbahagyta azt 1945-ben. még mielőtt megmelegedett volna az elnöki székben. Sajnálatos, hogy egyesek emlékező tehetsége any nyira legyengül, különösen a saját tetteik mérlegelésében. A történelem azonban nem felejti el s Trumant mint a New Deal politikai irány sutba- dobóját fogja megörökiteni. Szegény Nixon * Valójában ez a győzelem nem is volt olyan “nagyszerű”, mint Tinman mondja. Kennedy éppen csak hogy keresztülcsuszott, a kongresszusban pedig még némi veszteség is érte a demokratákat. És azt is számításba kell vennünk, hogy a hírhedt reakciós szenátorok és képviselők is visz- szakerültek tisztségeikbe. Éppen azért csalódni fognak azok, akik gyors, haladószellemü változást várnak az amerikai politikai életben. Akármilyen hihetetlenül hangzik is, de Nixon- nak is van sok olyan hive, akiket nagyon levert bálványuk bukása. Ezek most állítólag kezeiket tördelve kérdezik: “Mi lesz most a szegény Nixon nal ?” Pedig kár olyan nagyon sopánkodni érte, megél ő a jég hátán is! Eddig is voltak, meg ezután is akad elég gazdag ember, aki megfizeti az ő barátságát. Már is emlegetik, hogy Thomas Dewey, aki már kétszer is elbukott az elnökválasztásnál s most New Yorkban ügyvédi irodája van, meghívta társának. Milyen szép cégtáblát készíthetnének: “Bukott elnökjelöltek jogtanácsosi intézete”. Nixon azonban állítólag még nem döntött. Azon gondolkozik, hogy már most megkezdi a korteskodást a kaliforniai kormányzói állásra, mert ha azt elnyerné 1962-ben, akkor megint elnökjelölt lenne az 1964-es választásoknál. Vannak, akik úgy hiszik, hogy Nixon nélkül már nem is érdemes élni — irta a Herald-Tribune neves humorista rovatirója, Art Buchwald. De később aztán úgy módosították, hogy “nem érdemes élni az Egyesült Államokban” és külföldre mentek elkölteni azt a pénzt, amit az üzleteik itt, Amerikában keresnek nekik. Viszont, mostanában emelkedik a munkanélküliség és ha sok republikánus külföldre “menekülne” — írja Buch- wald —, akkor javulna a helyzet a munkanélküliség terén. Más szóval a vesztes republikánusok jajveszékelését nem kell komolyan venni. Még az sem lepne meg bennünket, ha azt hallanánk, hogy Nixon valamely fegyvert gyártó nagy gyár elnökigazgatója lett, ahol éppen annyit fizetnek neki, mintha az Egyesült Államok elnökévé választották volna. Ha MARADT EMBER... Motiv: Geréb József cikke a Magyar Szó-ban, I960, okt. 27. Ha maradt még ember kedvvel élni Az üszkös földön — a bombák után, Hit, Remény ne épüljön A Múlt szokáson és ne tűzzön J Múltból diszt az uj kezdet hajnalán. Békét szóljon, a bosszút elvesse, i Gyógyítsa a földet, búzát vessen, i ölni bombát ne csináljon, — Az átkos, dőlyfös hagyományon Rúgjon és örökre eltemesse. 1 ' > Erkölcs, Világról uj hite legyen, ! Fel ne vegye a megszokott kócot, Melyben rigolyás volt a Múlt L S kapzsin gyöngét igázott, dúlt, Melyben a jog ütött, nyaktilózott. j Határt a földön ne mérjen, vágjon. 1 j Egy a föld, bár tenger és bércek, Élet-talaj az embernek, ; Ha dolgos és nem fegyvernek i Elfogult rabja, — csak ezen él meg. Vágja a földet, e sziklást, porladót, A Napban heverő földgöröngyöt — A Szabadságát szeresse, Jog tiprásra nd emelje Kezét, mint talmi hős különcök. Az ezred-éves sirhantok alatt ~ i A vigaszt napjához ne keresse ;— Úgy építse a világot, ;• Hogy abban a boldogságot A szorgalmas ember meglelhesse. Alkosson mindig szebbet és jobbat, j És mindig mindent úgy csináljon, Hogy ne legyen szegény, gazdag, Lázitó ok, gyilok asztag, — Ölni bombát többé ne csináljon. Olexo Endre Olvasóink figyelmébe! GERÉB JÓZSEF munkástársunk rovatára ugyan szükségtelen olvasóink figyelmét felhívni, az amugyis közszeretetnek örvend, de azért előre jelezzük jövő heti lapszámunkban megjelenő "Kritika a kritikáról” cimü' cikkét, amelyben mindnyájunkat közelről érdeklő témával foglalkozik. Ne mulassza el tehát senki elolvasni jövő héten Geréb munkástársunk rovatát, amely az elnökválasztással és az avval kapcsolatban lapunkban megjelent “Tiltakozom” c. munkáslevéllel foglalkozik. _ .
