Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-24 / 47. szám

[ g AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 24, 1960 f 1 “ “ Héviz gyógyfürdő ii. j »TT'TVTTTT V"TVT?"T,lrT T'T v t~rT" rt ▼ "T*> * *» * '* |i Magyarország I ► 4 i1- -«■ -*■ ^ ^ a.a.,a.^ A nap fele gyógykezeléssel telt el. Voltak, akiknek még reggeli előtt gyógytornát kellett végezniük beteg végtagjaik erősítésére. Később volt a medencefürdő, de voltak, akik a tóban vé­gezték a fürdést. Azután volt masszázs. Egye­seknek az orvos súlyfürdőt rendelt a gerinc csi­golyák lazítására, a gerincoszlopban fellépő porc sérv vagy más megbetegedés gyógyítására. Az iszapgöngyölés helyi jellegű gyógyhatást ered­ményez. A fizikoterápián különböző villanyke­zelést kaptak a betegek, többnyire az izomcso- mósodás feloldására, csontheg megszilárdítására. Injekciókat kaptunk fájdalomcsillapító, vitamin- a’dagoló és gyógyító célzattal. Kötelező volt a na­pi. legalább két órai pihenő, és ilyenkor orvosi inspekció volt a Szobában annak megállapításá­ra, hogy a kezelésnek milyen észrevehető hatá­sa volt a betegre. Ennek figyelembevételével folytatták a kezelést vagy rendeltek változtatást rajta. Mindez a lelkiismeretes és alapos munka dr. Sziráki István igazgató-főorvos vezetésével fo­lyik a SZOT szanatóriumában. Az ő és a vele együttműködő szakorvosok, egészségügyi dolgo­zók, valamint a szanatórium egész személyzeté­nek érdeme, hogy a beutaltak nem betegeknek, hanem üdülőknek érezték magukat. Valameny- nvien élveztük azt a szerető gondoskodást, amit nem pénzért árulnak, hanem természetes embe­ri segíteni akarásból fakad és csak azt szolgálja, hogy a gyógyulást elősegítse. Ezért van aztán, hogy a hazatért vendégek hálás levelekben em­lékeznek meg és jelentenek a gyógykezelés ered­ményéről. Ezek az adatok igen fontosak abból a szempontból, hogy az orvosi tudomány helye­sen tudja felmérni a hévízi gyógykezelés hatá­sosságát és alkalmazását tovább irányíthassa. A vendégek szórakozási s kulturális igényüket is kielégíthetik a szanatóriumban. A társalgóban rádió, TV áll rendelkezésükre- Ezer köteten felü­li könyvtár van, azonkívül mozi és tudományos, főleg egészségügyi előadások. Keszthelyre, Sü­megre, Tapolcára, ahol sok érdekes látnivaló van, kirándulásokat vezet a kulturfelelős. A szanató­rium 10 holdas, gyönyörűen rendezett parkjában órák hosszat lehet üldögélni, napozni, olvasni, kézimunkázni, stb. Aki sétálni szeret, az a leg­szebb tájakban gyönyörködhet. Csak egyre nincs alkalom,—az unatkozásra. Mert ha egyebet nem csinál az ember, mindig van kivel beszélgetni Er­re számtalan alkalom nyilik, mert a vendégek nem ülnek a szobájukban. Mindenütt csoportosan tevékenykednek. Keresve sem lehet barátságo­sabb, közlékenyebb embert találni mint a ma­gyart. Határozottan ez volt a tapasztalatom Ma­gyarországon és különösen Hévizén. Bárkivel könnyű volt beszédbe elegyedni, sokan engem közelítettek meg. A külföldi már megszokott je­lenség. Az amerikai sem megy már csodaszám­ba. A magyar nép Amerikára vonatkozó ismere­te bővült, tisztult és megközelíti a valóságot. Eh­hez a disszidáltak levelei is hozzájárultak, akik a kiábrándulás hangján írnak hozzátartozóknak keserves csalódásaikról, az amerikai dolgozók életéről. Hévizi ismerőseim már ilyeneket kérdeztek tő­lem: “Igaz, hogy ott munkanélküliség van? Tényleg máról-holnapra kiteszik a dolgozót mun­kájából? Hogy ott olyan drága az orvos, a kór­ház. az orvosság? Hát ott van ilyen fürdőhely, mint. Héviz ? Ha nem is ilyen de vannak ott is. Be oda a dolgozók nem mehetnek olyan könnyen. “Hát az hogy lehet abban a gazdag országban?! . . No lám csak minálunk!.. Egymással vételkedve beszéltek az emberek saiát megjavult életükről. Szóba került minden, aíni csak lényeges. A munka, a kereset, a lakás­probléma és a hatalmas építkezések országszer­te, a növekvő igények, a bőséges étkezések, a gyermekekről történő gondoskodás, a tanulás le­hetősége, a kultúra terjedése. Nos, és Héviz!! Az . a.csodálatos lehetőség, hogy munkásasszonyok s­emberek ilyen helyekre járjanak majdnem in­gyen szabadságukat eltölteni és egészségüket helyreállítani. Az üdültetés nyilván a legnagyobb megelégedést váltja ki még az olyanoknál is, akik — mint az egyik asszony a medencében fo­lyó eszmecsere folyamán mondta “vannak közöt­tünk olyanok is, akik valaha jobb napokat is lát­tak.” Ezt nem lehetett félreérteni s amikor meg­kockáztattam a kérdést, hogy akkor is jártak in-, gyen Hévízre?... zavart, eltérő válasz volt a felelet. Annál frissebben áradt a szó Csér Jánosnéból, aki férjével együtt volt a szanatóriumban. Na­gyon élvezték a háromheti vakációt és a gyógy­kezeléstől felfrissülve tértek vissza munkájuk­hoz egy héttel az én odaérkezésem után. A férfi asztalos a Vasas Szakszervezet üzemosztályán, az asszony a Dunakeszi Járműjavító Vállalat és Vasúti Kocsigyár szerszám kiadónője. Munkás öntudat csengett a hangjában, amikor büszkén hozzátette: “nemzetgazdasági vagyon őrzője vagyok!” A derék, még fiatalnak nevezhető há­zaspár ki nem fogyott a szocialista rendszer és a magyar kormány dicséretéből. Hogy milyen jól vezetik most az országot és. . . “Kádár elvtárs most is az ENSZ-nél jár el a béke ügyében ” Asztaltársaim közül a 25 éves Nagy Imrené a Zalaszentgróti Téglagyár nyerscserép lerakója. Férje és 6 éves kislánya várják, hogy derékfá­jásából kigyógyultan visszatérjen hozzájuk, özv. A MÁVUT vonalai ma már behálózzák az egész országot és a MÁVAUT-autóbuszok eljut­nak a városoktól régen szinte teljesen elzárt fal­vakba, tanyaközpontokba is. Tiz évvel ezelőtt 1625 községet érintettek az autóbuszjáratok, ma 2477 helységbe jutnak el. A tavasszal 67 közsé­get, most ősszel pedig 65-öt kapcsoltak be a há­lózatba. Az idén körlübelül 300 uj kocsival és 70 pótko­csival gyarapodott a MÁVAUT autóbuszparkja. Az uj kocsik segítségével a nyáron valóságos autóbuszkaravánok járták a legszebb kiránduló- helypeket, a történelmi emlékekben gazdag vi­déki városokat. Nyáron nem egyszer előfordult, hogy Budapestről egv-egy nap 100—120 külön­járat indult és növelték a menetrendszerinti szá­mát is a járatoknak. Az igények azonban lényegesen gyorsabban növekszenek mint a lehetőségek és éppen emiatt Budapesten és vidéken a MÁVAUT sok esetben kénytelen volt visszautasítani különjárat-kéré­seket; nem tudott minden kirándulócsoportot el­szállítani. Az uj kocsik és pótkocsik forgalomba állítá­sával több vonalon sűrítették a menetrend sze­rint közlekedő járatokat. Erre igen nagy szük­ség volt, mert gyakran előfordult, hogy utasok lemaradtak, nem fértek fel a zsúfolt buszokra. A járatsüritéssel csökkentek az effajta pana­szok, de teljesen nem szűntek meg. A MÁVAUT-utasok ma már kényelmesebben utazhatnak, mint akár csak egy évvel ezelőtt is. Az Ikarus 55-ös tipusu kocsik erősebbek, üzem- biztosabbak, kényelmesebbek, javult a fütő- és szellőzőberendezés is. Az Ikarus 620-as tipusu kocsik forgalomba állításával a vidéki városok­ban is olyan buszok járnak, mint Budapesten. A helyi forgalom szintén sokat fejlődött, mert mig 1949-ben 17 városban és két községben, tehát összesen 19 helységben tartott fenn a MÁVAUT helyi autóbuszközlekedést, addig 1959-ben már az orazág 51 városában és 31 községében, tehát 82 helységben közlekedtettek buszokat., java­részt uj. kocsikat. A MÁVAUT-nak a Székesfe­hérvári Általános Mechanikai Müvek is ad ko­csit, s. ezeket, zömmel az úgynevezett “bédés” autóbuszok kicserélésére használják fel. Az idén körülbelül 150-et cseréltek ki, s a jövő esztendö­Neuber Gusztávné a Pécsi Szénbányászati Tröszt gyors és gépirónője. A háborúban vesztette el munkaszolgálatos férjét. Többi ismerőseim ko­zott volt egy könyvelő Nyíregyházáról, aki ma­gánszorgalomból angolul tanul. Aztán a budapes­ti Május 1. Ruhagyár takarítónője, a. Szombat- helyi Építészeti Vállalat üzemi konyhájának sza­kácsnője, aKI a világért sem cserélné fel uj éle­tét a régivel. “Akkor urak házában sohasem volt vége a napi munkámnak, most 8 órai munka után hazamegyek és saját háztartásomra is jut időm. A fizetésem jobb és ráadásul hévizi beuta­lást is kapok.” A szellemi munkástól az ipari és mezőgazdasági dolgozóig a lakosság keresztmet­szetét lehetett Hévizén találni. Vájning István a Pécsi Fénmüvek alkalmazott­ja. Bányász. Családjáról beszélt — felesége és két kislánya van — és közeli terveiről. Családi házat akar építeni, de nemcsak olyan egyszerűt, hanem szuterén-ost. Ez — magyarázta — olyan félföldszint (nálunk “basement”) amelynek ab­lakai vannak és lakályossá lehet berendezni. A legmodernebb villamoskésziilékek lesznek a ház­ban. A háztelek megvan, van elég összegyűjtött pénze is ahhoz, hogy állami kölcsönt kapjon. A vállalata ingyen fuvarral látja el, ami sokezer forint szállítási költséget takarít meg neki. Ami­kor a ház készen lesz, akkor egy autóra fog gyűj­teni. Jólesett beszélgetni ezekkel a sorsukat szép­nek látó emberekkel. Mintahogyan, élvezet volt végignézni a szanatórium mögött végighúzódó utón, ahol sárgálló kukoricások közepén szebbnél- szebb uj szuterános házak álltak, épültek vagy épületanyag halmazok vártak a begyűjtés utáni építkezésekre- A jómód látható jelei. Héviz nem kivétel, hanem szimbóluma egy or­szág felemelkedésének, ahol a nép jóléte már nemcsak ígéret, hanem a mindennapi megvalósu­lás utján halad. A magyar dolgozók saját ma­guk siettethetik és járulhatnak hozzá jólétük gyorsabb emelkedéséhez, mert a szocialista rend­szer, a népi demokrácia ezt a lehetőséget meg­teremtette számukra. ben folyamatosan a többi ‘bódés” járatot is meg szüntetik. Számot ad a MÁVAUT arról is, hogy pontosan közlekednek az autóbuszok; a statisztikai ada­tok mutatják, hogy 1960-ban 1000 járat közül csak 4 késett. A MÁVAUT téli menetrendje október 30-án lépett életbe.Az uj menetrendben az eddiginél is jobban megszervezik a tanulók szállítását és meg erősítik a munkásjáratokat. Nyaranta ugyanis sok munkás kerékpáron jut el munkahelyére, télidőben azonban szívesebben veszi igénybe az autóbuszt. Az adatok tehát arról tanúskodnak, hogy az eredmények szépek, a fejlődés nagy, még min­dig igen sok azonban a tennivaló. Több autó­buszra lesz szükség, hogy az igényeket jobban kielégíthesse a MÁVAUT, és minden olyan köz­séget bekapcsolhasson a hálózatba, amely meg­felelő közúttal rendelkezik. Orvos ügyel az ebédre BUDAPEST. — Az Associated Press tudósitó ja jelenti, hogy Budapesten a Lidó vendéglőben, amely a város egyik legszélesebb “boulevard- ján van, orvos ügyel a vendégek ebédjére. Ez a doktor, — jegyzi meg a riporter, — 28 éves, na­gyon csinos orvosnő, aki a vendéglő egyik elke­rített sarkában kapott helyet. A Lidó persze nem közönséges vendéglő, noha mindenkit kiszolgálnak, aki odamegy étkezni. A vendéglőt olyan dolgozók részére nyitották meg, akik cukor, máj, szív és egyéb bajok miatt csak az orvos által előirt ételekkel táplálkozhatnak. Az orvosnő előzetesen tanulmányozza az ily be tegekről felvett klinikai adatokat és annak meg- felelőleg Írja elő az ebédet, ami körlübelül 40 centbe, kerül. Az orvosnő mellett egy ápolónő vigyáz arra, hogy a betegek betartsák az orvosi rendelést. “Ott az a májbeteg asszony már megint tejfelt rendelt,” — mondotta az ápolónő a riporternek. —“de én tejfel helyett narancslét küldetek neki ” A Iidóban olyan jó ételeket adnak, hogy igen sok egészséges vendég is “belopódzik” oda, — fejezte be a riporter a jelentését. 132 KÖZSÉGET KAPCSOLTAK BE A MÁV HÁLÓZATÁBA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom