Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-17 / 46. szám
Thursday, Nov. 17, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ il_ TÖRTÉNELMI JÓVÁTÉTEL - FÉLEZRED ÉV UTÁN Az esőzések miatt megduzzadt Csele-patakot jóformán észre sem vesszük. Warszawa kocsink rugózása ennél sokkal komolyabb akadályon is észrevétlenül segit keresztül. Utitársam, Palkó Sándor barátom, a Baranya megyei tanácselnök nagy szakértelemmel ismerteti, milyennek tervezik 1966-ra a szigetvári csata 400. évfordulóját, aztán Mohácsra érve büszkén magyarázza, mily gyorsan fejlődik a város. Nem nagy település Mohács. A kocsi néhány perc alatt végigfut rajta. És már megyünk is Nagvnyárádnak. Mert az a hely, ahová most tartunk, csak a régi uradalmi határok szerint tartozott Mohácshoz. A mai közigazgatási beosztás szerint a mohácsi vész nem Mohácson szakadt az országra, hanem elég messze tőle, Kölked és Nagy nyárád között, közvetlenül a magyar—jugoszláv határon, a Sátorhelyként ismert síkságon. Nagy malom fala látszik a szép vadgesztenyefákkal szegélyezett ut szélén. A Sátorhelyi Állami Gazdaság épülete ez is. De úgy kétszáz méternyire a malom előtt megállítjuk a kocsit. Sár, pocsolya mindenütt. Mégis, vagy ötven méterrel a jó makadám úttól, nagy tömeg ember áll. Parasztok, katonák, diákok. A pécsi muzeum és a tanács kutatói itt bukkantak csaknem fél évezreddel a rettentő csapás után az első tömegsírra. Most keresik a többit. A senki földje volt ez. A “Sátorhely” és a “Törökdomb” helynevek őrzik az egykori nagy ütközet emlékét. Az akkori fogalmak szerint roppant seregek néztek itt farkasszemet. II. Szulej- man szultán sátrából — a Sátorhelyről —, 300,000 emberét és 300 ágyúját tekinthette át. A hadsereg létszámának legalább egyharmada lehetett teljes harcértékü. Lajos király, ha jól megszámolta, a lengyelekkel és a morvákkal együtt is talán 28,000 embernek és 80 ágyúnak parancsolt. A két sereg harcrendjét aránylag pontosan ismerjük. Ez azonban semmit nem árulhat el a most megtalált csontok eredetét illetően. Hiszen az ütközet 1526. augusztus 29-én, délután 4-kor kezdődött és a vert seregből 6 órára már mindenki hanyatt-homlok menekült; rendről szó sem lehetett. Van történész, aki 24,000-re teszi a magyar elesettek számát. A kíméletesebbek 16,000- re «becsülik a veszteséget. És miután a két első roham magyar sikert hozott, valószínű, hogy jó néhány ezer török is elesett a harcban. Legalább 20,000 ember feküdt hát itt, amikor Siklós szépséges, erényes úrnője, Kanizsay Dorottya megjelent. végre, négyszáz alkalmi munkásával, hogy eltemettesse az elesetteket. Megállapodunk itt, a senki földjén, a két sereg egykori állásai között, egy újra megásott ágyúállás szélén, az első száz megtalált csontváz fölött. Akik itt nyugszanak, legalább 400 éve holtak lennének amúgy is. Egészen más, a mohácsi vész valóságának látása nyűgözi le itt az embert. Egy ködbevesző régmúlt világ szinte legendának ható emléke volt ez eddig. Csak vers, kép, regény őrizte meg a századoknak. Kisfaludy Károlyiéi, Jókaitól, Krudytól tudunk csak róla és ők ugyancsak krónikákból és a maguk képzeletéből beszéltek nekünk e gyásztérről. Az ütközet után a győzelmes Báli bég a szultán parancsára szabad rablást engedett katonáinak. Az éhes sereg nekilendült és gondosan' el- szedte a holtak ingóságait. A négyszáz temetkező sem volt rest. Amit a török esetleg meghagyott, elvette. így aztán lelet alig maradt a sik alatt. Néhány korabeli váltópénzdarab, egy vérttöredék, egy tucatnyi fémgomb — ennyi hitelesíti, hogy itt valóban a mohácsi csata hősi halottai fekszenek. A lucernást, mely rejtette őket, a Sátorhelyi Állami Gazdaság géppel szántotta fel. A traktor vonta eke dúsan hányta ki a földből a csontot — ez vezette nyomra á kutatókat. A környékbeli parasztok elmondják, hogy a legöregebbek is emlékeztek arra, itt minden szántáskor csontba ütközött az eke. Tudta az úri Magyarország is, hogy valahol itt a sir. A második világháború idején futóárok szelte ketté a most feltárt sirt is, mégis itthagyták porladni, pusztulni ezt a drága emléket, egykét méterre a föld felszínétől. Még Mohácsot is meghamisították. A hivatalos történetírás “árnyékkirálynak” mondta II. Lajost, aki állítólag reszketett, amikor feltették fejére a sisakot. A mohácsi hadvezetés régi bírálata nagyjából megfelel annak az álláspontnak, amelyet Kisfaludy Károly szedett maradandó hexameterbe: “Tömöri! büszke vezér! miért hagy tad el érseki széked? — Nem halt volna hazánk disze, virága veled — Harc tüze lángitá bizton viadalra kikelted — S érted mennyi dicsők estének áldozatul!” Mintha a király, Tömöri és katonái keresték volna az összecsapást, és nem az óriás török sereg tört volna hazánkra! Mintha a magyar történelem gazdag lett volna olyan királyokban és érsekekben, akik vállalták a szinte kilátástalannak látszó, egyenlőtlen csatát is, hogy védjék a hazát! “Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!” Ugyan miféle nemzeti nagylétről beszélhettünk már 1526-ban? A Jagellók régen eltékozolták Mátyás örökségét, az ország darabokra szakadt, a jobbágyság mozgalma vérbefojtva, a nép földhöz kötve. Mohács síkján azért állt reménytelenül a magyar sereg, mert JI. Ulászló 1514-ben halomra ölette a magyar jobbágyságot, a földhöz nyomta Werbőczy Hármaskönyvével és megtiltotta a felfegyverzését. Fia, a későbbi II. Lajos 8 esztendős volt akkor. Mikor felnőtt, látta a bajt, de nem birt Werbőczy vei és a hatalmasokkal. A pápai követ ezt jelentette Rómába a vele folytatott beszélgetésről : “őfelsége legalább is nekem nyíltan megvallotta, hogy jobban fél ezektől a magyarországi törököktől (a magyar főnemesektől), mint a törökországiaktól. .. Akik a királyi tanácsban ülnek, semmit sem értenek a hadviseléshez és egy sincs közöttük, aki látott volna valaha egy csupasz véres kardot.” Még a múlt században megjelent Magyar hadi krónika cimü könyv is megA FELSŐFOKÚ SZAKISKOLA A magyar oktatási rendszer továbbfejlesztésének irányelvei szerint a technikusképzést magasabb fokra emeljük, és felsőfokú ipari, mező- gazdasági, kereskedelmi iskolákat szervezünk. Az irányelvek vitái során nagy érdeklődést keltettek az uj felsőfokú oktatási intézmények. A alábbiakban Rigler György, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetőjének válaszát közöljük, a vitákon felvetődött néhány kérdéssel kapcsolatban. Mi teszi indokolttá a felső iskolák szervezését? A technika rohamos fejlődése, a magyar népgazdaság műszaki színvonalának gyors emelkedése szükségessé teszi, hogy fejlesszék a jelenlegi technikumi oktatát. A magasabb színvonalú termelés középfokú irányítása magasabb általános és szakmai műveltséget tesz szükségessé. Ezenkívül az a figyelmeztető tény is indokolja a technikusképzés magasabb szinvonalra emelését, hogy a technikusi oklevéllel rendelkezők közül körülbelül tízezren csak szakmunkásként dolgoznak. Tovább fokozza a technikumi oktatás elelntmondásait, hogy iparuk fejlődésének eredményeként több szakmunkában csak éretségizett fiatalokat képeznek szakmunkássá. De a technikusképzés magasabb szintre emelését más ks indokolja. Az ipar és a mezőgazdaság szakemberhiánnyal küzd s ezt az egyetemek nem tudják rövid időn belül pótolni. Az üzemek nagy része jelenleg egyetemi végzettséget nem kívánó munkakörök betöltéséhez is sokszor mérnököket vesz igénybe, mert a 18 éves korban végző, gyakorlatlan technikus és a mérnök között nincs átmenet. Mindebből látható, hogy a termelés uj formájú és tartalmú, a technikumokhoz képest jobb módszerrel oktató iskolatípus felállítását követeli. Az irányelvek szerint az uj felsőfokú szakiskolákba érettségivel, szakmunkás képzettséggel és üzemi gyakorlattal lehet jelentkezni. Az uj szakközépiskolák — mint ismeretes — érettségi és szakmunkásvizsga letételét biztosítják és a végzettek néhány évi gyakorlat után szakmájuk kiváló ismerői lesznek. így tehát jogot nyernek a felvételre, gimnáziumot végzettek is jelentkezhetnek ebbe az intézménybe, hiszen az uj gimnázium is megadja az alapot a szakmunkás- vizsga letételéhez. Milyenek lesznek az uj felsőfokú szakiskolák? A felsőfokú szakiskolákban a szakmák igényétől függően két-három év alatt elméleti és gyakorlati ismereteket tanítanak majd. Az oktatási módszer hasonló lesz az egyetemekhez, és előadások, valamint üzemi és műhelygyakorlatok váltják majd egymást. Az üzemi gyakorlatokon azonban itt elsősorban nem fizikai munkát értünk — hiszen a hallgatók szakmunkások — hanem a technikusi munkakör ellátásához szükséges üzemi ismeretek megszerzését. Az állapítja, hogy “Tömöri azt ajánlotta a királynak, kössön sürgősen békét a törökkel, mert a mérkőzés, az ország készületlensége miatt, végső romlást hozhat. De az udvarnál levő tanácsosok a merész lovasvezér bölcs tanácsát papi kislelküség- nek gúnyolván, a királyt az előnyomulásra ösz- tönzék”. A síkról mindenesetre láthatták, hogy minden elveszett. Megfuthattak volna a túlerő elől, mint ahogy azt a temesi ispánok és a jajcai bánok tették. Talán azt hitték, hogy a földvári dombokról leereszkedő ruméliai hadtestet megverhetik, még mielőtt a török derékhad csatarendbe állhatna. Mindenesetre megkísérelték a lehetetlent és helytállt az itt nyugvó húszezer is. Werbőczy ölte meg őket, a jiépellenes világ, nem II. Szulejman hada. Ezt szégyellték Ulászló és Werbőczy késő utódai és irtóztak még a Mohács környéki csontoktól is. “Csak poriassza el őket a zordon enyészet...” Most átmenetileg elhantolják a felásott ágyúállást. N/lon szemfedőt kaptak a hősök, hogy az eső ne ártson meg a porlékony csontoknak. Elnézem még a síkságot. Lajos és serege utolsó tekintetével ezt a tájat látta. De menni kell, Palkó társam, az egykori jobbágyok ivadéka, ügyük egyik mai letéteményese szólal meg először: — Úgy tervezzük, hogy a szigetvári ünnepségek keretében helyezzük majd őket is valahol Mohácson, méltó helyen, örök nyugalomra itt is, emlékeztetőnek, zarándokhelyül. Máté György előadások és a gyakorlatok előreláthatóan felefele arányban lesznek és ezenkívül két-három hónapos üzemi gyakorlaton vesznek részt a hallgatók. Heti 36—38 órás oktatást terveznek és a négy-hat félévi tanulmányi idő után képesítő munkával, vagy képesítő technikai tervvel adnak számot tudásukról a hallgatók. Természetesen itt közismereti tárgyakat nem tanítanak, hanem a marxizmus—leninizmuson és nyelvoktatáson kivül kizárólag szakmai oktatás lesz. Az uj iskolák oktatóit elsősorban a jelenlegi technikumok kiváló tanáraiból, oktatóiból, valamint üzemi mérnökökből és kezdetben egyetemi oktatókból kell kiválogatni. Nagy gondot kell fordítani a felsőfokú intézmények esti tagozatainak megszervezésére is. Milyen szakemberekre van szükségük? Ésszerűnek látszik, hogy a felsőfokú iskolák szakosítása a sok szakmára kiterjedő szakmunkás-képzés és a nagyobb áttekintést nyújtó, kevésbé szakosított egyetemi oktatás között helyezkedjék el. Az építőipari szakmára például helyesnek látszik, a kivitelezést lebonyolító épitő- és épületgépész felsöiskolák létrehozása, a gépipar számára pedig a müvelettervezés, a gépipari szerelés, a melegtechnológia stb. kivitelezését ismerő szakemberek felsőfokú képzése. A mező- gazdaság részére helyes lenne például növény- termesztő állattenyésztő, kertész, gépész, erdész technikusokat képezni. Az egyes felsőfokú iskolákon belül több hasonló szakirányú képzés is megvalósítható. Az uj felsőfokú szakiskolai hálózat kialakítása alapos előkészítést, vitát igényel. Ezért csak 1970-re kell befejezni a hálózat teljes kiépitését. Az előkészítéshez a kísérletek is hozzátartoznak. Ezt a célt szolgálja a februárban meginduló épületgépészeti felsőfokú szakiskola felállítása, valamint a szavarsi öntözéses növénytermesztési, a szombathelyi mezőgazdasági és még néhány más iskola megszervezése. Egyelőre nem célszerű sok felsőfokú szakiskola felállítása, noha áz irányelvek megjelenése óta több ipari minisztérium foglalkozik a létesítés gondolatávalösszeért a vasúti töltés két szakasza Balatonkenese és Balatonfüzfő között a Balaton északi partján a vasútvonalat hegvcsuszam- lás veszélye miatt a víztől elhódított területre helyezik át. A munkáltatók jó ütemben haladnak: a több mint három‘kilométer hosszúra tervezett két irányból épülő uj vasúti töltés két szakasza összeért. A kövekből épiteft töltés mint egy kitérőt képez a régi vasúti nyomvonalból, és teljesen nyitott a földmozgásoktól nem veszélyeztetett területen halad. A két szakasz összetalálkozása után most nagyobb erővel kezdik meg a töltés és a part közötti rész kiszárítását. Az uj pályának jövőre kell elkészülnie, ezért a hidegebb idő beálltával is folytatják a munkát.
