Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-17 / 46. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov, 17, I960 “Engem tekintenek a környék legműveltebb emberének, pedig ugyanazt a falusi iskolát végeztem, mint a többiek. Amit tudok, azt a magam erejéből tanultam. Minden nélkülözhető centemet könyvekre költőm. Két esztendővel ezelőtt sikeres vizsgát tettem a delhi egyetemen. Pedig tudtam, soha nem lesz annyi pénzem, hogy egyetemen tanuljak. Csak önmagámnak akartam bebizonyítani, hogy alkalmas vagyok az egyetemre. Néha úgy érzem, szétfeszít a tudás vágya...” Egy indiai fiatalember, Sz. H- Kvisi leveléből idézem a fenti sorokat. A címzett: “A Népek Barátságának Egyeteme — Moszkva.” A levél tartalma: felvételi kérelem. Egy, a 40 ezer felvételi kérelem köziül, amely rövid négy hónap alatt érkezett a világ minden tájáról a Szovjetunió legfiatalabb tanintézetébe. Az uj egyetem október elsején nyitotta meg kapuit. A folyosókon egyelőre kevés orosz szót hallani. Inkább franciául, angolul vagy pedig saját anyanyelvükön érintkeznek a hallgatók. Egyelőre 560-an tanulnak az előkészítő évfolyamon. Közülük 60 a szovjet állampolgár. A többi 500 hallgató olyan országokból származik, amelyek nem tudnak, vagy csak nagyon kis mértékben tudnak felsőfokú oktatást biztosítani fiatal honpolgáraiknak, mert vagy jelenleg gyarmati elnyomást szenvednek, vagy csupán rövid ideje szabadultak fel a gyarmati sorból. Az 500 hallgató 40 százaléka Afrikából, több mint 30 százaléka Dél- és Délkelet Ázsiából, a többi pedig Latin-Amerikából jött. Néhány év múlva, amikor valamennyi tanfolyam működésbe lép, sok ezer diák tanul majd ezen az egyetemen. Az épületek falai friss festékszagot árasztanak, és néhol még dolgoznak a kőművesek, de a jól felszerelt tantermekben már megkezdődött az oktatás. A rektori irodában is, ahol a felvételi kérelmeket olvasgattuk, most végezték az utolsó simításokat az asztalosok. —Milyen célt szolgáltak eddig ezek az épületek? — kérdezzük Rumjancev, a Népek Barátsága Egyetemének rektorát. — Az egyik épületcsoportunkban. ezelőtt tisztiiskola volt, a másikban fegyvernemi akadémia — mondja Rumjancev- — A nyár folyamán átalakítottuk a belső berendezést az uj szükségletek szerint. A szovjet hadsereg nagyarányú létszámcsökkentésének eredménye, hogy ezek az értékes objektumok felszabadultak polgári célokra. Megkaptuk a két katonai tanintézetihez tartozó tisztiszállókat is. Mintha csak azt jelképeznék ezek az épületek, hogy' a leszerelés egyenesen vezet az elmaradott országok megsegítéséhez. — Hogyan válogatták ki a 40 ezer jelentkező közül az 500 hallgatót? — hangzik a következő kérdés. — A felvételnek két szakasza volt. Az első szakaszban felülvizsgáltuk a 65 országból érkezett felvételi kérelmeket, megvizsgáltuk a jelentkezők előképzettségét. Arra törekedtünk, hogy lehetőleg olyanok kerüljenek egyetemünkre, akik más utón nem juthatnak felsőfokú oktatáshoz,, bár megvan az előképzettséglük és rátermettségük az egyetemi tanuláshoz. Az igy kiválasztott jelentkezőket meghívtuk Moszkvába, ahol bizottság győződött meg képességeikről. Volt olyan eset is, hogy meghallgattuk az illető ország moszkvai kulturális attaséjának javaslatait. Hiszen nem a kormányok ellenére, hanem velük együttműködve nyújtunk oktatási segítséget a rászoruló diákoknak. — Meg tudná-e mondani, a rektor, milyen a hallgatók szociális összetétele? Erről pontos adataink nincsenek. Senkit nem kérdeztünk meg származásáról. Az elmaradott •országok széles társadalmi rétegeinek fiataljai tanulnak nálunk. A felvételi kérelmekből Ítélve, a hallgatóknak körülbelül 80 százaléka, a legszegényebb osztályokból való. — Milyen fakultások vannak? Milyen diplomákat nyernek majd a végzett hallgatók? — Ebben az épületben a humántagozatok működnek majd. Közgazdászokat, jogászokat nyelvészeket és irodalomszakos tanárokat képezünk. A. másik épületcsoportunkban lesznek a műszaki tagozatok, amelyeken gépész- építész- és bányamérnököket nevelnek. Nálunk az oktatási idő valamivel rövidebb. mint a többi szovjet egyetemen mert nem tanítjuk azokat az állampolgári és. világnézeti ismereteket, amelyek a szovjet ifjúság számára nélkülözhetetlenek. Páldául nem tanítjuk az SZKP történetét. A filozófiát, a politikai gazdaságtant csak olyan mértékben ves-z- szíik fel a programba, amennyire az hozzátartozik a diákok szakmájához és szükséges az általános tájékozottság mgszerzéséhez. Megtudtuk Rumjacev rektortól azt is, hogy a szovjet állam milyen jelentős anyagi áldozatokat vállalt a Népek Barátsága Egyetemének létrehozásával. A diákok szülőföldjükről szovjet államköltségen utaztak Moszkvába és úgy is térnek majd vissza. Itt havi 900 rubel ösztöndíjat kapnak és ellátják őket az éghajlathoz szükséges melegruházattal. Az egyetem éttermében napi 8—10 rubelért bőséges kosztot adnak. Meggyőződtem arról, hogy az egyetem felszerelése a legkorszerűbb igények szerint történik. Jelenleg az előkészítő évfolyamon az orosz nyelv a fő tantárgy. A nyelvoktatási tantermekben minden hallgatónak magnetofonja, mikrofonja van a helyes kiejtés ellenőrzésére és vetítőgépek teszik változatosabbá a tanítást. Készítik a többi szak- tanterem korszerű felszerelését is. A tanári kar színvonalára jellemző, hogy például a 158 orosz szakos nyelvtanár idegen nyelveket is beszél. De a legnagyobb élmény az egyetemen tett látogatásunk alkalmával a hallgatókkal való megismerkedés volt. Már az megható, ahogy a világ négy tájáról összesereglett fiatalok barátkoznak és igyekeznek egymás segítségére lenni. Láttunk szudáni fiút, aki arcán még a törzsi megjelölés sebhelyeit viseli. Egy Nairóból érkezett jól öltözött, kifogástalan angolsággal beszélő néger fiú, aki láthatóan hazája módosabb családjából i ■ im y1iri-rri ■'ÉyrrBli^iriryTi1 iWi¥wTi¥¥inni w «iin « ■ Jrr r ■ n Harc a szamurájok Hazájábaur (Folytatás az 5-ik oldalról) terrorcselekményéről, nem pedig előre megtervezett, előkészített, felülről támogatott és sugalmazott fasiszta merényletről van szó? Hiszen a gyikost is már régen az őt megillető helyre kellett volna csukni! Tavaly augusztusban ő zavarta meg egy banda élén az atombomba ledobásá- nak évfordulóján. Hirosimában rendezett béke- gyülést. Tavaly novemberben pedig ugyancsak ő kísérelt meg merényletet a Japánból a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba hazatérő koreaiak között. A GYILKOS apja egyébként a japán védelmi haderő ( a növekvő japán hadsereg fedőneve) ezredese. Amikor gaztettéről értésült, egyáltalán nem titkolt szamuráj büszkeséggel mondta: “Azt hiszem, sokkal szerencsétlenebbnek érezném magam, ha fiam a baloldalhoz tartoznék.” Arról, hogy ebben a gyorsan fejlődő japán hadseregben hány ilyen szamuráj-fasiszta tiszt lapul, természetesen még nem készült statisztika. Az azonban nem titok, hogy a második világháború japán hadseregének volt tisztjei jól kiépített szervezetekkel rendelkeznek, és a szervezet elnöke ugyanaz az Okomura tábornok, aki a Ki- nát megtámadó japán hadsereg főparancsnoka volt, és akinek lelkiismeretét kereken tízmillió kínai halála terheli. A rendőrség és a fasiszta szervezet közötti szoros kapcsolatra pedig éppen az Aszanuma- gyilkosság nyomán derült fény. Máris bebizonyosodott, hogy a fasiszta szervezet sok tagja korábban a rendőrség szolgálatában állott, a fő eszmei irányító Genki Abe pedig hosszú ideig magasrangu rendőrparancsnok volt“Le a fasizmussal!,” “Védjük meg demokratikus jogainkat!” — e jelszavak tehát nem most hirtelen, hanem a monopoltőkések és az őket szolgáló kormány-amerikai lakájpolitikájával fokozatosan növekvő újfasiszta veszély közepette születtek. Az Aszanuma-gyilkosság csak rádöbbentette a tömegeket az uj tartalmú harc sürgető szükségességére. A JAPÁN NÉP politikai érettségét mutatja, hogy úgyszólván percekkel a fasiszta gaztett után megértette, miről is van szó, kik és miért irányították az Aszanuma életét kioltó szamuráj tőrt. Mivel a gyűlést a televízió közvetítette milliók látták a gyilkosságot. Az ország legkülönbözőbb részein, Hokkaido szigetén és Kyu- svun, Osakában és Sapporóban a munkások azonnal gyűlésekre, tüntetésekre indultak. Nagyon sok gyárban azonnal leállt a munka. Több városban sportmérkőzéseket szakítottak félbe és a nézők — szocialisták és kommunisták, parasztok és pedagógusok, katolikusok és buddhisták való, megszólított bennünket, külföldi újságírókat a folyosón— Milyen lapoktól vannak? — kérdezte. Felsoroltuk újságainkat, bemutatkoztunk. — Kérem, Írják meg, hogy mi nagyon boldo- gak vagyunk itt — mondta a néger diák. — Az én nevem Geoffroy Gatende. Először érzem magamat embernek európaiak, fehérek között. Olvasom, hogy Amerikában még afrikai államférfiakat is sértő megkülönböztetéseknek vetnek alá, amikor pedig az ENSZ-ben képviselik hazájukat. Itt meg az egyszerű diákban ís tisztelik az embert. Gatende egyik társa azt fűzte hozzá, hogy most egyetlen évfolyamon kilenc kenyai diák tanul, több mint ahány kenyai az angolok jóvoltából egy emberöltő alatt felsőfokú tanintézetbe jut. Bementünk a kubaiak lakószobájába, ahol a falat Fidel Castro fényképe disziti. Éppen venezuelai és kolumbiai diákok ültek “vendégségben” a kubaiaknál. — “Sajnos”, még csak angolul beszélgethetünk — szabadkoztak. A beszélgetés alatt szóba került Castrónak az ENSZ közgyűlésen mondott beszéde, Kruscsev javaslatai a leszerelés, az elmaradott országok megsegítése és az, hogy itt Moszkvában, a Népek Brátságának Egyetemén testet ölt a Szovjetunió segitő szándéka. Alfredo Vargas, kolumbiai diák spanyol nyelvű haladó újságból fordítja, mit kaphatna a világ az általános leszerelés esetén: hány kórházat, egyetemet, iskolát, lakást... A cikk címét — szinte jelképesen — megismétli spanyolul, angolul, oroszul: “Ha a leszerelés megvalósulna...” ~yy¥w#rä'¥i ■ ■ nVi mi ■ run ■ * rí ítttTéi ■ i Jr^ihr — kart karba fűzve, forradalmi dalokat énekelve vonultak tüntetni a fasizmus ellen, a japánamerikai agresszív szerződés ellen, Japán semlegességéért. Bármerre is járok Japánban, a politikai életre mindenütt az oly nagy sikereket elért egységfrontbizottságok újjáéledése és rendkívül harcos aktivitás jellemző. • Jó két hónappal ezelőtt — a japán fasizmustól • oly mérhetetlenül sokat szenvedett távol-keleti népek nagy megdöbbenésére — Kyotóban emlékművet állítottak fel a második világháború japán miniszterelnöke, a háborús főbünösként felakasztott Tojo és hat minisztertársa emlékére. Az emlékmű felirata: “A hét szamuráj hős emlékének.” Japán népe azonban — ezt mutatják az események — nem hajlandó többé szamurájok és fasiszták áldozatává lenni. Fábián Ferenc Elfogadták India 3-ik ötéves tervének tervezetét At Indiai Nemzeti Kongresszus Párt országos bizottsága Rajpurban kétnapos értekezletet tartott. Ezen megvitatta és elfogadta India harmadik ötéves tervének tervezetét. A vitában Nehru indiai miniszterelnök is felszólalt. Hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni India nehéziparát, és ennek alapján kell erőssé és virágzóvá tenni az országot. — Ehhez — mondotta — tudományos és technikai bázisra, továbbá szívós munkára van szükség. A haladásnak nincs más útja. Az iparosítás csak nehézgépipari üzemek létesítésével, nem pedig gépek behozatalával lehetséges. A nagyszabású terveket csak állami ipari szektor megteremtésével, annák keretében lehet megvalósi- tani. Azt kell biztosítani — mondotta Nehru—-, hogy az országban egyenletes jólét alakuljon ki. és a gazdasági hatalom ne összpontosuljon egy kis csoport kezébe. Az egyház ne avatkozzon politikába Porto Rico túlnyomóan katolikus lakossága fittyet hányt a püspöki kar rendeletének, amely pásztorlevélen keresztül tiltotta el a híveket attól, hogy Louis Munoz Marín kormányzóra és pártjára szavazzon. A szavazatok 58 százalékával újraválasztották a kormányzót, akire az egyház azért neheztel, mert megengedi a szigeten a születés- szabályozás tudományos módszereinek alkalmazását és ellenzi a vallásoktatást a hivatalos tanidő idejében. HA AKARJA TUDNI AZ IGAZSÁGOT OLVASSA A MAGYAR SZÓ ÚJSÁGOT! HA A LESZERELÉS MEGVALÓSULNA...
