Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-14 / 28. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 14, 1960 A FEHÉR FAJGYŰLÖLŐK BOSSZÚHADJÁRATA A gazdasági bojkott kegyetlen fegyverének hatása Tennessee államban A déli fehér fajgyűlölők, dacolva az ország törvényével, továbbra is minden áron igyekeznek meggátolni, hogy a néger polgárok élhessenek szavazati jogukkal. Tennessee állam Fayette megyéjében a legmesszebbmenő gazdasági bojkottot léptették életbe a néger lakossággal szemben abban a reményben, hogy a választások előtt kiűzhetik őket a területről, azért, mert néhányan regisztrálásra jelentkeztek, hogy novemberben szavazhassanak. E kegyetlen nyomás akkor kezdődött, amikor John McFerren, egy jóléti intézmény vezetője, ez év január 31-én a washingtoni Polgárjogi Bizottság kihallgatásán arról tanúskodott, hogy Fayette és a szomszédos Haywood megyében a négerek nem gyakorolhatták szabad választási jogukat a felszabadításukat követő időszak, vagy is 1867 óta. A bojkott csak fokozódott, mikor az FBI és a Polgári Jogok Bizottsága követelte a kimutatást a helyi szavazókról és a helyi hatóságot kényszerít ették ez év április 25-én, egy jóváhagyó határozat aláírására, hogy tartózkodni fognak a néger szavazók nyilvántartásba vételének akadályozásától. Amikor aztán 380 egynéhány néger regisztrálásra jelentkezett, kezdődött csak el igazán a nyomás gazdasági téren. Bank kölcsöneiket beszüntették, terménykölcsönöket utasítottak vissza farmerek számára, kereskedők megtagadták ruhák eladását a négereknek, még készpénzfizetés eileAhogyan én látom... Írja: EHN Agymosás nagyban és kicsinyben Ez a szó: agymosás (Brainwash) csak az utolsó évtizedben jött divatba. Amikor amerikai katonák az észak-koreaiak fogságába kerültek; vagy amikor orosz vagy kinai terület fölé “tévedt” amerikai repülőgép lezuhant és utasai fogságba kerültek, megtörtént, hogy ilyen amerikaiak ki- szabadulásuk után megváltozott emberekként jöttek vissza. Megtörtént, hogy ilyen amerikaiak visszatérésük után elmondták, hogy ezek a kommunisták nem is olyan vademberek, mint amilyeneknek előttük leírták. Elmondták, hogy a fogságban jól bántak velük és megmagyarázták a foglyoknak, hogy békét akarnak és barátságban szeretnének élni az amerikai néppel. Volt eset rá, hogy a fogságba esett amerikaiak közül egy- egy nem is akart visszatérni szülőföldjére, hanem úgy határozott, hogy az újonnan megismert kommunisták hazájában marad. Ilyen esetekben az amerikai sajtó, a rádió és TV hirmagyarázók napokon, heteken át kürtölték a világba, hogy ezek a szerencsétlen amerikaiak “agymosás” áldozatai. Amikor oroszok, kínaiak, észak-koreaiak, magyarok, lengyelek, vagy a többi “vasfüggöny” mögötti nemzetek megmagyaráznak valamit a kezükbe került, vagy hozzájuk “tévedt” amerikainak, vagy a nyugati “szabad világ” más nemzetiségű honpolgárának, akkor annak “agymosás”, vagy “kommunista propaganda” a neve. De ha mi csináljuk ugyanazt, akkor mi csak “felvilágosítunk”. Az agymosás szó lehet újkeletű, de maga a művelet régi. Amikor a nagy depresszió alatt a Prudential biztositó társaságnál alkalmazást nyertem, egy “debit” elnevezésű kerületet kaptam, ahol hetenkint a biztosításért járó összegeket kellett kollektálnom és persze uj biztosításokat eladni. Az alkalmazottak minden reggel nyolc órakor összejöttek a társaság egyik irodájában, hogy ott meghallgassák a főnök urak mondanivalóit. Mint gyermekkorunkban az iskolában imával kezdődött a nap, a Prudential-nél énekelni kellett. Ötven éves és idősebb rabszolgák a főnök ur intésére felálltak és kórusban énekelték: Good morning, Mr. Zipp, Zipp, Zipp You are looking fine. . . Ha a Zipp, Zipp, Zipp kórus nem volt elég lelkes, akkor a főnök ur korholása után újra el kellett énekelni a lélekmentő dalt, amelynek elhangzása után kezdődött az agymosás. A főnök ur megdicsérte azokat, akik jó eredményt értek el, nében is, és minden hitelt megszüntettek. Nagy- kereskedők megszakították üzleti kapcsolatukat néger kiskereskedőikkel, és néhány fehér fűszer- kereskedő odáig ment hogy nem adott el kenyeret vagy tejet sem régi néger vevőinek. A “nyomást” kiszélesítik A legnagyobb csapást a White Citizens Council nevű szervezet mérte a bojkottáltakra. Megszervezte a nagy benzin és olajvállalatok szétosztott, hogy ne adjanak el üzemanyagot néger farmereknek, akiket igy teljesen megfosztottak kenyér- kereseti lehetőségüktől. De még ezek is az úgynevezett “jó napok” közé sorolhatók, mert ma már — mondja McFerren — a gazdasági nyomás sokkal de sokkal szélesebb körre terjed ki. “Nem számit mennyi pénzünk van, nem vehetünk semmit érte, és nemcsak itt, hanem innen 50 vagy 75 mérföldre sem.” A fehéreket is felveszik a listára A 350 vagy 400 néger nevet magában foglaló bojkott-listát most egy újabbal egészítették ki. Ez a lista 55 nevet tartalmaz, köztük 30 fehérét. Ezek a fehérek próbálták segíteni a néger lakosságot emberi jogaiért való küzdelmében. Több élelmet és ruhaneműt vásároltak maguknak, és a felesleget a bojkottáltaknak engedték át, hogy megóvják őket és gyermekeiket az éhezéstől és szükségtől. 30 ezek közül most az uj listán van és megfekipécézte azokat, akiknél hátralékban volt a “debit” és megmagyarázta, hogy mily szerencsések azok, akik a hatalmas Prudential jótékonysági intézmény képviseletében naponta bekollektál- hat.ják a nikliket, dájmokat és kvódereket az ugyancsak szerencsés biztosítottaktól. Ezt az agymosást és a Mr. Zipp-et mindössze hat hétig bir- tam és bár a depressziós időkben heti 85 dolláros kereset nagy pénz volt, lemondtam a nagy “szerencséről” és a WPA égisze alatt “csákány és ásó” (Pick and Shovel) munkát végeztem 85 dollárért — havonta. De ott legalább nem kellett Zipp, Zipp, Zipp nótát énekelni. Elég volt csatornákat ásni Hollywood utcáin... Amikor évekkel később a Sears, Roebuck alkalmazottja lettem, hetenkint ott is összejöttünk az étteremben, ahol a manager, a superintendent és a különböző osztályok feje adta tudtunkra, hogy milyen szerencse ilyen hatalmas és népszerű társaság szolgálatában állni, amely annyi jót tesz a nagyközönség érdekében. Egy alkalommal a rendes heti agymosás előtt éppen a Monthly Review akkori számában olvastam egy cikket, amely kimutatta, hogy a gumi-krizis idején Sears Roebuck manipulálása következtében ezrével mentek tönkre az autó-gumi kereskedők. A cikket megmutattam a mellettem ülő kollégámnak, aki néhány perc múlva úgy dobta vissza az ölembe, mintha tüzes parázs lett volna. “Azt akarod, hogy mind a ketten elveszítsük az állásunkat ?!” — mondotta és később a gyűlés után folytatta: “Tudhatod, hogy itt kritizálni nem szabad, csak hallgatni és szó nélkül lenyelni, amit a bószok beadnak!” Ezek és hasonló régi agymosások ártatlanok voltak a későbbi agymosásokhoz képest, amelyben az egész amerikai népet részesítették. Tiz év előtt, junius 25-én az Associated Press jelentette, hogy az Észak- és Dél-Koreát elválasztó 38-as parallel mentén hónapok óta folyó csatározásokban komoly fordulat állt be, amikor a dél-koreai csapatok betörtek Észak-Koreába és elfoglalták a paralleltől öt mérfcldnyire északra fekvő Haeju várost. Egy amerikai katonatiszt megerősítette a hirt és az észak-koreai rádió ellenoffenziva megkezdését helyezte kilátásba, ha a déli hadsereg nem szünteti be a támadást. . . Ekkor kezdődött a végzetes kimenetelű agymosás: az AP jelentését egv newyorki napilap korai kiadásán kívül más újság nem közölte és az amerikai néppel elhitették, hogy az északi kommunisták támadtak az ártatlan dél-koreaiak ellen. Truman a UN döntése előtt amerikai katonákat vetett a harcokba, megkezdődött a koreai háború, amellyel véget ért a már-már súlyos méreteket öltött depresszió és amely Amerikának rengeteg pénz- és vér-áldozatba került. nyegették őket, hogy ők sem fognak tudni semmit vásárolni, mig a négereket ki nem űzik a környékről. A gazdasági nyomásnak fehér polgárokra való kiterjesztése azt bizonyítja, hogy a fehér lakosság között is vannak számosán, akik ellenzik és igazságtalannak tartják az alkotmányban lefektetett emberi jogok lábbal tiprását és megcsúfolását. A terror miatt persze sokan félnek kinyilvánítani véleményüket. Szervezkedés a bojkottáltak megsegítésére A National Association for the Advancement of Colored People nevii szervezet felhivta az Amerikai Vöröskeresztet sürgős segítség nyújtására ennek az “emberek által előidézett katasztrófának” a leküzdésére. Roy Wilkins, az egyesület végrehajtó bizottságának titkára rámutatott arra, hogy “ezektől az emberektől megtagadták az élelmet, ruhaneműt és az üzemanyagot” ami lét- fenntartásukhoz elengedhetetlenül szükséges. A környéken működő NAACP szervezetek válaszolva Roy Wilkins felhívására, kijelentették, hogy megtették az előkészületet a rászorultak megsegítésére. MEXICO egyes területeit tiz hónapja tartó szárazság sújtja, amely csapásszerü vesztességet okozott a termésben és az állatállományban. Az ivóvíz hiánya sok megbetegedésnek az okozója különösen a gyermekek között, ami számos halálesettel járt. Legjobban Durango és Coahui- la északi tartományok és Veracruz tengerparti járás szenved a szárazságtól s következményeitől. Kiterjedt, hatásos és kitartó agymosás kellett ahhoz, hogy az amerikai nép köztudatába bevigyék azt a tévhitet, hogy a Szovjetunió Amerika megtámadására készül. Ezen a címen évente az amerikai népből kisajtolt 46 billió dollárt költünk “védekezésre”. Wiley szenátor éppen a napokban adta az agymosás iskolapéldáját, amikor egy TV interjún azt mondotta, hogy “a U-2 incidens megmutatta a világnak, hogy mily komoly a kommunista veszedelem.” A MI repülőgépünket lőtték le 1,200 mérföld- nyire a határtól orosz területen; a Ml pilótánk kertit fogságba; a MI kormányunk hazudott; a MI elnökünk igazolta a repülést; a MI külügyminiszterünk fenyegetett a kémrepülések folytatásával és EZÉRT DERÜLT KI — Wiley szenátor szerint —, hogy “mily komoly a kommunista veszedelem.” Ez az agymosás nyilvánvalóan fél- eszüek számára készült. És legújabban olvastuk, hogy elnökünket Oki- nawa-ban “Go home” üdvözlésekkel fogadták és a törvényhozás épületében tett látogatása alkalmával olyan vad Amerika-ellenes tüntetést rendeztek az épület előtt, hogy a rendőrség ajánlatosnak tartotta Eisenhowert egy hátsó ajtón át kicsempészni és egy poros mellékuton a repülőtérre kisérni. Mégis, a nagy lapok és magazinok, a rádió és TV’ hirmagyarázók az agymosás másik iskolapéldáját szolgáltatták azzal, hogy az elnök távol-keleti szerencsétlen látogatását, még a megszégyenítő japán elutasítás ellenére is “nagy sikerként” adták be a hallgató és olvasó közönségnek. Befejezésül magyar példával szolgálunk: az amerikai-magyar lapok éppen most részesítették olvasóikat a legdurvább agymosásban, amikor a trianoni maszlagot próbálták cukrozott pirulában beadni. A los-angelesi díszpéldány még Ha- waii-ból is kapott segítséget vers formájában, amelyben a “muszka, a tót, a cseh, az oláh sakál, a bunyevác, a rác, a sváb és az osztrák” ellen próbál lázitani bizonyos Szabó László fűzfa poéta. Ezek a maszlagoló újságok csak ilyen agymosásra képesek, a Horthy-korszak “Nem, Nem, Soha” jelszavát kukorikolják és egy szavuk sincs arról, hogy a Trianon előtti korszak egyben a grófi latifundiumok, a nyomorgó béresek, kétmillió koldus és az Amerikába menekülő százezrek korszaka volt. A legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a BÉKE és a békés együttélés érdekében emeljenek szót, v'agv arról Írjanak, hogy a 16 millió öreg amerikairól is illenék gondoskodni. Akik gondolkozni tudnak, akiken nem fog az agymosás, akik nem vesznek be minden maszlagot, jól tudják, hogy hiába minden erőlködés és fogadkozás: a haladást, a népek szabadságtörekvését és Béke-vágyát többé semmi hatalom meg- állitani nem fogja.
