Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-14 / 28. szám
Thursday, July 14, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 KÖNYVSZEMLE “SANGHAJBA MENEKÜLTEM” Az utóbbi idők egyik legérdekesebb könyve Frank László: “Sanghájba menekültem” élmény regénye. A nagy sikert arató mü Írója, akaratán kívül lett világutazóvá, mégis filozófiai, történelmi és földrajzi tudása olyan mü alkotását tette lehetővé számára, amely vetélkedik a legjelesebb nagy felkészültségű világutazók írásaival. De a sok “kalanddal” tele regény izgalmasabb ezeknél, hisz az általunk is átélt történelem egy olyan szakaszát mutatja meg .amelyet a magyar olvasók a Frank könyvéből ismernek meg a maga valóságában. Frank László, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után, a Horthy-börtön elől menekül Bécs- be, ahol a baloldali lapokban harcol tovább az emberibb életért, a haladó eszmékért, amig el nem jön a végzetes 1938 esztendő eleje. . . Itt kezdődik Frank László regénye. Megeleveníti előttünk azt az időt, amikor Schusnigg, a heimwehr-kancellár Berchtesgaden- ből, Hitler sziklavárából visszatér Ausztriába. Az osztrák népszavazást Hitler letiltja és Bécs utcáin felhangzik: “Ein Volk, ein Reich, ein Führer!” (Egy nép, egy birodalom, egy vezér!.) Az emigráns újságírók és Írók, a bécsi lapok nevesebb munkatársaival a Rebruhn-kávéház törzsasztalánál izgatottan tárgyalják az eseményeket. Híressé vált ez a törzsasztal, melynél bécsi látogatásuk idején Stefan Zweig, Thomas és Heinrich Mann is ellátogatnak. Az asztalnál most arról folyik a szó, hogy mi várható. A válasz hamarosan megérkezik: Hitler — miután Chamberlaint meggyőzte békés szándékáról — bevonul Bécsbe és a törzsasztal vendégeinek nincs más hátra, mint menekülni. A könyv Írója egy családnál talál menedéket, de felfedik kilétét és a családdal együtt elfogják. Később szabadlábra helyezik, de rendőri felügyelet alatt marad. Megindul a hajsza: útlevelet szerezni és kijutni a csapdából. . . A lehetőség egyre sziikül, végül megtudja, hogy van a világnak egy olyan pontja, ahová bárki vizűm nélkül elutazhat: Ez a pont Sanghaj, a nagy ázsiai kikötőváros. Franknak szerencséje van a szerencsétlenségben, anyagi segítséghez jut és többedmagával egy német hajón, a Potsdam-on elindul Ázsia felé. A brémai kikötőből fut ki a hajó... Rotterdam . . . Gibraltár. . . Genova... a Szuezi-csator- na. . . Vörös-tenger. . . Indiai-óceán. . . Kolom- bó. . . Manila. . . Hongkong. . . végül közeledik Shanghaj, ahol 1938 utolsó napján kiköt a hajó. Sok a rettegés és sok a szépség ezen a változatos, utón. A náci hajón a tengerészek szabad idejükben az SA barna egyenruhájában gyakorlatoznak. A hajó tele van náci spiclikkel. Például a genovai kikötőben beszáll egy leány Käthe M., azt állítja magáról, hogy svájci ápolónő. A csinos leány az emigránsokkal igyekszik barátkozni, akik azonban hamarosan leleplezik, hogy kémkedik. A menekülőknek minden szavukra, mozdulatukra ügyelniük kell, hiszen a hajón horogkeresztes zászló leng. S Frank László ebben az ideg- feszitő hangulatban is meglátja a szépet: Rotterdam gótikus St. Laurens templomát... amikor áthajózik a Gibraltáron a Hesperidák kertje elevenedik meg előtte. Itt őrizték Héra istenasszony aranyalmáit. . . Genovában a reneszánsz és korabarokk palotákban, műkincsekben gyönyörködik, a Jóni-tengeren “az ókori mesevilág térségének varázsa” olyan erővel hat reá, hogy éjszaka nem tud elaludni. . . Közben történelmi emlékeket idéz, a szingalé- zek Kolambujáról, amely a portugál uralom alatt Colombo lett, a manilai 350 éves egyetemről, arról, hogyan rabolta el Hongkong szigetét Anglia 1842-ben és amikor a hajó Sanghajhoz érkezik felidézi a japán—kínai háborút, amelyet Japán indított el... Bár Frank László Sanghaji emigrációját Írja meg, mégis szerénységgel a háttérben marad. Egy valaki azok közül, akiket a fasizmus az ázsiai kikötővárosig üldözött és ez alkalom arra. hogy az olvasóval megismertesse Sanghaj történetét és életét. A Shanghai Evening Posthoz kerül; fizetés nélkül alkalmazzák. A lapnál megismerkedik egy kínai íróval, Csennek Megkérdi tőle. hogy kik el- lenszevesebbek a kinaiaknak, az európai-amerikai gyarmatosítók, vagy a japánok. — Mindenki ellenszenves nekünk, aki erőszakot alkalmaz ellenünk, — hangzik a felelet és a kínai iró végig visz bennünket a kínai nép történetén, amelyet átszőtt az a kétezeréves filozófia, hogy “többet ér a békés igénytelenség, mint a háborúban szerzett gazdagság”... Megismerjük a kinai nép forradalmát, azt, hogy miért lettek a kínaiak bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Megdöbbent bennünket, hogy a sanghaji Nemzetközi Település rendőrsége (amelyben éppen úgy vannak ellenforradalmár oroszok, mint a Scotland Yard otthoni szolgálatra alkalmatlanná vált rendőrtisztjei) miként zsarolják, fenyegetik állandóan a szegénységük folytán kiszolgáltatott kinai iparosokat, kereskedőket, kulikat. . . Képet kapunk az amerikaiak üzleti módszereiről, amelynél csak egy fontos: minél több haszon. A könyv ragyogóan megirt fejezete, hogyan lett Sanghajból, amely a XIII. század közepén kis halászfalu volt a XIX. század első felében már Kina legnagyobb kikötője. A kikötőt az úgynevezett “ópiumháboru” juttatta az angolok kezére és az angolok megkezdték a hátország kizsákmányolását. Az angolok után rövidesen amerikai, francia, belga, portugál és német tőkés érdekeltségek telepedtek meg a kikötőben, hiszen a világpiaci ár egy töredékéért válthatták magukhoz Kina természeti kincseit, népének véres munkával termelt értékeit. Felburjánzott a feketekereskedelem is. Kalandorok, sikkasztok, csalók, betörők kaptak itt menedékjogot és Sanghaj hamarosan a biin fővárosa lett. Frank Lászlónak a könyve alkalmat ad arra, hogy feltárja előttünk a japán-kinai háború szövevényét, Chiang Kai-shek szerepét, aki az amerikai segítséggel nemcsak a japánokat akarta kiverni az országból, hanem meg akarta semmisíteni a kinai Vörös Hadsereget is. Közben elérkezett 1939 ősze, Európában kitört a háború és JaErősödik a baloldal az angol munkáspártban Helyeslik az államosítást és a nukleáris lefegyverzést Hugh Gaitskell jobboldali irányzatú vezetését két súlyos csapás érte a szakszervezetek részéről. Ez folyamata annak a megnyilvánulásnak, amely azt mutatja, hogy Gaitskell népszerűsége jelentősen megcsappant a múlt őszi választás óta. A múlt héten Llandudnoban (Wales) a bányászok szakszervezete tartotta évi konferenciáját. Ezen 354,000 szavazattal 326,000-rel szemben határozatot hoztak, amelyben követelik, hogy a munkáspárt alkotmányos záradéka az államosítást illetően változatlan maradjon. Ez azt jelenti, hogy a Labor Party támogatja a termelés szállítási eszközeinek, valamint a tőzsdének (a bankok ellenőrzése) állami tulajdonba vételét. Gaitskell el szerette volna távolítani ezt és helyébe egy a tőkéseket támogató elvi nyilatkozatot akart tenni a “modern szocializmus” irányvonaláról. A vereség, mit Gaitskell a bányászoknál szenvedett, azért is nagyjelentőségű, mert ők a szavazatok igen jelentős hányadát befolyásolják a párt őszi választásán. Ugyanezen idő alatt a vasutas szakszervezet is megtartotta évi ülését Torquay-ban. Itt a 330 ezer tagból álló szakszervezet megszavazta azt a határozatot, hogy Anglia azonnal kezdje meg az önálló nukleáris leszerelést. Ez újabb nagy csapás Gaitskell-re és a párt végrehajtó bizottságára, akik követték vezérüket leszerelést ellenző politikájában. A jelenlegi vezetőség kaphat bizonyos támogatást a választókerületek pártszervezetei részéről, de ez csak töredéke a szakszervezetek nagyszámú szavazatainak. A párt vezetősége is tudja milyen nagy a tömegek ellenszenve a nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatban, és ezért az újonnan meghirdetett hadügyi politikájának programjában kénytelen volt bizonyos engedményt tenni ebben az irányban. Továbbra is ellenzi Anglia önálló nukleáris leszerelését, de sürgeti, hogy szüntessék be ezen fegyverek további gyártását. Az angol vasutas szakszervezet határozata azt mutatja, hogy a dolgozó tömegek nem elégednek meg félmegoldásokkal, hanem szívvel lélekkel akarják a békét. EGYRE FOGYATKOZNAK a gleccserek az osztrák Alpokban. Az elmúlt évben átlagosan 10—20 méteres fogyatkozást állapítottak meg a mérések, de vannak olyanok, amelyek 40—100 méterrel csökkentek. pán egyre nyíltabban barátkozott a tengelyhatalmakkal. Ez azonban nem zavarta a sanghaji nagy amerikai, angol és francia -cégeket, hogy Japánnak színesfémeket, vegyitermékeket, háborús készülődéshez szükséges anyagokat ne szállítsanak. Sanghajban az élet egyre nehezebbé válik, mind a szegény kínaiaké, mind a Sanghajba menekült emigránsoké, köztük persze Frank sorsa is mostohábbra fordult. A Francia Koncesszióban élő iró mégis azt figyeli, ami körülötte zajlik. Beszámol a kinai partizánok hősi harcáról és ugyanakkor világosan megértheti velünk például a kinai írás problémáját, a kinai kispolgárok keserves helyzetét. Frank László könyvét "éppen az teszi értékessé, hogy összefüggésében tárja elénk a dolgokat és az ottani életről eloszlatja a zavaros elképzeléseket . . . Elérkezett a Pearl Harbor elleni bombatámadás. 1941 december 7-ről 8-ra virradó éjszaka. E napon reggel a japán hadsereg bevonult a sanghaji Nemzetközi Település területére. Ez azzal járt, hogy a japánok betiltották a haladó emigránsok lapját a Cchanghaier Morgenpostot, amelyet a könyv Írója szerkesztett és Frank László bekerült a sanghaji szegényházba. Ha lehet ettől kezdve még mozgalmasabbá, még izgalma- sabbá-válnak az események és ezzel együtt az iró szenvedéssel teli élete, amig el nem érkezik Sanghaj felszabadítása. Ezzel azonban nem fejeződik be a könyv, hiszen még hosszú időt kellett eltöltenie az Írónak, amig búcsút vehetett a Távol-Kelettől . . . Frank László könyvét ezzel a mondattal zárja: “Úgy éreztem, hogy nyolcéves távol-keleti számkivetésem idején nem éltem hiába”. Ják Sándor KÜLPOLITIKAI VITA BONNBAN A szövetségi külpolitikai vita során Brentano külügyminiszter kormánynyilatkozatot olvasott fel. A nyilatkozat, amely bővelkedik szovjetellenes kirohanásokban, leszögezi, hogy a kormány nem tartja szükségesnek a külpolitikának a szociáldemokraták által sürgetett átértékelését, mert meg van győződve arról, hogy “külpolitikai döntései helyesek voltak”. Brentano szerint fokozni kell a nyugatnémet hadsereg fegyveres erejét. Brentano megismételte: a bonni kormány nem hajlandó tárgyalni az NDK képviselőivel; még pedig azért nem, mert “a tárgyalás kompromisszumra való hajlandóságot rejt magában”. A kormánynyilatkozatból ismét kitűnt, hogy a bonni kormány Németország egyesítését csak úgy hajlandó elképzelni, hogy Nyugat-Németország bekebelezi a Német Demokratikus Köztársaságot. Herbert Wehner, szociáldemokrata vezérszónoka kijelentette; “Nem az a szándékunk, hogy a kormányt bizonyos lépések megtételére bírjuk . . . Inkább csak figyelmeztetni akarjuk, hogy az ellenzéki pártokkal közösen vizsgálja meg a külpolitikai helyzetet.” Wehner hangoztatta, hogy a kormány és a szociáldemokraták között a külpolitika döntő kérdéseiben nincs ellentét. Kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt az atlanti paktumot és az azzal kapcsolatos szövetségi rendszert “a német újraegyesítés alapjának” tekinti és elvben helyesli a fegyverkezési politikát is. Strauss hadügyminiszter kijelentette: ha a szociáldemokrata párt közös külpolitikát akar, “valljon szint a hadsereg kérdésében is és azonnal szüntesse be a hadseregellenes propagandát”. A szövetségi gyűlés végül elfogadta a kormány külpolitikai nyilatkozatát. A Szociáldemokrata Párt és Szabad Demokrata Párt tartózkodott a szavazástól. j Amerikai Magyar Szó j 130 East 16th Street | New York 3, N. Y. j Értesítem a kiadóhivatalt, hogy az 1961-esíí j naptárból, amelyben Rev. Gross László óhazaij |i tanulmányút járói szóló cikk fog megjelenni \ ’ ........................... példányt szándékozom rendelni [ Név: ...................................................................... Cím: ...................................................................... i Város: ...................................... Állam: ..........j > } Ne küldjön be pénzt most!«
