Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-14 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 14,. I960 4 Az alapvető hiba Az Egyesült Államok külügyi politikájának csúfos kudarca. Kik felelősek a bukásért. Vár hatunk-e gyökeres változást? Irta: GERÉB JÓZSEF Az elnökválasztással járó korteskodás zaja egyelőre elnyomja azokat a nehéz sóhajtozásokat, amelyek pár héttel ezelőtt töltötték meg a levegőt, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államoknak a második világháború óta folytatott külpolitikája teljes kudarcba fulladt. A csúcskonferencia meghiúsulása és az Egyesült Államok külföldi tekintélyének rohamos esése kellett ahhoz, hogy a kormány maga is elismerje ezt a kudarcot és arra kényszerítse a külügyminisztert, hogy beismerje — nem a hibát —, hanem csak a "tévedést” és most uj értékelésről (reappnaisement) beszéljen. Nézzük csak, mi is volt az a háború utáni külpolitika ami ily szégyent hozott az országra? És ugyanakkor talán arról is meg kellene emlékezni, hogy ki volt, vagy kik voltak ennek a külügyi politikának a szerzői? És végre a harmadik fontos kérdés, hogy a bukott politikai irány helyett mit várhatunk az ország kül- és belügyeit irányi- té két nagy polgári politikai párttól? Most, elnök- választás előtt, minden szavazó polgárnak foglalkoznia kellene ezzel a három kérdéssel, úgy, hogy azt minden oldalról megvilágítva ismerje és igy intelligensen dönthessen és szavazhasson. Ilyen ismeret nélkül a választó polgár csak a szavazatokat bejegyző bábu, aki odateszi a keresztet, ahová mások mondják neki, mert ö képtelen volt az életfontosságú kérdés megértésére, vagy nem vett elég időt annak tanulmányozására. A körülzáró politika Az amerikai külpolitika ma élet-halál fontosságú nemcsak minden amerikai polgár, hanem minden ember részére, mert attól függ a jövő, az esetleg mindannyiunkat elpusztító HARMADIK VILÁGHÁBORÚ kitörése. A második világháború után itt az a politikai csoport jutott hatalomra, amelynek véleménye szerint a Szovjetunió a világ erőszakos meghódítására s ennek egyik fázisaként, az Egyesült Államok megtámadására készül. A nagyon kifejlesztett kémhálózat jelentése alapján pontosan bejelentették még azt is, hogy a Szovjetunió melyik év és annak melyik hónapjában fog támadni. Olyan pontosak voltak az ily jelentések, hogy — mint emlékezetes —, a bemondott dátumokat időről-időre el kellett halasztani, illetőleg újabbakkal pótolni. Hiába tagadták az oroszok ia megtámadási szándékot, hiába mutatták a tények, hogy a két nagy és több kisebb háború poklán átment orosz nép irtózik a háborútól, békében akar élni, hogy rettenetes anyagi veszteségeit helyrehozza, itt azt semmibe se vették. Ahelyett egyre erősebb lett Rz oroszok és a népköztársaságok elleni uszítás, a fegyverkezés és végre az a politika, hogy a nép köztársaságok nagy tömbjét több szövetkezéssel (NATO, SEATO) politikailag izolálni kell, katonailag pedig hadibázisokkal körülvenni. Ennek az irányelvnek a gyakorlata vezette a világot a John Foster Dulles “háborús meredekére”, a határtalan gyalázó propagandára és végre a nagyon sok billió profitot hajtó fegyverkezésre. Nem kellett hozzá túlságosan jó szem, hogy meglássuk, miszerint a gyalázkodó propaganda (hidegháború) a fegyverkezési versenyhez, az meg egyes csoportok hihetetlen nagy profitjához vezet s igy nyilvánvaló volt az is, hogy a szovjet tömböt “körülzáró” külügyi politikát itt a bankárok, AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East lGth Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és kérem, küldjenek mutatványszámokat az alanti címekre: Név: ............ Cim: ............ Város, állam: gyárosok s mindenféle hadiszállítók szorgalmazzák. Annak ellenére, hogy “szövetségeseinket” állandóan tömtük ugv katonai, mint financiális segítséggel, kérve (vagy parancsolva nekik), hogy gyűlöljék a kommunistákat, ime tiz év után arra ébredtünk, hogy a kipécézett és körülvett nép- köztársaságok heyett most az Egyesült Államokat gyűlölik és erőteljesen követelik az amerikai csapatok visszahívását. A kifogás Kormányunk hivatalos adatai szerint persze szövetségeseink pálfordulásáért is csak Kruscsev meg “kommunista ügynökei” a felelősek. Törökországtól kezdve Japánig mindenütt rájuk hallgat a nép és most alázatos bókolás helyett a fogukat vicsorgatják ránk. Walter Lippmann, a neves szindikált rovatiró erre például ezt mondja: “Nagy ostobaság volt, hogy ez a pálfordulás meglepett bennünket, de még nagyobb ostobar ság azt állítani, hogy ezek a hálátlan emberek hűek maradtak volna hozzánk Moszkva vagy I’eiping utasítása nélkül. Nem törődtünk azzal a domináló ténnyel, hogy mióta a Szovjetuniónak is vannak nukleáris fegyverei, a “körülzá- rás’ meg az erőteljes ‘visszaütés’ politikája csődöt mondott”. Japánban nem azért tüntettek az amerikai fegyverszerződés elfogadása ellen, mert már megunták az amerikai segítséget és azt a sok-sok millió amerikai dollárt, amit ott az amerikai haderő elkölt, hanem rájöttek arra, hogy az orosz hidrogénbomba éppenugv pusztít, mint az amerikai és ők — akik már kaptak Ízelítőt az atombombákból —, nem akarnak áldozatai lenni egyiknek sem. A japán nép — a világ többi népe is — a háború kiküszöbölését, a világbéke megteremtését követeli. Az erőszak politikája Az első kérdésünkre, hogy mi is volt a lényege a most elbukott amerikai külpolitikai iránynak, a válasz ez: Elbukott az erőszak politikája. Elbukott az a politika, hogy a békét csak egyre nagyobb és nagyobb katonai erővel lehet fenntartani. Elbukott az a politika, hogy a kipécézett “ellenséget” egyi'e gyalázni és fenyegetni kell, mert akkor az is fegyverkezik és rá lehet mutatni, hogy lám miként készül a háborúra. Valójában ez történt a Szovjetunióval. Születése óta állandóan fenyegették, majd támadták a külföldi államok, igy ki kellett fejlesztenie katonai ereAmi a Nagy Magyar Alföld a magyarnak, az a Prairie az amerikainak. Az amerikai szárazföld egyötöd része óriási terület, amelyen fa alig látható, amelyen legtöbbnyire kukorica terem vagy beláthatatlan messzeségü legelők borítják el. A Mississippi folyó a keleti határ és a Rocky hegyek a nyugati. Az ország legtermékenyebb része, táplálékunknak: a gabonának és husnemü- nek főforrása. A prairiek benépesítése vagy inkább meghódítása az amerikai történelem egyik legérdekesebb fejezete. A bevándorlók ugyanis ösztönszerüen elkerülték az Alföld vidékét s ha már el is indultak a keleti partokról, meg nem állottak a Nyugatig. Az erdők hiánya, az elégtelen vízellátás, az értékesítési központoktól való nagy távolság, elriasztotta a települőket a Középnyugattól. Ahogy azonban a nyugati népesség megszaporodott, az uj bevándorlók Európából vagy a köl- tözködők az amerikai keleti partoktól, a 19. század közepétől kezdve, lassanként ehhez az utolsó fronthoz fordultak. Az élet azonban nagyon mostoha volt ezen a vidéken akkoriban. Az erdők hiánya azt jelentette, hogy nem volt anyag házépítéshez vagy kerítésekhez, hogy legalább az állatokat elkülöníthessék. A család tagjai sárkunyhóban laktak, a tenyészállatok pedig szabadon tévelyegtek, szörnyű kárt okozva a vetésben és felemésztve a kész termést. De farkasokkal, sáskajárással és prairie-tüzekkel is gyakran kellett megbirkózniuk. A vízhiány a tűzvész lokalizálását lehetetlenné tette. jét, hogy fennmaradhasson. így jutott el a nuk leáris fegyverekhez is. Az “erőszak”-politika tehát megbukott. De hí vei nem vonulnak félre, hogy helyeiket átadjál a józanabbal gondolkodóknak. A háborús nag; profitról nem könnyen mondanak le azok, aki1 már több évtizede dúskálnak benne. íme, igy' nyi latkozott egyik reprezentánsuk, Fleet Admira Chester W. Nimitz, az amerikai flotta vezetője, . második világháború idején: “Dacára annak a borzalmas veszteségnek amit az újabb háború hozhat, vannak dolgok amik még annál is rosszabbak. Ilyenek a kom munistáknak adott engedmények (appease ment). Ilyen az is, hogy nem törődünk jövőnl biztosításával. Még a katonai felkészültségné is fontosabb, hogy erkölcsileg készenálljunl arra, hogy a kommunistákkal felvegyük a ha: cot. Ha simán beszélünk is, mindig velünk le gyen a ‘big stick’ (a bot)”. Nimitz admirális, a militaristák vezetője, 7f éves kora ellenére is a háborúkban látja jövőjé nek biztosítását. Az ilyen szélsőséges militaris táktól le az elnökségre pályázó John Kenned} szenátorig, aki az óvatosságot hangoztatja, beis merik, hogy a régi külpolitika megbukott, tehá újat kell helyére teremteni. Erre állitólag a nag} polgári pártok konvencióinak “platformja” (prog ramja) adja meg majd az utasítást. Milyen lesz az uj irány? De a régi irány csúfos bukása ellenére, n< várjon senki csodás változást. Ne várjon azoktól akik alapvető tévedésüket, vagy hibájukat nem csak, hogy be nem ismerik, de még beszélni sen akarnak róla. Mert az alapvető hiba az volt, hogy7 a külpoli ka megteremtői és irányitói nem vették figye lembé'a társadalmi fejlődést, nem vették figye lembe azt a történelmi tényt, hogy a fejlettebi technika fejlettebb társadalmi rendszert hi\ életre. Midőn (a közös termelésre áttért országok r kezdet nehézségei után sikereket értek el és azokra mutatva jogosan hangoztatták, hogy a világ követni fogja őket, hogy az uj, tökéletesebb termelő rendszer el fog terjedni az egész világon azt itt a mi tudósaink, a mi politikusaink s főleg a militaristáink úgy magyarázták, hogy a kom munisták meg akarnak támadni bennünket. Ét minél jobban és jobban mutatkoztak az uj terme lési rendszer sikerei, annál erősebb lett itt a félre vezető propaganda, a gyalázkodó hadjárat és no-, ha a mi katonai bázisaink fogták acélgyüriibe a szovjet-tömböt, mégis hangosan kiabáltuk, hogy azok akarnak megtámadni bennünket. De bármennyire nyilvánvaló is ez a kiabáló tévedés, vagy hiba, egyik párt, egyik jelölt sem ismeri el. Sőt, ellenkezőleg, még mindig hangoztatják a “megtámadás” veszélyét, igy a háborús ft szültség terén gyökeres változást egyelőre neír várhatunk. Több szerencsés esemény azonban segítségért jött az amerikai farmernek. A szeges drót feltalálása volt az újítás, ami forradalmi változást okozott. 1874-ben tűnt fel ez az áru a piacon és a kerítés problémáját egyszerre megoldotta. Oly fontos volt ez a jelentéktelennek látszó találmány a Középnyugaton, mint a gyapotszedögép volt a Délen. A szélmalmok kezdtek vizet meríteni a föld mélyéből és a mesterséges öntözés még termékenyebbé tette a talajt. A 19. század végén a rohamosan felépített vasúthálózat azután a fogyasztók piacát is közelebb hozta a farmerhez. American Council V\WWV\\WWV\VV\AWVW\WVW\WVWV\V\»W\\W\\VVt Az erőszak szelleme TOKIÓ. — A japán kormány által kontrollált NHK televízió hálózat elhatározta, hogy nem köz vetíti többé az amerikai, úgynevezett “Western” képeket, filmdrámákat, amelyek tele vannak verekedésekkel, lövöldözésekkel, gyilkossággal, mer' azok az “erőszak széliemét” plántálják bele a ifjúság agyába. Ugy'ancsak ezen oknál fogva eltiltották a japán “Samurai” játékok bemutatásál is, mert azokban is kardokkal hadonásznak, vág dalóznak a szereplők és mint a “Western” képe*< szereplői, szintén dicsőítik az erőszakoskodásokat A kereskedelmi televízió, amely nincs kormány kezelésben, egyelőre még nem követte a kormány uj rendeletét* Alföld Amerikában
