Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-06 / 40. szám
Thursday, October 6, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kádár János megmagyarázta az ENSZ-ben, hogy mi a különbség a puccs és a nemzeti felkelés között. Mig a puccsot egy-két nap alatt leverték Magyarországon, a francia kormány 6 éve próbálja elnyomni a nemzeti felkelést Algériában. A magyar puccs külföldön volt szervezve, a belső reakció szűk csoportja segítségével. akár az egész emberiség képviseletéről beszélni addig, amig a 650 millió embert magában foglaló Kínai Népköztársaság képviselői el nem foglalják az egyedül őket megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Csak gondolni kell reá, és mindjárt nyilvánvalóvá válik, hogy aki ellenzi azt, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben, az ellenzi azt is, hogy az átfogó leszerelési megegyezés létrejöjjön. A Kínai Népköztársaság szóvivői teljes joggal mondják, hogy őket csak azok a nemzetközi megállapodások kötik, amelyeknek kidolgozásában résztvet- tek. Az ENSZ önmagának tartozik azzal, hogy vé- getvessen annak a szűklátókörű, önző és mindenkire nézve káros nagyhatalmi politikának, amely- lyel az Egyesült Államok képviselete annyi éve megakadályozza, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben. Ezzel a kérdéssel nagy felelősséggel kell foglalkoznia minden küldöttségnek. Az angol küldöttség például, amelynek kormánya egyébként diplomáciai kapcsolatban van a Kínai Népköztársasággal, nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett “tibeti kérdés” a hidegháború mesterségesen gyártott terméke, a Kínai Népköztársaság rágalmazása. Ugyanakkor az ENSZ-tagállamai között hevesen vitatott kérdés is. Ennek ellenére az angol küldöttség a főbizottságban a “tibeti kérdés” napirendre tűzése mellett foglalt állást. Másfelől viszont nem átal- lotta azt mondani, hogy ellenzi Kina képviseletének kérdését a közgyűlés napirendjére tűzni, mégpedig azzal az indokolással, hogy ez a tagállamok között vitás kérdés, s a vita rontaná a közgyűlés légkörét. Hogyan, az nem baj, ha a “tibeti kérdés” körüli vita újabb ellentéteket szül, csak a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítéséről ne vitatkozzunk, csak azzal “ne rontsuk” a közgyűlés légkörét? Fel kellene már hagyni nagy kérdések ilyen kezelésével. Túlérett már Kina ENSZ képviseletének kérdése: meg kell oldani, és ezzel az ENSZ tekintélye, tárgyalásainak haté- konysága^döntéseinek ereje csak növekedni fog. Küldöttségünk a Kínai Népköztársaság jogainak érvényesítése mellett van és támogatja a Mongol Népköztársaságnak az ENSZ-be való felvételét. Elnök Ur! Küldött Urak! Más kérdésről is szeretnék szólni. Az ügyrendnek megfelelően már júliusban szétküldték a tagállamoknak az úgynevezett előzetes napirendet. Ezen 73 kérdést javasoltak az illetékes ENSZ- szervek és különböző tagállamok a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzni. Várakozással vette kezébe ezt az okmányt mindenki, aki az emberiség égető kérdései, a leszerelés, Algéria, Kongó és más nagy kérdések iránt érdeklődik. Bennünket meglepett, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely szavaiban a béke hive s nagvra- raértékeli az ENSZ-et, ezen az előzetes napirenden egyetlen kérdést sem terjesztett elő. Nem érdektelen azonban, hogy ezt követően, augusztus 20-án érkezett a Szovjetuniónak egy javaslata, és erre — szinte válaszként — az Egyesült Államok is benyújtott még ugyanaznap egy másik javaslatot. A Szovjetunió javaslata a pótlólag beterjesztett kérdések hivatalos listáján a 8-as sorszámot, az Egyesült Államoké a 9-es sorszámot kapta. A Szovjetunió kérte, hogy a közgyűlés tárgyalja meg az Egyesült Államoknak a Szovjetunió elleni agresszív cselekedeteit. Az Egyesült Államok az úgynevezett “magyar kérdés” megtárgyalását kérte. A nemzetközi élet kérdéseivel foglalkozó minden ember számára ez maga is teljesen világossá teszi, hogy mikor és milyen alkalmakra kell az Egyesült Államoknak a “magyar kérdés” az ENSZ-ben. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a vitatott 1956-os magyarországi események a történelem által lezárt, túlhaladott kérdések, és a múlt problémái közé tartoznak. Az is köztudomású, hogy az úgynevezett “magyar kérdés” az ENSZ-köz- gyülésén, vagy bizottságaiban nem más, mint kizárólag hidegháborús célokat szolgáló áskálódás és rágalomhadjárat az ENSZ két tagállama, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ellen. A kettő közül a fő célpont persze nem a Magyar Népköztársaság. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk ugyan néha azt hinni, hogy a föld mi körülöttünk forog, de még mi sem hisszük azt, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei a Magyar Népköztársaságban látnák világuralmi terveik megvalósulásának fő akadályát. Mindaz, ami az úgynevezett “magyar kérdés” körül az ENSZ-ben eddig történt, méltatlan e világszervezethez, de méltatlan az Amerikai Egyesült Államok kormányához is. E kormánytól ma azt várná el a különböző országok lakossága, közöttük a magyar nép is, hogy világos és pozitív lépéseket tegyen a feszültség enyhítése, a leszerelés, a tartós béke előmozdítása érdekében. Na- gyan tévednek az Egyesült Államok felelős tényezői, ha azt hiszik, hogy a várt pozitív lépések hiányát pótolhatják tavasszal egy U-2-es repülőgéppel, ősszel pedig az általuk gyártott úgynevezett “magyar”, meg “tibeti” kérdés ismételt felvetésével. Ma már sokkal tájékozottabb a politikában az emberiség, semhogy bármely kormány ilyesmivel megőrizhetné szemében tekintélyét és befolyását. Az úgynevezett “magyar kérdés”-nek az ENSZ- ben van köze a hidegháborúhoz és sokmindenhez, de semmi köze sincs a magyar valósághoz, sem pedig a világszervezet alapokmány szerinti rendeltetéséhez. Van valami köze a jelenleg közismer ten nem jó amerikai-magyar államközi viszonyokhoz is. Valóban van számos rendezetlen kérdés viszonyunkban. Ezek — egy kérdés kivételével — rendkiviil könnyen rendezhetők. Mi készek is vagyunk a rendezésre és erősen bízunk abban, hogy előbb, vagy utóbb, de mindkét felet kielégítő módon megoldást is nyernek. Bízunk ebben, mert tudjuk, hogy még a legrosszakaratubb ember is képtelen egyetlen olyan kérdést is megnevezni, amelyben az amerikai és a magyar nép érdekei ütköznének. Ellenkezőleg, mi azt valljuk, hogy a magyar és az amerikai nép érdeke közös a béke megőrzésében, népeink barátságának fejlesztésében, az államaink közötti kapcsolatok normalizálásában. Szólnom kell az amerikai-magyar viszony egyet len komoly és nehezen rendezhető kérdéséről is, minthogy annak nemzetközi vonatkozásai vannak. Béke idején az amerikai-magyar viszony, fennállásának lehetségessé válása óta, mindenkor korrekt volt. Csak 1947 óta rossz, hangsúlyozom 1947 és nem — mint azt sokan hiszik — 1956 óta. A magyar-amerikai államközi viszony jó, sőt, időnkén szívélyes volt akkor, amikor Magyarországon a kormány az arisztokraták, földesurak és nagytőkések kezében volt. Csak azóta van baj ezzel a viszonnyal, amióta Magyarországon a kormány és a hatalom a munkások és a parasztok kezén van. Ebből mi arra következtetünk, hogy nem kielé- gitő viszonyunk, és még az úgynevezett “magyar kérdés”-nek az ENSZ-ben való szorgalmazása mögött is az rejlik valójában, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek velünk tulajdonképpen egy bajuk van: nem tetszik nekik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendszere. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét tudvalévőén különböző, szocialista és kapitalista rendszerű országok hozták létre, éppen azzal a céllal, hogy biztosítsák a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, barátságát és szoros együttműködését az emberiség létérdekeit érintő, közös kérdések megoldásában. Az alapítók már tudták, és ideje lenne most már mindenkinek tudomásul venni, hogy a világon különböző társadalmi rendszerű országok léteznek. Sőt, azt is tudomásul kell venni mindnyájunknak, hogy ezeknek a különböző rendszerű államoknak békében, egymással normális államközi kapcsolatokban kell egyidőben és egymás mellett létezniük. Ez elkerülhetetlen. A magyar dolgozó nép örökre végetvetett a nagytőkések és földbirtokosok hatalmának, kizsákmányoló tevékenységének, szocialista államot és társadalmat teremtett önmaga számára. Abban él most és abban fog élni a jövőben is. Ez az egyes személyek akaratától függetlenül ható társadalmi törvények következtében alakult igv, történelmileg befejezett és meg nem változtatható tény. Az amerikai-magyar viszony is azonnal rendbejönne, az Egyesült Nemzetek Szervezete is azonnal megszabadulna egy ráerőltetett, viszályt keltő hidegháborús kérdéstől, ha az Egyesült Államok kormánya a józan észre hallgatva tudomásul venné ezt a tényt, amelynek megváltoztatása egyébként is kívül esik illetékességének és lehetőségeinek határain. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje magyar belügy, ebben egyedül a magyar nép, s annak alkotmányos szervei illetékesek. Az itt többször vitatott kormányintézkedésekről 1957 május 9-én számoltam be a magyar országgyűlésnek. Az országgyűlés, amelynek ülésén kettő hij- ján valamennyi képviselő résztvett, egyhangúan helyeselte és jóváhagyta a kormány valamennyi intézkedését. A magyar kormány törvényeink szerint egyedül a magyar országgyűlésnek felel, s azon kívül senkinek a világon. Legutóbb 1958 novemberében voltak általános választások hazánkban. Nálunk minden 18 évnél idősebb állampolgárra kiterjedő, általános, egyenlő és titkos szavazást jogosító választójog van. A választáson a Hazafias Népfront jelöltjei megkapták a jogosultak 97 százalékának szavazatát. így jött létre a jelenlegi országgyűlés, amely mostani kormányunkat megválasztotta. Törvényes kormányunk a nép bizalmából intézi az ország ügyeit. Ezt tudják az ellenünk áskálódok is. Azt is nagyon jól tudják, hogy rágalmazhatnak bennünket, de ezen a tényen sem rágalmakkal, sem az ENSZ- ben kierőszakolt határozatokkal nem változtathatnak. A magyar küldöttség azzal a szándékkal vesz részt a közgyűlés munkájában, hogy tőle telhetőén hozzájárul a valóban nagy és fontos kérdések pozitív megoldásához. A hidegháborús intrikákra és rágalmakra a magyar nép és az egész szocialista tábor igazának, erkölcsi és anyagi erejének tudatában, a feszültség enyhítésére való törekvés szellemében válaszol. Ez a törekvés világos állásfoglalást kíván. Nyíltan meg kell mondanom, hogy mi az ENSZ-nek az úgynevezett “magyar kérdés”-ben eddig hozott határozatait a hidegháború termékeinek, a Magyar Népköztársaság beliigyeibe való illetéktelen beavatkozási kísérleteknek tekintjük! Bízunk abban, hogy ha nem most, akkor később, de eljön az a nap, amikor, mint alapokmány elleneseket, maga az ENSZ közgyűlése fogja hatályon kivül helyezni az úgynevezett “magyar kérdés”-ben hozott törvénytelen határozatait. Elnök Ur! Küldött Urak! Vannak, akik tájékoztatást kérnek a magyar- országi helyzetről. Valóban lenne itt olyan ember, aki nem tudná, hogy nálunk évek óta törvényes rend van és olyan rendezett közállapotok uralkodnak, hogy azokat nem egy kapitalista ország megirigyelhetné ? Népünk lendületesen, odaadóan dolgozik s ennek eredményeképpen az utóbbi négy év alatt az ipai'i termelés mintegy 36 százalékkal, a mezőgazdasági 12 százalékkal emelkedett. A dolgozók élet színvonala általában 24 százalékkal, az ipari munkások reálbére pedig 32 százalékkal emelkedett az elmúlt 3 és fél év alatt. Az egészségügyi és kulturális viszonyok jók. A lakosság 75 százaléka részesül ingyenes betegségi és baleseti biztosításban. Példaként megemlítem, hogy a napokban járt nálunk dr. Sabin, a neves amerikai tudós. Látta, hogy Magyarországon az idén, a kritikus hónapokban egyetlen gyermekbénulásos fertőzés sem volt. Ajánlotta, hogy a magyar orvosok vállalják el más országok szakembereinek instruáló- sát, mert mintaszerűen szervezték meg az összes gyermekekre kiterjedő ingyenes védőoltást és a többi szükséges intézkedéseket. Aki viszonyainkra kiváncsi jöjjön el hozzánk és nézze meg saját szemeivel, mi a helyzet hazánkban. Az ismert események óta nyugati turisták ezrei, újságírók százai jártak nálunk, közöttük nem kevés amerikai. Megfordult nálunk ENSZ-főtisztviselő, amerikai külügyminisztériu- mi tisztviselő, szenátor, közéleti tényező. Ott vannak az Egyesült Államok és az összes nagy nyugati kapitalista országok diplomatái. A közgyűlésen képviselve van nem egy olyan semleges ország, amelynek vezetői, nagytekintélyű államférfiak, jártak nálunk az utóbbi években. Kérdezzék meg őket, mi a helyzet Magyarországon! Elismerem, hogy úgynevezett “megbízatással” rendelkező uraknak nem adtunk hivatalos felvilágosítást. Munró urnák sem, akire vonatkozóan a minap egy főbizottsági ülésen, arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen kit képvisel, az Egyesült Államok képviselője — nyilván nyelvbotlás következtében — azt mondotta, hogy az Egyesült Államokat. Még Hammarskjöld urnák sem adtunk felvilágosítást akkor, amikor megbízatása volt kér- dezcsködésre. Tudnia kell azonban a közgyűlésnek, hogy Hammaskjold urat, miután megszabadult bizonyára terhes megbízatásától, ismételten meghívtuk Magyarországra. Ugylátszik ügyei ed_____
