Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-06 / 40. szám

f 10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 6, 1960 “Vannak, akik arra kiváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. A szovjet csapatok a Varsói Szerződés tágállamainak megfelelő megállopdásai alapján vannak Magyarországon. Kivonásuk a szer­ződő felek, köztük a Magy. Népközt, kormányának elhatározásától függ, nem pedig nyugati stratégák óhajától” dig nem engedték őt hozzánk. Most is biztosítha­tom Önöket, hogy a magas vendégnek kijáró ud­variassággal fogadjuk és illő vendéglátásban ré­szesítjük. az EuNáZ bármely tisztviselőjét bármi­kor, amikor e hidegháborús kérdésre vonatkozó külön megbízatás nélkül el kíván látogatni hoz­zánk. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy világos le­gyen, nem személyi kifogásaink vannak, nem is titkokat takargatunk, hanem egyszerűen az a megingathatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköztársaság belügyeibe beavatkozni senkit sem engedünk! A közelmúlt jónéhány tapaszta­lata csak megerősítette a magyar kormányt eljá­rásának helyességébe vetett hitében. Röviddel ezelőtt történt, hogy Lumumba ur, Kongó törvé­nyes kormányának elnöke, népe ügyének igazsá­gában bízva, célszerűnek látta az ENSZ segítsé­gét kérni bizonyos nehézségek leküzdéséhez. Az ENSZ főtitkára a kérésnek és a Biztonsági Ta­nács elvileg helyes döntésének oly módon tett ele­get, hogy az összes nehézségek megmaradtak, sőt növekedtek, a ■segítséget kérő kormány alapjait viszont teljesen aláásta és az ország törvényhozó testületének álláspontját is semmibevéve lehetet­lenné tette működését. Mindenki tudja, hogy ez igy történt. Ne csodálkozzon tehát senki, ha né­pek és országok mégoly igazságos ügyükben is kénytelenek ezidő szerint fenntartással élni az ENSZ apparátusának bárminő közreműködésével szemben. Elnök Ur! Küldött Urak! Vannak, akik arra kiváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. A szovjet csapatok a Varsói Szerződés tagállamainak meg­felelő megállapodásai alapján vannak Magyaror­szágon. Kivonásuk a szerződő felek, közöttük a Magyar Népköztársaság kormányának elhatáro­zásától függ, nem pedig a nyugati stratégák óha­jától. Ez ugyanis valójában a nyugati katonai vezetők problémája, nem az ENSZ-é és még ke­vésbé a magyar népé. A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatokkal, amelyek megsza­badították a náci-fasiszta hadsereg rémuralmá­tól és az országot a hitleristák kezére játszó Hor- thy-rendszer ellenforradalmár, fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti füg­getlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban él. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasol­ták a NATO tagállamainak, sőt, indítványozták a Varsói Szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szovjetunió valameny nyi szocialista ország, közöttük a Magyar Nép- köztársaság kormányának egyetértésével, az ál­talános és teljes leszerelésre vonatkozó javasla­tában is indítványozta, hogy vonjanak vissza min­den külföldön állomásozó katonai egységet saját országaik határai mögé. íme, itt vannak az utak és módok, a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogadni és meg kell valósítani őket és akkor nem állomásozik majd többé a föld egyetlen or­szágában sem más ország katonai egysége. Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csa­patok segítségével levertünk egy általuk “nem- zeti”-nek nevezett felkelést. De mi nem “nemzeti” felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nap alatt. Ezt az el­lenforradalmi puccsot külföldön szervezték; sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. A nemzetközi reakció e puccskísérletéhez a belső reakció szűk csoportját mozgósította, megtévesz­tett egyeseket, de távol álltak ettől a magyar nép szocializmushoz hii, alapvető tömegei. Hogy mi­lyen egy valóban nemzeti felkelés azt talán a fran cia küldöttség tudná megmondani a közgyűlésnek. Nézze meg bárki Algériát! Mi történik ott? A francia gyarmatosítók minden modern fegyverrel felszerelt félmilliós hadserege, nem két nap alatt, hanem hat év alatt, sok százezer algériai hazafi elpusztítása után sem tudja leverni a felkelést. Nem tudja leverni, és sohasem fogja leverni, mert ott valóban nemzeti felkelés van, amelyet a nép alapvető tömegei támogatnak, nem pedig ellen- forradalmi puccs, mint 1956-ban volt Budapesten. Olyan ismert körök, amelyeknek Chiang Kai- shek, Adenauer. Speidel, a náci tábornok és a hozzájuk hasonlók megfelelnek, mint demokra­ták, azt mondják, hogy mi nem vagyunk demok­raták. őszintén szólva, mi nem is akarunk az ilyen ízlésnek megfelelő demokraták lenni. Rendsze­rünk azonban demokratikusabb, mint vádlóink rendszere. A magyar népi hatalom megsemmisí­tette a monopóliumok diktatúráját, a fasizmust. Végstvetett a felekezeti megkülönböztetésnek és faji üldözésnek, a születési és vagyoni előjogok­nak és szabad fejlődést biztosított az egész nem­zetnek, az állam összes polgárainak. Igaz, a Magyar Népköztársaság bíróságai meg­büntették és a jövőben is megbüntetik az ország törvényes rendje ellen összeesküvőket és a hala­dó emberek gyilkosait. Ekörül nagy lármát csap­tak egyesek. De arról hallgatnak rágalmazóink, pedig jól tudják, hogy az 1956-os ellenforradalmi cselekményekért felelősségre vontak több mint háromnegyed része nagyrészt közkegyelem utján már kiszabadult és visszatért a polgári életbe. Arról is hallgatnak, hogy nálunk ma kevesebb ember van börtönben, mint bármikor, amióta Ma­gyarország szervezett államként létezik. Mind e mögött persze nem vádlóink humaniz­musa van. A Magyar Népköztársaság mai kriti­kusai nagyon is meg voltak békéivé a magyar nép véreskezü hóhérával, Horthyval és annak fasisz­ta rendszerével. Az valóban irtotta és börtönben senyvesztette a magyar nép legjobb fiait. Ez azonban nem fájt nekik, mert azok nem a népi rendszer ellenségei, hanem kommunisták és nem­kommunisták, a fasizmus ellen harcoló hazafiak voltak. Ilyenek a vádak és a vádlók, akik szemben áll­nak velünk ebben az ügyben. Mi is megkérdez­nénk valamit az ENSZ közgyűlésétől tiszán elvi alapon, anélkül, hogy bárkit megneveznénk. Rend­ben van-e az, hogy ha egy kormánynak nem tet­szik, mondjuk például Guatemala, vagy Laosz, vagy bármely más ország törvényes kormánya, akkor pénzzel, fegyverszállítással és felbérelt ha­zaárulókkal annak megdöntésére puccsot szer­vez? Rendben van-e az, hogy ha egy kormány­nak nem tetszik a szocialista országok társadal­mi rendje, akkor annak aláaknázására évi száz­millió dolláros alapot, uszító rádióállomásokat tart fenn és fasiszta ellenforradalmár puccsistá­kat bérel? Ha nem tudnák kiről van szó és egyesek nem függnének és nem félnének tőle, akkor mindenki azt mondaná, nem ez nincs rendben! Azt mon­danák, ez ellenkezik minden ismert nemzetközi jogszabállyal, ez ellentétben van az ENSZ alap­okmányával. Mi azt ajánlanánk az ENSZ közgyű­lésének, hogy az egyetlen államot sem veszélyez­tető Magyar Népköztársaság kormányára szórt rágalmak tűrése helyett bélyegezze meg azt a kormányt, amely annyi ország népének életébe visz be ma is kívülről viszályt, békétlenséget, pol­gárháborút és vérontást. A Magyar Népköztársaság a hidegháborús kam pánv ellenére is erősödik és fejlődik. De vannak a hidegháborúnak áldozatai is. Mi a hidegháborús propaganda áldozatainak tartjuk a disszidáltak legnagyobb többségét. A hazug imperialista pro­paganda hatása alatt hazájukból idegenbe sza­kadt emberek közül már eddig több, mint 40,000 hazatért. Ennél jóval több szívesen hazatérne, ha különböző gáncsvetések és anyagi akadályok ezt nem tennék számukra ezidőszerint lehetetlenné. Várja a napot, amikor hazatérhet, a hazától tá­vol élő minden magyar, hacsak végképp el nem veszítette emberi arculatát. A disszidensek jóré­szének élete hányt-vetett. De még aki anyagilag boldogul közülük, az is tudja, hogy ott van az igazi helye, ahol népe él és nincs az a kincs, amely pótolhatná a hazát, a hazai kenyérnek, a Duna, a Tisza vizének izét. A haza ügyei rendben van­nak. Jogot, emberi méltóságot, kenyeret és csak a szülőhazában megtalálható otthont nyújt min­den becsületes dolgozó embernek és várja elté­vedt fiait is. Még két, magyar vonatkozású kérdésről szó­lok. Küldöttségünk az ENSZ-közgyülésének ülés­szakára érkezett. Az Egyesült Államok gS-a Ma­gyar Népköztársaság között diplomáciai kapcso­latok állnak fenn. Két oka is lenne tehát az Egye­sült Államok hatóságainak, hogy a nemzetközi szokásoknak megfelelő jogokat és feltételeket biztositsák itt, New Yorkban számunkra. Mind­ezek ellenére az amerikai hatóságok közöltek ve­lem egy népemre és kormányomra sértő, mozgá­somat korlátozó intézkedést. Bár az intézkedés nem reánk, és hasonló elbánásban részesített kol­légáinkra nem is népeinkre hoz szégyent, hanem egyedül azokra, akik azt kitervelték — elvből til­takozom ellene. Engem személyemben is sokszor támadtak e helyen. Ezért engedtessék meg nekem egy ma­gántermészetű megjegyzés is. Én magyar munkás vagyok. Világnézeti meggyőződésem miatt nem kevés üldöztetésben volt részem a Horthy-fasisz- ta rendszer, és a hazámat megszálló német fa­siszták részéről. De mindig meggyőződésem és lelkiismeretem szerint cselekedtem. Az ember hi­bázhat és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgálok és büszke vagyok arra, hogy a történelem egy súlyos órájában, hii társaimmal együtt, munkásosztályomért és sokat szenvedett magyar népemért kiállva ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett. Elnök Ur! Küldött Urak! Befejezem. Küldöttségünk véleménye szerint a közgyűlésnek, félretéve a hidegháborús célzatú kérdéseket, a valóban legfontosabb kérdésekre kell összpontosítania figyelmét. Eredményre kell törekednünk a leszerelés, és a gyarmati rendszer kérdéseiben. A nyugati országok sajtójában bizo­nyos körök verik a nagydobot, hogy válságba ke­rült az ENSZ, mert a szocialista országok java­solják, hogy a főtitkári poszt helyett létesüljön három titkári poszt. Márpedig a jelenlegi helyzet­ben feltétlenül indokolt, hogy a részrehajlás elke­rülése céljából, a NATO-csoportot egy, a szocia­lista országokat egy és az egyik csoporthoz sem tartozó államokat is egy titkár képviselje. Na­gyon jól működhetne ez a végrehajtó szerv, eset­leg úgy, hogy havonta váltanák egymást a titká­rok, a titkársági ülések levezetésében. Miért le­gyen csak egy főtitkár, aki a határozatok értel­mezésében és végrehajtásában a ténylegesen lé­tező államcsoportok valamelyikének érdekei javá­ra, a másik két csoport érdekeinek ártalmára részrehajló? Az ENSZ nincs válságban, inkább most válhat végre azzá, aminek alapi tói szándékai szerint mindig is lennie kellett volna. Igaz, válságban van az a koncepció, amely eddig itt uralkodó volt, tudniillik, hogy az ENSZ nem lehet más, mint az Egyesült Államok külügyminisztériumának füg­geléke. Ez jó lehetett az Egyesült Államok kor­mánya számára, de nem volt jó az összes tagál­lam, az emberiség számára. Az ENSZ csak akkor kerülhet kritikus helyzetbe, ha engedi megbéní­tani tevékenységét, és hagyja az üres szócséplés szinterévé silányitani önmagát. Veszélyes kísérlet erre egyébként az a csel­szövés, amelyet az Egyesült Államok küldöttsége a főbizottságban a közgyűlés munkájának meg­bénítására szőtt. A közgyűlésnek nem szabad el­tűrnie, hogy az emberiség létérdekeit döntően érintő kérdéseket a bizottságok útvesztőjébe sül­lyesszék, és a közgyűlés a Szovjetunió javaslatá­ra felvett kongói kérdésen kívül csupán az Egye­sült Államok gyártotta két hidegháborús kérdést, az úgynevezett “tibeti” és “magyar” kérdést tár­gyalja. Ez végzetes hiba lenne. Ez a küldöttségek tekintélyes része számára elfogadhatatlan, magát az ENSZ-t pedig súlyos, ugyanakkor az egész világ előtt nevetséges helyzetbe hozná. Talán ép­pen ez az Egyesült Államok küldöttségének célja? Világos, hogy az imperialista erők és törekvé­sek a nemzetközi politikai életben, és igy magá­ban az ENSZ-ben is még jelen vannak és hatnak. A múlthoz ragaszkodók nem mondanak le köny- nyen céljaikról. De a népek szerencséjére a nem­zetközi helyzetnek ma már az az egyik fő jellem­ző vonása, hogy a béke és a haladás erői hatal­masak és tovább növekednek. Már féken tudják tartani a háború sötét erőit. Az emberiség joggal bizhat egy békés és boldogabb jövőben. Köszönöm. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tiszlelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ...................................................................... Cím: .................................................................. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom