Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-06 / 40. szám
7 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 6, 1960 8 "A magyar nép 5 év teljes jövedelmét és lakossága nyolc százalékát vesztette el a Il-ik világháborúban” (Folytatás az 1-ső oldalról) vannak-e? Megismétlem: arra a kérdésre és nem másra kell válaszolniok, akarják-e a leszerelést, vagy sem! S ha igent mondanak, akkor azt várják az emberek, hogy a vezetők ennek szellemében cselekedjenek. Néha ugyanis sajnos elmarad e kérdésben a világos, egyértelmű válasz is, de még gyakoribb az, hogy a szó és tett nem esik egybe. Szavakban majdnem mindenki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál világosabban beszélnek. Mindenki tudja, hogy mig a Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette haderőinek létszámát, a NATO-hatalmak felelős tényezői csak az általuk folytatott fegyverkezési hajsza palástolásaképpen hangoztatnak békeszólamokat. Tanulságos a népek számára, hogy mialatt a Szovjetunió és a többi szocialista országok kormányai uj leszerelési, és más, építő jellegű javaslatokkal készültek szeptember 20-ra, az ENSZ közgyűlésére, azalatt a NATO vezetői, a saját maguk által eddig legnagyobbnak nevezett hadgyakorlatukat készítették elő ugyanerre a napra. Igaz ugyan, hogy Dennison admirális nyilatkozatában véletlennek nevezte ezt az egybeesést, de vajon van-e a világon olyan ember, aki ezt elhiszi? Ez nyilvánvalóan erőfitogtatás akart lenni, de e vonatkozásban kárbaveszett költség és hiábavaló fáradság volt, mert a partner nem ijedős. Az pedig, aki a népeknek ma hadgyakorlaton kívül nem tud mást mutatni, nem erejéről tesz tanúságot, hanem jóakaratának teljes hiányát és politikai gyengeségét árulja el. Az ENSZ tovább nem halasztható, legsürgősebb feladata, hogy a béke védelmében a leghatározottabban ítélje el a kardcsörtetést, a hidegháborús manővereket, és az államok szuveréni- tását sértő agressziót. A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO hatalmak pénzén, fegyvereivel, politikai és adminisztratív támogatásával ismét talpraállított és nagyra növelt, agresszív német militarizmus. Nyugat-Németor- szágban naponta hangzanak el revansista kijelentések. Még a nyugati közvéleményt is felkavarta a nyugatnémet tábornokok atomfegyvert követelő memoranduma. Miképpen lehetséges, hogy országok vezetői oly hamar el tudták felejteni az áldozatokat, a történelmi tapasztalatokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerződéseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon valóban oly régen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák tömegei estek el a német imperializmussal vívott öldöklő háborúban? Nem, ez nem volt olyan régen. Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek és a népek — közöttük a magvar nép — nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperializmus határozott megfékezését, a háború maradványainak felszámolását, a fennálló két német állammal megkötendő békeszerződést követelik. A magyar nép 5 év teljes nemzeti jövedelmét, az egész nemzet 5 évi munkájának minden eredményét látta porráégni a második világháborúban. Elveszítette felnőtt lakosságának mintegy 8 százalékát, félmilliónál több emberéletet, megközelítőleg annyit, mint a lélekszámban 17-szer nagyobb Egyesült Államok. Népünk saját hazájában már felszámolta a háború forrását jelentő monopoltöke imperialista uralmát. Nálunk nincsenek fegyvereken nyerészkedő, háborúra spekuláló emberek. A népek közötti gyűlölködés szitását, a háborús uszítást törvény tiltja. Népünk joggal gyűlöli a háborút, az imperializmust. Békében akar élni minden más néppel. Dolgozni akar, s békében akarja élvezni munkájának mind bővebben termő gyümölcseit a jövőben is. A magyar közvélemény is úgy látja, hogy az emberiség most válaszúton van. Arról van szó, hogy az emberi élet példátlan pusztulását okozzák-e a tudomány korszakalkotó vívmányai, vagy pedig gazdag és boldog jövő vár az emberiségre. A népek számára a választás nem nehéz. A megoldás is megtalálható. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei kijózanodjanak a megbukott eröpolitikából, belássák a “hidegháború” mindenki előtt nyilvánvaló csődjét és már most, ezen a közgyűlésen a megegyezés készségével kezdjenek tárgyalni az általános és teljes leszerelésről. Ez megszilárdítaná a békét, és uj gazdasági felvirágzást hozna. Uj lendületet adna a két társadalmi rendszer békés versenyének, s ennek nagy hasznát látnák a dolgozó emberek keleten és nyugaton egyaránt. A Magyar Népköztársaság kormánya, küldöttségünk, teljes mértékben támogatja az ENSZ legutóbbi közgyűlésére benyújtott s ott elvben egyhangúan támogatott, szovjet általános és teljes leszerelési javaslatot. Ugyancsak támogatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javaslatait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbbre vigyenek a leszerelés megvalósulása felé. Elnök Ur! Küldött Urak! Az egész emberiség együttérzéssel és feszülten figyeli a gyarmati népek felszabadulásukért vívott széles sodrású és drámai küzdelmét. Valóban megérett az idő a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására. Annál is inkább, mert a gyarmati rendszer, az imperializmus e gyászos terméke, az összeütközések állandó forrása. Megszüntetése nagy lépés lesz előre azon az utón, amely az embermilliók létét fenyegető háború végleges kiküszöbölése felé vezet. A gyarmatosítók sokáig gátolták az elnyomott gyarmati népek fejlődését, gazdaságilag kizsákmányolták őket. Barbár módra, millió számra pusztították a gyarmati országok lakosságát. Hallottuk itt a kongói népet oly hosszú időn át rabságban tartó belga imperialisták hangját arról zengedezni, hogy ők adták Kongó népének a függetlenséget, s legutóbbi katonai akcióikat csak belga nők és gyermekek biztonságának védelmében hajtották végre. Elfelejtettek azonban szólni arról, hogy az ottlévő belga állampolgárok biztonságát nem Kongó békés népe, hanem csakis az imperialisták provokációi fenyegették. Elfelejtettek beszélni arról, hogy elefántcsont, nyersgumi beszolgáltatás megtagadása címén sok éven át kongói férfiak, nők és gyermekek ezreinek kezeit vagdosták le a belga gyarmatosítók. Nem esett szó azokról a borzalmakról sem, amelyekről- Edmund D. Morei egykorú angol szerző, a “Fekete ember sorsa” cimü könyvében irt. Az e könyvben közölt adatokból kiderül, hogy a belga uralom kezdetén még a legóvatosabb becslés sem tette 20 milliónál kevesebbre a kongói lakosságot. Az 1911-ben tartott népszámlálás Belgiumban közé nem tett, de egy brit konzuli jelentésben nyilvánosságra került adatai szerint viszont ekkor már csak mintegy nyolc és félmillió volt Kongó lakossága. Ez közel 12 millió kongói ember elpusztítását jelenti, alig 25 esztendő alatt. S ez csak a legalacsonyabb becslés. Némely gyarmatosítók most alakoskodva fel- öltik a fehér tógát és arról beszélnek, hogy ők azok, akik felszabadították az adott gyarmat népét. Ez hamis beállítás. A gyarmatosítók csak elrabolták a gyarmati népek szabadságát, s nem ők “adják”, hanem a gyarmati népek küzdelmes harcban maguk szerzik most vissza elrabolt szabadságukat. A gyarmatosítók arról beszélnek, hogy ők “civilizálták” és “nevelték” a gyarmati népeket. Sőt, még mérlegelik is, elég érettek-e már az önálló nemzeti létre? Mindenki tudja azonban, hogy a gyarmatosítók megjelenése előtt már régen létezett például az ősrégi kínai, indiai, indonéz kultúra és civilizáció, a magasszinvonalu arab csillagászat és matematika, léteztek hatalmas és jól szervezett afrikai államok. Nevelésről beszélnek. Egymás után hallottuk itt felszólalni Nkrumah urat, a Ghánái Köztársaság elnökét, Fidel Cas- trót, Kuba miniszterelnökét, Szukarnó urat, az Indonéz Köztársaság elnökét és az egykori gyarmati, félgyarmati népek más neves képviselőit. A kéretlen “tanítók” és “nevelők” közül sokan tanulhatnának tőlük emberiességet, felelősségérzést, államférfim ítélőképességet. Nem utolsó sorban tiszteletre méltó az imperializmussal szemben megnyilvánuló nagy erkölcsi bátorságuk. A gyarmati rendszer eddigi haszonélvezőinek meg kell érteniök, hogy e kérdésben nincs többé hatása sem a mellébeszélésnek, sem pedig az igazság kiforgatásának. Tudomásul kell venniök, hogy eljött a gyarmati rendszer maradéktalan felszámolásának ideje. A történelem menete meggyorsult. A gyarmati rendszer alapjai annyira megrendültek, hogy minden olyan kísérlet, amely gátat akar vetni a felszabadulás folyamata elé, nem megállítja, hanem meggyorsítja azt. Az általános vitában néhány küldöttség azzal kísérletezett, hogy a Szovjetunióra és a népi demokráciákra szórt durva rágalmakkal terelje el a figyelmet a gyarmatokról és az igazi gyarmatosítókról. Ez hiábavaló próbálkozás. Még a gyermekek is tudják az egéáz világon, hogy a gyarmatok és félgyarmatok Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, a gyarmatosítók és a gyarmati rendszer fő támaszai pedig nem Kelet-Európá- ban, hanem Nyugat-Európában és Észak-Ameri- kában vannak. Nem a gyarmati népek bűne az a tény, hogy a gyarmatosítók által oly hosszú időn át kiszipolyozott országoknak úgyszólván nincs iparuk, mezőgazdaságuk elmaradott, primitiv, lakosságuknak gyakran több. mint 90 százaléka írástudatlan, éhezik és az átlagos életkora 30—35 év. Az én hazámban az ipar adja a nemzeti jövedelemnek közel %-át, mezőgazdaságunk fejlődik. Az ipar fejlődési üteme az 1920 és 1945 közötti évek átlagában évenként 1 százalék volt. A fel- szabadulás óta eltelt idő alatt évenként, átlagban 11 százalékkal emelkedett az ipari termelés. A középiskolai tanulók száma, a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt 52 ezerről 204 ezerre, az egyetemi hallgatók száma 11 és fél ezerről 34 és fél ezerre növekedett, Írástudatlan nincs. Az átlagos életkor az 1930-as 48 évről 65-re, azaz 17 évvel emelkedett. A gyarmatosító urak, még saját országaik fejlődésében sem tudnak ilyen tempót felmutatni, nemhogy az általuk leigázott gyarmati népek életében! Hogyan merészeli bárki is hazám és a Szovjetunió viszonyát rágalmazni, amikor népem az utolsó 15 év viharos fejlődését nem utolsó sorban a Szovjetunió sokoldalú és önzetlen, szocialista szellemű gazdasági és kulturális segítségének köszönheti. Nálunk nincs idegen tőke és senkinek sem fizetünk osztalékot. A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok keretében a Szovjetunió több' mint 80 százalékban nyersanyagot, energiát és félkészgyártmányokat szállít Magyarországnak, a Magyar Népköztársaság pedig több, mint 80 százalékban ipari terméket szállít a Szovjetuniónak. A kapitalista országok vezetői jól értenek a kereskedelemhez és tudják, hogy ez mit jelent. Nem tudnak megnevezni egyetlen kapitalista országot sem, amely egy nála kisebb és gazdaságilag kevésbé fejlett országgal, a kis ország számára eny- nyire kedvező kereskedelmi kapcsolatot tartana fenn. Ilyen nincs, ez ellentmondana az imperializmus fosztogató természetének. A Magyar Népköztársaság népe és kormánya a szabadság eszméjét támogatja. Forrón üdvözli a győzelmes kubai forradalmat, szolidáris Algéria és Kongó népével. Kívánja valamennyi, ma még gyarmati, vagy félgyarmati sorban sínylődő népnek, hogy mielőbb nyerje el a teljes nemzeti függetlenségét. A gyarmati rendszer felszámolása szempontjából küldöttségünk célszerűnek tartaná, ha minden, az egyes gyarmati országok felszabadulásával kapcsolatos eljárásból ki lenne zárva az az ország, amelynek imperialistái korábban az adott ország elnyomói voltak. így az ENSZ elejét vehetné a különböző lehetséges provokációknak, és annak, hogy a korábbi elnyomást, valamely más, burkoltabb formában fenntartsák. A volt gyarmati országoknak nyújtandó segély eszméje igazságos, amennyiben biztosítva lesz az, hogy a segélyt az abban részesülő ország politikai függetlenségét, vagy gazdasági önállóságát sértő feltételektől mentesen adják. Elképzelhető, és a jószándék tényleges bizonyítéka lenne, ha az a fél, amelyik onnan korábban nagy hasznot húzott, a felszabaduló ország népének méltányos és ésszerű összegű jóvátételt fizetne. A magyar küldöttség támogatja a gyarmati rendszer teljes megszüntetésére tett szovjet javaslatot, annak közgyűlési megvitatását és a nyilatkozat-tervezet elfogadását. Az ENSZ közgyűlése a javaslatot magáévá téve növelhetné e világszervezet tekintélyét a népek szemében. Ha majd a gyarmati rendszer megszüntetése révén már szabad lesz az önálló nemzeti létre képes valamennyi nép, és ha országa megkapja ENSZ-tagságát, akkor a szó igazi értelmében megvalósul e szervezet egyetemessége is. Képtelenség azonban akár az ENSZ egyetemességéről,
