Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-06 / 40. szám
AZ ESSZ KÖZGYŰLÉSE ÉS A KcZES.Co VÁLRSZTÁSOK Nagyon sokan ülünk ezekben a napokban, illetve hetekben televíziós vagy rádió készülékünk mellett szerte a világon. Feszült figyelemmel hallgatjuk a szónokokat, amint országuk küldötteként fejtik ki véleményüket a békével, leszereléssel és a többi fontos kérdéssel kapcsolatban. Az egész emberiség jelenének és jövőjének kérdését tárgyalják a UN impozáns felhőkarcolójának épületében, tehát nem maradhat senki közömbös a benne lejátszódó eseményekkel szemben. Az eddig elhangzott beszédek a legkülönbözőbb hatást váltották ki azoknál, akik hallgatták és figyelemmel kisérték ezeket. A legderülátóbb vélemény szerint a világ a legjobb utón halad, hisz a szónokok mind kinyilvánították akaratukat a megegyezésre, mindannyian úgy mutatkoztak be, mint a világ lelkiismeretének élő megtestesítői. Ezzel szemben a legborulátóbbak, akik mindenből a negatívumot vonják le és csak ezt veszik észre rendszerint, legyintenek és azt állítják, hogy felesleges szócséplés az egész, ami az Egyesült Nemzetek Szervezetének falai között most végbemegy. Azt hisszük egyik álláspont sem helyes. Ha arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy mit várunk a UN 15. közgyűlésétől, akkor a leghelyesebb, ha nem nézünk túlságosan nagy optimizmussal az elkövetkező tárgyalások és viták elé, de ugyanakkor nem kell a teljes közömbösség rezignáltságával sem lemondani a siker lehetőségéről. Igaz az, hogy a második világháború befejezése óta már sokszor tanúi voltunk a népek konferenciájának, ahol ugyancsak mindig békehu- rokat pengettek az egyes országok megbízottai, ugyanakkor minden maradt a régiben a világon: nem haladt előre a leszerelés ügye, továbbra is fenntartották a gyarmati rendszerek hálózatát és a hidegháborús feszültség, ha lehetett még fokozódott. De hiába próbálták egyes kormányok és megbízottak konzerválni a régi állapotokat és változatlanul fenntartani a világháború előtti erőviszonyokat, az események menetét és igy a fejlődést sem tudták megállítani. Ázsiában, majd Afrikában egymás után jöttek létre az idők folyamán a független államok. Ezután Kina hatalmas népe szabadult ki régi urainak béklyóiból, igy több mint a negyed része az emberiségnek választotta a szabadság útját. Ezeknek a gyarmati igából szabadult népeknek a megjelenése az Egyesült Nemzetek szervezetében nagy lendületet adqtt a béke ügyének és jelentősen megerősítette a béketábort. A gyarmatok népe saját bőrén tapasztalta ki az imperializmus igazi mivoltát, igy nem csoda, ha szembeszállt minden megnyilvánulásával. A gyarmati és félgyarmati országok felszabadulása nem maradt hatástalan a gyarmattartó államok és támogatóik lakosságára sem, és hatalmas arányú tömegmozgalmak bontakoztak ki ezeknek az eseményeknek következtében. Ma már nagy tömegek követelik mindenütt az atomrobbantások megszüntetését és a hatásos lefegyverzést. Egyre kevésbé lehet ma már a békéről beszélni és ugyanakkor lázasan fegyverkezni. Mindenki hallott róla, hogy a Szovjetunió nagy mértékben csökkentette fegyveres erőinek létszámát és még tovább is csökkenteni szándékozik. Ugyanígy cselekedtek a vele szövetségben levő államok is, köztük szülőhazánk Magyarország. Az is köztudomású, hogy a szovjet küldöttség kidolgozott leszerelési javaslattal jelent meg a genfi leszerelési tárgyalásokon, mig ugyanakkor a nyugati hatalmak megbízottai csak a szovjet javaslat kritikájára szorítkoztak, de nem nyújtottak be saját indítványt. Ezt a magatartást még saját szövetségeseink sajtója és politikusaik egy része is erélyesen megkritizálta. Jogosan vetették meg- bizottaink szemére, hogy kedvezőtlen színben tüntették fel a világ közvéleménye előtt a nyugati kormányok politikáját. Mindezek az események és megnyilatkozások intő jelül (Folytatás a 15-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 40. Thursday, October 6, 1960. NEW YORK, N. Y. A hét eseményei a UN közgyűlésén Dag Hammerskjold. a UN főtitkára volt az első felszólaló szept. 26-án a köz- i gyűlésen. Kijelentette, hogy I továbbra is fenntartja a Kon- 1 góval kapcsolatos politikájá- jban ‘a függetlenséget, pártatlanságot, tárgyilagosságot”, mindaddig, mig a közgyűlés nem utasítja ennek megváltoztatására. Még hozzátette, hogy “ha megalkudna ugv súlyosan elárulná azokat, akik számára ennek a magatartásnak a szigorú betartása a legjobb védelem a világméretekben folyó harcban a hatalomért és befolyásért.” John G. Diefenbaker, Kanada miniszterelnöke Hammerskjold védelmére kelt azzal á szovjet javaslattal szem ben, hogy a főtitkári tisztség helyett, hozzanak létre egy olyan triumvirátust, amelyet a nyugati hatalmak, a szocialista államok és a semlegesek megbizottaiból állítanának össze. Azt állította, hogy a Hammerskjold elleni támadások igazságtalanok és túlzottak, t amelyek a hivatalát csak úgy, mint a személyét érték. Dr. Diogenes Taboda, Argentína megbízottja szintén jóváhagyta a főtitkár kongói politikáját. Elismeréssel adózott Hammerskjold “különleges képességeinek”, amely “a legbonyolultabb körülmények között” is megnyilatkozott. Antonin Novotny, Csehszlovákia elnöke, tényekkel alátámasztott beszédében kritizálta a nyugati hatalmak politikáját, majd a kongói helyzetre rátérve az Egyesült Nemzetek szerepét tette bi- | rálát tárgyává. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek lépéseket tett Kongó törvényes kormánya ellen, de beszédében nem fordult elő Hammerskjold neve. Mehmet Sehu, Albánia miniszterelnöke volt ezen nap délutánjának első szónoka. Ugyancsak megbírálta a UN kongói politikáját. Hammerskjold abban a beszédében, amit álláspontja megvédésére és megmagyarázására tartott, nem tgyt rá arra a különlegesen kritizált intézkedésére, amit pedig úgy Kruscsev szovjet miniszterelnök, mint Lumumba Kon gó miniszterelnöke aláhúzott és kiemelt; névleg, hogy kizárta mindkét kongói pártot a leopoldvillei rádióállomásról és a Kongó területén lévő repülőterek használatától. A szeptember 27-i ülésen Nasser, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke mondta el beszédét. Sürgette a közgyűlést, hogy késedelem nélkül javasoljon leszerelési tárgyalást Eisenhower és Kruscsev miniszterelnök között. A nyugati hatalmak hivatalos körei meglehetősen hidegen fogadták Nasser javaslatát a leszerelési tárgyalásra vonatkozólag. Eisenhower elnök szóvivői úgy nyilatkoztak, nem hiszik, hogy sor kerül erre a találkozóra a közgyűlés tartama alatt. Ugyanezen a napon javasolta a Szovjetunió a 10 nemzet Leszerelési Bizottságának 15-re való emelését. Az 5 újabb nemzet a semlegesek közül kerülne be a Bizottság(Folytatás a 2-ik oldalon) twuuvuHvmtmm«v\uHu«HVUHmvHuvtmmtvtvi - % Régi magyarok látogatása a Ml küldöttségnél Szept. 27-én vagy 40 főből álló küldöttség jelent meg a magyar UN-delegátusok székháza előtt. E küldöttség régen Amerikában élő magyarokból állt. Szószólójuk kijelentette, hogy nem azonosítják magukat az u. n. “szabadságharcosokkal”. Közülük többen látogatást tettek az utolsó években Magyarországon és látták, hogy a magyar dolgozó nép ma sokkal jobb élet- körülmények között él, mint abban az időben, amikor őket a szegénység kivándorlásra kény- szeritette. Óhajuk, hogy baráti és kulturális kapcsolat jöjjön létre Magyarország és Amerika népe között és szeretettel üdvözölnek mindenkit, aki a béke érdekében jött az Egyesült Nemzetek közgyűlésére. A küldöttség nő-tagjai virágcsokrokat ad ták át Kádár János magyar állami miniszternek, a UN küldöttség vezetőjének. Kádár meleg szavakban mondott köszönetét a magyar nép iránt való barátságos megnyilvánulásáért. • Otóber 3-án d. u. 5 órak.r nagy tömeg gyülekezett össze a Szovjetunió UN küldöttségének székházánál, hogy rokonszenvét fejezze ki Kruscsev miniszteréi - nök lefegyverzésre s a gyarmatok felszaba'ditására irányuló ja 1 vaslatai mellett. Ugyanez időben a 68. utcában néhány főből álló ellentüntető í próbálta magára vonni a közön- ! ség figyelmét a UN-delegátusck i rátságos megnyilvánulásért. Kádár János beszéde az ENSZ közgyűlése előtt “Az ember hibázhat és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgálok és büszke vagyok arra, hogy a történelem egy súlyos órájában, hü társaimmal együtt, munkásosztályomért ott voltam, ahol lennem kellett . . Elnök Ur! Küldött Urak! Nem kétséges, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének mostani, 15. ülésszaka valóban a legnagyobb jelentőségű a szervezet fennállása óta, és igy történelmi fontosságú lehet. Ez következik magából a nemzetközi helyzetből és abból, hogy napirenden van az emberiség életének két, ma kiemelkedően legnagyobb fontosságú kérdése, az általános és teljes leszerelés, valamint a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Jelentős tény, hogy először gyűltek össze ilyen nagy számban, egy helyen, vita és tárgyalás szándékával a föld országainak vezetői. Nem kisebb fontosságú, hogy az újonnan felvettekkel együtt, immár 98 ország küldöttei tanácskoznak az ENSZ-ben. Felvételük által oly népek képviselői szólhatnak hozzá az ENSZ egyenjogú tagjaiként a nemzetközi élet nagy kérdéseihez, amelyek korábban hosszú korszakokon át még saját sorsuk irányításából is ki voltak zárva. A Magyar Nép- köztársaság kormánya és népe forrón köszönti az ENSZ tagállamai közé újonnan beválasztott országok népeit és sok sikert kíván nekik önálló fejlődésükhöz. A magyar küldöttség sikeres munkát kíván a közgyűlésnek és a közgyűlés megválasztott tisztikarának. Elnök Ur! Küldött Urak! A béke megőrzése felfegyverzett és ellentétekkel terhes világunkban az a kérdés, amely ma a legnagyobb mértékben foglalkoztatja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben mindenekelőtt azt várják az ENSZ-től, hogy minden lehetőt tegyen meg a leszerelés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési verseny méreteit, és a rettenetes tömegpusztító fegyverek már felhalmozódott nagy menyiségét. A mostani helyzetben lappangó veszély nagyságát azonban mindannyian jól ismerjük. A közvélemény sürgeti a megegyezést, és a leszerelést. Tudjuk, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása a népektől még nem kevés állhatatos harcot, a felelős kormányoktól pedig józan állásfoglalást kíván. A köztudatban a vezetők felelőssége érthetően nagyobb másokénál. Ebből adódik, hogy felelős vezető, szólaljon fel bár saját népe előtt, vagy az ENSZ fórumán, nem térhet ki a béke nagy kérdései elől. A közgyűlés mostani munkájában, a Szovjetunió miniszterelnökének, a béke fáradhatatlan védelmezőjének kezdeményezésére, naw számban vesznek részt államfők, kormányelnökök és más, jelentős befolyással rendelkező államférfiak. Az emberek az egész világon azt várják tőlük, mondják meg nyíltan, a leszerelés melleit (Folytatás a 8-ik oldalon)
