Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-01 / 35. szám
Thursday, September 1, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 A LAPKONFERENCIA HÍREI Visszaérkezett... Rosner Sándor hallgatásba burkolod zik és csak a lapkonferencián hajlandó nyilatkozni útjáról — Nagy várakozással tekintünk Detroit felé Rekkenö hőségben ültünk a levegőtlen szerkesztőségi szobában. Mindannyian fáradtan hajoltunk íróasztalunk főié és próbáltunk megbirkózni munkánkkal ami elénk tornyosult. A hőség által akadáyozot munkatempónk egyre lassub- bodott, ezzel szemben az elvégzendő feladatok gyűltek, egyre gyűltek... Ugyanolyan bágyasz- tó, unalmas napnak ígérkezett ez is mint a többi, amit az ember ilyenkor a nyár vége felé, amit üdülés nélkül “vészelt át”, sokkal inkább a hegyek hüs magasságában, tó partján töltene el, mint a rozoga manhattani ház legfelső emeletén. Ebbe a fülledt légkörbe és hangulatba érkezett meg, jobban mondva tört be Rosner Sándor szerkesztőnk, aki hosszú ideig szülőhazánkban, Magyarországon töltötte szabadságát. Mint a nyári kánikulában a hirtelen jött vihar felkavarja a légkört, úgy fordította fel az ő megjelenése "az egész házat. Körülvettük mindannyian, hogy a kérdések özönét zúdítsuk rá, amivel szemben ő az ellenkérdések egész tömegét szegezte nekünk. Mi utazásáról és magyarországi, jugoszláviai, olaszországi élményeiről akartunk megtudni minél többet, ö viszont csak a lapról akart hallani. Abban egyek voltunk, Sándor is és mi is, hogy egyszerre akartunk megkapni minden információt és türelmetlenül kérdést-kérdésre halmoztunk anélkül, hogy bevártuk volna az előző kérdésre a választ. A küzdelem hosszú ideig eldöntetlen volt azt a kérdést illetően, hogy ki lesz a nyertes, vagyis melyikünk fog kérdezni és ki vagy kik fognak válaszolni. Az erők egyensúlyban voltak: egyik oldalon ot voltunk mi égő kíváncsisággal, a többség, az itthon maradt munkatársak, mig a másik oldalon ot állt Sándor, fő- szerkesztői tekintélyével és élményekkel megra- kottan, de egyedül. A küzdelem az első menetben —hogy sportszerűen fejezzük ki magunkat, hisz olympiai évben vagyunk — az ő feliilkerekedésével végződött, amiben közrejátszott az is, hogy kíváncsiságunk végül is helyett kellett hogy adjon a lap érdekeinek, ami közös érdek, tehát a vereség nem tűnt tragikusnak. Vagyis nem kizárólagosan a tekintély számlájára irható. De miután megnyugtattuk őt, hogy a lap létezik és most is éppen az e heti szám lezárásán dolgozunk, mi Vettük fel a kérdező szerepét. A kérdezés tekintve, hogy mindannyian egyformán kiváncsiak voltunk szülőföldünkre, nem ment egyszerűen. Nem az volt a probléma, hogy netán nem jutott volna eszünkbe megfelelő kérdés, mert csak úgy záporoztak a kíváncsibbnál kíváncsibb kérdőmondatok. Inkább az időrenddel volt probléma, mert mindannyian egyszere tetük fel őket. így a nagy összevisszaságból “rekonstruált” mondatok amit itt közölni fogunk nem azt a kronológiai sorrendet tükrözik vissza amilyen sorrendben feltették őket, hanem ahogy Sándor barátunk ki tudta hámozni azokat a kakofónikus hangzavarból.! KLÁRI: Mondja mit csinálnak a régi munkatársaink akik visszatértek Magyarországra— Molinári Berta, Tominickaék, Gyetvay, Striker, Gárdos és a többiek? SÁNDOR: Élik világukat. Egészségesek és Ha még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00, félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szelvényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát: Név: .......................................................................... Cim: .........................................-............................ Város: .......................................... Állam:........ Mellékelve $5.00 □ Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ mindenkit szívélyesen üdvözölnek. RÓZSI: Hogy érezted magad Magyarországon? Sándor válaszát vártuk kíváncsiságtól furdalva. Bár elég nagy területet ölelt fel a kérdés, de a hazatérő ilyenkor szokta kifejezni szertelen jelzők igénybevételével azt a lelkesedést vagy csalódást, már attól függ ki milyen tapasztalatot szerzett, amit az utazás friss élményeinek hatása belőle kiváltott. így tehát egyszerre halálos csend lett a teremben és minden szem Sándor lezárt ajkai felé irányult. Ezek az ajkak azonban semmi jelét nem adták annak, hogy valaha is szét akarnak nyílni. A hosszabb csöndet Rózsi szakította meg, aki úgy látszik azt hitte, hogy a kérdés túlzót általánosításában volt a baj. Próbálta tehát részletezni: Merre jártál az országban? Erre a kérdésre csak rövid a válasz: Sok felé! Mi többiek azt hittük talán a kérdező személye váltotta, ki ezt a hatást s ismét mesginditot- tuk a kérdések özönét. E sorok Írója, Erna, Kató és a lapterjesztők egymás után árasztottuk a kérdő mondatokat, aminek feltevése részünkről nem okozott problémát, hisz már régen szerettünk volna választ kapni rájuk olyan embertől aki a közvetlen tapasztalat élménye alapján válaszolhatja meg őket. De hiába hangzottak el a agyafúrtabbnál agyafúrtabb mondatok, kérdés formájában, szerkesztőnk halgatását egyik sem tudta megtörni. Pedig már ilyeneket mondtunk, hogy igaz e az, hogy Magyarországon éheznek az emberek és rongyokban járnak? Igaz-e, hogy a vallást elnyomják és a templomok mind zárva vannak? Stb. Talán megváltozott a tapasztalatok alapján a véleménye a magyar helyzettel kapcsolatban és nem akar ennek itt a lapnál mindjárt hangot adni? Végül szétnyíltak a mereven összezárt ajkak és a mohon figyelő tömegünket most már Sándor szigorú arcvonásai figyelmeztettek arra, hogy akár milyen nagy élményt igér is egy ilyen utazásról szóló beszámoló, az első a feladatok elvégzése. • Ezt mondta mást már a hétköznapi robotunkhoz visszatérő csoportunknak a maga közvetlen modorában: “Hallani akartok valamit Magyarországról, rokonaitokról, ismerőseitekről, szülőfalutokról vagy városotokról? lTgy gyertek el az ügyvezető bizottság gyűlésére. Ami pedig az olvasókat illeti, hát persze a legrészletesebben fogok beszámolni nekik az Országos Lapkonferencia keretében Detroiban, ahová a legmelegebben meghívom minden barátomat de különösen azokat akik Detroit közelében laknak, vagy a közel nyugaton ének. A DETROITI konferencia bankettjén részletesen befogok számolni minden tapasztalatomról. Na most hagyjatok, hogy rendezzem jegyzeteimet, hogy a konferencia után is rendesen beszámoljak az olvasóinknak.” így folyt le a a sajtókonferenciánk Sándor visszajövetele alkalmából. Sajnálatomra, nem tudok többet mondani, de melegen ajánlom minden olvasónak aki nincs nagyon távol Detroit tói, hogy vegyen részt a banketten vagy a konferencián — nem fogja megbánni fáradtságát! Elriasztó büntetés OSBALDWICK, ANGLIA. — Az Anglican egyház papja, Rev. Anthony Barnard kijelentette, hogy ezentúl megtagadja a “keresztény temetést” attó a halottól, aki akár részegség, akár vigyázatlanság vagy “hősködés” következtében automobil vagy motorkerékpár szerencsétlenség áldozata lesz. Rev. Barnard felfogása szerint az áldozat hibájából eredő ily halálozás valójában öngy ilkosság. Márpedig a keresztény vallás szerint az ön- gyilkosság éppen olyan nagy bűn, mint mások életének a kioltása s ezért a keresztény egyháznak nem heytelen volna a keresztény temetést adni azoknak, rfkik felelősek az ily szerencsétlenségekért, ha mindjárt áldozatul is estek annak. New York készül a lapkonferenciára Augusztus 24-én, azaz a múlt szerdán este a newyorki lapolvasók összejöttek, hogy megtárgyalják a Detroitban szeptember 3—4-én tartandó országos lapkonferencián előterjesztésre kerülő javaslatokat és megválasszák a newyorki delegátusokat. Fodor Nagy Árpád az ügyvezető bizottság által leszögezett vonalon jelentést tett, a konferencia elé terjesztendő határozati javaslatokról és ennek keretében beszélt a következőkről: Vázolta a nemzetközi téren, a belpolitikában és a választások terén folyó küzdelmet, a két nagy politikai párt szemfényvesztő propagandáját. Javaslatot tett az amerikai és magyar nép közötti barátság megszilárdítására. Az idősebb polgáraink egészségügyi ellátására. Az idegenszületésüek védelmére és a néger nép polgári jogainak elismerésére és megvédésére. Utána a Magyar Szó kiadóhivatala tette meg az elmúlt esztendőre vonatkozó gazdasági jelentését. Majd a következő év munkájával kapcsolatban, természetesen szintén az ügyvezető bizottság határozata alapján, a következő javaslatokat tette: 8,000 dolláros gyorssegély gyűjtést a lap részére kvóták alapján ez év december 31-ig. Országszerte az aktiv tagok megünneplését. 200 uj előfizető megszerzését. A naptárüdvözletek szorgalmazását. Felmerült a kérdés, hogy milyen jutalmat adjanak a legtöbb előfizetőt szerzőnek, azonban abban állapodtak meg, hogy e kérdés meghatározását a konfe- ferencia döntésére bízzák. Indítványok Blum munkástárs, aki egymaga 7 uj előfizetőt szerzett, azt indítványozta, hogy a konferencia ne tűzzön ki dijakat, mert ő és szerinte a többiek is olyan véleményen vannak, hogy uj előfizetők szerzése kötelesség és ezért nem jár díjazás. Dattler Lajos a standek, illetve csomagos példányok jobb megszervezését ajánlja, hogy ezáltal is országszerte terjesszék lapunkat, mert ez nem csupán .jó jövedelmi forrást, de uj olvasókat jelenthet azok részéről, akik egyelőre miég nem óhajtják megrendelni a lapot, de későbben előfizetőkké válhatnak. Mautner körutak megszervezését ajánlja a lap- fepntartás jobb megszervezése érdekében. Róth Ernő pártolta a jelentések elfogadását. A Bronxi Magyar Társaskör vette át a gyűlés további vezetését és a társaskör ügyeivel együtt megtárgyalta a konferenciára küldendő delegátusok kérdését. A jelenlevő tagság úgy határozott, hogy a lapbizottság négy delegátusa mellé a társaskör két delegátust küld. Róth Ernőre és Csorba Pálra esett a választás. A delegátusok költségének fedezésére a jelenlevők azonnal 73 dollárt adtak össze. A függetlenség ára LAGOS, NIGERIA. — Az uj nigériai kormány figyelmeztette a még kulturálisan elmaradt Aba- kaliki kerület lakóit, hogy a függetlenséggel kapcsolatos alkotmány értelmében ezentúl ruhát kell viselniük. Nigeria többi kerületeiben már lassacskán bevezették a ruhaviseletet, de Abaka- liki népe meg a közmondásos fügefalevelet sem hajlandó viselni. J. W. Leach, a kerület ideiglenes vezetője figyelmezteti Abakaliki lakóit, hogy 90 napon belül mindenki köteles valamilyen ruhát beszerezni, mert azután megbüntetik azokat, akik ruhátlanul jelennek meg nyilvános helyeken — tehát az utakon is. BOJKOTT AZ ÜZLETEK ELLEN Jacksonville Fia. — Haydon Burs polgármester rendeletet adott ki a néger polgárok letartóztatására. A város komoly zavargások szintere. Ahol négyen öszejönnek azonnal közbelép a rendőrség és letartóztatásokat eszközöl. A néger ifjak lemondták a tervbevett ülőtüntetést. Komoly harcok törtek ki néger és fehér csoportok között. Eddig egy halottról és több sebesültről tett jelentést a rádió, de ezek autóbaleset áldozatai. A rendőrök előli menekülés közben történt az autószerencsétlenség. Az áldozatok mind négerek. A néger polgárok gazdasági bojkottot indítottak a város központjában álló üzletek ellen. Ellentmondás: £gy hátralékos előfizető!
