Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-01 / 35. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, September 1, 1960 1 A REPUBLIKÁNUSOK AKADÁLYOZZÁK A TÖRVÉNY- HOZÁS MUNKÁJÁT - MONDJÁK A DEMOKRATÁK Kijárók árasztották el a Capitol Hillt, hogy meghiúsítsák a haladó törvények megszavazását A LABOR cimü szakszervezeti lap Írja, hogy most mikor a Képviselőház összeül a Szenátus már ezt megelőzően “éjt nappallá téve” tanácsko­zik. A lázas tanácskozást főleg politikai manőve­rek jellemzik a novemberi választással kapcsolat­ban, bár vannak a honatyák között, akik azért a törvényhozást is szem előtt tartják. Különösen kiéleződött a vita a szenátoroknál a minimum wage, vagyis a legalacsonyabb munka­bér felemlésével kapcsolatban. Itt meg kell je­gyezni, hogy az a “haladó” törvényjavaslat, amit a Szenátus végül elfogadott, de aminek törvény­erőre emelkedése nagyon bizonytalan még, mesz- sze van attól, hogy tényleg számítson. Ugyancsak a reakció merev ellenállásába ütközött, hogy az idősek betegség biztosítási törvényét a Social Security rendszerével kapcsolják egybe. A Sze­nátus Pénzügyi Bizottságában a koalíciós alapon képződött többség csak egy olyan javaslatot en­gedett keresztül, amelyik a szövetségi kormány hozzájárulását helyezi kilátásba az államok bete­geket segélyező pénzügyi alapjához, a rászorulók részére. A szenátusi vita, aminek olyan nagy teret szen­tel a napi sajtó, egyáltalán nem hozott lényeges eredményt. Az eredmények azonban megvilágít­ják azokat az erőket, akik még azt a “vérsze­gény” fejlődést sem akarják, amit egyes szená­torok a közelgő elnökválasztás miatt keresztül szeretnének vinni. A kijárók Mint a darazsak a mézet lepik el a ki járók az u. n. “lobbiek” a Capitol Hill környékét. Ezek az önző egyéni érdeket és érvényesülést kergető képviselői a nagyvállalatoknak természetesen minden haladást meggátolni igyekeznek. Az utób­bi napokban a business kijárók élénk tevékenysé­get fejtettek ki, hogy megakadályozzák a mini­mális órabér törvényjavaslatának elfogadását, vagy ha ez elől már semmiképpen nem lehet ki­térni, akkor legalább jelentéktelenné igyekeztek csökkenteni ennek hatását. Az utóbbi törekvésük sikerrel járt, mert az elfogadott javaslat szerint csak 3 év múlva lép majd életbe az Sj>1.25-ös mi­nimális órabér, és csak*azokra a munkásokra vo­natkozik, akik már eddig is a törvény védelme alá tartoztak a bérezést illetően. Különösen kitűnnek hangoskodásukkal az 'American Medical Association és a nagy biztosí­tási vállalatok képviselői, akik természetesen el­leneznek minden olyan betegsegélyezési és kórhá­zi törvényt az öregek számára, amely csökkente­né megbízóik hatalmas profitját. Az “akadályozó” taktika A republikánus vezetők taktikája is különös jelentőségű a törvényjavaslatok keresztülvitelé­nek meggátlására. Henry M. Jackson (Dem., Wash.) a következőképpen nyilatkozik erről: “Nyilvánvaló, hogy Eisenhower elnöknek a Kong­resszushoz intézett üzenete ellenére (amelyben 21 törvényjavaslat megszavazását kérte), pártjának a Szenátusban helyetfoglaló tagjai makacsul elle­neznek minden törvényhozó munkát”. A republikánusok gánesolási taktikája a leg­nyilvánvalóbban a civil rights vitájánál tűnt ki. A mostani u. n. “rövid ülésszak” alatt állandóan ezen a kérdésen akarnak a republikánusok lova­golni, hogy ezáltal megakadályozzák a törvény­hozási munkát olyan téren, ahol esetleg valóban lehetne eredményt elérni. Dirksen, Ill.-i szenátor, a Republikánus Párt szenátusi vezetője benyúj­tott egy törvényjavaslatot, amelyben két olyan indítvány is szerepelj ami a civil rights-al van kapcsolatban és amit Eisenhower elnök is bele- Jbglalt a programot tartalmazó üzenetébe. Ugyan­ez a Dirksen, aki most az emberi jogok bajnoká­nak a szerepét igyekszik játszani, ellene szava­zott ugyanezen javaslatoknak, mikor a demok­ratikus vezetők próbálták keresztülvinni ezt, a ■szenátus rendes ülésszakán, ö is tagja volt annak az ellenzéknek, amely az északi republikánusok­ból és a déli demokratákból tevődött össze a tör­vény megbuktatására, mint ahogy ez már annyi­szor megtörtént az Egyesült Államok történeté­ben. Mi az oka akkori ellenzékiségének és mostani homlokegyenes állásfoglalásának? Erre a kérdés­re William Proxmire (Dem., Wise.) adta meg á magyarázatot. A tavasszal megvolt a remény ar­ra, hogy keresztülvigyenek egy hatásos törvényt az emberi jogokat illetően. Az akkori hosszú ülés­szakon nem lehetett volna “agyonbeszélni” (fili­buster) a javaslatot, ezért szavaztak Dirksennel az élen a republikánusok ellene. Jelenleg, pár hét­tel a Kongresszus bezárása előtt, a rövid üléssza­kon semmi remény nincs arra, hogy keresztül­vigyék a határozott, a kibúvókat kiküszöbölő em­beri jogok törvényét, most tehát mellette szavaz­tak a republikánusok. Ezzel a taktikával a GOP stratégiáját hajtják végre, hogy megakadályozzák a rövid ülésszak minden törvényhozói munkáját. A Republikánus Párt kortesei pedig majd nagy hangon hirdet­hetik, hogy a demokrata többségű Szenátus nem csinált semmit, még az Eisenhower elnök által ja­vasolt 21 pontot sem tudta megszavazni. Johnson demokrata párti alelnökjelölt viszont arra mutat rá, hogy az elnök által javasolt 21 pont a Demokrata Párt programjában volt benne. Szeptemberben megkezdődik a hetedik iskola­év, amióta a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az or­szág általános iskoláinak deszegregálását, integ­rálását, vagyis a különböző fajhoz tartozó tanu­lók közös oktatását. Miután a rendelet főleg az ország 11 déli államára vonatkozik, a hetedik év kezdetén a következőket lehet megállapítani: A déli államokban még mindig a szegregáció a fő irányelv. Eddig nagyon kevés néger gyermek tanult együtt fehérekkel és ezen a téren a követ­kező évben sem várható jelentős változás. Abban iá kevés déli városban, ahol bevezettek közös tanítást, ez csupán a bírósági rendelet jelképes teljesítése volt. Meg lehet állapítani, hogy a 11 déli államban alig 200 néger diák fog szeptemberben fehér isko­lába beiratkozni. Az egész országban 180,000 né­ger tanuló jár vegyes iskolába és 3 millió még mindi» elkülönített tanításban részesül. Öt déli államban semmi integrálás nem történt. Ezek: Alabamla, Georgia, Louisiana, Mississippi és So. Carolina. Hat állam — Arkansas, Florida, North Carolina, Tennessee, Texas és Virginia — tessék- lássék integrálást vezetett be. Közben a harc fo­lyik a bírósági rendelet betartásáért, ezzel szem­ben a fehér felsőbbrendűség hívei minden lehető ellenállást kifejtenek, hogy elkerüljék a teljesí­tését. Amikor már minden törvényes lehetőséget felhasználtak, — halasztást, fellebbezést, kibú­vót, stb — akkor egy jelentéktelen jelképes -(egy­két néger tanuló fehér iskolába való bebocsátása) integrálással tesznek eleget a rendeletnek. Még egy Little Rock? Két nagy városban, Houstonban és New Or- leansban igen robbanékony a helyzet. Egyesek úgy érzik, hogy egy újabb Little Rock van készü­lőben. Augusztus elején J. Skelly Wright szövet­ségi biró utasította a new-orleiansi iskolaszéket, hogy szeptemberben indítsa meg a közös tanitást egy-osztály-egy-évben alapon, kezdve az első osz­tállyal. Aug. 17-én Davis, Louisiana állam kormány­zója állami kezelésbe vette a new-orleansi isko­lákat és kijelentette, hogy szentember 7-én szeg­regált alapon nyitja meg őket. A szövetségi bíró­ságon azonnal óvást emeltek a kormányzó intéz­kedése’ ellen, amire Davis kijelentette, hogy in­kább zárva tartja az iskolákat, semmint közös ta­nitást engedélyezzen. Houston, Texas hasonló rendeletet kapott augusztusban. Az iskolaszék 4:2 arányban a ren­delet megfellebbezését szavazta meg. A négy tag, akik a fellebbezés mellett foglaltak állást, kijelen­tette, hogy nem vállalnak felelősséget, ha integ­rálás esetén a városban zavargások törnek ki. Az iskolaszék novemberben esedékes választási kam­pányának ez a központi kérdése. Texasban már vannak integrált iskolák és az állam nyugati vá­rosaiban további fejlődés várható e téren. Georgia államban csupán Atlanta-ban rendel­ték el az integrálást szeptemberre, de fellebbe­Tragikus, hogy 8 éves elnökségének alkonyán —. mondja Johnson—jut eszébe ezek mfegvalósitását kérni Ha elnöksége IV* éve alatt mutatott volna ilyen hajlandóságot a haladó törekvések iránt, ezek már rég megvalósultak volna. A kritika tanulsága A demokraták tehát alaposan megkritizálták a republikánusokat és nem állíthatja senki, hogy ez a kritika nem igaz. A baj csak ott van, hogy ők sem sokkal jobbak a Deákné vásznánál. Csak­nem ugyanazok a mulasztások terhelik az ő ad­minisztrációjukat, mint a mostaniét. A reakció Ugyanúgy szállásra talál az ő kapujukon belül, mint a republikánus pártén. A haladás ellensé­geit nem választják el pártkorlátok, a déli demok­raták nagyszerűen megértik egymást az északi republikánusokkal, ha közös érdekről, a fejlődés megállításáról van szó. De a republikánusok mos­tani leleplezése, valamint az ő támadásuk a de­mokraták ellen rádöbbenthetik a tömegeket arra, hogy nem sokat várhatnak egyiküktől sem. És ez már nagy- eredmény, mert csak addig lehet ennek a két nagy pártnak meggátolnia azokat az idősze­rűvé vált reformokat, mint a civil rights bill, mi­nimális órabér és az öregek betegségbiztosítása, amig a nép keresztül nem lát valódi szándékukon. Az ősszel a sziavazóurnákhoz járulunk, és ezért a pártok jelenleg mindent megígérnek. A szava­zóknak most van esélyük, hogy rákényszerithe- tik a vezetőket ennek megtartására. zéssel egy évi halasztást kapott a rendelet telje­sítésére. Alabamáhan erősen ragaszkodnak az elkülöní­téshez. Még egy olyan állami törvény ellen is, amely teljesen az állam kezébe adja a tanulók “elhelyezési” jogát, Birmingham város erőteljes harcot folytat. South Carolinában folynak törvényes eljárások a kérdésben, de még egy lépést sem nyert a kö­zös tanítás' ügye. Mississippi államban teljes az elkölönités. Még kísérlet sincs folyamatban a megtörésére. Ez volt a “deep South” 6 állama. Mi a helyzet másutt ? Virginiában a front már át van törve, de csak 10 iskolakerületben a 129 között. Összesen 200 néger tanuló jár majd fehér iskolába. • Arkansasban hasonló a helyzet. 100 néger ta­nuló megy közös iskolába 9 iskolakerületben. Tennessee-ben Knoxville megkezdi az egy-osz- tály-egy-évben integrálást. Chattanooga város kapott egy évi halasztást. North Carolinában látszólagos integrálást vé­geztek hivatalos “elhelyezés” alapján. Charlotte- ban három néger tanuló kérte fehér iskolába való felvételét. Egyet elfogadtak. Floridában számos helység harcol a tanuló-el­helyezési terv ellen. Csupán két iskola van Mia­mi területén, ahova befogadtak néhány néger ta­nulót. A dél és az észak között elterülő határállamok­ban — Oklahoma, Missouri, Kentucky, West Vir­ginia, Maryland, Deleware és District of Colum­bia — nagyobbfoku integrálást vezettek be, külö­nösen az utóbbiban, amely a fővárosnak, Wash­ingtonnak a területe. Deleware-ben is a “tanuló­elhelyezést” tervezték, de a szövetségi bíróság a tervet visszautasította. Az állam a legfelsőbb bírósághoz fellebbezett. Ha ott is visszautasít­ják, akkor ezt irányadóul használva, a néger ve­zetők meg fogják támadni az egyes déli államok­ban bevezetett rendszernek az alkalmazását. Ezen rendszer mellett csigalassúságban, az állami ve­zetők kénye-kedvének megfelelően, a végletekig elszabotálnák a Legfelsőbb Bíróság immár hét. éves döntésének teljesítését. Hazánkban várhat a demokrácia megvalósulá­sa. Államférfiaink annyit importálnak belőle kül­földre, hogy hazánkban hiány áll fenn ebből a fontos életszükségletből. Még a legnagyobb világvárosban, New York­ban is harcot folytatnak a néger szülők azért, hogy megszüntessék az itt is fennálló teljesen elkülönített iskolákat. tWUaHHWMUHVUmtUVVVHMMtVVVVUmWt ORSZÁGOS építőipari tapasztalatcserét ren­deztek (Szolnokon az Építésügyi Minisztérium és a megyei Építőipari Vállalat: a részvevők az elő­regyártott elemek gyártását és beemelését tanul­mányozták:. Amerika megrögzött törvényszegői

Next

/
Oldalképek
Tartalom