Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-04 / 5. szám
Thursday, February 4, 1960 ML AMERIKAI MAGYAB SZÓ A budapesti Magyar Néprajzi Muzeum népviseleti gyűjteményének osztályán vagyunk. A munkaszobában hét fiatal, — köztük négy igen csinos nő —, rajztömbbel a. kézben figyel. Előttük a “modell”, egy kazári menyecske viselete. A népviseleti gyűjtemény raktárából kiemelt “modell” tetszetős régi viselet. Díszes főkötő, fehér gyolcs alsóingen csikós anyagú, fodorral díszített. ing. Efölött színes, rojtos selyemkendő. A mintás selyem, ráncos szoknyán fehér hímzésű kötény. A ruha alatt több alsószoknya. A modellt szemlélők a Ruhaipari Tervező Vállalat divattervezői, akik rendszeresen végeznek itt tanulmányokat munkájukhoz. A népviseleti gyűjteménnyel foglalkozó kutatók egyike magyaráz. Elmondja hogyan alakult ki az északmagyarországi Kazár községben a népviselet, miként fejlődtek ki a formák, a színek, a minták és milyen mértékben él ma is ez a viselet. A divattervezőkkel megismerteti Kazár-község életét, történelmét, kultúráját, társadalmi viszonyát. Mindez erősen hozzájárul, hogy a szép színekben pompázó “modell” még jobban megélénkítse a divattervezők képzeletét és megtalálják a felhasználás legizlésesebb módját. Az ismertetés után a divattervezők hozzálátnak .a rajzoláshoz. Ma a divattervezők'tanulnak itt; az elmúlt héten a Művészeti Gimnázium hallgatói folytattak itt tanulmányokat; legközelebbi napokban a Tex- tilmintagyártó Intézet szakemberei jönnek ide újabb tapasztalatgyűjtésre. A budapesti iparművészeti, képmüvészeti iskolák, főiskolák, a tudományegyetem néprajzi tanszékének hallgatói itt részesülnek folyamatos képzésben. Magyarországon az általános iskolákba bevezették ta, politechnikai oktatást. A leánynövendékeket többek között hímezni, varrni tanítják. Az oktatásukkal kapcsolatban arra törekednek, hogy a leányok megismerjék az ősi népviseletet, a szőtteseket, hímzéseket és ezeket, mint népművészeti motívumokat korszerűen alkalmazni tudják. Megtanítják őket babakészítésre és a babákat a különböző tájak viseletébe öltöztetik, igy megismerik mind az ősi, mind a ma még élő népviseleteket. De nemcsak az iskolás gyerekeket, a népművészetet tanulmányozó főiskolai, egyetemi hallgatókat látják itt el tanácsokkal, útmutatásokkal, hanem magukat a népművészeket; a varró, hímző, pingáló nőket; a faragás, a fazekasság, a kerámia- mestereit, A népművészettel foglalkozók ma már szövetkezetekbe tömörültek. A szövetkezet tagjai gyakran folytatnak tanulmányokat a népviseleti gyűjteményben, ennek eredményeképpen kerül például a mezőkövesdi legény ingujjának díszítése könyvjelzőre, egy nyoszolyaágy lepedőjének hímzés-motívuma sálira, zsebkendőre. A divattervezők számára tanácsadás, a képzés nemcsak itt a falakon belli! történik. Elviszik őket azokra a tájakra, falvakba, ahol a régi népviselet ma is elevenen él és helyszínen tartanak számukra előadást, egyben lehetőséget a tapasztalat- gyűjtésre. A népviseleti gyűjtemény S3,000' darabból álló raktára a történészeknek, az Íróknak, sziházak, filmgyárak jelmeztervezőinek, a kulturcsoportok- nak is rendelkezésére áll. Mindennapi eset, hogy irck‘, jelmeztervezők egy-egy kornak, egy-egy tájnak itt találj ik meg eredeti népviseletét, melynek alapján az író megfelelően “öltözteti fel” alak jait, a jelmeztervező a színészeket. • De túlmenően ezen, a muzeum munkatársai jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a népviselet a falvakon — a gyors váróeodás ellenére — nem tűnik el. A magyar nép tehetsége, müvészetszere- tete lehetővé tette, hogy a megváltozott társadalmi rendszerben a magyar népviseletek ismét az ősi sajátosságokat fejezik ki. Művészi erejüket nem koptatta el, hogy az 1948-as szabadságharc előtti időkben a törvény tiltotta a jobbágy viselet díszítését. Majd később a XX. század elején a falu népe gazdasági okokból kénytelen volt kivetkőzni a régi viseletből. Ma újra az 'anyag, a szin, a technika, a diszités harmóniája jellemzi a magyar népviseletet. Egy-egy viselet valóságos művészi kompozíció, a kivitelezése vidékről-vidékre változik. Vannak tájak, amelyeken ugyanazon színárnyalat díszíti a hímzéseket, a szőtteseket, a ruhadiszeket. Más tájakon szinte népi barokk- stilus hatását keltő szingazdagság és formák pompájában gyönyörködhetünk. Abban, hogy a gazdag népviseletet sikerűit az elszürküléstől, a meghamisítástól megtisztítani, jelentős szerepe van a Népművelési Intézetnek. A Népművészeti Intézet, valamint a Muzeum gyűjtői járják a falvakat, keresik a népviseleti motívumokat. Az eredeti ruhadarabokat, hímzéseket, stb. a helyi kulturházakban, iskolákban kiállítják és előadások keretében kedveltetik meg a falusiakkal elődeik viseletét. Számos esetben a Muzeum népviseleti gyűjteményéből mutatnak be ősi viseleteket és igy kedveltetik meg a népművészetet. A falusi kulturotthonokban hímző, szövő szakkörök működnek, ahol az öregek tanítják a fiatalokat a népviseleti motívumok kidolgozására. Magyarországon ma ezer és ezer kulturcsoport tevékenykedik és tölt be igen hasznos szerepet a népviselet népszerűsítésében. A tánccsoportok — számos esetben a népviseleti gyűjteményben felfedezett “modellek“ alapján — eredeti népviseletekben mutatják be az egyes vidékek táncait, A színjátszó csoportok pedig ugyancsak eredeti néviseletbe öltözötten, művészi feldolgozásban adják elő egy-egy falu szokásait (lakodalmas jelenet, aratási játék, szüret, stb.). Miután a kul- turcsoportok szerte az országban szerepelnek, a magyar nép megismerkedik a különböző tájak ősi viseletével. Magyarországon ma ötven muzeum működik. Ezeken belül jól képzett néprajzos szakemberek tevékenykednek. Az Országos Néprajzi Muzeum, illetve a népviseleti gyűjtemény munkatársai, továbbá a Népművelési Intézet ezeken keresztül is nyújt támogatást, ahová tanácsadás közvetlen nem juthat el távolság vagy más akadály miatt. Az ország területén mintegy ötszázan társadalmi munkában végeznek gyűjtést. Vannak köztük pedagógusok, diákok, dolgozó parasztok, falusi értelmiségiek stb. A gyűjtésük kiterjed a népművészet minden ágára és hozzájárul a népművészeti hagyományok megrögzéséhez és felelevenítéséhez. A tudományosan kidolgozott gyűjtések biztosítják, hogy a magyar népművészet megtisztuljon Megmaradnak a régi szép szokások. A legények májusfát ültetnek a lányok portája előtt minden sallangtól és az eredeti népművészetet ismertésse és kedveltesse meg. Ez biztosítja azt is, hogy a népművészeti motívumok, színek, minták, formák alkalmazását akár a textiliákon, akár tárgyakon stílszerűek Ízlése és modern fel- használásukban is művészi értékűek maradjanak, A Magyarországon működő Népipari-müvésze- ti Tanács — amelyben a Néprajzi Muzeum, a Népművelési Intézet is képviselve van — igen ügyel arra, hogy az exportra kerülő magyar népművészeti textiliák, tárgyak, stb. valóban megfeleljenek a követelményeknek. Ennek eredményeképpen a külföld részéről soha nem nyilvánult meg olyan' nagy érdeklődés a magyar népművészet és annak textíliákon, dísztárgyakon való alkalmazása iránt, mint a legutóbbi években. Ják Sándor Farsaügi jegyietek Oi^apssSrol • Megkezdődött a báli idény. A szombat-vasárnap éjszakákat egy friss kép teszi még színesebbé. A bálozók tömege olyan nagy, hogy a taxik nem győzik lebonyolítani a nagy forgalmat. így a csillogó ruhája lovagok, hófehérkék, pierók, pie- rettek, mackók, carmenek, a száz és százféle jel- mezii farsangolók kénytelenek villamoson, autóbuszon utazni. A bálozók kacagó« hangulata átragad. az utitársakra és nem fogy ki a sok vidám jelenet. A jelek szerint a mostani farsangi hangulat folytatása a szilveszteri jókedvnek. Budapesten még soha olyan vidáman nem búcsúztak el az ó-évtől és nem köszöntötték a következő esztendőt, mint 1960-ra virradó éjszakán. Ilyennek Ígérkezik a mostani farsang, amelynek időtartamát már eleve meghosszabbították. A szokás szerint a farsang a hamvazó szerdával véget ér, de például a«Gellért szálló báli termét április 12-ig foglalták le a hálózni vágyakozók. Ugyanez a helyzet az angyalföldi József Attila művelődési otthonban is. A szállodák, vendéglők, területi és üzemi kulturotthonok vezetőinek fő a feje, mert nem tudnak a sok igénylőnek eleget tenni és bál részére termet biztosítani. Ezért úgy igyekeznek a problémán segíteni, hogy a farsang idéjét hosz- szabbitották meg. A jel m ezkölcsönzők is alig győzik a sok munkát, ezren és ezren kívánnak egy szombat vagy vasárnap éjszakára mesebeli figurákká átváltozni. — De már az ez esztendei báli idényre bevonult a szmoking is, amely újra divatba jött. A tetszetős ruhába öltözöttek túlnyomó többsége régen csak képeslapókon, filmeken látott szmokingét, hiszen ez az “urak elegáns viselete” volt. A női tehettek kápráztatok: arannyal, ezüsttel átszőtt brokátok, nylontüll ruhák, kreáció fantáziák: sok gyöngy,-bizsu különlegesség valósággal bámulatba ejtik a nézőt. Nyugodtan merem állítani, hogy a budapesti divat ma. újból vetekszik a párizsival, de a szebbnél-szebb ruhákban olyanok is pompáznak, akik ilyen toilettekről még csak nem is álmodoztak. Színes, derűs az idei báli szezon, amelynek első rogy bálja a csepeli Sportcsarnokban zajlott le. A Csepel, Vas- és Fémművek béke bizottsága nagy sikerrel tartotta meg a hagyományos “Béke éi barátság” bálját, amelyen dr. Münnitíh Ferenc, a Minisztertanács elnökével az élén a kormány és a közélet számos tagja is részt vett. Ezt követik egymásután az ugyancsak hagyományos bálok; az újságíróké, jogászoké, az ifjúsági szervezeteké, hivataloké, stb., stb. Farsangol Budapest népe. A nyugalom, a gondtalanabb jövőbe vetett hit termelte ki a lelkében ezt a hangulatot, amely aztán pompásan kivirágzott. í Magyarország l az m ifism Kft$B£n somra« t y '-t v t i < I rMnsfosk Lajos beszámolója < | < február 21-én, vasárnap délután 1 órai kezdettel a Munkás Otthonban <: < ■ 1251 S. St. Andrews Place ^, i , , a Los Angeles és környéki magyarság reszere « I i j előzi meg az előadást. < 4 Az ebéd ára $1-50, adomány 50 cent < i j Házilag készült hurka, kolbász és csirke-ebéd < < | Hc-zzá el ismerőseit. Mindenkit szívesen lát < < ! a RENDEZŐSÉG < • EE*BS8BI*SSBe*IBBÍ!SEBBB«ase!l?«aSS8SttaBS»i*» ÚGY VISELKEDJÜNK barátainkkal szemben mint ahogy azt kívánjuk, ahogy barátaink viselkedjenek velünk szemben. (Aristoteles)
