Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-04 / 5. szám
Thursday, Fehrüary 4, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Forgalmiadé a kisjövedelműeket sújtja (Folytatás az első oldalról) nyosnak látják, mert úgy találják, hogy mindenki egyformán fizet a kormány eltartására. Véleményük szerint még a legszegényebb is ki tudja fizetni ezt az adót. Hogyne, még a közsegélyen élőktől is lehet forgalmi adót kollektálni! Egyre hangoztatják politikusaink, hogy mindenki fizessen a kormány fenntartásáért. Ez magyarázza meg azt is, hogy az utóbbi években leszállították az egyéni adómentes kereset összegét is. Ki törődik azzal, hogy nincs egyetlen árucikk a piacon, amiéi t burkoltan adót ne fizetnénk; de bármilyen szolgálatot veszünk is igénybe, a rejtett adók mindenütt ott vannak. Nézzük meg például a kenyeret. Ha egy centes forgalmi adót vetnek ki egy font kenyérre, valóban nem jelent sokat azok számára, akik 10,000 dollárt vagy többet keresnek évenként. Azonban sok nehézséget jelenthet munkás családok számára. Már eddig is rengeteg adó van elrejtve minden font kenyérben. Egy egy fontos cipóra 58 féle rejtett adó esik. Ez éppen elég adófizetést foglal magában a fogyasztó részére. A fogyasztási adók nemcsak' igazságtalanok, de a fejlődést is akadályozzák. Azt jelentik tulajdonképpen, hogy a kisjövedelműek valójában sokkal többet fizetnek, mint a gazdagok, mert jövedelmük sokkal nagyobb százalékát költik el szükségleti cikkekre. Mikor forgalmi adót vezetnek be, mindig van valami mögötte. Ezzel akarják megakadályozni a magasabb adók kivetését az üzleti világ vezetőire, vagy a magas jövedelmű csoportokra. Gyakran nincs is más célja, mint levenni az adót a nagyjövedelműek válláról. Esik a vásárlási lehetőség ,■ .... t. : • ' V. örökösen azt halljuk, hogy könnyítsék meg a magasjövedelmüek adóját, mert ezzel felbátorítják őket az üzleti befektetésekre. Arra gondolni sem akarnak, hogy a kisebb jövedelműek újabb megadóztatása még jobban leszállítja vásárlási képességüket és, közgazdaságunk ezt komolyan megsínyli. A fogyasztási adók kérdése, csak ugv, mint az összes szövetségi és állami adók kérdése, egy alap vető kérdésre vezethető vissza: Vajon a kormány költségeit azok fizetik-e, akik a legjobban képesek ennek a kötelezettségnek eleget tenni? Ha törvényhozóink valóban szivükön viselnék a nép érdekeit, sohasem hoznának forgalmi adót a néo nvakára. Ugyanez áll az állam és a városi törvényhozó testületekre is, bármennyire is szükségük van jövedelmi forrásra. A Magyar Szó felelete Fábián vádjára (Folytatás az első oldalról)egy másik ügyben hozott döntése egyik szakaszát. Eszerint: “Az, aki a köztéren működik, legyen az szórakozás, sport vagy politika, kell, hogy elvárjon ilyen kritikus megbirálást. Olyanrak nem szabad panaszkodnia, csak ha valótlanul vádolják helytelen cselekedettel. Egy másik szakasz Learned Hand bírót idézi: “Valóban nem igaz az, hogy minden gúnyolódás ... minden kellemetlen megjegyzés ... perelhető. Egy ember nem legyen túl vékony bőrű, vagy cntelt szenteskedő ... Kell, ‘hogy a vádló kitegye magát többnekvmint a hétköznapi gúnyolódásnak*.’’ Az ügyvédi beadvány kiemeli, hogy a tüntetés méltányos megjegyzést vont maga után és ennek alapján kéri az ügy elejtését, Akinek nem inge... .» A beadvány továbbá kiemeli azt, hogy a vádló neve nem szerepel a szóbanforgó újságcikkben. Abban csupán arról van szó, hogy magyarok tüntettek Mikovan érkezésekor. Sem név, sem hovatartozásuk nem jelzi kilétüket. A vádló azt állítja, hogy “a few contemptuous Magyars” őrá vonatkozik. Egy sérelem alapvető feltétele volna az, hogy vagy nevet, vagy az illetőt könnyen felismerhető körülírást tartalmazzon. A cikkben csak magyarokról van szó, és akárki magára veheti, hogy ott volt a tüntetésen és a megjegyzés őrá vonatkozik. Még hozzá két tüntetésről van szó, egy a repülőtéren, a másik a State Department előtt folyt le és jóllehet más é.s más résztvevőkkel. “Egy meghatározhatatlan csoportnak személytelen megközelítése nem perelhető” (bírói idézet az Eastwood v. Holmes ügyben). Az a tény, hogy a vádló magát véli felismerni a közleményben, lényegtelen», ha a cikkben nincs semmi, ami az olvasóközönségnek tudtára adná, hogy róla van szó. A vádló állítása, hogy a cikk öreá vonatkozott, nem változtatja meg a cikk általános és minden személyi vonatkozás nélküli megközelítését. A beadvány ismételten kéri a panasz visszautasítását. KÖZÖS FELELŐSSÉG Egy dolognak_ nagyon örülhetnek a Magyar Szó és általában a haladó elgondolások ellenfelei. Lapunk ellen beadott eljárás máris olyan költségekkel jár, ami súlyos anyagi megterheltetést jelent számunkra, ügyvédi segítséget kellett fogadnunk, ez egy bírósági ügynek első feltétele. Ez viszont drága díjazással jár. Lapunk most folytatja évi fenntartási kampányát, ami rendes évi kiadásaink fedezésének biztosítását szolgálja. Olvasótáborunk előtt az évi kampány már egy megszokott és elfogadott esemény, mivel tudják, hogy lapunk bevételei nem terjednek ki üzleti hirdetésekre. Csak ritka esetben néztünk szembe ilyen ‘kivételes, váratlan kiadással, amit ellenfeleink támadásai okoztak. De megtörtént a múltban is és ha még soká élünk, akkor megtörténik a jövőben is. Reális életfelfogásunk arra tanít, hogy ilyennel számolni kell. Olvasótáborunk, lapunk barátai osztoznak velünk ebben a reális életszemléletben és a múltban, amikor a szükség megkívánta, ők voltak azok, akik a harci fegyvert, a szükséges anyagiakat kezünkbe adták, hogy a védekezésre, azaz ügyvédi és egyéb költségekre felhasználjuk. Szilárd bizalommal hisszük, hogy ez az ügy is a mi javunkra fog eldőlni a biróság előtt és kiadásaink nem lesznek túlzottak. Kötelességszerüen felhívjuk olvasóink figyelmét a helyzetre, hiszen az ő lapjukról, mindnyájunk sajtójáról van szó. A felelősséget, mint mindig a múltban, most is közösen viseljük. Torlasz a megegyezés előtt (Folytatás az első oldalról) szereket- dolgozzon ki titkos atomrobbantások levezetésere. Mintha ez volna az emberiség legnagyobb vágya és szükséglete. Teller “ürege’’ Genfben a tudósok nem egyeztek meg Teller azon állításával, hogy a földalatti robbantásokat felderítő szeizmográf jelzéseket 300-szorosan lehet csökkenteni. Felmerül azonkívül az a kérdés is, hogyan lehet földalatti előkészületeket titokban tartani. Szakértők véleménye szerint a Teller által ajánlott “nagy üreg” kemény kősziklában vagy sóbányában való előkészítése csupán egy 100 kilotonos atomrobbantás eszközlésére is, hatalmas munkálatokat igényelne és évekig tartana. A kiadása pedig sokszázszorosa volna annak, amibe az atomkészülék maga kerülne. Az üregnek legalább 800 láb átmérőjűnek kellene lennie (legalább 12 RCA épület befogadóképességű-). 25 millió tonna sziklát kell eltávolítani, ami 5 millió teherautó rakományt tesz ki. Sóbányában vájt üregből az eltávölitandó só súlya valamivel kevesebb, csak 20 millió tonna volna, összehasonlításképpen említhetjük, hogy az 1958-ban az Egyesült Államokban bányászott só összsúlya 5,407,000 tonna volt. Tehát négyszer ennyit kellene az üregből eltávolítani. Mennyi embernek kellene a munkálatokban részt venni? Megint csak összehasonlításképpen: az elmúlt évben 19,500,000 tonna szén kibányá- szására 21,000 munkást alkalmaztak. Több kősziklát eltávolítani egy üregből, mint amennyi szenet eltávolítottak egy év alatt Pannsylvania bányáiból,' rettentő feladat volna, borzalmasan költséges és évekig eltartana. Az amerikai cél az. hogy ne jöjjön létre megegyezés az atom fegyver kísérletek teljes beszüntetésére. Nyilvánosságra került a legújabban készülő amerikai ajánlat: kihagyni az esetleges egyezményből a földalatti robbantásokra vonatkozó részt. Amint várni lehetett, szovjet részről Tsarapkin, a delegáció vezetője az újságírók kérdéseire kijelentette, hogy ilyen hiányos egyezmény “értelmetlen” és “elfogadhatatlan”. Azok, akik a békét látják veszélyeztetve az amerikai álláspont következtében felszólaltak és ellenezték ezt. A “Sane Nuclear Policy” háború- ellenes szervezet nyilatkozata rámutat arra. hogy “a kérdés valójában politikai, nem pedig tudományos. Azt kockáztatjuk, hogy legyen valamilyen megállapodás az atomrobbantás megszüntetésére vagy ne legyen semmi egyezség”. Az utóbbi esetben persze mindenki kedve szeiünt folytathatja $ veszélyes robbantásokat. Mrs. Eleanor Roosevelt, a N. Y. Post jan. 24-i rovatában aggodalmát fejezi ki a kormány álláspontja felett a nukleáris robbantások kérdésében. “Genfben a tárgyalások folytatódnak ... de nem vagyok biztos abban, hogy a Pentagon és az Atomic Energy Commission nem fogja lehetetlenné tenni a megegyezést. “Ha nincs is jelenleg biztos módszer minden robbantás felfedésére, de a lehetőség fennáll, hogy rövid időn belül lesz. “Közben jól tudjuk, hogy a robbantások folytatása veszélyt jelent az egész emberiségre. Tehát bármit teszünk, kockázattal jár. Az én véleményem az, hogy módot kell találnunk a leszerelési egyezmény megkötésére a Szovjetunióval.” Hasonlóan nyilatkozott Kruscsev is a szovjet parlament előtt ez év január 14-én mondott beszédében: “Tegyük fel, hogy még nincs csalhatatlan giód- szerünk minden robbantás felderítésére, tegyük fel, hogy még nehéz megkülönböztetni a földalatti robbantást a földrengéstől. De ha aláírunk egy megfelelő egyezményt, azt természetesen mindenkinek be kell tartania. Az emberiség nyerni fog evvel. Minden robbantás a föld alatt, a föld felett és a légürben meg fog szűnni. Az emberiség megnyugszik, hogy nem lesz több veszélyes lecsapódás. És közben a fejlődő tudomány megfelelő eszközökkel fog szolgálni mindennemű robbantás pontos felderítésére.” Ez az, amire a békére vágyó emberiségnek szüksége van: megegyezés a nyugalma és biztonsága helyreállítására. Megegyezés a leszerelésre, a béke biztosítására. Wilson, a húsüzem-óriás kizárt 2,400 munkást CHICAGO. — Wilson & Co. az ország harmadik legnagyobb húsüzeme úgy óhajt végetvetni a már 12 hét óta üzeme ellen álló sztrájknak, hogy egyszerűen az utcára dobna 2,400-at alkalmazottai közül. 5,500 Wilson-üzemi munkás áll sztrájkban Wilson hét üzemében, amelyek az ország hat államában vannak. Wilson azt az ajánlatot tette a UPWA szak- szervezetnek, hogy minden további tárgyalás nélkül hagyják abba a sztrájkot, mégpedig olyan alapon, hogy a cégnek nem tetsző munkások közül 2,000—2,400 munkást végleg elbocsáthassanak, mert helyüket már betöltötték sztrájktörőkkel. Ralph Helstein a szakszervezet elnökének nyilatkozata szerint “kristálytisztán látható, hogy a Wilson Rt. a szakszervezet teljes elpusztítására törekszik ezen ajánlatával”, majd hozzátette, hogy “ilyen ajánlatot egyetlen, magát valamire is tartó csoport sem fogadhat el. Rámutat arra, hogy Wilsonék továbbra sem veszik komolyan a törvény által előirt kötelezettségeiket a jóhiszemű együttes tárgyalások folytatására”. Wilson a sztrájk alatt más szakszervezetet szer veztetett mag a sztrájktörők részére; a “National Brotherhood of Packinghouse Workers” nevű kis különálló szervezetet, amelynek egyetlen tagja sem volt december közepéig a Wilson üzemekben, most pedig Wilson szerint munkásainak többsége ezt a szakszervezetet választotta. Ez valami újszerű a munkásság történetében, mert az unió szerint még eddig nem volt példa arra, hdfey-a sztrájktörőkből szervezzenek szakszervezetet azzal az egyetlen céllal, hogy tönkretegyék a fennálló törvényes, de a nagyvállalatnak nem tetsző szakszervezetet. Ugylátszik újabb módszert talált Wilson a “Company Union” megszervezésére. I MOST KAPHATÓ I KORLÁTOLT MENNYISÉGBEN J “ANNA mm NAPLÓJA” I c. hires könyv, melyből színdarabot és filmet I is készítettek. 332 old. rajzokkal illusztrálvam Ára kőivé $1.75 és 25 cent £ porto- és csomagolásért Rendelje meg még ma a S Magyar Szó Kiadóhivatalában X New York 3, N. Y. M 130 East 16th Street *5