Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-04 / 5. szám
Thursday, February 4,. 1960 AMERIKAI 1M AGY AR SZÓ 7 AZ ALGÉRIAI KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK: FRANCIAORSZÁG NAGY SZÉGYENE A Nemzetközi Vöröskereszt jelentése megdöbbentő tényeket tár a világ közvéleménye elé az algériai letartóztatottak körülményeiről... A Liberation közölte a Nemzetközi Vöröskereszt missziójának bizalmas jelentését az algériai koncentrációs táborokban tapasztaltakról. A küldöttség 1959. október 15-től november 27-ig járt az algériai koncentrációs táborokban, 270 oldalas jelentésében rendkívül súlyos megállapításokat tett. A Nemzetközi Vöröskereszt elnöke a jelentéssel kapcsolatban kihallgatást kért DeGaulle köztársasági elnöktől. A francia rendőrség a Libération elkobzását •azzal indokolta, hogy a lap a Nemzetközi Vörös- kereszt jelentésével foglalkozó kommentárjában “ártott Franciaország érdekeinek”. A halál oka: menekülési kísérlet A bizottság jelentése szerint a meglátogatott gyüjtőtáborokban a körülmények a táborok kevesebb mint egyharmadában kielégitőek, egyhar- madában átlagosak vagy közepesek, több mint egyharmadában kifejezetten rosszak. A bizottság jelentésében számos bíráló megjegyzést és sok súlyos megállapítást tesz. Tigzirtben és Ksar-Thirben, az úgynevezett “angol farmon” a letartóztatottak panaszkodtak amiatt, hogy megkinozták őket. Az utóbbi táborban egy fogoly azt állította, hogy négy társát áprilisban rövid utón kivégeztpkx(A jelentés felso- dolja a nevüket. A jelentésben mindenütt pontos nevek és adatok szerepelnek, a lap ezeket a neveket nem idézi, hogy ne vágjon az igazságszolgáltatás elébe.) Különösen rosszak a körülmények a burdeau-i táborban (230 internált), amelyet még épitenek, és ahol novemberben éhségsztrájkot tartottak, a tiraou-i táborban (154.internált) és a sidi-zacheri táborban (63 internált). Az utóbbiban az internáltak elmondották, hogy csak a misszió látogatása előtt két nappal kaptak ruházati cikkeket és ágyakat. Ezekben a táborokban sok internáltat nem tudtak, a bizottság elé hívni, bár szerepeltek a névsorban. Mint mondták, átadták őket a hadseregnek teherszállításra, vagy “hadműveleti fel- használásra” (exploitation opérationelle). Az internáltak, amikor négyszemközt tudtak beszélni a misszió tagjaival, majdnem mindenütt arról panaszkodtak, hogy kínvallatásnak vetették alá őket, villannyal Vágy vízzel kínozták őket, néha a táborban, a leggyakrabban azon kívül, vagy letartóztatásuk után. A jelentés feltűnően soknak tartja azokat a haláleseteket, amelynek oka “menekülési kísérletként” szerepel az iratokban. A bougobrine-i táborról szóló jelentés megjegyzi: “Ezt a kérdést érdemes lenne közelebbről megvizsgálni, tekintve, hogy az ilyen esetek nagyon gyakoriak.” A nyomorúság szándékos és egy rendszer alkotóeleme ... A kabyliai Bordj-Menaiel táborából 524 internált közül 15 volt “hadműveleti felhasználáson”. A letartóztatottak elhelyezési viszonyait a misszió “kétségbeejtőnek” minősíti az egészségügyi berendezések teljes hiánya és a cellák “végtelenül kis mérete” miatt. Bár a tábor három éve áll fenn, az internáltaknak még sincs sem csajkájuk, sem takarójuk, konzervdobozokból esznek. A fegyelem rendkívül szigorú, valamennyi különzár- ka el volt foglalva. A bizottság kétszer látogatta meg egymás után a Borj-Menaiel-i tábort. Október 30-án megállapították, hogy az internáltak “teljesen terrorizálva vannak”, mert arra kérték a küldötteket, . hogy nyilatkozataikat ne közöljék, “mivel féltek, hogy megtorlásként megverik vagy megölik őket”. Kijelentették, hogy kegyetlenkedtek velük és kínozták őket kihallgatásuk alatt a tábor mellett levő helyiségekben. “Látogatásunk előtt — jegyzi meg a jelentés — mintegy .60 beteg vagy rossz állapotban levő internáltat hirtelen elvittek a táborból. Egy kü- lönzárkában találtunk egy internáltat, akinek nagy sebek voltak a homlokán, különféle véralá- futások a mellén, több bordája eltört, számos horzsolás a lábán és sebhelyek körben a két csuklóján. A sebesült a földön feküdt, sebeit nem kötöz- ■ ték be. Kijelentébe szerint ezeket a sebeket egy kihallgatás során kapta. 48 órán át hagyták minden orvosi segítség nélkül.” A jelentés megállapítja: “Az előző látogatások, a felelős tisztviselőkkel folytatott beszélgetéseink és elutasító magatartásuk megerősítik azt a benyomást, hogy részükről határozott állásfoglalásról van szó és a helyzet javítására irányuló minden kívánságunk hasztalan. Kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy a nyomorúságos helyzet ebben a, táborban szándékos és egy rendszernek az alkotórésze. Ha a közvetlen eredményt tekintve hz a magatartás jár is némi haszonnal (a hírszerző szolgálat ugyanis állítólag értékes eredményeket ért el ilyen módon), ez a módszer embertelen, és éles ellentétben áll a legelemibb emberiesség elveivel.” A bizottság azonnal kihallgatást kért Challe tábornoktól. A megbeszélés következtében vizsgálatot rendeltek el. November 24-én a bizottság visszatért a Bordj-Menaiel-i táborba. A helyiségeket ujrafestették, a két látogatás között a tábor létszámát 524-ről 373-ra csökkentették. A tábor befogadóképessége a tábor vezetősége szerint 300; de a bizottság megállapítása szerint csak 120—150 fő. “Könnygáz okozta tartós mérgezés” A bizottság Cinq-Palmiers-ben egy cellát talált, ahol hat internált volt, ezek közül hárman friss zuzcdások nyomait viselték magukon, közöttük pedig a puszta földön feküdt eg.tf előző éjjel meghalt ember holtteste (a látogatás délelőtt fél 12- kor történt.) A bizottság elkérte az október 12 és 18 között történt öt halálesetről a halotti bizonyítványt és megállapította, hogy valamennyin ugyanaz a megállapítás áll: “Körihygáz okozta tartós mérgezés.” Öt emberről van szó, akiket könnyfakasztó gránátokkal kényszeritett-ek ki egy barlangból. A bizottságot megdöbbentette, hogy sem kórházi, sem más orvosi kezelésben nem részesítették őket és hogy egyikük több mint egy hónappal fogságba esése után halt meg a könnygáz mérge zés következtében. “A bizottság tiltakozik az ellen — folytatódik a jelentés —, hogy a foglyoknak egyáltalában nincs takarójuk és követeli, hogy a földre tegyenek fát, vagy szalmát. Azt a választ kapja, hogy a fa drága és nincs rá pénz. A bizottság tiltakozik az ellen is, hogy a betegeket nem ápolják és a sebesülteket a puszta földön hagyják minden orvosi kezelés és takaró nélkül”. Kínzás — kizárólag tiszt jelenlétében t . . A bizottság a táborok nagy részében megállapította, hogy sok internált több mint három hónapja, sőt, egyesek több mint egy éve vannak a táborban, holott a törvény három hónapra korlátozza az internálást. A Casino de la Corniche táborról szóló jelentésben ez áll: “A kihallgatások alatt elkövetett kínzásokra vonatkozóan a felelős csendőrezredes elmagyarázta nekünk, hogy “a terrorizmus elleni harc elkerülhetetlenné teszi a kihallgatás bizonyos módszereit”. Biztosított azonban minket, hogy az ő szektorában ezeket a módszereket kizárólag speciális esetekben és csak felelős tiszt vezetésével alkalmazzák, és hogy ezek nem általánosak.” Az Ouled-Attialah-i táborban (337 internált), Bone szektorában a.z egészségügyi viszonyok siralmasak, mert a táboron belül egyáltalában nincsen foíycviz. “Nyilvánvaló — Írja a jelentés—, hogy szerencsétlen gondolat egy ilyen nagy internáló tábort ilyen egészségtelen és folyóvíz nélküli vidékre helyezni. Két év óta, mióta ez a tábor létezik, már találhattak volna megoldást.” Az internáltak nagy része állítása szerint többé-ke- vésbé hosszú időt töltött olyan “kihallgatási központokban”, amelyek a Vöröskeresztnek átadott egyik hivatalos listán sem szerepelnek. Nyolc ilyen központról tesznek említést, egyedül Bone vidékén. Láncra verve, kalodákban, kikötve . . . A colbert-i tábor (267 internált) anyagi körülményei “nagyon rossz”-ak, s e helyzet “annál inkább megbocsáthatatlan, mert ez a tábor már három éve áll fenn”. A táborban levő 267 internált közül csak 44-et láthattak a misszió tagjai, és a tábor valódi kapacitását csak mintegy 100-ra becsülik. Körülbelül 20 foglyot küldtek “hadműveleti felhasználás”-ra. A teleghi táborban (Sidi-bel- Abbcs vidékén) a 182 internált közül 42 van cellában, és ezek közül a bizottság húszat láthatott. A bizottság megállapította, hogy három internált van az, egyszemélyes cellákban. Ezek között az internáltak között, valamint egy közös teremben összezsúfolt másik húsz internált között a bizottság a következő panaszokat gyűjtötte össze: “Egész éjszakán át lánccal vagy bilinccsel kötötték meg őket, súlyos kínzásoknak vetették alá őket, kihallgatásukkor a tábor 2. számú irodájában a hátukon összekötött kezüknél fogva felakasztották, villannyal, vízzel kínozták őket”. Többüknek csuklóján ott van a nyoma a kötélnek, amelyen függtek. “Az internáltak arról panaszkodtak, hogy egész éjszakán át egy fakarikába zárták lábukat. A karikát egyébként mi is láthatok, minthogy állandóan ott van a közös teremben.” A Sidi-Marouf-i táborban (295 internált), Orániában a bizottság figyelmét megragadta egy incidens, mely augusztusban történt és melynek során a külső őrséget ellátó helyi egységek tagjai megöltek egy internáltat. Kínvallatás, tífusz, halálos “incidensek” Bossuet-ben (1520 internált) tartják fogva azokat az internáltakat, akiket a legveszélyesebbeknek vagy véleményükben a leghajthatatlauabbak- nak tartanak. Itt hosszan és gyakran zárják az internáltaikat cellába. Sok internált panaszkodik presszióról és kínzásról. Súlyos incidensek történtek a bossuet-i táborban június 6—11 között, melyek maguk után vonták a rohamrendőrök egyik Oranból jött egységének ismételt beavatkozását. Az internáltak szerint az incidenseket az robbantotta ki, hogy 21-en közülük nem akartak részt venni egy mozielőadáson, melyet a Pszichológiai Akció rendezett. A vezetőség szerint egy sztrájk miatt, melyet az arcole-i táborból áthelyezett felbujtók rendeztek, kellett egy rohamrendőr-századot élesítésül a táborba küldeni, s ez váltotta ki a valóságos lázadást a táborban. A 97 sztrájkvezetőt börtönbe zárták. A bizottság arról panaszkodik, hogy a táborban tett látogatásának egész ideje alatt végigkísérte őket az információs irodának a táborhoz tartozó tisztviselője, aki “láthatóan igyekezett feljegyezni az internáltakat, akikkel beszélgettünk”. A jelentés igy fejeződik be: “Ez a látogatás nagyon kedvezőtlen benyomást hagyott bennünk. Sajnos, megerősíti azokat a panaszokat, amelyeket más táborokban hallottunk.” A legtöbb birálat, amely többször is visszatér a 12 jelentésben, a büntetőintézmények túlzsúfoltságára vonatkozik. A börtönök kapacitásukon túlmenően zsúfolva vannak, mint például a ber- rouaghiai központi börtön, melynek kapacitása 1,000 fogoly és ahol a látogatás idején 1,496 foglyot őriztek. A túlzsúfoltság miatt egyes börtönökben például a lámbése-i központi börtönben (1,725 fogoly) több alkalommal tífuszjárvány ütött ki. Megegyezés ¥.lm és InteSz-a közüli Hong Kongból jelentik, hogy megegyezés jött létre a kínai kormány és Indonézia között. Az egyezmény értelmében az Indonéziában lakó kínaiak nem lehetnek két ország polgárai, választaniuk kell, hogy hova tartozzanak. Indonézia külügyminisztere, dr. Subandrio kijelentette, hogy újra kinyithatják üzleteiket azok a kínaiak, akik felveszik az indonéz polgárságot. Eddig letiltották ugyanis a kínaiaknak, hogy szabadon gyakorolják a kereskedelmet, ezért igen sot an elhagyják Indonéziát és visszamennek hazájukba.. E L nS & ^ « ad?' fe & % a Magyar Napi ár ÁRA: 1 DOLLÁR . (EURÓPÁBA SÍ.25) - "• Küldesse el rokonainak s barátainak MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. Csatolva küldök $.......................... Money Orderben vagy csekkben. Név.: ..................•..............................................■••• Cim: ......................................................................... Név: ......................................................................... Cim : ......................................................................... A rendelő neve: ...................................................... Cime: ........................................................................
