Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-04 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ JS Thursday, February 4, I960 Tibet ben terjed a fény IX. Vendégségben a pancsen lámánál Az átlag olvasó, ha nem is tud sokat Tibetről, a dalai lámáról és a pancsen lámáról már bizonyosan hallott. Tudja, hogy Tibet világi és egyházi hatalma végső sorban e két — istenként és uralkodóként tisztelt főpap kezében összpontosult. Az már kevésbé ismeretes széles körben, hogy a hit szerint e két papistenbe a buddhizmus tibeti ága, a sárga szekta megalapítója, Congkhapa, két legszentebb tanítványának lelke költözik át. Ebben a sorban a jelenlegi dalai láma a XIV-ik a jelenlegi pancsen láma pedig a X-ik, akikben a két szent lelke reinkarnálódott. Mindkét nagy lámának meg van szabva a területi hatásköre. Tibet mintegy 70 százaléka (Elő-Tibet) Lhassza központtal a dalai, 30 százaléka (Hátsó-Tibet) pedig Sikhace központtal a pancsen világi és egyházi irányítása alatt áll. Bizonyos vonatkozásokban azonban mindkettő fennhatósága egész Tibetre kiterjed. Vallási tekintetben pedig ők a világ minden buddhistájának pápái. A pancsen láma vallási rangja magasabb. A buddhista vallás aszerint “rangsorolja” szentjeit, hogy a megtisztulás fokozatain melyikük jutott legközelebb a teljes vágynélküliséghez, a Nirvánához, ahová Buddha, a Megvilágosodott eljutott. Azt a szentet, akinek lelke a dalai’lámákban születik újjá, még két fokozat választotta el a Nirvánától. Azt viszont, aki a pancsen lámákban reinkarnálódik, már csak egy. A 18. század utolsó negyedében Tibetben járt két angol utazó, Bogle és Turner is úgy ir, hogy a Tasi Lumpo nagy lámája (a Tasi Lumpo Sikhace főkolostora) a hivők előtt sokkal nagyobb tiszteletben áll, mint a Ihászai nagy láma. Világi értelemben azonban a történelem folyamán a dalai lárma, jutott nagyobb szerephez. S az idők során gyakran vált a hatalmon civakodó főurak é:s főpapok politikai játékszerévé. A “buddhista konklávé”-ban — melynek feladata bonyolult ceremóniák közepette megtalálni azt a gyermeket, akibe az éppen meghalt dalai láma lelke költözött — egyre gyakrabban érvényesültek különféle “meggondolások”, intrikák, vesztegetések. S mivel a “megtalált” gyermek-dalai helyett, amig 18. életévét be nem töltötte, régenstanács uralkodik, egymás után sok fiatal dalai halt meg, Buddha kifürkészhetetlen akaratából, éppen közvetlenül 18. születésnapja előtt. A 19. század vége, különösen pedig a 20. század eleje óta, amióta az Indiát megszállva tartó angol gyarmatosítók Tibetre is kivetették hálójukat, a dalai láma körüli- intrikákban, személye megnyerésében egyre több az angol kezdeményezés. S a gyarmati politika jól bevált receptje szerint kihasználták a főnemesi és főpapi körök ellentéteit, sőt, gyakran egymás ellen uszították a dalait és a panc.sent is. Ez idő óta alakul ki a pancsen lámák és környezetük hazafias, imperialista-ellenes politikai vonala, valamint a két nagy láma ellentéte. Ez az ellentét odáig fajult, hogy 1929-ben a IX. pancsen láma (a jelenlegi elődje), a XIII. dalai láma (ugyancsak a mostani elődje) üldözése elől menekülni kényszerült Tibetből. A Csingháj tartományi Kunbum-kolostorban telepedett meg. Csak Kina felszabadulása után, a népi kormány békitette össze a két papistent és tett meg mindent, hogy jó viszonyuk hasznosan szolgálja Tibet fejlődését. Nem a kínai népi kormány tehet róla, hogy a dalai részéről ez nem igy folytatódott. . . A pancsen láma hü maradt hazafias, antiimpe- rialista politikájához. Tibet békés felszabadítása óta a pancsen .és befolyásos környezete következetes harcot folytatnak a demokratikus reformok végrehajtásáért, azért, hogy 'a tibeti nép Kina népeinek családjában végre a boldogulás útjára lépjen. A tavaszi lázadás idején a pancsen területe, Sikhace körzete nerncsak mentes volt a lázadástól, de több megyefőnök fegyveres őrjáratokat szervezett iaz utak ellenőrzésére, s elfogták a beszivárgó lázadókat. A pancsen láma haladó politikai felfogását nemcsak az a tevékenysége mutatja, amit az Autonóm Tibet Előkészítő Bizottságának megbízott elnökeként végez. (Az Előkészítő Bizottság elnöke változatlanul a dalai maradt, mint ahogyan megmaradt a kínai parlament égjük alelnöki tisztségében is.) Amikor Tibetben való tartózkodásunk során ellátogattunk Sikhacéba, lépten-nyomon tapasztalhattuk azt a hatást, ami csak éveken'át folytatott hazafias, haladó politikai eredménye lehet. A sikhacei főpapok és főnemesek nagy része maga sürgeti a demokratikus reformokat (az ő birtokaikat természetesen nem kobozzák el, hanem megvásárlásra kerülnek). Igaz, ebben a sürgetésben az a törekvés rejlik, hogy megelőzzék a nép követelését. Egy felülről,, az arisztokrácia részéről is támogatott földreformmal — ha már a feltételek megérlelődése folytán annak meg kell lennie! — az uralkodó osztály ugyanis anyagilag és erkölcsileg is sokkal jobban jár. Magán a haladás tényén ez mitsem változtat. A Sikhacébe látogató néhány külföldi újságíró teljes napon át volt a pancsen láma vendége. A pancsen a sikhacei körzet egyházi és világi vezetőinek társaságában fogadott bennünket. A látogatás majdnem három órán keresztül tartó nagyon közvetlen beszélgetéssel kezdődött. Kérdéseinket előző nap írásban megadtuk. A látogatás belőtt a pancsen egyik minisztere megkért minket, hogy a feltett “kényesebb” kérdések meg válaszolásához — amennyiben a nagy láma azokat megkerülné — ne ragaszkodjunk. Nos, a pancsen láma egyetlen kérdésünket sem kerülte meg. Egyenesen, baráti nyíltsággal beszélt. — A buddhista vallás — mondja — alapvető vonásai a humanizmus, a jóság és a tisztaság. Buddha tiltja bármilyen élet kioltását és a fegyverfogást. Meggyőződésem, hogy a lázadásban részt vett lámák zöme a lázadó főurakkal cimbo- ráló főpapok kényszere alatt fogott fegyvert. A rabszolgatartó urak azt hangoztatták, hogy ez a lázadás a vallás védelmében indított szent háború. Sok lámát megzavart ez a hazugság. Azt hitték valóban szent ügyet szolgálnak. Ezeket a félrevezetett papokat őszinte sajnálat illeti. Azok viszont, akik tudatosan fogtak fegyvert, gyilkoltak és májgokat is lázadásra kényszeritettek, saját magukat helyezték Buddha törvényein kívül és kiközösítették magukat a hithü lámák soraiból. — Tudomásom van arról is — folytatta —, hogy egyes kolostorokban a lázadás alatt is történtek bűnös kegyetlenségek. Ez annak következménye, hogy a kolostorok is nagy latifundiumok birtokosai lettek. Gonosz lámák hübérurak módjára bántak jobbágyaikkal és rabszolgáikkal, ütötték, megcsonkitották, sőt meg is ölték őket. Gaztetteiket súlyosbítja, hogy azokat a vallás nevében követték el. Úgy vélem — emeli fel hangját és most már nemcsak a főpap, hanem az államférfi is beszél belőle —, hogy e bűnök meg-. szüntetésén túl azok okait is meg kell szüntetni. Meg kell szabadítani a kolostorokat attól hogy földesúri tevékenységet folytassanak. Vissza kell állítani az egyházi élet teljes tisztaságát. A tibeti nép mély, vallásos hite most sem gyengébb, mint ezer évvel ezelőtt. Ezért teljesen helyeslem a központi kormány politikáját, amely biztosítja a kolostorok és a lámák teljes anyagi függetlenségét, és lehetővé teszi, hogy csak Buddha szolgálatának éljenek. Világosan és éles tisztánlátással beszél a demokratikus reformok menetéről, az átalakulás nehéz ségeiről. Hangja nagyon melegen csendül, amikor a tibeti nép és Tibet ifjúsága jövőjéről szól. (Az ifjúságot a 21 éves pancsen láma különösen szívügyének tartja. A tibeti ifjúsági szervezetekkel nagyon sokat törődik.) — A demokratikus reformok utján Tibet végre kilép sok évszázados elmaradottságából és felzárkózik nagy hazánk, a Kínai Népköztársaság népeihez. Boldogságához nem vezethet más ut, csak a szocializmus útja— mondja, szinte költői pátosszal. A beszélgetés aztán újból a vallás kérdéseire terelődik. A pancsen a főpap felelősségével beszél az egyház problémáiról, de a papisten legcseké- lyebb kenetteljessége nélkül. Magyaráz, vitatkozik, gesztikulál, nevet. Közben egy világfi kedvességével kinálgat bennünket, ő maga is teázik, de nem várja, hogy kiszolgálják. Később az ebédnél a társalgás, ha lehet, még fesztelenebb. Igen kellemesen lepnek meg bennünket a fiatal tibeti főpap nagy érdeklődést és széles tájékozottságot eláruló kérdései: “Hány példányban jelenik meg az Angol Kommunista Párt lapja?” — kérdezi a londoni Daily Worker tudósítóját. “Mennyi a taglétszáma a Kanadai KP-nak?”----érdeklődik a Canadian Guardian munkatársától. “Jó lenne, ha szovjet emberek gyakrabban jönnének hozzánk” ] — mondja a Pravda tudósitójának. “A lázadás napjaiban sokszor emlegettük magyar barátainkat” — fordul hozzám. Ebéd után sportbemutatóra invitálja a társaságot. A kitűnő lovasok remek mutatványait biztosan nem először látja, mégsem a papisten hűvös méltóságával, hanem a fiatal ember vidám lelkesedésével nézi. A száguldó lovasok céllövő-verse- nyén pedig úgy izgul, hogy ha bordó lámaköntöse és csuklóján a fagolyókból fűzött olvasó el nem árulná kilétét, szenvedélyes sportdrukkemek néznéd. A vacsorát is a pancsen láma vendégeként, nyári rezidenciájának gyönyörű, színes hímzésekkel diszitett, teremnagyságu díszsátrában költjük el. A pancsen bemutat bennünket szüleinek. Bár az egyik indiai lap szerint a kínaiak a pancsen szüleit halálra kínozták, szemmelláthatóan igazán kitűnő egészségnek örvendenek. (Igaz, ugyanez a lap arról is “tudósított”, hogy a pancsen lámát börtönben tartják) a vacsorát szini- előadás követte. A Tasi Lumpa lámáinak templomi hangszerekkel kisért, rendkívül érdekes, misztikus, vallásos táncai és a sikhacei fiatalok nagyon szép táncbemutatója sokáig emlékezetessé teszik ezt a számunkra amúgy is nevezetes látogatást Sikhacéban. Másnap kora hajnalban, még pirkadat előtt keltünk útra, vissza Lhiaszába. Mire a Brahmaputra kompátkelőjéhez értünk, megvirradt. A Transz- Himalája örökhó-fedte fenséges csúcsain, köztük a hétezer méter fölé femelkedő Csomoganga gyönyörű, büszke ormán megcsillantak a reggeli nap sugarai. A feledhetetlen látványban elmerülve, megbiivölten álltunk a Brahmaputra partján. Mintha jelképet láttunk volna. Jelképét ama hajnal egyre terjedő fényének, amely már áttörte a Világ Tetejének lassan oszladozó, rejtelmes homályát. (Vége) Öreg ember - nem beteg ember Abban a korban, amikor a puszta fennmaradásért, az embernek csaknem védtelenül kellett az elemekkel és vadállatokkal megküzdenie, az aggkor problémája még ismeretlen volt. A veszedelmek és nélkülözések következtében csak kevesen élték túl 30-ik évüket. Ma már az átlagos életkor egyes civilizált államokban 70 évnél is hosszabb és minden jel arra mutat, hogy a jövőben még ennél 'is magasabb kort fog az átlagos ember elérni. # ' Az orvosi kutatások annyira előrehaladtak, hogy a közeljövőben valószínűleg uj megvilágításban fogjuk az öregedés körülményeit látni és a következményeket évtizedekkel kitolhatjuk. Ma még a szívbajt is az öreg korral hozzuk kapcsolatba. Igaz, hogy a szívbaj rendszerint csak idősebb korban lép fel, de azért a szívbaj az örege- désnak nem elkerülhetetlen következménye. A Public Health Report jelentése szerint, a szívbajokat bizonyos “virus” fertőzések okozzák. Orvosi kutatók most egjr “virus-coctail” feltalálásán dolgoznak, amely 25 féle, ártalmatlanná tett vírust foglalna magában, mentességet biztosítva sokféle veszedelmes megbetegedés ellen. Ha ezt a virus cocktailt általánosan használatba lehetne venni, a virus-betegségek számának a csökkentése, közvetve a szívbetegségek gyakoriságát és súlyosságát is leszállítaná. A diéták gondos és lelkiismeretes szabályozása is csökkenteni fogja a szívbajok fellépését. Most azon fáradoznak, hogy kétségtelenül megállapíthassák, hogy az életrend szigorúbb szabályozása a szívbajok kifejlődését megállítja. Ha bebizonyítható, hogy az állati zsírtól mentes» diéta a véredény elmesze- sedését megszünteti, az öregedés egy eddig elkerülhetetlennek tartott következményét sikerülne kiküszöbölni. Hasonló eljárások alkalmazhatók a rák és sokféle ideg- és elmebetegségre nézve is. Vannak előfeltételek, amelyek elkerülhetők, vagy idejében gyógyíthatók. Még nem tudhatjuk, hogy a tudomány további haladása milyen mértékben fogja az élettartamot meghosszabbítani, de az emberi testnek még eddig ismeretlen ellenálló ereje, van amellyel a fennmaradásért küzd. Három év előtt egy Javier Pereira nevű ember a délamerikai Colombia államból New Yorkba érkezett és a newyorki orvosok tiz napig tanulmányozták a szervezetét, mert az öreg azt állította, hogy ő a legidősebb ember a világon. Az orvosok véleménye megegyezett abban, hogy igaza lehet, amikor azt vallja, hogy 150 évnél is idősebb. Ez még nem jelenti azt, hogy utódaink valamennyien 150 évig fognak élni. De bizonyos, hogy az átlagos élettartam kiterjedőben van és konzervatív becslések szerint, az orvosi kutatások haladása következtében, 50 év múlva az átlagos ember 100 évnél is tovább fog élni. American Council
