Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-28 / 4. szám
1£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 28, 1960 I Magyarország f TAMÁS! TERHELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG LETT TAMÁSI, ez a se vége, se hossza Tolna meggyei nagyközség, úgy érkezett el az uj esztendő küszöbére, hogy az óesztendővel együtt száz és száz család válik meg eddigi sorsától, hogy más, szebb és jobb életet teremtsenek maguknak és az utánuk következőknek. A tízéves Vörös Szikra Tsz közgyűlésén egyszerre kétszázötven család sorsáról döntött a tagság. Ott szorongtak valamennyien a teremben. Ott ült a többiek között Szili József, Fenyő Ferenc és Lendvai József is... A takaros ház, a körülkerített virágoskert, s az egész tehetős gazdára valló porta, mit sem árul el Szili József álmatlan vívódásaiból. Pedig éppen a ház, az emlékeztet leginkább a vagyonszerzés kin-keserves éveire... A tizennégy holdra... Mert Szili József, a jómódú középparaszt éppúgy cselédnek született, akár az apja vagy a nagyapja. Előbb Kistavapusztán, később Adorján- pusztán szolgált, az uradalomban. Szolgált, s titokban arról álmodozott, hogy egyszer majd a maga gazdája lesz. Harminckét éves volt, hét éve házasember, amikor az első darab földet, az első holdat a nevére Írták. Aztán az első darabhoz minden évben ragasztott fél holdat, egy holdat, ahogy sikerült. Neki sikerült, ami másoknak nem. . . Ránéz a feleségére, és megmagyarázza, hogyan is történt: — Egyedül neki, az asszonynak köszönhetem. Mert én csak kerestem, de ő volt otthon a gazda. Addig rakosgatta élire a filléreket, mig kilett a tizennégy hold. Akkor vettem ezt a házat és beköltöztünk a faluba. Hát igy lettem a magam gazdája. De az én keresetem kevés lett volna hozzá. A feleségem jobban értett a pénzcsináláshoz. Tejből, baromfiból, disznóhizlalásból gyűjtögette a földrevalót. A Honvéd utcai ház derűsen áll a déli napsütésben. Nem árulkodik. De aki fél életét ölte bele a házba, a földbe, abban a hitben, hogy a másik felét majd úgy élheti le, mint “független” ember, annak bizony nem könnyű beletörődni a változásba. — Ha az asszonyra hallgatok, nem halogatom idáig a belépést — vallja meg az öreg. — Az is meglehet, hogy már nyugdíjas lennék. Eljárt felettünk az idő, nehezebb lett a munka, nagyobbak a kiadások. Ideje, hogy könnyitsünk valamelyest az életiünkön. Tudom én jól, hogy mi történik az országban. Azt is tudom, hogy nagygazdaságok nélkül nem jut előbbre a nép. Van itt a faluban is két szövetkezet. A Vörös Szikra meg az Uj Élet. Egyikre se mondhatnám, hogy rosszul gazdálkodik. Nem hiába lettünk szomszédok a Vörös Szikrával, megnéztem én alaposan, mit hogyan csinálnak. Olyan gépesítésről, ami ott van, a kisbirtokon nem is álmodhatunk. Saját traktoruk is van már, kettő. A teheneket is géppel fejik, ami ritkaság ám.-Jártam a fejőházukban, a saját szememmel láttam. A tehenek is szépek, a fele törzskönyves. Szili József fölkészült a belépésre, testileg, lelkileg, mégis háromszor jártak nála a népnevelők. A második alkalommal kibökte az öreg, hogy hagyjanak ott egy belépési nyilatkozatot. S amikor harmadszor is meglátogatták, visszaadta nekik — aláírva. Kivárta, hogyan döntenek a többiek, az utcabeliek. Nem akart sem első lenni, sem utolsó. Néhány tekintélyesebb gazda megtörte a jeget, s a “nagyja után gurult az apraja is” — Szili József szavaival élve. A közgyűlés óta Szili József is eljárogat agitálni, ságit az állatok és a vetések összeírásában, ö maga két ökröt meg egy tehenet visz a közösbe. Azt mondja, öreg volt már ahhoz, hogy jó lovakat, tüzes állatokat tartson, ha meg rossz lovai lettek volna, akkor meg szégyellte volna, hogy fölüljön a kocsira. így inkább ökrökkel bajlódott. Tejet kap a család a szövetkezetből, amennyi csak kell, nincs értelme, hogy a tehén otthon maradjon. “Miért kelnénk föl hajnalban etetni-itatni —- kérdi —, ha egyszer nem muszáj ? Eleget béres- kedett az asszony, ne legyen tovább az. Meg aztán: nem a tehénre akarok én keresni, hanem a magunk megélhetésére.. .” Vajon mit hoz a jövő? — Úgy élünk, ahogy dolgozunk — válaszol Szili József. — Én se azért iratkoztam be, hogy aludjak, de más se. Hogy mi lesz a munkám, az nekem mindegy. Olyan vagyok én, mint a szélső ház, akár esik, akár fuj, megállók a lábamon. Az a fontos, hogy megértsük egymást, a régi tagság meg az uj belépők. Könnyebb lesz, jobb lesz. Csak folytatnunk kell, amit a Vörös Szikra csinált. Sziliékkel átellenben lakik a fiatal, eleven észjárású Fenyő Ferenc. Ismeri a szövetkezés minden csinját-binját, nemhiába volt tsz-tag a bátyja meg a szomszédja. Mégsem lehetett kimozdítani a maga hat és fél holdjából. A legutóbbi napokig nem. De a nagy mozgolódás láttán kezdett felengedni a makacssága. Ráadásul az asszony se hagyta békén: — Azt akarod, hogy megint úgy legyünk, mint a múlt nyáron ? Olyan messze a föld, hogy fél nap oda, fél nap vissza, dologra nem is jut idő. Itthon meg vár a jószág, a vacsorafőzés, ha egyáltalán hozzájutok, hogy készítsek valamit vacsorára. Neked még nem volt elég? Talán utolsónak akarsz maradni ? Dehogy is akart utolsónaK maradni Fenyő Ferenc. Mikor megtudta, hogy Szili József is aláírta a belépést, elhatározta, nem vár tovább. De a népnevelők, hogy, hogy nem, elkerülték a házát. Végre, éppen aranyvasárnap volt, benyitott hozzá két fiatalember. Tanitó az egyik, a másik valami irnokféle. Mi tagadás, a talpraesett gazda alaposan sarokba szorította őket. Sehogy sem akart kifogyni a kérdésekből. Azok meg egyre csak azt hajtogatták, hogy lépjen be. Többre nem igen futotta a tudományukból. Szó ami szó, hiába buzgólkodtak, rakosgatták az orra alá a belépési nyilatkozatot, Fenyő Ferenc nem irta alá. Ellenben aznap este, ahogy végzett az etetéssel. fogta magát, és elment a tsz-elnökhöz, Péti •Jánosékhoz. Pétiéknél éppen disznótor volt, nagyon szívesen fogadták a paprikás hagulatu gazdát, ott is marasztalták vacsorára. Mondani sem kell, borozgatás közben minden kérdésre adódott válasz. Arra is, mi lesz Fenyő Ferenc apósával, aki öreg és beteges is. — Amint látod, szaporodik a tagság, nődögéi a föld — mondja Péti János, aki annak idején együtt járt Fenyővel iskolába. — Azt tervezzük, hogy megnagyobbítjuk a kertészetet. Ott majd kerül munka az apósodnak is. Mivel nehezére ésik a járás, a főkertész majd minden reggel fölveszi a kocsijára, este meg leteszi, munka után. Jó lesz igy? — Nagyon jó — nyugszik meg Fenyő. — Hát akkor adjatok egy belépési nyilatkozatot, aláírom most, azonnal. Végiggondoltam én már mindent, de föltettem magamban: belépek, csak agitáljanak meg tisztességesen. Kitörő nevetéssel ad neki igazat a Péti-család. S az aláírásra nagy áldomást isznak. A Vörös Szikra elnökét sokan keresik fel hasonló ügyben, de azt mondják, senki sem találta el úgy, mikor menjen, mint Fenyő Ferenc. Fenyő Ferencnek nem volt szerencséje az agitátorokkal, viszont Lendvay Józsefnek nem lehet oka panaszra. Boros József, a Vörös Szikra foga- tosa kereste fel a négyholdas gazdát; tiz év alatt annyi érvet gyűjtött össze a közös gazdálkodás mellett, hogy ötven-hatvan háznál az ő szavára döntöttek a belépésről. Lendvai József, úgy mondják, a nyakasabb emberek közé tartozik. Boros József előtt már jártak nála néhányan, de nem boldogultak vele. De ha Lendvay nem fogyott ki a kérdésekből, Boros sem fogyott ki a feleletekből. Tisztáztak mindent sorjában: Mennyi a földjáradék? — Öt kiló búza aranykoronánként. — Hogyan osztják el a munkát a mezőn? — Minden családnak kimérnek annyi kukoricát, krumplit, cukorrépát, amennyit vállal, amennyire rábír. —Igaz-e. hogy prémiumot is kapnak a tagok? — Igaz. Ha például kukoricából túlteljesíti valaki a tervet, amennyivel többet termelt, annak a 15 százalékát kapja meg prémiumképpen. — Azután mennyi a jövedelem? — Az idén egy munkaegység értéke meglesz 41 forint. Ebből 35 forint jár a munkaegységre és hat forintot tesz ki a prémium. Minden hónapban 31 forint előleg jut egy-egy munkaegységre. — És magának mennyi a jövedelme? — A munkaegységgel fölmegyek 440-ig, ez 41 forintjával számolva 18 ezer forint. A háztájiból is bejött vagy ötezer forintom. Egy munkanapra 65—70 forint jut... —J.ó, jó, most már elég lesz az agitációból —• vág a fogatos szavába Lendvai. — De még nem irok alá, megbeszélem előbb a családdal. — Beszélje meg nyugodtan, a tsz az nem szalad el. . . És másnap Lendvai József bekopogott a Vörös Szikra irodájába. Az aláírás véget. Ki tudná számba venni, hány szövetkezeti tag járt házról házra Tamási utcáin, mint Boros József? S mindenütt hallgattak rájuk, mert nemcsak okos, emberséges szóval győzték meg a té- pelődő gazdákat: életükkel is. B. S. Munkában a hauxitrakodó-gép A bakonyi bauxitbányák műszaki fejlesztésének első lépéseként két nagy teljesítményű, csehszlovák gyártmányú, bauxitrakodó-gép állt munkába a határvölgyi üzemben. A berendezések érdekessége, hogy a bauxitfalból robbantással leszakított érctömeget úgynevezett puttony-szerkezet segítségével mozgatják, s az egytonnás iirtartal- mu csilléket hat-hét emeléssel három perc alatt töltik meg. Az elektromos meghajtású berendezés munkába állításával fokozatosan megszüntetik a bányászat legnehezebb fizikai munkáját, a rakodást, s a szállítómunkásoknak csupán a szinültig töltött csillék menetrendszerű továbbítására kell ügyelniük. A tervek szerint a bakonyi bányákban dolgozó elővájó csapatokat fokozatosan újabb hasonló rendszerű gépekkel látják el. Mi lesz a tihanyi visszhanggal? A Balaton rajongói az utóbbi időben sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel: mi lesz a tihanyi visszhanggal? Az Országos Természetvédelmi Tanács és a Balatoni Intéző Bizottság hangmérnököket küldött a helyszínre, akik megvizsgálták a hang visszaverésének lehetőségeit. A 100 évvel ezelőtt még 16 szótagot visszaadó visszhangnak ugyanis sok akadály állja útját. A múlt század végén kezdték beépíteni az apátság és a kiálló domb, az echó közötti területet. Parasztházakon kívül nagyobb villák is épültek itt, az apátság felületén pedig terjedelmes parkot telepítettek, s ma már elsősorban a magasra növő fák között vész el a hang. A szakemberek szerint a visszhangot csak az értékes fák, a nagyterületű park kiirtásával, épületek lebontásával lehetne erősíteni. RÖVID HÍREK ^,!l!i!lllll!)ll!!llíi!llillíl!l!l!l!lllllllll!l!lllllll!l!lll!l!lll!l!!!!!l!1 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE válogatott dokumentumainak hatodik kötete rövidesen napvilágot lát. E kötet a Magyar Tanácsköztársaság dokumentumait tartalmazza, s bemutatja a Tanácsköztársaság és a nemzetközi munkásmozgalom kölcsönhatását. • A GYULAI HÁRISNYAGYÁR Jókai Művelődési Otthonában klubot rendeztek be az üzem nyugdíjasainak. A klubban időnként műsoros tea- estéket is tartanak. • ÖZEK A HORTOBÁGYON. Uj állatfajták honosodtak meg a Hortobágy erdőségeiben. A ligetes erdőkben, a szélfogó erdőpásztákban és az óhati őstölgyesben szépen gyarapodnak a nagyvadak. Becslések szerint jelenleg 150 őz él a Hortobágyon, de lehet, hogy a közeli “őz-számlálás” ennél is kedvezőbb képet mutat majd. • LENINGRAD a hidak városa. Most épül a 609- ik leningrádi hid. • A KÉPZŐMŰVÉSZETI Alap Kiadóvállalata két, többszínnyomásos naptárt adott ki. A nagyobbik asztali naptár 12, a Nemzeti Galériában őrzött magyar remekmű reprodukcióját tartalmazza, mig a kisebbik a Szépművészeti Muzeum és a Nemzeti Galéria gyűjteményeiből közöl reprodukciókat.
