Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 4. szám

Thursday, January 28, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ li LENINGRAD Diesel-motoros gyorsvonaton, kényelmes háló­kocsiban utaztunk Leningrád felé. Reggel nyolc­kor értünk be, de a város még teljesen sötét volt. Télen ezen az északi vidéken a nappalok nagyon rövidek, reggel 9-től d. u. 3-ig tartanak. Nyáron viszont az éjjelek rövidek és világosak. A “le- ningrádi fehér éjszakák” különleges tüneményü szépséggel rendelkeznek. A szakszervezet megbízottja várt rám és mint vendégüket az Astoria szállóban helyezett el. Sajnos, csak négy napot töltöttem ebben a gyö­nyörű városban, holott négy hét, de még négy hónap sem volna elegendő ahhoz, hogy minden szépségét és történelmi érdekességét megnézze és tanulmányozza az ember. Az Építő Szakszer­vezet vendégfogadó titkára azt az egyszerű kér­dést tette fel, hogy mit akarok látni? Amire én azt feleltem, hogy mindent! A mindenből a követ­kezőket lehetett megvalósítani: Végigutazni a várost és megtekinteni kívülről a legnevezetesebb épületeit, szobrait, hídjait és számos történelmi nevezetességeit. Körülnézni a világhíres Hermitage múzeumban, amely a Win­ter Palace (volt cári palota) egy részét képezi. Utazni a város közeli környékén és megnézni né­hány előadást, egyet a Gorkij Bolshoj színház­ban és egy operát a Kirov színházban. Megláto­gatni a készülőiéiben levő házcsoportokat és leg­alább egy gyárat. Az utóbbi a Kirov villamossági gépgyár, amely nemcsak belföldi használatra, ha­nem legalább 17 külföldi országnak szállít villa­mos energiát fejlesztő gépeket. A világpiacon az amerikai General Electric társasággal konkur- rál. A hős város Leningrád a szovjet nép életében történelmileg és minden téren nagyon fontos szerepet játszott. 1917-ben a proletárforradalom munkáshadserege itt döntötte meg a cárizmust és utána innen in­dult ki az egész országra kiterjedő szovjet hata­lom. 1941-ben a német fasiszta haderők már szép temberben elérték a város határát és 900 napon keresztül orstromzár alatt tartották. Ezen idő alatt bombák és lövedékek a város épületeit le­rombolták és sokezer embert megöltek. Az élel­miszeradagolást nagyon alacsonyra kellett le­szállítani úgy, hogy egy munkás napi kenyéradag­ja fél font, az iroda alkalmazottaké pedig negyed font volt. Azonban a fennálló gyárakban folyt a munka és a téli hidegben a Ladoga-tó egén át közlekedtek az ország többi részével. Az ellenség támadásai ellenére élelmiszert, lőszert és más szükségleteket szállítottak a városba és gyári ter­mékeket Leningrádból az ország többi részébe. A győzelem után 500,000 leningrádi civilt katonai kitüntetésben részesítettek, elismerésül a lakos­ság hősies viselkedéséért. Amikor hozzáláttak a város újjáépítéséhez, a lakosság minden rétege ebben is kivette részét. Leningrád a szovjet könnyű- és nehézipar egy fontos gócpontja. A háború után innen szállítot­tak turbokompresszorokat délre az ércolvasztók­nak, turbinákat a nagy vízierőművek építéséhez, vizierő generátorokat, gépszerszámokat, lábbelit, textilanyagot és más árucikkeket. Leningrád területének egyhatoda viz. 66 folyó és csatorna szeli át és kb. 100 tava van, a legnagyobb folyója a hatalmas Néva, amely a Ladoga tavat összeköti a finn öböllel. 620 hid van a városban, köztük 20 felvonóhíd. A Néva part­ján állanak a régi város legremekebb épületei. Ezek között van a Péter-Pál erőd, amelynek épí­tését még 1703-ban kezdték meg és 35 évig tar­tott. A vízből kiemelkedő gránitból épült fal veszi körül. A legértékesebb része olasz építész által tervezett katedrálisa, amely mint muzeum nyitva áll a látogatók részére. Az erődítményt a 18-ik század vége óta börtönként használták. A cárok ide zárták be a politikai foglyokat, itt kínozták őket és sokan itt lelték halálukat. 1905-ben ide zárták be Maxim Gorkijt is. 1917-ben az erőd a forradalmárok kezébe került és az ott talált fegyvereknek jó hasznát vették. 1922-ben múzeummá alakult, ahol a 15-ik század óta használt fegyvernemeket és a rájuk vonatko­zó irodalmat lehet megtekinteni. Az erődtől nem messze a Néva vizén ott áll az AURORA nevű cirkáló, amelynek fontos szerepe volt 1917-ben. November 7-én onnan hangzott el az első ágyulövés, ami jel volt arra, hogy megtá­madják és elfoglalják a Téli Palotát. A Szovjet­unió történelmi emlékműként őrzi az Aurorát, mely kétszer hetenként nyitva áll a közönségnek látogatásra, múzeumi és emléktárgyak megtekin­tésére. Egyébként a hajó tengerészkadétok isko­lájának és lakóhelyének van berendezve. A Szmolny Intézetet úgy ismeri a történelem, mint az októberi forradalom bölcsőjét. Az épület tervezője a hires Rasstrelli volt, aki több épületet tervezett a városban a 18-ik században. A barokk stílusban készült épület eredetileg apáca kolos­tornak volt tervezve, később főúri lányok intéze­te lett. 1917 augusztusában a forradalmi katonai és munkás tanács foglalta el .Októberben Lenin és felesége Krupszkaja odaköltözött. Onnan irá­nyították a forhadalmat, mig 1918-ban a szovjet kormány Moszkvába tette át székhelyét. Lenin lakosztályát megőrizték az utókornak, eredeti formájában. Megnéztem azt az úgynevezett lak­osztályt. Lenin hálószobájában egyszerű katonai vaságy, asztal és pár szék áll. Egy spanyolfallal elkerített rész volt az irodája. A konyhában ott van a teáskatlan, azonkívül néhány lábas és tá­nyér látható benne. A Szmolny jelenleg Leningrád és környéke pártszervezetének főirodája. A Hermitage muzeum, a hatalmas Téli Palota egy része. Ezt az egész nagykiterjedésü épület- csoportot is Rastrelli építette 1754—62-ben, pom­pázó barokk stílusban, Il-ik Katalin cárnőnek, aki már akkor kezdte gyűjteni a művészi értéktár­gyakat. A forradalom óta a Hermitage-ban kiállí­tott műkincsek megháromszorozódtak. 322 terem­ben kétmillió tárgy van kiállítva, sok ország kul­túrájának történetét és műremekeit mutatja be. Nagykiterjedésü tér van a Téli Palota előtt, ame­lyen forradalmi szempontból két fontos esemény játszódott le. 1905-ben cári utasításra a fegyve­res kozákok a kenyérért és munkáért békésen tüntető népre adtak sortüzet. A tér kockaköveit sokszáz munkás holtteste takarta. 1917-ben pedig erről a térről indult meg a Téli Palota ostroma, amely a forradalom győzelmével végződött. A 2-ik világháború alatt Leningrád ostromának idején gondoskodtak arról, hogy a muzeum ér­téktárgyait az ország távolabbi részébe szállít­sák, hogy ne essenek áldozatul a fasiszták barbár pusztításának vagy rablási szenvedélyének. Sok terem megrongálódott a bombázások alatt, de a kormány rövidesen rendbehozatta őket. A muze­um különböző osztályokból áll. Ezek között van: 1. Az orosz kultúra és művészet a 9-ik század­tól napjainkig, 2. Nyugat-Európa kultúrája és művészete, 3. a primitiv kultúra története, 4. a kelet-szovjet népeinek kultúrája és mű­vészete, 5. más keleti népek kultúrája, 6. ősrégi kultúra és még sok más témájú osz­tály. A Hermitage és a Téli Palota termei pazar épí­tészeti és díszítési műremekek. Semmi pénzt nem sajnáltak a költségeitől, mialatt az orosz nép milliói nabszolgamódon éltek és termelték az ural­kodó osztály vagyonát. Nem lehet felsorolni a sok különböző értékes anyagot, amit a termek padló­zatához és díszítéséhez használtak. A kiállított tárgyak sokasága, különlegessége és változatos­sága szemkápráztató. Felsorolásukra gondolni sem lehet itt. Meglátogattam egy kis falut, ahol 1917 nyarán Lenin illegálitásban élt, mielőtt Finnországba me­nekült a Kerensky-reakció elől. Ugyancsak a falu mellett egy kis tanyát, ahol Lenin “Az állam és forradalom” cimü brosúráját irta. A gyermek palota A pionér palotáról csak annyit, hogy ez a ha­talmas épület több, mint 150 teremmel a lenin­grádi ifjúság tulajdona. Mindennap ezrével jár­nak ide a fiatal fiuk és leányok és minden elkép­zelhető aktivitásban résztvesznek. Hatalmas tánc termek, zongora szobák, sakkozók, festők, szob­rászok, kórusok és néptáncosok részére fenntar­tott termek. Tanítók és tanítónők felügyelete és segítsége mellett tanul, szórakozik és dolgozik ez a lelkes fiatalság. A gyerekek örömmel látják a külföldi vendégeket, készséggel mutatnak meg mindent és kíváncsian érdeklődnek az amerikai életről, iskoláról, nyári szünidőkről, az ifjúságról .szórakozásáról, sőt politikáról, a békemozgalom- és mindenről, amit az intelligens if újság tudni akar. Minden látogató tiszteletbeli pionér lesz, ni akar. Minden látogató tiszteletbeli pionér lesz, mihelyt belép a helyiségbe. Az első csoport gye­rek, amellyel találkozik, ruhájára tűzi a jelvényt és nyakába keríti a vörös nyakkendőt. Búcsúzóul egy pár szót Leningrád Metrójáról, azaz földalatti vasút járói. Itt csak mozgólépcsőn lehet fel- és lemenni. Sokat hallottunk már a hi­res moszkvai földalatti vasút szépségeiről; a le­ningrádi még annál is gyönyörűbb. Az orosz már- ványmüvészet minden formája feltalálható eze­ken a terjedelmes földalatti állomásokon. Minden része úgy ragyog a tisztaságtól, hogy múzeumi teremnek is bediene. Senki még véletlenül sem ejtene el egy papirszeletet sem. A nép vigyáz ar­ra, ami az övé. (Folytatjuk) FOftftttMfr AFRIKA (Folytatás az első oldalról) Az algériai szabadságharc eddig legalább 150 ezer francia életébe és óriási anyagi áldozatba ke­rült. A mohamedán lakosság áldozata felmérhe­tetlen. A francia hatóság az elmúlt héten 649 al- gér élet kioltásáról jelentett. Az ilyen jelentések hetenkint megismétlődnek. • Habib Kourguiba, Tunisz elnöke követeli, hogy a franciák ürítsék ki a tengerészeti és légibázist Tuniszban még február 8-a előtt. • Belga Kongóban mél.venszántó függetlensági mozgalom van. Nemrégen egyik ilyenirányú tün­tetés számos ember halálával végződött. Ezért a tüntetők vezetőjét tették felelőssé és hat hónapi börtönre Ítélték. Jelenleg Kongó népi vezetők Brüsszelben tárgyalnak a belga kormány tagjai­val és követelik Kongó függetlensége időpontjá­nak meghatározását és a gyarmati alkotmány visszavonását. A tárgyalásra el kellett hozni a bebörtönzött vezetőt is, akit igy ideiglenesen ki­engedtek a börtönből. • Londonban tárgyalások folynak Kenya jövőjét illetően kenyai népi megbízottak és az angol kor­mánymegbízottak részvételével. Kenyában az an goi helytartó hosszú évekig véres elnyomásban részesítette az országuk függetlenségéért harco­ló bennszülötteket. A küzdelmek eredményeként az angol gyarmatosítók legalább tárgyalnak a nép vezetőivel, bár a függetlenségüket még nem hajlandók elismerni, ehelyett más szervezeti for­mát ajánlanak uralmuk megtartása érdekében. A kenyai vezetők nem egységesek követeléseik­ben. • Macmillan angol miniszterelnök és felesége a Középafrikai Szövetség tartományait látogatja a kedélyek csillapítására. Nvasalandban hatalmas tüntetéssel fogadták és követelték, hogy a füg­getlenségi harc egyik bebörtönzött vezetőjét, dr. Hastings K. Banda-t az angol kormány helyezze szabadlábra. Hasonló tüntetés fogadta Macmillant Észak-Rhodéziában, amely nem akar a szövetség­be tartozni, hanem saját függetlenségét követeli. Uganda angol gyarmatban adóellenes lázadá­sok voltak, halálos áldozatokkal. • Az újonnan függetlenített Kameroon államban a nép ellenzi azt, hogy a francia gyarmatokat ki­szolgáló Ahmadou Ahidjo vette át az ország veze­tését. Választást követelnek uj kormány létesí­tésére. Ahidjo francia katonaságot vett igénybe a tüntetők szétverésére. • A fehér uralom és elnyomás alatt élő bennszü­löttek a Dél-Afrikai Unióban állandó és kitartó harcot folytatnak az elnyomásuk és elkülönítésük állandósítására hozott törvények ellen. Napiren­den vannak a hatóság erőszakszerveivel való tett­leges összeütközések annak ellenére, hogy százá­val tartóztatják le az ellenálló afrikaiakat. ■ T W W T T T T W W T W V T ▼ ▼ V, ► WEINSTOCK LAJOS ; ► ■ ► beszámol európai útjáról < ■* LOS ANGELESBEN < ► ► február 21-én, vasárnap délután < * 2 órai kezdettel a MUNKÁS OTTHONBAN, i * 1251 S. St. Andrews Place ► , , , ^ Los Angeles és környéke magvarsagat < szívesen látja a Rendezőség , vyrVr ■'rw'rvv'rvv Weinstock Lajos: ÚTI JEGYZETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom